Wes eligazítást tart az új alkalmazottnak. Angel munkakörének legfőbb része jelenleg: a kávéfőzés. Nincs mit tenni, ő most éppen „vezekel”, a csapat meg kifejezetten élvezi a helyzetet. Cordy világosan a tudtára adja, hogy attól még, hogy újra együtt dolgoznak, nem lesznek megint barátok. Angel bánatosan arrébb kullogna, de Cordynak látomása lesz, egy fiatal nőről, kék csuklyás veszélyes fickókról és egy nagy madárról. Ez épp elég információ is, a fiúk elrohannak segíteni a bajbajutotton (a mottó még a régi), Cordy pedig egyedül marad a sötét, üres irodában. Egy idő után észreveszi, hogy még sincs egyedül, és a sötétből előbukkan: Harmony. Hát, ez kemény lesz.

Az egykori legjobb barátnők lelkesen üdvözlik egymást. Cordy megcsodálja Harmony külsejét; viszonzásul sajnos az egyedüli pozitívum, amit Harmony elmondhat róla (Cordy kicsit lepattant, saját magához képest), hogy az új frizurája szépen kiemeli a nyakát. Haha. Harmony vidáman elcsacsogja, hogy épp túl van egy kemény szakításon (haha megint), és most éppen szállást keres. Cordy felajánlja, hogy aludjon nála, amit Harmony elégedetten el is fogad. Cordy éppen most invitált meg egy vámpírt a lakásába.

Csini rucit próbálgat egy szobalány, aztán szobalány-társaival együtt pezsgőzik egyet, majd amikor mindenki választott magának egy még csinibb rucit, szépen feltöltetik a pofijukat a nappaliban. Éljen a botox. Sajnos kicsit rosszul sül el a dolog, és Ms. Garcia (a szobalány) homloka nem igazán simul ki. Mondhatni, még göröngyösebb lesz. A botox mégse botox volt, a hölgy pedig nem igazán tudja, hogy mi is lehetett az, csak annyit, hogy Bobotox nevet viselt a cucc a készítője (és beadója) után. Bingó, Bobolitunk ma újra felbukkan.

Ms. Garcia homlokát elég nehéz helyrehozni, a fiúk a műtét közben pedig nekiállnak fikázni régi barátjukat. Mindenki meg van döbbenve a történteken, Christian pedig az irgalmas szamaritánus szerepében kitalálja, hogy beszél Bobolittal, hogy fogja magát vissza.

A csapat páros része a Bronze-ban múlatja az időt, de Xander és Will között úgy vibrál a levegő, hogy zavarukban majdnem lebontják a fél helyet. Persze a téma Buffyra terelődik, aki randi hiányában inkább vadászik egy kicsit Faith hathatós segítségével. A dupla csihi-puhi közben Giles jegyzetel, de mikor vége van a játéknak, meg sem tud szólalni, mert egy nő jelenik meg a temetőben. A nő nem csak úgy arra járt, hanem ő Faith új őrzője. Nagyszerű, bár ennek nem mindenki örül. Illetve konkrétan senki nem örül neki, hisz a nő pokolian lekezelő, és Giles-t sikerül kihoznia a sodrából, ami nem egyszerű feladat.

Oké, tehát van egy kékharisnyánk, aki azt hiszi, hogy ő a góré, pedig már nem Angliában van. A nő beszámol egy várható démonról (Lagos), aki várhatóan Sunnydale-ben akar majd megkeresni valami erő kesztyűt, de ez még mind semmi. Az új figyelő magával viszi Faith-t, így Giles a könyveiben kezd kutatni a démon után, Buffy pedig elugrik edzeni Angel-höz. Miután Giles nem halad a kutatással, besegít neki Willow és Xander is. A fárasztó keresgélés után Will és Xander csókolóznak egymással egy polc mögött. Giles majdnem rajtakapja őket, de mivel amit olvasott, jobban lekötötte, mint a tinik, ezért megmenekültek.

