Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Az ifjú Indiana Jones kalandjai Chapter 20/1 - Mystery of the Blues / Chicago, April 1920

2021. április 06. 17:05 - Gabba

Hát ezt is megértük, kedves olvasók, közeledve a sorozat vége felé olyat látunk, amit eddig még nem. Dupla rész, ez még hagyján, viszont kétféle bevezető! és ily módon kétféle befejező!! bookend tartozik hozzá!!! Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x11 epizód, amit hosszúsága ellenére egyben adott le az ABC Amerikában, és a nézettség növelése érdekében Lucas mester a bookendben bevetette Harrison Fordot, akit a közönség addigra már megismert Indyként a mozifilmekből. A sorozat nemzetközi, pl. brit sugárzásában viszont két részben adták le ezt az epizódot, és mindkét részhez öreg Indyvel készült a bookend.

Az amerikai verzióban 1950-be ugrunk, a téli hótakaró alatt nyugvó kies Wyomingba, ahol a csendes vidéket autózúgás és lövöldözés hangja veri fel. Középkorú Indy barátunk és Szürke Felhő nevű indián haverja menekül egy kék GMC furgonban, amit egy vörös Mercury Coupe üldöz. Indyékre lőnek piszkosul, közben az Indy mozifilmek zenéje szól, szerencsére a havas utat a furgon jobban bírja és sikerül lerázniuk a Mercuryt, ami fennakad egy hóakadályon. Indy tovább nyomja a gázt, ám kissé elbízza magát, ezért pár perccel később a furgon is lecsúszik az útról és elakad, mehetnek gyalog tovább. Mondanom se kell, hogy a kalap a fejen és a nadrágszíjra fűzött szériafelszerelés ostor megvan Indynél. Sietős léptekkel botorkálnak az egyre erősebb havazásban és mielőtt teljesen belepné őket a hó, menedékre lelnek egy elhagyatott faházban. Tüzet raknak a kandallóban, Szürke Felhő megnyugodva vesz elő a hátizsákjából valami ősi békepipát (kalumetet, ahogy azt Winnetoun felnőtt olvtársak nyilván tudják), törzsének legfontosabb ereklyéjét, ezt sikerült visszaszerezniük az üldözőktől. Indy meg talál a sarokban egy szopránszaxofont, fúj rajta pár taktust és felidézi első évét a Chicagói Egyetemen, amikor tanulás mellett egy kajáldában dolgozott pincérként.

indiana20_1_00_1.jpg

A nemzetközi sugárzás szerinti verzióban Staten Islanden kezdünk félszemű nyuggerünk otthonában, akinek nyuggalmát valami irgalmatlanul csörömpölő garázskoncert próbája zavarja meg. Hullanak a porcelán nippek és vázák a polcról, a kávéscsészéje is felborulással fenyeget, ezért felnyargal az emeletre, már ahogy az egy 90+-ostól elvárható, és leteremti Spike nevű unokáját és haverjait: micsoda zajongás ez itt?! Spike a gitárját markolva védekezik, ez nem zaj, hanem zene, két éve még csak három számot tudtak, most már harmincat, de a nagyfater nem hatódik meg. A zenében nem a mennyiség, hanem a minőség számít, recsegi, és már bele is vág egy ideillő történetbe, felidézve első évét a Chicagói Egyetemen, amikor tanulás mellett egy kajáldában dolgozott pincérként.

indiana20_1_00.jpg

A kajálda Jim Colosimo étterme, az egyik legmenőbb a városban, ahol minden este a legmenőbb zenészek tolmácsolásában szól a menő dzsessz. Hősünk persze nem az a vérbeli pincér típus, hol egy adag szennyes edényt ejt le, hol valami puccos vendég kajáját cseréli el, de a hibák ellenére az erősen maffiózó külsejű tulaj nem rúgja ki.

indiana20_1_01.jpg

Indy próbál haverkodni a muzsikusokkal, de Sydney Bechet klarinétos még csak válaszra sem méltatja. Kissé beképzelt a csávó, egyik társa így próbálja mentegetni Indynek: Sydney már többször játszott King Oliverrel is, és csak azzal áll szóba, akit bír.

