Megint egy kis mi-történt-az-elmúlt-hétennel kezdünk, és esküszöm, megőrülök, hogy ha még egyszer elhangzik Grissom szájából a „Nicky, my boy”. Szerintem Nicket is idegesíti. De kezdődjön is rögtön az események sodra. Egy derék fickót látunk a sivatagban, amint éppen eltemet valamit, majd vált a kép és meg tudjuk, hogy egy fiatal lányt ásott el, aki éppen felpattint egy öngyújtót, hogy szembesüljön azzal, hogy mennyire rosszak az életkilátásai. Nagyot sikít, de az vesse rá az első adag földet, aki hasonló helyzetben máshogy reagálna.

Garris úr házában járunk, akinek a fiatal hölgy a felesége volt és most bizony 2 millió ropogós amerikai dollárt követel érte egy zsaroló – legalábbis ezt mondta magnóra, eltorzított hangom. Brassék azzal bíztatják az aggodalmaskodó urat, hogy az emberrablás tulajdonképpen a gyilkosság egy passzív formája és hogy 3 órájuk van megtalálni a feleségét, egyébként meg ne számítson semmi jóra, viszont Grissom rájön, hogy a szalagot valószínűleg a sivatagban vették fel, mert nem hallatszik semmi a háttérben, kivéve egy magasfeszültségű vezeték brummogása. Jók a fülei, na. És főcím.

Atia mérges. Márpedig ha Atia agyvize felforr, a pokol legelvetemültebb démonai is nyüszítve menekülnek. Ott hagytuk abba a történetet, hogy Caesar seregestül átlépte a Rubicon folyót, ezáltal polgárháborút zúdítva a római polgárok nyakába. Ez még hagyján, nagyobb baj az, hogy kényes helyzetbe sodorta a rokonait, beleértve a nagyasszonyt, aki a feszültség levezetése érdekében matyóhímzést korbácsol az egyes számú rabszolga, Castor hátába. Ide a rozsdás bökőt, hogy Caesart képzeli a helyébe. Pompeius ezalatt a villájában dekkol, és nagy nehezen emésztgeti az átkelés hírét.

A deli sereg feltartóztathatatlanul halad előre. Caesar megbízza Vorenust, hogy egy lovascsapat élén derítse fel az utakat és védelmi erődöket egészen a városig. Jobb embert nem is választhatott volna, mint a keményvonalas köztársaság-rajongót, aki legszívesebben felrúgná önmagát, amiért részt vesz a polgárháborúban. Kedvenc mufurcunk érthető módon savanyúbb, mint valaha, ez még Caesarnak is feltűnik.

Nos, kedves olvasók, ezennel megkezdjük tízhetes történelmi továbbképző kurzusunkat, tessék hát megmondani, mit is tudunk a Tudorokról? Segítek, nem Hófehérkénél kell keresni a választ, nem ők azok a fiúk, akik a bányában dolgoznak. És ha azt mondom, hogy Nyolcadik Henrik? Igen, ő volt az a fickó, aki kinyírta a feleségeit. Nos, aki kíváncsi az igazán mocskos részletekre is, vagy netalántán bejött neki a másik kardozós-dugós sorozat, a Róma, az ne habozzon, hisz tegnap óta már dvd-n is megtudhatja, mit vétettek szegény nők Henrik ellen. De kezdjük inkább a legelején… Egy angol történelemről szóló sorozatot hol is lehetne alkalmasabb helyen kezdeni, mint Itáliában: Urbino, hercegi palota, ahová egy férfi érkezik. Láthatóan nagy tiszteletnek örvend, hiszen a herceg vendége, aki azért hívta meg szerény hajlékába, hogy az egyre csak romló angol-francia viszonyokról tárgyaljanak. És erre szükség van, ugyanis a palota előcsarnokában megjelenik a tizenöt fős francia küldöttség, és hogy szándékaikat nyomatékosítsák, megszurkálják egy kicsit az angolt. A férfi holtan esik össze, nem volt valami hosszú szerepe.

