Egy katonai temetésen nyitunk, és bravúros nyomozótechnikával arra is rájövünk, hogy egy tengerésztisztet temethetnek, tekintve, hogy milyen egyenruhában posztol a díszőrség a sortűznél. Vagy mondjuk az is segíthet, hogy milyen sorozatot nézzük. Közben a temetkezési vállalkozó és alkalmazottja (legyen mondjuk sírásó) készítik elő a sírhelyet, azazhogy készítenék, mert nagyon nem megy a márványtábla felpattintása. Merthogy több mint tíz éve zárva van, nyilván beszorult egy kicsit. Na, egy utolsó próbálkozás, végre sikerült, amit azonban ott találnak, kicsit lepi meg őket: orrfacsaró dögszag és rothadó csontok kíséretében a tábla pofánvágja őket, a gyengébb idegzetűek pedig most kapcsolták el a tévét: a sírban egy hullát találnak, elég rossz állapotban. Hiába, ezek a temetők már ilyenek.

No persze nem arról van szó, hogy nem ért a vállalkozónk a szakmájához, és rossz sírt bontottak ki. Ez bizony bonyolult ügy, amihez az NCIS segítségét kell kérni, még jó is, mert épp semmi dolga a csapatnak, így jobb híján Abby édességelvonási tünetein röhögnek. Node, irány a temető, ahol bizony rájövünk, miért kellett kihívni a szakértő nyomozókat: a tábla nem véletlenül vagy egyéb erők hatására (Sylar mester arra járt) vágódott a két pasas pofájába, ez bizony robbanás volt. Csak egy a bibi: bombának semmi nyoma a helyszínen. Na, akkor most robbant vagy nem robbant? Döntsük már el végre. Be a helyszínre, ahol Doki érkezik, és mielőtt a padlón lévő rothadó anyag az ügynökök reggelijével keveredne, rávilágít az összes rejtély tudományos magyarázatára: a fehér valami a padlón bizony rothadó hulla, rögtön több is, a robbanás pedig teljesen természetes reakció volt, a bomlás során felszabadult gázok kiszabadultak a sír kinyitásakor. Pont, mint egy kuktában. Na, ezek után kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még valaha étvágyam a hétvégi marhapörkölthöz.

Helyszín a központ, azon belül is az alagsor, ahol a Palmer gyerek már nekilátott kedvenc szórakozásának: a hullapuzzle-nek. Ez kérem szépen a hagyományos kirakók egy nehezített, háromdimenziós változata, ahol még a szélek se segítenek elkezdeni a műveletet! Igazi kihívás még gyakorlott boncmestereknek is, nemhogy az utca emberének. Biztos nagyon jó szórakozás, szinte már látom magam előtt, ahogy Horst Fuchs teljes átéléssel magyarázza a kamerába, hogy ki-hagy-ha-tat-lan ajánlat, mert ha 10 percen belül hívjuk az 555-2663-as számot, akkor a kicsinyített Samu-kulcstartót ajándékba küldik hozzá. De nincs időnk ilyenekkel foglalkozni, mert Doki a sok-sok anekdota közben rájön a turpisságra: a két hullának három jobb keze van.Ez bizony gyártási hiba, szörnyű, hogy mik meg nem történnek ebben az elgépiesedett világban.

Odafent is megy az agyalás, DiNozzo belső munkára gyanakszik, azonban a két lehetséges gyanúsított gyakorlatilag felrobbantotta magát, ami nem épp professzionális megoldás egy gyilkostól. McGee közben úgy tűnik, lefagyott, és még mindig a múltban él: továbbra is Abby reggeli kiborulásain elmélkedik. De jön Gibbs, úgyhogy hallhatjuk az eredményeket is: egy megmaradt ujjlenyomat alapján sikerült azonosítani az egyik hullát, egy 58 éves nőt, akinek az eltűnését be se jelentették. Nem sok, de máris telefonál Doki, hogy fejlemények vannak: az inak egyértelműen el vannak vágva, tehát a hullákat feldarabolták az eltemetésük előtt. És az is kiderült, hogy a csontok összesen 5 különböző hullából származnak. Hm, csak nem Dexter Morgan keze van a dologban?