indiana20_1_02.jpg

Bár már éjfél körül jár az idő, Indy még elmenne bulikázni, de hiába győzködi kollégiumi szobatársát, Eliot Nesst, az nyűgösködik, reggel 8-tól könyvvitel órája lesz, ugyan, már most úgy viselkedsz, mint egy vén trottyos, mérgelődik Indy. De rábeszélőkéje végül hatásosnak bizonyul és a srácok elhúznak a Royal Garden Clubba. Persze ott is dzsessz szól, Eliot szerint azért Puccini vagy Mozart zenéje jobb. Indy két pohár ásványvizet kér maguknak, de amikor Eliot belekortyol, döbbenve veszi észre, hogy gint kaptak. Na és, mit izgatod magad, tüzes víz oszt’ kész, nyugtatja Indy. (Ne feledjük, 1920. január 16-án lépett életbe az amerikai szesztilalom, aminek két „legfontosabb” hozadéka a titkos piálás egetverő mértékű növekedése és Al Capone felemelkedése volt.) A törvénytisztelő családtagokkal rendelkező Eliot a gyors távozás mellett dönt, nem akar lebukni, de persze ahogy csetlik-botlik a zsúfolt teremben, egyre több asztalt és vendéget dönt fel, mire a szigorú főpincér kidobatja a két fiatalt, akik egy méretes pocsolyában landolnak.

indiana20_1_03.jpg

Másnap a Colosimoban Indy próbál közelebb kerülni a zenészekhez és mesél New Orleans-i éveiről, amikor fiatalabb korában állandóan az utcai zenészeket hallgatta és felsorol pár klubot, amit rendszeresen látogatott a dzsessz miatt. A banda tagjai persze mind játszottak azokon a helyeken, Sydney is, aki végre érdeklődést kezd mutatni Indy iránt. Indy bevallja, hogy a seregben időnként szaxizott is (na nem úgy!, hanem ahogy láttuk a Hemingway-jel közös jammelésüket a 16/1-ben), mire Sydney elővesz egy szopránszaxit: Mutasd, mit tudsz. Indy fúj pár taktust, egyszer majd talán együtt játszunk, vigyorog Sydneyre. De az csak annyit mond: Tartsd magadnál és gyakorolj, gyakorolj!  Vagy ahogy az ismert klasszikus mondás szól: учиться, учиться, учиться!

indiana20_1_04.jpg

A szokásos esti műsor után Sydney és társai lelépnek a Four Deuces (Négy kettes) nevű illegális kocsmába jammelni, Indy addig sündörög körülöttük, amíg elhívják őt is. Cégtábla persze nincs a sikátorból nyíló bejárat fölött, csak a négyféle: káró, pikk, treff és kőr 2-es kártyalap. Goldie nevű fekete énekesnő barátjuk is csatlakozik a csapathoz, gyors hangolás és némi gin-tonikos toroknedvesítés után már indul is a zene, a My Handy Man. A kétértelmű, frivol szöveg a mindenhez (is) értő férfiról széles vigyorra készteti a sokat látott Indyt, és amikor Goldie „a kiskertemet is gondozza” részhez ér, tettetett szemérmességgel eltakarja kalapjával az arcát. Nagyon vicces jelenet. Később Goldie-val egy asztalnál ülve hallgatják a banda muzsikáját, Sydney a klarinéttal úgy rögtönöz, mint egy isten, jegyzi meg elbűvölten Indy. Goldie szerint nem könnyű Sydney helyzete, mivel félvér, és igazából se a fehérekhez, se a feketékhez nem tartozónak érzi magát, ezért a zenében próbálja megtalálni a helyét.

indiana20_1_05.jpg

Indy egyre jobban a dzsessz hatása alá kerül, Eliottal közös szobájukban is inkább a szaxofont fújja, mintsem a tankönyveit bújja, ami Eliottnak elég nagy búja. (Amyvel meg az előző részben lehetett volna kalandod, buja, amit jól elszúrtál, te mulya, teszem hozzá a magam részéről.)  Eliot csinos bordó fülvédővel igyekszik védekezni a számára furcsán áradó hangok ellen. Indynek a parkban játszódó gyerekek körében sincs igazi sikere, ők csak simán a fülükre tapasztják a kezüket, így próbálván kizárni a szokatlan dallamokat. Szerintem a kissrác játékmacija még köpött is, mint nálunk a tévémaci, csak azt nem mutatták. Hej, Indy, hogy lesz így közös örömzenélés Sydneyvel?

