Kezdjük egy kis baszogatással: Jeff Probst rühelli a Fang törzset, annak ellenére, hogy ugyan tényleg faszok vannak benne, de legalább szórakoztató faszok, nem olyan unalmas, sótlan pöcsök, mint a síkhülye nőkkel és műanyag csávókkal telenyomott Kota. Az epizód elején bejátszott hogyvót alatt Jeff annyira elfogultan számol be az eddig történtekről, mint eddig még soha, pedig ez pontosan a 17. évadom a Survivorból. Azt ugye eddig is tudtuk, hogy mindig voltak kedvencei, akiknek nyíltan nyalta a seggét (Savage, Rupert, James, Ozzy, Tom, stb.) általában atletikus, keménycsávóknak (biztos valami elfojtott homoszexuális hajlam munkálkodik benne), de ez most valami új: rühelli a Fangot, pedig volt ennél rosszabb törzs is a játék történetében, mégpedig a közönségkedvenc Stephanie LaGrossa Ulongja, az egyik legjobb évadnak tartott Palau-ból: ők két nyomorult Reward Challenge-t nyertek mindössze, Steph EGYEDÜL maradt a törzsből a merge-re. Fuck off, Jeff.
A Kotával kezdünk, ők szavaztak ki valakit (Paloma), szóval jogos, de mivel annyira érdektelenek a lakosok errefelé az egy Sugart és mondjuk Ace-t kivéve (ki tudja Jacquie-t, Kelly-t és Corrine-t megkülönböztetni egymástól?), hogy legszívesebben tekerném az epizódot, de Ace megjátszott brit akcentusa miatt maradok. Fang, a diszfunkcionalitás élő Laokón-csoportja másnap reggel arról tart egy rövid vitát, hogy nem kellene-e azonnal elkezdeni spórolni a rizzsel (de), mert fogy, mint a rendőrök türelme az őszi molotov-hullásban, de Ken szerint ráérnek vele. Randy szeme villámokat szór, és legszívesebben felrúgná a negyvenkilós videójáték-világbajnokot, de ezt vagy nem mutatják, vagy iszonyú önuralma van az egyébként vérgeci faszinak, akit szerintem a merge-ig ki fognak szavazni, ha továbbra is így viselkedik. Egy kis strategizálás is folyik közben, mert Matty, Suzie, Dan és Randy elméletileg barátok mostantól, míg Ken, Crystal és GC, azaz a lusta disznók meg ki vannak kicsit közösítve.