Na kérem, van itt minden, mint Bécsben. Valahogy az egész rész azt az érzetet kelti, hogy az írók elmentek egy görbe estére Las Vegasba, és meghagyták a Cartoon Network székháza előtt tüntető/sátorozó borostás, lelkükben örökké fiatal egyetemistáknak, hogy írják meg ezt a részt. Mondom, van itt minden, mi szem szájnak ingere: pergős csaták, árulás, szerelem, halál (najó, azért minden nem). Tehát ott vesszük fel a fonalat, ahol üszkve másfél hónapja leejtettem (igen, én, vállalom a felelőséget): A Köztársaság nagy bajban, a gonosz tradoshan csempész rendületlen viszi Artut Grievousnak, aki kinyerve az adatokat az asztromechből hihhhetetlen lépéselőnybe kerül. A kezdő képsorok alatt Ganacht (magyar hangja Csuja Imre) még egyszer gyorsan odaszól a droid tábornoknak, hogy azonnal ott lesz, és jó nagy táskát hozott magával, mert hát ő kézpénzre számít.

Grievous csak morog, de valahogy belemegy. Anakinék Artut nem nagyon tudják bemérni, ezért a kémállomást keresik, de azzal sem járnak sikerrel, legalábbis amíg Artu rá nem csatlakozik a transzporter kommunikációs egységére, és onnan üzen Skywalkernek. Goldie (magyarban Aranyom, iszonyat gáz) majdnem elveszti a jelet, de Anakin erősködik, és így be tudják mérni, mielőtt Ganacht megtalálná és lebénítaná Artut. Ugyanis megtalálja és lebénítja. De már nem gond, a jel megvan, a Twilight hiperűrt ugrik. Egy vágással később Ganacht megérkezik az állomásra (ami egy olyan repülő támaszpont, mint amilyennel a Kereskedelmi Szövetség menekül a Geonózisról a Klónok támadásában)(a neve Gömberőd), ahol személyesen Grievous fogadja. Nincs mitől félned, mondja, persze dehogy nincs, Ganachtnak rögtön ki is adja az ukázt, hogy szerelje szét. A kis vakarcsot.

Feleim! Mielőtt belevágnánk a soron következő részbe, nem mehetünk el szó nélkül a közelmúlt történései mellett, van itt két dolog, amit meg kéne beszélnünk. Először is, nagy-nagy bocsánatkéréssel tartozom minden kedves olvasónak, akik hetekig kénytelenek voltak nélkülözni a Klónok Háborúja leírását, de technikai okok lehetetlenné tették a hogyvoltozást. Bocsi, mégegyszer. Másodszor azoknak hívnám fel a figyelmét, akik eddig az RTL Klubbon követték a sorozatot, és megkérném őket, hogy legyenek olyan drágák, és a saját érdekükben nyergeljenek át egy valamivel megbízhatóbb forrásra (szándékosan nem csatornát írtam, remélem, mindenki érti). Ugyanis az RTL úgy bánik a Clone Wars-szal, mint az ember az albérletben a mosatlannal szokott: csak pakolgatja ide-oda, és reméli, senki nem veszi észre. Az egy dolog, hogy a műsor eddig is teljesen randomize került adásba 9 és fél 11 között, de a legutóbbi forma-1 nagydíj okán egyenesen a hajnali blokkba száműzték a pikacsu mellé. Ha a tévénél maradunk, remek alternatívát kínál a Cartoon Network, ami péntek esténként 7 órától (ok, tudom, party time, de), ismétlésként pedig szombat reggel 11-től vetíti az aktuális részt. Igaz, van öt nap lemaradás az RTL-hez képest, de hát ennyi áldozatot megér a dolog. Na akkor főcím.

A klónos kitérő után ezzel a résszel újabb több epizódon átívelő történetszál veszi kezdetét, nem is akárkire, hanem mindenki kedvenc asztromech droidjára, R2-D2-re fókuszálva (Artu a továbbiakban). A Bothawui rendszerben kezdünk (gyűrűs bolygó, lásd kép), az alapfelállás pedig az, hogy ugyan az eddigi részekből nem ezt szűrnénk le, a Köztársaság eléggé bajban van, egyre jobban kiszorul a Peremvidékről. A hetibolygónkat személyesen Anakin védi, akit Ahsoka és Kenobi felváltva győzköd, hogy vonuljon vissza, semmi esélye Grievous-szel szemben, de Anakin tökös Jedi, nem adja fel egykönnyen, már ki is talált valamit. Be is fut a szakadár flotta, és hát tényleg sokan vannak. Grievous a meteorgyűrűn át támad, ami több szempontból is jó neki: előny nála, plusz előny nála.