Pár nappal később, 1500 kilométerrel észak-nyugatra, London szívében Anglia legfőbb tisztségviselői és lordjai tanácskozásra készülnek. Jelen van Thomas Wolsey, bíboros és kancellár; Buckingham hercege (ki a York házbeli IV. Edward király leszármazottja); Norfolk lordja; Morus Tamás; néhány statiszta, valamint természetesen maga Őfelsége, a magasságos VIII. Henrik, aki valószínűleg sose nézett ki így, mint a sorozatban, de megbocsátható bűn. A helyzet korántsem rózsás, ugyanis a legyilkolt titokzatos férfi az angol nagykövet volt, ja, és mellesleg a király nagybátyja, egyszóval: áll a bál. Őfelsége háborút akar, a főurak pedig persze támogatják ebben, hát ki merne nyíltan szembemenni az uralkodóval? Még Wolsey is rábólint a dologra, szóval Henrik kimondja a döntését: holnaptól indul a dicsőséges csihi-puhi, háborúban állunk a büdös franciákkal. A tanácskozásnak vége, Őfelsége mehet vissza játszani, Morus és Wolsey pedig aggodalmaskodik egy sort, majd megegyeznek, hogy ők majd helyes útra terelik a Henriket. Mintha nem az lenne a helyes, amit király mond.

Jöjjön az epizód, ami berántott, és végérvényesen Gilmore rajongót csinált belőlem. Valahogy úgy esett, hogy ezt a részt láttam életemben először a sorozatból, és meg is találta a fogást rajtam rögtön: a koffeinfüggő anya-lánya páros, akiknek 45 percen keresztül be nem áll a szája, a rockbanda, akik a próbán guilty pleasure-ökről beszélgetnek, és az a páros, akiknek egy parázs vita után annyi elég a béküléshez, hogy „segítesz tönkretenni a harangokat?”. Ezek után már nem menekültem, úgyhogy előre is bocs, ha most kicsit szentimentális leszek, de tökéletes epizódok következnek, és nem szégyellem dicsérni őket. Az „In The Clamor And The Clangor” című epizód abból az alapszituációból indul, hogy elhalálozott a város egy prominens polgára, akinek az volt az utolsó kívánsága, hogy szólaljanak meg újra a templom harangjai. Valószínűleg ezt egy utolsó rúgásként szánta a világnak, amit maga mögött hagyott.

Lane és a banda még kihasználják az utolsó harangmentes órákat egy kis próbára, és Gillel kiegészülve olyan jól szólnak, hogy Zack szerint már-már túl jól csinálják. Hogy lehet valamit túl jól csinálni, az örökre rejtély marad, mert itt egy igen emlékezetes eszmefuttatás következik a bandatagok bűnös élvezeteiről, Zacket egész biztosan haláláig kísérteni fogja, hogy képes volt megemlíteni egy próbán az N-Syncet. Gillel még talán csak sejtik, milyen sokat nyertek, de amikor az új tag bejelenti, hogy szervezett a bandának egy fellépést a CBGB-be, már azt fontolgatják, mi lenne a legalkalmasabb hely Gil szobrának a felállítására.

Doyle legutóbbi látomása miatt Angel egy rész erejéig Sunnydale-ben segített Buffynak legyőzni az ellent, mindezt a lehető legnagyobb titokban. Cordelia és Doyle aggódva figyelik Angelt, hogy vajon milyen újabb maradandó lelki sérüléseket okozott neki ez a kirándulás, mert hogy Angelre nincs jó hatással Buffy közelsége, az egyértelmű. És valóban, Angel hosszasan vizsgálgatni kezd egy karót, csak nem öngyilkosságra készül?! Nem, az íróasztalt akarja szintbe rakni vele. Pedig jobb lenne, ha minden hegyes szerszámot eltüntetnének egy időre az irodából, mert Buffy úgy döntött, hogy viszonozza a látogatást.