Abby közben egyre rosszabb állapotban van: se zene, se mosoly, se beleélés, csak unott arc és elnyűtt hang. Ennyire nem lehet rossz a csokoládéelvonás. De neki is vannak eredményei: a márványlapot a helyükön tartó csavarok feje nem volt berozsdásodva, szóval látszik, hogy nem is olyan rég kinyitották őket. És ez még nem elég: a kriptában készült fényképeket elemezve, észrevette, hogy még két másik sír csavarjain sincs rozsda. Hm, csak nem ott is kirobbanó meglepetéscsomagok vannak? DiNozzo és Gibbs már úton is vannak exhumáltatást intézni, addig pedig Ziva és Timmy hallgatják ki az egyik hulla rokonait. Közben Tony belehúz a dologba, be is hívja az egyik megbolygatott sírban heverő, Dalton nevű öregúr unokáját, hogy engedélyeztesse az exhumálást. Akinek persze nem tetszik az ötlet, pláne úgy, hogy el se mondják neki, miért van erre szükség, szóval nem megy bele a dologba. Ejnye, Tony, ha nem lenne barátnőd, akkor most bevethetnéd magad, és nem kéne a bírósági végzés után kajtatni. Hát megér ennyit az a francia tyúk?

Szóval, vissza a temetőhöz, ahol egy rég látott ismerős várja őket: Mann ezredes, merthogy szerinte az ő csapatát is érinti a nyomozás. Hogy miért, nem tudjuk, de jó újra együtt látni a két öreget, tekintve, hogy Gibbs átment Barney Sintson üzemmódba, és nem hívta föl többet a nőt, miután megdugta. Érthető hozzáállás, nem akart még egyszer elválni, így időben lépett. Szóval most egy kicsit fagyos a levegő, de sebaj, igazán izgalmas második randi vár rájuk: egy kis exhumálás. Hát nem romantikus? Nyitják is ki a sírt, de ott nicns semmi meglepő, egy koporsó és kész. No, csak nem rossz nyomon vagyunk? A gyerekek ezalatt odakint pletykálnak, mert nincs jobb dolguk, ja, meg közben DiNozzot szívatják a barátnőjével. Vissza Jethrohoz és Mannhoz, jöhet a sír námbör tú, és igen, itt már megvan a többi maradvány, még jó, különben ki kellett volna írni Mann-t a sztoriból.

Node, ezzekkel a darabokkal Doki befejezhette végre a hullakirakót, kész a mű, 5 csontváz, 3 nő 2 férfi, 19 és 70 év között. Mindegyik másmilyen módon megölve. Fura egy sorozatgyilkossal van dolgunk, de Doki már hasznát is veszi a pszichológusi diplomájának, fél perc alatt alkot is egy profilt, nem semmi az öreg. A jelenetet egy telefonhívás szakítja félbe: Jenny az, és hívatja az irodába Gibbset. És Mannt is. Hm, csak nem féltékeny valaki?

A gyerekek közben érdekes nyomra bukkannak: a hullák azonosítása és a hozzátartozók megkeresése után egy ismerősbe botlanak, egy férfire, aki egy csokor liliommal a kezében akart bemenni a kriptába miközben helyszineltek. Csakhogy utánanézve a dolognak kiderült, hogy nincs semmilyen rokon eltemetve arrafelé, az anyján kívül, aki azóta az alagsorban fekszik Doki boncasztalán. Lehet szólni kéne Gibbsnek, csak meg kell várni, amíg kijön az igazgatónő barlangjából..