indiana20_1_06.jpg

Eliot egyik este örömhírrel tér haza: az egyetemi csapat megnyerte a focimeccset, a buli mindjárt indul ingyen vacsival és ott lesz Suzie Hill, a pomponlány is. Indy már veszi is a kabátját és indulnak. Indy adja a menőt Suzie-nak, dicsekszik, hogy már többször játszott a Colosimo zenészeivel, most is itt van nála a szaxofon, na akkor csatlakozhatsz is az itteni bandához, mondja a csaj. Indy hebeg-habog, de Gregory, a szalonzenekar vezetője máris felhívja a színpadra. Belekezdenek az April Showers (Áprilisi esők, vagy a szövegtől független fordításban: April zuhanyozik :D) c. dalba, de nem jutnak sokáig, mert Indy egy dzsessz-szólóval szó szerint szétfújja a számot. A táncosok leállnak, Gregory meg dühösen kifakad: Ide szolid lányok járnak, nincs szükség ilyen bordélyzenére! Suzie is elküldi Indyt a fenébe, az ajtóban álló öreg fekete pincér viszont odasúgja: Ez volt a legjobb zene, amit eddig ebben a házban előadtak.

indiana20_1_08.jpg

Ezen felbuzdulva Indy este már úgy adja elő a dolgot Sydneynek, hogy milyen jó volt, még a fekete pincér is megdicsérte, na akkor este a Four Deucesban csatlakozhatsz, mondja a klarinétos. Így is lesz, a legnagyobb jammelés közben Indy beszáll a szaxijával, de enyhén szólva nem tudja felvenni a ritmust, és itt is szétfújja a számot. A zenészek leállnak röhögni, Sydney meg az este végén megpróbálja elmagyarázni, hogy is kell ezt csinálni. Ő már három éves kora óta fúvós hangszeren játszik, egy fuvolával kezdte, de most 23 évesen is még mindig tanul. Először csak egy dallamot kell megtanulni, de azt alaposan, és csak utána jöhet a dzsesszesítés, Indy gyakoroljon, legyen biztos az alapokban, aztán majd visszatérhetnek a dologra.

indiana20_1_10_1.jpg

Indy kihasznál minden szabadidős percet, fújja a szaxit mindenhol, pl. a Michigan-tóparti strandon is, ahol egy menő fürdőruhás csávó figyelmezteti, hogy ne menjen tovább, mert innen már a feketék részére fenntartott rész következik. Indy zavartan néz, aztán visszafordul. Később találkozik Sydneyvel, akit elkísér a 5th Avenue-n található templomba, Sidney ide jár gospelt tanulni. Goldie Williams énekli a szólót, az istentisztelet után Sydney bemutatja „Jonesyt”, ahogy ő hívja, Goldie családjának. A templomból kiáradó feketék alaposan megnézik Indyt, úgy csinálnak, mintha nem láttak volna még fehér embert, mondja zavartan Goldie.

indiana20_1_09.jpg

Williamsék meghívják Indyt magukhoz ebédre, kaja közben derül ki, hogy Goldie bátyja, CJ is katona volt, Franciaországban szolgált géppuskásként. Az kemény, bólogat Indy, majd pár szóban ő is beszél katonai múltjáról. CJ elpanaszolja, hogy amióta leszerelt, nem kap munkát, a lehetőségek országáért harcolt, de hazaérve nem kap lehetőséget. Csak akkor fog változni valami, ha felhívjuk magunkra a figyelmet, mondja, a szülők szerint viszont a szabályok betartása a fontos, az erőszak nem vezet sehova. Heves szóváltásba keverednek, aminek végén a vendégre való tekintettel Williams papa csak lenyugszik és jó étvágyat kíván a vasárnapi ebédhez, ami, ha jól látom, rántott csirke krumplipürével.

indiana20_1_10.jpg

Este Sydney-ék a Pekin Inn-be készülnek, ahol Erőskarú Lajos, azaz Louis Armstrong lép fel, Indy boldogan szeretne csatlakozni. De oda csak feketék járnak, figyelmezteti a klarinétos. Velem nem lesz gond, a balhé első jelére lelépek, nem fognak szidni, hidd el, Sydney, nyugtatja Indy. A beengedő ember persze problémázik, a fiú velünk van, mondja neki CJ. A pincér is levegőnek nézi Indyt, CJ-nek úgy kell visszahívnia, hogy vegye fel a fehér fiú rendelését is. Armstrong odajön az asztalukhoz, Indy örömmel bemutatkozik. Satchmo felhívja Goldie-t énekelni a színpadra, és a másik trombitással, Oscar Celestinnel parádés duóban fújják a dzsesszt. Indyt a vendégek kezdik kinézni, ezt látva CJ arról beszél, hogy az egyenlőséget minél előbb ki kell vívni, a maga részéről nem nyugszik, amíg fel nem veszik a jogi egyetemre.