Most, hogy végére értünk a három részt felölelő Malevolence-sagának, kicsit más vizekre evezhetünk: a mai rész főszereplői a klónok. Az alaphelyzet az, hogy a harcok továbbra sem csitulnak, a Köztársaságnak ezért egyre több és több harcost kell kiállítani, ami meg azért probléma, mert így sok zöldfülű kerül azonnal a mélyvízbe. Heti klónjaink épp egy peremvidéki bázist (Ryshi-rendszer) felügyelnek, ami épp annyira fontos mint amennyire unalmas, ezért válogatott mókákkal töltik az időt: szkanderoznak, holorádiót hallgatnak, és néha kinéznek az ablakon, hogy miújság. Épp egymást túllicitálva kezdenek regélni arról, hogy mennyire dögunalom hely már ez, de befut az őrmester, és közli velük a szitut: ha a helyőrség elbukik, a szeparatisták díszmenetben mehetnek a Kaminóra, és akkor oda a klóngyár. Ja, és nemsokára ellenőrző hajó érkezik, hogy ellenőrizzen (végülis mi másért jöhetne).

Jóval arrébb Obi-wan számon kéri Anakint, hogy miért nem alszik, a válasz: mert még nincs meg Grevious. Ha meg lesz, majd pihen. Hát igen, Anakin a Köztársaság hőse, ennyit el is várunk tőle. A hősies pátoszban úszó jelenetet Cody bejelentkezése zavarja meg, aki jelenti, hogy az ellenőrzések rendben haladnak, a kövi a ryshii állomás lesz, majd szól, ha odaér. Cody kilép. Közben a bázison helyzet van, kapnak a nyakukban némi meteorzáport, csak hogy ne unatkozzanak. Ezzel nincs is semmiféle gond, a pajzsok elhárítják az űrkavicsokat, de az egyik meteor nem meteor, hanem droid landolóegység (mellesleg tiszta HL2-űrkabin, már csak a headcraberek hiányoztak belőle)! Na most van gáz, fiúk.

Aki mostanáig álmatlanul forgolódott az ágyában, hogy vajon mi lett a drága Malevolence nevű rombolóval, most békére találhat, ha végigolvassa a postot, vagy megnézi a részt (amit egyébként is érdemes megtekinteni, hisz a készítők a droid-humor legalsó bugyraiig ástak le). Ugye ott hagytuk abba, hogy Grievous elég morcos, ami nem is csoda, hisz Anakinék eltették láb alól a rettegett romboló elsődleges fegyvereit, az ionágyúkat. A droidtábornok menekülőre fogja, de a Jedik nem hagyják annyiban, és üldözőbe veszik a hajót, ami már elvesztette a hiperhajtóművet, a stabilizátorokat, az elsődleges pajzsot, de még így is túl masszív, nem lehet olyan egyszerűen szétlőni. Kenobi szerint egyedül nem boldogulnak, erősítésre lenne szükség, de nincs a közelben szabad flotta, maguktól kell boldogulni. Szerencséjükre a normál hajtómű is felmondja a szolgálatot, most már tényleg nagy szerencsére lenne szükség, hogy a szeparatisták jól jöjjenek ki a dologból.

És a szerencse már érkezik is: Dooku odaszól Grievousnak, hogy egy fontos galaktikus szenátor közeledik a csatatér felé, ha őt sikerülne foglyul ejteni, kicsikarhatnának némi tűzszünetet Kenobiékból. A tábornok először nem akar belemenni a tervbe (droid-büszkeség), aztán mégis. Rögvest az is kiderül, hogy ki az a szenátor, aki annyira fontos, hát persze, hogy Padmé Amidala, aki a hiperűr koordinátáit épp Palpatintól kapta, tehát tuti biztonságos. Az apró naboo-i cirkálón utazik C-3PO, akit először tisztelhetünk a sorozat történetében, bár őszintén szólva nekem nem hiányzott. És itt már aranyszínű. Szóval Padmé és az Aranyember nagyot koppan, mikor a hiperűrből kilépve szembe találják magukat a Malevolence-szel.

