A múlt heti Sheldon special után az epizód újra Leonardot veszi a célkeresztbe, mégpedig nem is akárhogy, de egyelőre csak annyit árulok el, hogy nő szerepel a dologban. Kettő is. De mindent a maga idejében, szóval kezdjük inkább. A négy jóbarát most kivételesen nem otthon mulatja az időt, hanem a Cheesecake Factoryben, mit fognak ezek most csinálni internet, XBox és képregények nélkül? No nem kell félteni őket, megoldják ők a szorult helyzeteket, úgyhogy néhány ketchuposüveg, sószórókészlet és szójaszósz-tartó segítségével gyakorlatilag újrajátsszák a polgárháborút, amelynek szereplői ezúttal orkokkal, indiai istenekkel, Godzillával, Supermannel és Hulkkal kiegészülve vívják életre-halálra menő küzdelmüket. Tényleg jó szórakozás, el is néznénk még egy húsz percig, de sajnos jön Penny, és finoman a fiúk tudtára adja, hogy vagy rendeljenek, vagy húzzák el a belüket a rákba, de nagyon gyorsan, amíg szépen mondja. Hát, a játéknak vége van, de szerintem amint ezek hazaértek, rögtön neki fognak állni egy ketchup-polgárháború RTS fejlesztésébe.

Szóval Penny érkezik rendelést felvenni , azaz csak venné, mert jelen van a Sheldon nevű akadályozó tényező, akinek most éppen az a baja, hogy nem tudja melyik hamburger a finom (mert hogy mind az legyen, az statisztikailag ki van zárva), mentek volna inkább a Big Boyba. Szegény Penny már több mint egy hónapja tűri ennek az állatnak a hülyeségeit, most már viszont elszakad a cérna, és nekiállna kiosztani a kedves vevőt, amiből sajnos nem sokat látunk, mert megérkezik Leslie Winkle. Tudjuk, munkatársnő, kocka, Leonard neuro-vegyi alapú bio-szociális kísérlete, csúnya pofára esés. Csak azért jött, hogy közölje, hogy a Fizikai Intézet vonósnégyesének (nem mondok inkább semmit) szüksége van egy csellistára, mert az előző zenész annyira aktív lett a legutolsó kísérlete után, hogy már világított a sötétben, és elterelte a hallgatóság figyelmét a zenéről. Szóval a csákót kirúgták, és ő Leonardra gondolt helyette, mert hogy a geek egész jól feltápolta a cselló képességét az elmúlt szinteken. Leo persze igent mond (eszem azt az arany szívét), Leslie lelép, Penny kicsit csodálkozik a jeleneten, amit Howard ki is használ, és egy rögtönzött beatbox bemutatót tart. Huhh, ez sok volt így egyszerre, tereljük is vissza a szót Lesliere, akiről Penny túlzottan sokat érdeklődik, majd megjegyzi, hogy aranyosak lennének Leonarddal. Na, erre varrjál gombot, kiskockám…

Marin biciklivel megérkezik a hotelba és összeakad Theresával, aki éppen visszaköltözik Benhez. Persze Marin is, mint mindenki, felajánlja a segítségét Ben etesében. És ha már az egyik régi hazatér, a másik régi is csomagokkal hurcolkodik el a hotelból. Igen, a másik régi Lynn, aki visszaköltözik Jackhez. Oké, ha ez így halad, üres lesz a hotel, mert Sara is kiköltözik, ha már úgyse űzi tovább az ősi ipart. Patrick ettől elszomorodik, mert télen nem sok vendég érkezik és most egyszerre elment mindenki. Marin azért még marad, mert a háza nincs még lakható állapotban. Ez is valami. Theresa átment őrmesterbe, mert nem enged Bennek semmilyen megerőltető teendőt.

Ide sorolva a szexet is, meg a kocsmája meglátogatását, míg az orvos azt nem mondja, hogy lehet. A kocsmában minden rendben van, Sara szorgosan dolgozik, Patrick és Annie pedig a családdal koccint az eljegyzésre. Annie és Mai az esküvőt tervezgetik, Celia húzza a száját mindenre, Patrick meg azon kesereg Buzznak, hogy miből fogja kifizetni mindezt. Buzz úgy dönt, hogy ideje bevezetni fiát a férjek sorsába és túlélési taktikákba, amivel még jobban halálra rémíti a fiút. Celiának eddig unalmasan telt az este, de megérkezik Ellis felügyelő, hogy egy megbeszélésnek álcázott arrébb vonulás alatt csókolózhassanak egy kicsit. Mai persze azonnal észreveszi, hogy a párocska között nem csak munkatársi viszony van.

Brian a szokásos mókát űzi otthonában, bizony, szexel, bár eddig nem volt szokásos, hogy két pasival is egyszerre, de most bevezette ezt is. Viszont egy mókaromboló hírt kap telefonon, mikor a nyolcvankettedik csörgés után végre felveszi. A hír: öreg Kinney meghalt. A két fiú inkább lelépne, de Brian úgy dönt, hogy inkább folytatja a mókát és a fiúkat is erre ösztönzi. Másnap a kajáldában Emm, Ted és Mikey „Kivel feküdnétek le?” játékot játszik, amiből megtudhatjuk, hogy Jockey és Bobby (Dallas) közül Ted Jockeyt választaná, Frédi és Béni közül Mikey Frédit, valamint Ross és Chandler (Jóbarátok) közül Emm Ross-szal járna.