Visszaképek az első két részből, és az unalomig ismételt „miért lettem detektív” ill. önutálat. Idézzük is fel Beth arcát, milyen képet vágott akkor, mikor Micket rajtakapta, amint épp 1 egység vért tol magába. Ami nem a sajátja. Beth épp a feldolgozás-tagadás fázisában van,  miközben vámpírunk szép lassan kitálalja a kis titkát. Csak Los Angelesben néhány száz vérszívó él, s eddig azért tudtak a háttérben maradni, mert ha le is leplezte őket valaki, valamiért soha nem hittek neki. S jobb lenne, ha ez így is maradna. Mikor azonban a vámpírrá válás ténye kerül szóba, Mick furamód ideges lesz, és megválaszolatlanul hagyja a kérdést. Hát hogyne, mikor flashbackben látjuk, hogy Coraline pont a nászéjszakájuk első perceit választotta a tökéletes időzítésnek.

Vámpírrá válni – ki gondolta volna – olyan, mint amikor egyik pillanatról a másikra megváltozik az egész világ körülötted. Akárcsak, ha elüt egy autó. Amit éppen látunk is. Egy tisztességben megőszült öregembert csap el az autó, szerencsére vezetőjében van némi jóérzés, nem hajt el a búsba, hanem gyorsan kiszáll, és lecsekkolja dolgokat. Állati mázli, hogy egyébként egy orvos. Ám mielőtt azon kezdenénk el agyalni, hogy ennek a jelenetnek meg mi köze van az egészhez, kiderül, hogy a bácsika vámpír, és simán a nyakába harap az lelkiismeretes autósnak. Főcím.

Lois és Gabriel – aki, mint tudjuk, egyben Julian Luthor – éppen kamatyoláshoz készülődnek, mikor kiderül, hogy Lois tényleg munka miatt hurcolta le pasiját a raktárba, ugyanis szeretné tudni, hogy nem csak azért kapta-e meg az áhított Luthor-vezércikket, mert a főnökkel kavar. Gabriel biztosítja, ilyesmiről szó sincs, a nagy „leleplezés” azért lett az övé, mert Lex kimondottan őt akarta a feladatra. Lois köpni-nyelni nem tud ezt hallva, hát még, amikor az irodába visszatérve megcsörren egy mobil az asztalán, és egy ismeretlen hang azt mondja, bombát szerelt Chloéra, és ha nem hallgatja meg, hogy milyen mocsokságokat tud Lexről, fel is robbantja.

Lois, miközben nagyban pötyög a klaviatúrán, mintha az állítólag a Luthor művekből szökött, gyorsan öregedő klón, Adrian szavait írná le, e-mailben próbálja figyelmeztetni a mellette tébláboló Chloét, de az ismeretlen erre is gondolt, és levágta Lois gépét a hálózatról. Lois körbenéz, hátha meglátja, ki az, aki telefonon beszél, és figyeli is őt, mert Adrian szavaiból világosan látszik, hogy ő is ott van az irodában. Észre is vesz egy postást, de miután leüti, és amolyan Jack Baueresen beleordít a képébe, hogy „Hatástalanítsd a bombát!”, kiderül, hogy téves riasztás volt. A postás megszeppenve távozik, de pár pillanattal később visszatántorog az eldugott raktárba, hátában egy ollóval. Ismét csörög a telefon, és látjuk, amint Adrien alig két méternyire Chloétól figyelmezteti Loist, hogy most már aztán üljön le a seggére, és kezdjen hozzá a cikkhez, különben irgum-burgum.

Vessünk gyorsan számot, miféle jószándékból elkövetett bűncselekmények tarkították eddig a Winchester fiúk vadászkörútját: bankkártya csalás, betörés, sírgyalázás, hamis jelvények és személyiségek használata (szövetségi nyomozók, környezetvédelmi főosztályvezetők, a vadvédelem emberei, Simmons atya, Nigel Tuffnel, Dr. Jerry Kaplan, riporterek, erdőőrök, diákszövetségi tagok, nemzetbiztonságiak…). És ne feledjük az Alakváltó által, Dean képében elkövetett kegyetlen gyilkosságot se, amit végülis állítólagos halálával és egy megrendezett temetéssel úszott meg. Nem csoda, hogy a baltimore-i kapitányság nyomozója igen csak meglepődik, hogy a halottnak hitt „bűnöző” ül vele szemben bilincsbe verve, és természetesen majd kicsattan az egészségtől. Eközben egy kisebb kommandós egység egy motelszobába végez rajtaütést Sammy-n, úgyhogy ő is rövid úton landol a kapitányságon. Mi folyik itt? És hogy fognak ebből kimászni?