indiana20_1_11.jpg

Apropó egyetem, Indy azért néha bejár az órákra, bár ezt nem mutatják túl sokszor, inkább azt látjuk, ahogy minden lehetséges helyen gyakorol a szaxofonon, sőt már kissé cifrázni is meri az alapdallamot. Ami egyébként nem más, mint a Twinkle, Twinkle Little Star kezdetű gyerekdal, ami a Kárpát-mödanszéban Hull a pelyhes fehér hó szöveggel ismeretes. A Colosimóban is félrehúzódva gyakorol a raktárban, amit egyik este véletlenül meghall Sydney és elhívja Indyt a Rose Gardenbe, hallgassák meg együtt Goldie-t. Hát, onnan a múltkor Eliottal együtt kidobtak minket, idézi fel Indy, én majd beviszlek, nyugtatja meg Syd.

indiana20_1_12.jpg

A Rose Gardenbe vegyes bőrszínű közönség jár, mindenki lelkes dzsesszrajongó. Természetesen Sydney nem maradhat észrevétlen, a zenekar fel is hívja a színpadra némi közös muzsikálásra. Ő azonban általános meglepetésre maga mellé szólítja az egyetlen szopránszaxis dzsessz-zenészt, akit ismer, Mr. Jonesyt! Sok kemény harcot látott hősünk kis híján maga alá vizel a váratlan meglepetéstől, de hát én…, én nem is…, ez megőrült, motyorássza, így hát Goldie-nak kell alányúlnia, hogy felkísérje a színpadra a közönség tapsa kíséretében.

indiana20_1_13.jpg

Sydney felkonferálja a Hull a pelyhest, a zenekar belevág, Indy zavartan forgatja a szaxit, a füle és az orra után végre megtalálja a megfelelő testnyílást és becsatlakozik. A banda pompásan teszi alá az alapot, Sydney is biztató pillantásokkal bátorítja, úgyhogy Indy egyre magabiztosabban fúj. A közönség egy része is beindul, jó, nem kezdenek el pogózni, de a tánci-tánci megvan. A szám végén zajos siker, Indy alig hiszi el, hogy ez vele történik. Mr. Jonsey, a szaxis, nagy tapsot neki!, mondja Sydney széles mosollyal.

indiana20_1_14.jpg

A jelenben öreg Indy a történet végére ér és bevallja, ez volt az egyetlen dzsessz szám, amit életében játszott. Majd, kicsit meghatódva saját magától, arra biztatja Spike-ot és haverjait, hogy csak gyakoroljanak tovább. Lehet, hogy nem lesztek híresek, de az odáig vezető út mindenképpen érdekes, mondja és otthagyja őket, mire a fiúk újult erővel csapnak a húrok és dobok közé.

indiana20_1_15.jpg

Címkék: Indiana Jones
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2021.04.07. 00:14:11

Hát, ilyen történetre nem számítottam :)

Gabba 2021.04.07. 12:33:02

@Flankerr: ...és a második felében nyomozunk majd! :)

Pácsó Ármándó 2021.04.13. 17:55:06

Én már az első bekezdésben elvesztettem a fonalat, ami nem is csoda, hiszen!
Mennyire gyakori az elhagyatott faházakban a szaxi? (Nem úgy!)
Még jó, hogy egy tuja nem került elő az albérletben, azt semmi felül nem mulJa :)
Szídzsé Williams nem volt később valami polgárjogi harcos? Micsoda nyelvi lelemények mindenütt a hv-ban, ez igazi Gabba munka! :)
"így hát Goldie-nak kell alányúlnia, hogy" - Nahát!

Gabba 2021.04.13. 18:26:46

@Pácsó Ármándó: méghozzá alsó madárfogással! ;)

CJ Williams jónevű kosaras is, ahogy mondták nekem.

Az elhagyott faházakat nem tudom, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy pl. turistaházban igenis volt szaxi (nem hangszeres :D)
süti beállítások módosítása