A játék után megérkezik Brian is, aki bedobja, hogy az apja meghalt. A fiúk megszólalni se nagyon tudnak a döbbenettől, de Brian úgy csinál, mintha nem is érdekelné őt a dolog. A döbbenet után szöszike és Daphne a suliban van már és éppen a fiú úszócsapat tagjait tárgyalják ki. Hamarosan az is kiderül, hogy az egyikkőjükkel jár Daph. És, ha időközben beesteledik, akkor a fiúkat a Babylonban találjuk. Természetesen Brian is itt van, amit a többiek rossz ötletnek tartanak. Szerintük a temetést kéne tervezgetnie, de ő inkább a sötét szobában tervezgetné a következő szexuális együttlétét.

Sajátos hangulatú jelenettel indít a sorozat első karácsonyi epizódja: House és Wilson a klinikán kórlapokat szortíroznak (vagyis csak Jimmy, House inkább papírgalacsinokkal dobálózik), és a pokol bugyrairól beszélgetnek, miközben a Rudolph The Red-nosed Raindeer szól. Tökéletes hangulati aláfestéás egy karácsonyi epizódhoz. Érkezik Cuddy magához képest is feltűnően mély dekoltázzsal, House be is célozza egy papírgalacsinnal. Főnöknéni az ilyesmit már fel sem veszi, House múltját tekintve ez még kimondottan érett megmozdulás volt tőle, de ő most azért jött, hogy bezavarja az egyes vizsgálóba, mert már órák óta vár rá egy beteg. A vizsgálóban három apáca várakozik, és a fej, amit House vág, amikor meglátja őket, díjnyertes. A beteg apáca pedig kedves ismerős, őt is inkább dokinéniként szoktuk meg, különös ismertetőjegye a kifürkészhetetlen tekintet azokkal a jellegzetesen kék szemekkel, a hobbija pedig gerincsebészek vegzálása trópusi szigeteken, na melyik külsővel ismerősebb?

Juliskát most el lehet felejteni 43 percre, mert jelen esetben apáca, és kiütései vannak, House egy fél pillantásból megállapítja, hogy ez allergiás reakció, felír egy szert és tökéletes elégedettségben távozik, hogy kivételesen ennyire kevés baja volt egy beteggel. Jön viszont utána az egyik apáca, hogy megköszönje House kedvességét, amitől Jimmy halálra rémül, hirtelen azt hitte, kapu nyílt egy párhuzamos univerzumra. Ó nem, ez nagyon is valós, és az apáca tényleg House-hoz beszél, hihetetlen. Érkezik viszont a másik apáca is jelenteni, hogy Juliskával a hetibeteggel baj van, nagyon úgy néz ki a dolog, hogy allergiás a szerre, amit House-tól kapott, adrenalint neki. Na ez sem volt éppen az év ötlete, mert most meg leáll a szíve, újra kell indítani, House bajban vagy.

Néhány nap telt el azóta, hogy a túlélők visszatértek a Kobolról és Tigh szükségállapotot hirdetett. Tyrolnak talán még ideje sem volt felfogni, hogy az exbarátnője meglőtte Adamát, máris lecsukták azzal a váddal, hogy ő is cylon, mivel összeszűrte a levet Sharonnal. Tigh maga hallgatja ki egy brilliánsan fényképezett jelenetben, végül aztán egy cellába veti a merénylővel.

Baltar kénytelen mindenkinek azt hazudni, hogy hibás volt a cylon-detektora bétaverziója, hiszen átengedte Sharont, ám azóta tökéletesen működik. Tigh rögtön utasítja is, hogy ellenőrizze Tyrolt vele. Gaeta ekkor bejelenti, hogy a civil flotta egy része nincs igazán oda ezért a statárium-dologért, ezért nem küldenek a Galacticának több ételt meg kávét.

Másnap reggel van, de a SZE még mindig a saját halálát bemutató festményt nézegeti, igazán szar lehet, tényleg. Közben a nejjel dumál Klermackóról, bepasizott a lányunk? Hm, azt hiszi a SZE, hogy Weszt fogja kinyírni, mert nem engedi, hogy a lányával randizzon? Ez azért elég meredek. Molly szegény állandóan a mumusról (rém)álmodozik, Parkman meg Mohi aggódnak, vitatkoznak, ha nem tudnám, mi a helyzet, minta melegpárnak nézném őket. Az mondjuk kicsit túlzás volt, amikor Mohi (altató)dalra fakadt.