Hogy még ennél is bonyolultabb legyen az életünk, Dean-t most egy újabb gyilkossággal vádolják. A testvéreket külön hallgatják ki az esetről: míg Dean-t a keménykedő Peter Sheridan nyomozó próbálja megtörni, addig Sam-nek egy sokkal kedvesebb nyomozónő, Diana igyekszik a lelkiismeretére hatni. Mindent tud róla, az anyja és Jessica haláláról, meg hogy kitűnő tanuló volt és a jogra járt, úgyhogy szerinte jobban tenné, ha ismét jófiú lenne és feladná a romlott életű bátyját. Cserébe alkut kötne vele, így megúszhatja a bűnrészességet is és folytathatja a korábbi példás életét. Persze Sam-nek esze ágában sincs feladni Dean-t, sőt a srácok vallomása az esetről szóról szóra egyezik.

Corinne kiszavazása után Kenny be van szarva, mert Matty rájön: ő volt az, aki rá adta a voksát, és erre aztán semmi szüksége ilyen közel a finishez. Az a kiváló ötlete támad, hogy addig vinnyog Bobnak a fake idol 2.0 miatt kialakult helyzetet sérelmezve, míg az meg nem unja, és mivel talpig becsületes és kissé hülye is, fel nem ajánlja neki az immunity idolt (az igazit) már ha megnyeri a következő challenge-ben. Elmondom még egyszer, lassabban: ha Bob nyeri a következő immunity challenge-t, akkor Kennek adja az idolt. Crystal abban reménykedik, hogy ez így lesz, mert mindenképpen ki akarja szavazni Matty-t, meglátjuk. Remember Yau-Man, Bob!

A reward challenge egy vicces kis darab: egy akadálypályán kell átrohanni, majd labdákkal visszaszaladni, és kosárra dobni. Aki először bedob hármat, nyer, majd elmehet egy vadrezervátumba gorillákat nézegetni. Az elején Matty elhúz kicsit, de Ken és Bob szorosan a nyomában jár, a nők meg szokásosan sehol sem tartanak. A végén Bob dob a legjobban kosárra, és nyer, Crystal még versenyen kívül sem talál be, úgy, hogy egy kb. 180 cm magasságban levő kosárról beszélünk, az olimpiai bajnok futónő pedig ZSÁKOL. És elkúrja. Sírtam a röhögéstől. Bob választhat maga melé két társat, és mivel életben akar maradni, Ken és Crystal mellett dönt, Suzie-t meg elküldi az exile islandra, aki ezzel nagyon jól jár, mert csak zabál és pihen.

Nahát, nahát, Randy távozott meglehetősen dicstelenül az előző rész végén (de legalább jó haverok közé került Ponderosában), és a táborba visszatérve Sugar nem bírja ki, hogy ne röhögjön teli szájjal azon, hogy Randy mekkorát szívott a fake idollal. (Amiről Randy mellesleg azt nyilatkozta, hogy sejtette, hogy nem kóser.) Bob ettől kicsit kiakad, és a moralitás magas lováról üvöltve szónokol, hogy ezt azért mégsem kellene, meg minden. Na persze, Bob, nem kellene, mint ahogy az idolt sem kellett volna odaadni Randy-nek, azt állítva, hogy nem fake. Szóval shut up, Bob. Az üvöltözésbe Corinne is beszáll, mert ő már csak ilyen köcsög.

A reward challenge a családi kanyar, azaz a nyertesek megnézhetnek egy videóüzenetet a műsor egyik szponzora jóvoltából, amin a feleség/gyerek/stb. beszél. Probst azt blogolta, hogy szerinte kétfajta ember van, a rendes, aki szereti a családi epizódokat, meg a Dexter-féle, aki nem. My name is Dexter - egyetlen jó családi epizódot láttam eddig, azt, amiben Fairplay kijátszotta a halott nagyis kártyát, a többi ugyanolyan: minden survivor bőg, a családtagok meg bénák. A mostani részben ez még odébb van, először csapatokat kell választani a játékhoz, és Crystal ismét bebizonyítja, hogy nála nagyobb pöcs a játékban nincs, mert kiválasztja Sugart, a második leghaszontalanabb versenyzőt maga mellé. Jó, a szőkének van annyi esze, hogy Bobot nevezze meg, mert ezek szerint nyerni akar.