Cordelia az első, aki visszanyeri a lélekjelenlétét a sokk után (Angelnek ez el fog tartani egy darabig), aztán gyorsan le is lép Doyle-lal együtt. Van már némi tapasztalata abban, hogy mi fog történni. Miután kettesben maradtak, Buffy rögtön bele is vág a szemrehányás-áradatba, főbb vonalakban: kinek képzeli magát Angel, hogy csak úgy besétáljon a városába, és megmentse a tudta nélkül. Angel mentegetőzik, csak Buffy érdekeit nézte. Kezdődik.

Fedett behatolás egy macskáktól és kosztól hemzsegő, örmények lakta lakásba. Mackey és Ronnie lehallgató készüléket telepít a feltételezett drogelosztó tanyára. Rondell fülese szerint egy nagyon erős perui szert terítenek az utcán újabban. Közben megjönnek a tulajdonosok. Örmények, nincs értelme egyenként leírni külsejüket. A nyelviskolákban hanyagolt kelet-örmény dialektikust beszélik, ám az egyetemről bekért diák lefordítja a kódolt párbeszédet. Holnap hatkor jön az anyag. Közben szereznek egy tanút, aki az illegális lehallgatással szerzett infót törvényesíti.

Már az akciót megelőzően megtudjuk: a kommandó le akarja nyúlni a drog egy részét, hogy Rondell révén az utcára, ára pedig a kommandó "nyugdíjalapjába" kerüljön. A takarékos fiúk épp akcióra öltöznek, mikor betoppan Aceveda és néhány egyenruhás rendőrt rendel melléjük. Érthetően nem örülnek, de butaság lenne komolyabban ellenkezni a már-már paranoiás Aceveda rendőrkapitánnyal.

A mostani epizód címe Lude Awekening ami magyarul kb. annyit tesz, hogy leszedált felébredés. Hát vannak egy páran leszedált állapotban a mi kedvenc minta városkánkban Agresticben, akikre ráférne a felébredés. Shane a napot az igazgatói irodában kezdi, írt egy jó kis gangsta rappet az életről, amit nem igazán tolerálnak a sulijában. Az igazgatónő irodája pedig tele van a sok kis fiatal pszichopata rajzával, látszatra Agresticben nincs hiány a jövőbeli bűnözőkből. Shane megnyugtatja a diri nénit, hogy csak az apja halála miatt viselkedik így, és mivel a halott apa kártyára nem igen tud mit mondani semmit néni, ezért elengedi. Hodeséknál kárfelmérés van a repcsiről lepottyant űdítős láda miatt, ami szétcseszte a hálójukat. Celiánal  hit gyógyítóval próbálkozik a rák ellen, de jól sejthető módon nála az ilyesmi nem nagyon válik be. Nancy fut be egy kis baráti látogatásra. Celia pedig postapokaliptikus hangulatában odaajándékozza az összes ruháját Blancának, a mexikói bejárónőnek.

Otthon Andy szuperpornót néz, amikor becsönget kicsivel hasznosabb alteregója Doug. Rövid csevej után Doug is beszáll a pornó nézésbe, nehogy haszontalanul teljen az idő, amíg Nancyre vár. A suliban Silast az egyik hülye haverja húzza azzal, hogy milyen gáz, hogy süket csaja, amikor a múltkori buliban is ráindult egy csaj, Chalsey. Celiánál tovább folyik a ruhaválogatás, és babaruhákra bukkannak, kiderül, hogy Celiának 1 éve vetélése volt, de ő annyira nem bánja, mert szegény gyerek a sok gyógyszer miatt, amit beszedett, nem igazán járt volna jól. Fő az optimizmus. Babaszerkókért komoly harc alakul ki Nancy és Blanca között, végül Nancy zsákmányolja a pöttöm ruhácskákat, valószínűleg Vaneetának lesz ajándék. Előkerül a nagy pakolásban Celia régi, rózsaszín görkorcsolyája. Az old-school görköri szép emlékeket ébreszt benne, például, hogy milyen dögös volt gimis korában és hogy milyen ügyesen kefélt ezekkel a lábán. A nosztalgia hatására meg is tartja őket, Blanca pedig kárpótlásul bútort kap.

