Új nap a Princeton Plainsboro Oktatókórházban, az Angyalok (akik már csak heten vannak) Charlie utasítására és a legfrissebb küldetés ismertetésére várnak. Érkezik Bosley (alias Vén Tata) az aktuális hetibeteg aktáival. Izgis eset, a páciens hullakozmetikus, és azt hallucinálta, hogy az egyik halott moleszterálta, majd rohamot kapott, remek küldetés az Angyaloknak. Az is kiderül, hogy Bosley nem igazi orvos, úgyhogy innentől kezdve Taub, a plasztikai sebész megállás nélkül fúrni fogja az epizód folyamán. Eközben Cameron House-t vegzálja, mert már nagyon nem bírja elviselni az életet nélküle, most azt találta ki, hogy House ne szívassa már agyba-főbe azt a szerencsétlen mormon gyereket. Hogy ehhez mégis mi köze van, az maximum költői kérdésként tehető fel, mindenesetre hajlandó egy százast fizetni neki, ha egy hetet kibír Big Love (House ezen az ötletes becenéven szólítja a mormont) cseszegetése nélkül.

Foreman pedig ismét ki van dobva az álláskeresés kőkemény dzsungelébe, interjúzik szegény, de a híre mindenhol megelőzi, és nagyon úgy néz ki, hogy senki sem akar alkalmazni egy House 2-t. Mert az szép és jó, ahogy előadja, hogy ő sokkal humánusabb elveket vall, mint egykori főnöke, és a szabályokat sem hágja át minden adandó alkalommal, csakhogy az, hogy a Mercyből egy hónap után kipenderítették, jóval beszédesebb. Welcome to the real world, Foreman.

Fluffy egyéb elfoglaltságai miatt ajnos nem tudja tovább vinni a Viasat egyik legjobb sorozatt, a Halottnak a csók című, eredetileg Pushing Daisies névre hallgató dramedy-t, ha valaki szeretne bevonulni a digitális örökkévalóságba, küldjön pályamunkát.

Angel a sötét szobában ül és rajzolgat, amivel önmagában még nem is lenne probléma, csakhogy Darla portréját rajzolgatja. Wesley aggódva megkérdezi, hogy nem szeretne-e valamiről beszélgetni, esetleg. Nem. Hát jó. Pedig kéne, a szobát már teljesen beborítják a Darla szkeccsek. Lindsey közben hasonlóan elborult állapotban találja Darlát, a létező összes tárgyat összetörte már maga körül, és most véres kézzel kuporog egy sarokban, katatón állapotban. Lindsey-nek lelkiismeret-furdalása van Darla miatt. Darlának szintén lelkiismeret-furdalása van, csakhogy ez neki új, tekintve, hogy pár száz évig nem is volt lelke.

Mialatt Lindsey ápolgatja Darla testi-lelki sebeit, a nő álmodozva megkérdezi tőle, hogy van-e barátnője. Nincs. Ó. És pasija? Az sincs. (Darla kicsit készen van.) Darlának erről eszébe jut, hogy milyen jó kis páros voltak ők régen Angelussal, csak azóta megváltozott a helyzet. Most már ellenségek vagytok? – kérdezi Lindsey. „Rosszabb” – feleli Darla kacarászva – „Lelki társak.”

Ismerjük a munkahelyi tanfolyamok kevésbé sem érdekfeszítő menetét. Nem csoda, ha McLane gunyoros beszólásokkal szórakoztatja legénységét, miközben az Alfa széria robotjairól hallgatnak egy előadást. Meglehetősen puritán körülmények között tanulnak, műanyagszékek mindenhol, még egy árva digitális táblát sem látunk.

Az előadó az Alfa-21 bázison történt szomorú eseményekkel példálódzik. Az öntözőrobot jól beöntött a bázisnak, mert a robotspecialistát baleset érte és nem volt, aki kioldja a mágneses zárat. De jól figyeljenek - ajánlja - a robotok agyába beprogramozták a robotika három alaptörvényét, embereket nem ölünk, stb.