Ahol is Jenny tart kicsit se kínos eligazítást Gibbséknek, majd Jethrot ki is küldi az irodából, mert neki négyszemközt kell beszélnie Mann-nel. Catfight rulez. Najó, nem is, mindössze csak egy whiskey mellett megvitatják, hogy Gibbs hivatalosan is Jennyé. Érdekes a hozzáállás, de ezek szerint működik. Jethro és DiNozzo ezalatt elmennek gyanúsítottvadászatra, meg is találják az ezermestert gyereket, aki menekülni próbál, persze nem sok sikerrel. Jöhet a kihallgatás, a fickó persze mindent tagad, de Mann úgy érzi, titkol valamit. Úgyhogy ki kéne szedni belőle mindent amit tud, meg például az olyan apróságokat is, hogy mit keresett a temetőnél. Bár szerintem ezt könnyű kitalálni: kémkedett a nyomozás után, mi mást tett volna. De akko rmeg honnan tudta meg az infót, hogy megtalálták a hullákat? Á, nehéz ügy, nagyon nehéz. 

Mehetünk le Szomorúszemű Abbyhez, akinek infói vannak: az ezermester kései elég rossz állapotban vanbnak, csorbák, életlenek, szóval nem nagyon lehetett velük olyan pontos vágásokat ejteni, mint amik a hullákon vannak. Viszont, és itt jön a rész legnagyobb felfedezése: a hűtőjében talált disznóhúson talált vágások teljesen megegyeznek a hullákon találtakéval. Ez pedig egy dolgot jelenthet: a gyilkos egy mészáros, a szó szoros értelmében, az ezermester Grady meg ismeri. Szép volt, Abs, most pedig lehet kitálalni a jó öreg Gibbs bácsinak, hogy mi is a baj, miért vagy ilyen rosszkedvű. Emlékszünk még az alacsonnövésű tudósra, akivel szeretett Abbynk összejött? Na, a törpe dobta őt, merthogy túl magas hozzá. Hát, szívás, de túl fogod tenni magad rajta.

Nade, térjünk vissza a nyomozáshoz, aminek az irányítását Mann már teljesen átvette, Gibbs pedig nagylelkűen visszahúzodik a háttérbe. Csak nézzük, mi folyik itt, de Jenny is így tesz az emeletről, nem épp megszokott jelenetet bámul a bociszemeivel. De a Mann vezette munka működik, méghozzá elég gyorsan eredményre jutnak: úgy látszik Amerikában már mindenki a madarasteszkóból veszi a húst a grillpartihoz, szóval a hentesüzletek kihalóban vannak. Így pedig könnyen be lehet azonosítani a gyanús boltokat. Menjünk és nézzük is meg, és hoppá, kivel találkozunk: az exhumálást nem engedélyező Dalton unokával. Akiről mint kiderült, az ezermester Grady barátnője. Ahá, szóval innen tudta a mocsok, hogy folyik a nyomozás. Na, egy kis kutakodás, majd egy lezárt hűtő mélyén meg is találják amit kerestek: emberi vérnyomokat.

Grady tehát lebukott, ezután már kénytelen vallani is. Még arra is fény derül, hogy elkövetett még egy gyilkosságot, de ennyi információ után elakad a nyelve, és a hatodik hulla helyét már nincs kedve elcsacsogni. De sebaj, ügy így is megoldva, mehetünk lezárni a magánéleti szálakat. Abby újra mosolyog, habár még nem annyira, mint korábban, de kezdenek a dolgok visszaállni . Beszélgetnek is egy kicsit Zivával, és megtudjuk, mi történt a múlt hét óta Sanders-szel, az urániummérgezett atomügynökkel: az összebújás után nem sokkal távozott az élők sorából. Ziván nem látszik, hogy nagyon megviselte a dolog, de lehet hogy csak a két napos ismertség miatt tette túl magát rajta ilyen könnyen.

A végére pedig még egy kis kiegészítés. De tényleg csak egy apró jegyzet. Mann és Gibbs keresik az utolsó hullát, sikerül is Grady kisteherautójának a nyomára bukkanni, kinyitják és... Ms. Dalton odabent ül, és aprít! Egy emberi holttestet! Nem Grady volt a gyilkos, hanem ő! A pasas csak meg akarta védeni! Aztakurva, így befejezni egy epizódot??? Erre csak Mann-t tudom idézni: Son of a...