A most már minden rész elején általánossá vált a „Minden generációban van egy kiválasztott…” kezdetű szöveggel indul a 9.rész is, majd az iskolai ki mit tud válogatóján találkozunk a csapattal, ugyanis Giles a válogató tanár. Természetesen a tinik jó alaposan kigúnyolják kedvenc könyvtárosukat, majd belefutnak az új igazgatóba. Az új igazgató rögtön parancsba is adja nekik, hogy részt kell venniük az iskolai rendezvényen. A válogatón megcsodálhatjuk Cordelia - Jézus úristen, ez éneklés? - hangját, majd egy bábos fiút, akinek a bábja halálra rémíti Buffyt. Egy lányt követünk az öltözőig - itt mindig van valami rejtélyes és ijesztő -, ahol egy démoni hang készteti sikításra a lányt.

A főcím után tovább szerencsétlenkednek az önjelölt fellépők a válogatáson. Buffy és csapata is ott gyakorol a színpadon, mivel nemrégiben kötelezővé vált ez a nagyszerű esemény számukra. A stratégiai megbeszélést a bábos fiú, Morgan, és bábuja, Sid zavarja meg. Eközben Giles az új igazgató eszmefuttatását hallgatja végig, aki nem tagadja, hogy utálja a gyerekeket és csak a szigorban hisz. Majd mindenki összeszalad, mert újabb lány sikít, ugyanis megtalálta az a lányt, aki az előző sikító volt, de már nem tud ilyet tenni többé, mert kivágták a szívét.

Doyle már megint pörög valamin, most éppen sport-bárba menne, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva azt hiszi, hogy ez Angel-t is érdekli. Hát nem. A vámpír nem ér rá, mert ő most olvasni fog, könyvet. A végső csapást Cordelia személyében érkezik, mert az ő programját nem lehet überelni: randira megy egy milliomossal. „Mr. Armani” hamarosan meg is érkezik, Angel és Doyle pedig mindent megtesznek, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák (Angel aggódó apukát játszik aki szeretné jobban megismerné a lánya „udvarlóját”). Cordy távozása után Doyle-nak látomása támad: egy csapat vámpír éppen egy fiatal srácot szán vacsorának, meló van. A fiút megmentik, a vámpírokat karóba húzzák, egy kivételével, aki szépen követni is kezdi Doyle-t.

Cordy randija egyszerűen pocsék volt, örülhet, hogy egyáltalán sikerült ébren maradnia a vacsora alatt. De hogy a fickó nemcsak ritka unalmas alak, hanem még bunkó is, az csak akkor derül ki, amikor a nyomozóiroda előtt a Doyle-t üldöző vámpír megtámadja őket. Mr. Armani fejhangon sikoltozva pucol el a 320-as Mercedesével. Viszont jön Doyle, és egy nyílpuskával felszerelve megállítja a vámpírt, ráadásul anélkül, hogy közben a démonná változna, pedig úgy sokkal hatékonyabban harcol. Inkább vállalná a vereséget, minthogy felfedje magát Cordy előtt, azért ez helyes.

Chaz Darling a napibeteg (mily meglepő, ugyebár). Már megint gyorsan belecsapunk a lecsóba, olyannyira, hogy hamar ki is derül, Chaz Eden játszótársa (legjobb meleg barátja, stylist-ja, meg hasonlók).  Csóri Chaz felemás méretű mellbimbókkal rendelkezik, a bal meglepően nagy. Christian (merthogy Eden véletlenül nem Seanhoz vonult be kis barátjával) rögtön át is tereli egy kollégához a fiatalembert, mire Eden megzsarolja Christiant, hogy mindenkinek elmondja, hogy lefeküdt Juliával. És akkor majd kiderül, Sean mekkora balek is igazából.

Matt még mindig cuccozik, Kimberrel együtt, a gyerek meg csak bőg, bőg. Az anyag persze elfogy, pénz nincs, a dealer így járt, mehet is haza. Kimber felajánlaná csodálatos (meglehetősen lepukkant) testét a cél érdekében, mire Matt bepörög, kirakja a tagot a lakásból. Kimbernek gyorsan megjön az ihlet, nemsokára mi is meglátjuk, mit talált ki.