Féltve őrzött titkok lepleződnek le ebben a részben, de nincs minden veszve, legalábbis egyelőre úgy tűnik. Ned megint 9 éves, és bogarakon kísérletezik, hogy megtudja, pontosan mire is képes. Pár rovarnak meg kell döglenie ahhoz, hogy megtudja, egy perce van arra, hogy ha valakit vagy valamit feléleszt, azt vissza is küldje a halálba, máskülönben a közelben valaki másnak meg kell halnia. Ugye így végezte Chuck apja is, ezen tipródik folyton Ned. Megesküszik, hogy nem hagy életben senkit egy percen túl, aztán, amint már tudjuk, kivételt tesz, és Digby kutyán kívül még egy újraélesztettel köti össze az életét, amikor Chukot az után a bizonyos vizihullás epizód után nem tudja visszaküldeni a halálba. 

És már itt is vagyunk a jelenben, nagy Ned és Chuck pitét készít: Chuck faggatózik, Ned titokzatoskodik, a rohadt barackokból újra hamvas lesz, bár a büdöskék nem sokkal később sorra dőlnek ki a virágládában, de Chucknak ez nem tűnik fel, csicsereg, meg mosolyog, meg elkerekedett szemekkel néz. Aztán egy fólián keresztül lesmárolja Nedet, amit viszont szerencsétlen szerelmes Olive nézhet végig. Pofán csapja, amit lát, úgy érzi, nem kap levegőt. Le is rogy az egyik vendég asztalához, akiben viszont pár percen belül lelki társra talál. Az udvarias, barátai által valószínűleg jóképűnek mondott Alfredo ugyanis nagyon is jól tudja, milyen, amikor valaki nem kap levegőt, hiszen állandóan attól retteg, hogy elfogy az oxigén, és a vákum az űrbe szippantja. Egymásra találnak Olive-val, aki összehúzott szemmel néz maga elé, tehát forral valamit abban a kis agyában.

Egy katonai temetésen nyitunk, és bravúros nyomozótechnikával arra is rájövünk, hogy egy tengerésztisztet temethetnek, tekintve, hogy milyen egyenruhában posztol a díszőrség a sortűznél. Vagy mondjuk az is segíthet, hogy milyen sorozatot nézzük. Közben a temetkezési vállalkozó és alkalmazottja (legyen mondjuk sírásó) készítik elő a sírhelyet, azazhogy készítenék, mert nagyon nem megy a márványtábla felpattintása. Merthogy több mint tíz éve zárva van, nyilván beszorult egy kicsit. Na, egy utolsó próbálkozás, végre sikerült, amit azonban ott találnak, kicsit lepi meg őket: orrfacsaró dögszag és rothadó csontok kíséretében a tábla pofánvágja őket, a gyengébb idegzetűek pedig most kapcsolták el a tévét: a sírban egy hullát találnak, elég rossz állapotban. Hiába, ezek a temetők már ilyenek.

No persze nem arról van szó, hogy nem ért a vállalkozónk a szakmájához, és rossz sírt bontottak ki. Ez bizony bonyolult ügy, amihez az NCIS segítségét kell kérni, még jó is, mert épp semmi dolga a csapatnak, így jobb híján Abby édességelvonási tünetein röhögnek. Node, irány a temető, ahol bizony rájövünk, miért kellett kihívni a szakértő nyomozókat: a tábla nem véletlenül vagy egyéb erők hatására (Sylar mester arra járt) vágódott a két pasas pofájába, ez bizony robbanás volt. Csak egy a bibi: bombának semmi nyoma a helyszínen. Na, akkor most robbant vagy nem robbant? Döntsük már el végre. Be a helyszínre, ahol Doki érkezik, és mielőtt a padlón lévő rothadó anyag az ügynökök reggelijével keveredne, rávilágít az összes rejtély tudományos magyarázatára: a fehér valami a padlón bizony rothadó hulla, rögtön több is, a robbanás pedig teljesen természetes reakció volt, a bomlás során felszabadult gázok kiszabadultak a sír kinyitásakor. Pont, mint egy kuktában. Na, ezek után kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még valaha étvágyam a hétvégi marhapörkölthöz.