Nathan Petrelli jön, a szakállas ex-politikus, aki a gyerekeivel dumcsizik egy kicsit, és megígéri, hogy hazamegy - bár a közben megjelenő tanerő szavai szerint el van tiltva a kölyköktől. Ugrunk ismét, Mazsa és Alehandró újdonsült haverjukkal autóznak a határ felé, amikor egy úton fekvő alakba botlanak - Sylar az, aki valahogy a dzsungel közepéből kikeveredett az útra, és kurva szar állapotban van. Mazsa galamblelke természetesen ráveszi, hogy betegyék a kocsiba - ennél szarabb indokot arra, hogy két új karaktert bevezessünk egy sorozatba, még életemben nem láttam.

Winchester brádörz eheti vadászatukat egy tipikusan kísértetjárta helyen kezdik, valami elhagyatott kis rozoga kunyhóban a kerek erdő közepén. Nem tudjuk, mit üldözhetnek, de ez a valami nagyon erős lehet, mert a kivégzéshez használandó sokkolót 100 000 voltra töltötték fel. Kunyhóba be, elemlámpát elő, valami mocorog a szekrényben, egy-kettő-hááárom: csak két kisgyerek kucorog odabent a szívroham határán. Gyerünk Sammy, vidd ki őket, addig Dean bácsi elkapja a csúnyaságot. Ez így rendben is volna és jöhetne a happy end, ha Dean bácsi nem egy nagy kiterjedésű tócsa közepén állva eresztené bele a gonoszba a százezer voltot, ezzel magát is megsütve. Jajjnekem.

A rendőrök nagyon hálásak a „véletlenül” arra autókázó „Mr. Burkowitz”-nak a gyerekek megmentéséért, és őszinte részvétüket fejezik ki bátyja miatt. Az orvos szerint ugyanis Dean-nek olyan durva szívrohama volt a magasfeszültségtől, hogy a szíve teljesen tropára ment és két-három héten belül végképp feladja a ketyegést. Hát ez szarul hangzik.

Addison reggeli kávéjával átsétál kedves szomszédjához, aki élete első élő tévéfelvételére igyekszik, a nő meg azon problémázik, hogy senki nem válaszolt a meghívására. Ugyanis Addison bulit szervez, de valljuk be, vendégek nélkül bulit rendezni nehéz, és így a parti napján már ő is elkezdett aggódni, hogy egyedül sütögethet majd a kertjében. Addison aztán bedobja, hogy szívesen elkíséri Samet a felvételre, és ebben is maradnak. Addison még tart egy illemtani kiselőadást (bár Sam úgysem figyel), és már kezdődik is a felvétel. Sam öltönyben-nyakkendőben (jól áll neki ;) ) egy férfit faggat, és a könyvében leírt gyógyítási módszert taglalja, ami a végén egyfajta népünnepéllyé válik, Addison is határozottan ismételgeti, hogy ő egy erős, büszke, kopasz férfi, mire nem képes ez a Sam.

A reggeli csapatgyűlésen Addison újra felhozza az esti bulit, de mintha nem tolonganának a jelentkezők. Kivéve Dellt. Aki lelkes. Biztos tudja, hogy Naomi úgyis ott lesz. A gyűlés után Dell egy óriási falat szépítget, ami tele van kisbabák fényképeivel. Mint kiderül, ez Naomi csodafala, olyan gyerekek vannak itt, akik mesterséges megtermékenyítéssel születtek. Ebből kiderül, hogy Naomi jó orvos és soha nem adja fel. Csak ez eddig számunkra nem derült ki. Pete egy idős párral beszélget, vagyis inkább annak nő tagjával, mivel a férje vagy épp alszik vagy utálja Pete-et, más eset nem fordul elő. A nő valószínüleg nem most ismerte meg a dokit, mert eléggé mélyen vájkál a szerelmi életében. Cooper egy kábé tizennégy éves fiút vizsgál, akinek komoly szerelmi problémái vannak. Addison pedig Dell felségterületén vizsgálódik, egy aktát keres. A sajátját.

A felvezető szöveg után a föld alatt kezdődik Buffy tizedik története. Karóval a kezében oson szinte faltól falig, majd mikor a Mester elétoppan, a karót kiejti a kezéből és a Mester a rusnya kezével Buffy nyakát kezdi el szorongatni. A vadász hiába ellenkezeik a Mester a fogaival Buffy nyaka felé közelít, így hangos „ne, ne” tiltakozása mit sem ér. Ekkor kiderül, hogy ezt mind csak álmodta, és édesanyja rázogatja, hogy kelljen fel végre, mert hasára süt a nap. A rémálomból felkelve azért jó hírt is kap Buffy: az édesapja hétvégén meglátogatja, aki nagyon hiányzik Buffynak, mióta a szülei elváltak és a papa Los Angelesben él.

Willownak is erről mesél, mikor az iskolában az első órára készülődnek. Cordelia is az órára készül, de nem a könyveit lapozgatja, hanem saját magát kémleli egy tükör segítségével. Az óra elkezdődik, és egy kisfiú jelenik meg a tanterem ajtajában, majd az egyik fiúnak, Wendelnek a könyveiből nagy és haragos pókok másznak elő. Mivel elég sokan vannak, az osztály nagy része sikongatásban tör ki. Az ajtóban álló kisfiú csak annyit mond, hogy: „Nagyon sajnálom!”

Vagy két napot. De lesz. Yatta!