Túl vagyunk a Malevolence nevű romboló felemelkedésén, a mai rész sem ígér sok jót a cím alapján. A hajóról ugye már értesült a Köztársaság, nincs is más teendő, csak el kell pusztítani, de nem zavarhatnak oda egy egész flottát, ezért (ahogy az eligazításon elhangzik) Skywalker azt találta ki, hogy pár vadász-bombázó ki tudja cselezni az ionágyúk védelmét, és megszorongatni Grievous tökét. Mármint képletesen. Szétlőni a parancsnoki hidat, azt kéne tenniük. A klónok nem túl bizakodóak (mondjuk ők mikor azok?), de még a frissiben befutott Plo Koon mester is némi fenntartással van a terv iránt. Anakin válaszként kikéri az egyik klón véleményét, aki most bezzeg, mikor a jedik is hallják, oda meg vissza van az ötletért, hogy egy maroknyi vadásszal támadjanak meg egy olyan rombolót, amivel még egy flotta sem bírt. Nohiszen. Mindenestre Plo Koon figyelmezteti, hogy egy vadászt sem veszíthetnek el, hogy sikerüljön az akció.

Vágás, Grievous épp nagyon elégedett, mert megint szétvert egy köztársasági flottát, sőt, még az utolsó menekülő transzportot is elpusztítja, hát most jól láthatjuk, milyen gonosz. Dooku is beloginol időközben, és elhúzza a véres húst az android tábornok előtt: sikerült megszerezni a Köztársaság peremvidéki titkos orvosi bázisának koordinátáit (lehet tippelni, hogy kitől…), ahol 60.000, igen, jól hallották hölgyeim és uraim, hat-van-e-zer sérült klón lábadozik, na azt kéne elpusztítani. Grievous gonoszul felkacagna, ha tudna, de inkább csak szétlövet még pár mentőkabint, és nagyon boldog.

A legutóbbi remek helytállásának köszönhetően pár epizód erejéig búcsút veszünk Yoda mestertől, mai epizódunk főszereplője (legalábbis első blikkre) a Jedi Tanács egy máik tagja, Plo Koon mester, aki elég félelmetesen néz ki, de azért jófej, majd meglátjuk. A Köztársaság szokás szerint nagy trutyiban van, sorra vesztik el az űrcsatákat, valamiféle „szörnyű szakadár fegyver” miatt. Itt egyes kezdők azt gondolhatják hogy hohohó Halálcsillag, de a rutinos öreg rókák tudják, hogy azért ott még nem járunk. Csak valami nagyon hasonló.

Tehát Plo Koon mester felkerekedik cirka három rombolóval, hogy pontot tegyen az ügy végére. Hamar rá is bukkannak egy szeparatista hajóra, ami nagyon félelmetesen néz ki, és gyanúsan egyedül andalog az űrben. Easy meat, mondaná egy ork, de az másik mese, Plo Koon sem ennyire magabiztos, inkább átszól Anakinnak (Skywalker egységei a közelben vannak), hogy jól jönne egy kis erősítés, de mielőtt megvitathatnák az ügyet, az interferencia miatt szétkapcsol a vonal. A másik oldalon Ashoka megpróbálja meggyőzni Anakint, hogy segítsenek a mesternek, de az hajthatatlan: a Jedi Tanács azt mondta, a helyükön maradnak, hát a helyükön maradnak. Pont.

No hát itt is volnánk. Ha megengeditek nem szöszmötölnék semmiféle beköszönő szöveggel, csapjunk is rögtön a lecsóba. A Clone Wars című sorozat a Csillagok Háborúja harmadik része előtt játszódik nem sokkal, mikor a Köztársaság és a szepataristák ölik egymást a Galaxisban. Anakin már jedi lovag, sőt, van neki padawanja is, a neve Ashoka (én valahogy nem tudom megszokni ezt a nevet, sebaj). Közvetlenül az azonos című film eseményei után járunk, az alapszituációt egy idegesítő hangú narrátor bácsi vázolja fel nekünk (aki szakmájára nézve vagy híradós, vagy jegyellenőr): a Köztársaság és a szeparatisták is azon ügyködnek, hogy minél több rendszert állítsanak az oldalukra, tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígérve a független rendszereknek.

Mai helyszínünk Toydaria ami elvileg egy „távoli hold”, de maga Yoda mester keresi fel, hogy tárgyaljon Katuunkoval, a királlyal. Mellesleg itt élnek a toyidariak, akikről ugye tudjuk, hogy rájuk nem hatnak az elmetrükkök, rájuk csak a pénz hat (Watto, például). Véletlenül épp a holdon van Ventress, Dooku gróf tanítványa, aki tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot Katuunkonak: lám, a jedik ide sem értek a megbeszélt időpontban, csatlakozzon inkább a szeparatistákhoz Toydaria. Azért az ifjú sith nem véletlenül ilyen magabiztos, a landoló Yoda hajóját két szeparatista cirkáló támadja meg. A klónok már igen erősen menekülőre fognák, de Yoda szerint „reach the surface we must”, ezzel vitatkozni nem lehet, irány a mentőkabin!