„Büszkén nyújtom át Vic Mackey felügyelőnek a legmagasabb kitüntetést bátor helytállásáért.” - nyújtja át Aceveda büszkén a legmagasabb kitüntetést Vic Mackey felügyelőnek. Csak Claudette savanyodik a sarokban, míg a kapitányság ünnepel. A civil vizsgáló javasolta kitüntetésre és ez részleges amnesztiát - mentelmi jogot biztosít a kommandó részére.

Valami történt a morfiumos altatás közben Mackey-vel, ötlete nyomán indul a „játékot fegyverért” akció. Danny és Julien is részt vesz a rendőrségi bolhapiacon, ahova idős nénik és kiskorúak hordják a Glock50-eseket.

A Montecitóban furcsa dolgok történnek. Az még nem lenne az, hogy Sam méteres dekoltázzsal várja egyik nagymenő ügyfelét, de amikor egy zaklatott vendég megemlíti, hogy ellopta a pénzét egy szellem, Mary-nek is elkerekedik a szeme. Pedig ilyen lökhárítókkal szerintem láthatott már cifrábbakat is.

Az egyik lakosztályban sincs minden rendben. Jéghideg az egész szoba, a tv és a lámpák ki-be kapcsolódnak, amitől a szoba lakói halálra rémülnek. Arra gyanakodnak, hogy mivel ez Monica volt szobája, talán visszatért a szelleme. Mike már a gondolattól is átmegy világosbarnába. Amikor meghallja, hogy a feleség beszorult a fürdőszobába, akkor pedig jobbnak látja, ha nem bolygatja a halottakat.

Én megmondtam, vigyázz Andy mit kívánsz, mert még teljesül… A végzetnek kiszolgáltatott Andy megérkezik a szükséges gyorskajával a termelői főhadiszállásra. Nagyban zabálnák a hamburgert a fiúk, amikor befut Doug egy baszott nagy döggel, amit ő cuki kutyusnak aposztrofál, és az utcán találta gazdátlanul, ezért behozta a végtelen kis állatot. Deus ex machina, megtörténik a baj, néhány csöpp majonéz esik Andy lábujjaira és a kutyuli azonnal ráveti magát. A banda tanácstalanul nézi egy ideig, ahogy a szörny Andy lábát marcangolja, majd Dougnak az az ötlete támad,hogy Sanjay, ki más, dugja fel az ujját a kutya seggébe, ettől majd megnyugszik a véreb. Sanjay vonakodva, de megteszi, a kutya tényleg leáll, de ekkora már sikerült megszabadítani Andyt két lábujjától.

Libby Zucker miatt fáj mindenkinek a feje, aki csak él és mozog a rendelőben. A hölgy ugyanis az előző rész végén szépen főbe lőtte a haversrácot, és persze a McNamara/Troy-on csattan az egész. Ez valahogy olyan megszokott… Liz és Sean épp ezt tárgyalják, mikor megérkezik Christian, akinek nem volt túl jó reggele, merthogy az aktuális kufirc-partnerére rájött a tüsszögés a tollpárnától, és jól orrba vágta Dr. Troyt. Szomorú. Az viszont kevésbé, hogy Sean yip-je teljesen eltűnt, ergo már nem remegnek a praclijai, lehet műteni is. Christian rögtön fel is ajánlja eltört nóziját a cél érdekében, bár az komoly dilemmája, hogy már sose lesz tökéletes. Jaj. Sean hiába van felpörögve a műthetek_azonnal-témára, az asztalon fekvő beteg ütőerét konkrétan szétnyiszálja, azaz itt még lehet, hogy gondok lesznek.

Az irodában Sean első kérdése Christianhez a szokásos, mármint hogy mit nem szeret magán, de a törött orrú inkább a fenti vérfürdő okára kíváncsi. Nekiállnak vitázni, hogy akkor most Sean beteg-e, meg hogy Christian nem meri rábízni az orrát, meg különbenis, mit fog szólni a beteg, ha felébred, a néző pedig ráébred, mennyire is hiányzott már ez. Mármint a vita a fiúk között.