A felvezető szöveg után a föld alatt kezdődik Buffy tizedik története. Karóval a kezében oson szinte faltól falig, majd mikor a Mester elétoppan, a karót kiejti a kezéből és a Mester a rusnya kezével Buffy nyakát kezdi el szorongatni. A vadász hiába ellenkezeik a Mester a fogaival Buffy nyaka felé közelít, így hangos „ne, ne” tiltakozása mit sem ér. Ekkor kiderül, hogy ezt mind csak álmodta, és édesanyja rázogatja, hogy kelljen fel végre, mert hasára süt a nap. A rémálomból felkelve azért jó hírt is kap Buffy: az édesapja hétvégén meglátogatja, aki nagyon hiányzik Buffynak, mióta a szülei elváltak és a papa Los Angelesben él.
Willownak is erről mesél, mikor az iskolában az első órára készülődnek. Cordelia is az órára készül, de nem a könyveit lapozgatja, hanem saját magát kémleli egy tükör segítségével. Az óra elkezdődik, és egy kisfiú jelenik meg a tanterem ajtajában, majd az egyik fiúnak, Wendelnek a könyveiből nagy és haragos pókok másznak elő. Mivel elég sokan vannak, az osztály nagy része sikongatásban tör ki. Az ajtóban álló kisfiú csak annyit mond, hogy: „Nagyon sajnálom!”
A főcím után ismét a földalatti világban vagyunk, ahol a Mester éppen azt ecseteli a megváltó kölyöknek, hogy a félelem remek dolog, mert a leghatalmasabb erő az emberi világában. Mindenkit az határoz meg, amitől fél. A Mester elismeri, hogy a kereszttől fél, de ha szembenéz vele, akkor nem uralkodhat rajta, majd jól megmarkol egy keresztet, hogy ezt az erőt bemutassa. Kicsit serceg a keze, de nem füstöl vagy ég meg, ahogy a vámpírok általában, ha kereszthez érnek. A megváltó kölyök is, és a Mester is érez valami változást a földfelszínen, valami új pszichés mozgást.
Újabb reggelre ébredt Sunnydale és Buffy iskolába készül, de fél, hogy az apja nem jön a hétvégén érte, viszont Joyce megnyugtatja, hogy az apja imádja őt és jönni fog. Mikor Buffy beér a suliba, Willow és Xander találja meg őt, és a pókok a téma, majd a könyvtár felé veszik az irányt. Gilest azt tanácsolja, hogy Wendelt faggassák a pókokról, mert ő nem igazán talált rájuk magyarázatot. A csapat meg is találja Wendelt a suli udvarán, aki még mindig a pókok okozta sokk alatt van. A fiú elmondja, hogy pók gyűjteménye volt, de a bátyja közreműködésével elpusztultak, így azóta rémálmai vannak a pókokról.
Buffy be van tojva, mert történelem dolgozatot kell írnia, csakhogy nem járt órákra, ezért valószínűleg nem tudja megírni a tesztet, és mikor kicsöngetnek a történelem óráról, ugyanaz a kisfiú áll az ajtóban, aki a pókinváziónál is jelen volt. Egy lányt kezd el követni a kis kölyök, aki dohányozni megy az alagsorba, majd jön egy nagyon csúnya rém, azt mondja, hogy tizenkilences, és ütlegelni kezdi a dohányzó lányt. Buffy és Giles meglátogatják az összevert lányt, mert meg akarják tudni tőle, hogy ki támadta meg. A lány nem emlékszik sokra, de ő is megemlíti, amit a rém mondott.
Giles és Buffy megtudják az orvostól, hogy nem a lány az első összevert áldozat. Egy hete egy kisfiú is így járt, de ő kómában van. Willow és Xander már kezd gondolkodni ezen a rémálom dolgon, mert a suliban mindenkinek kezd valóra válni a rémálma. Némi kutatás után kiderül, hogy a kisfiú, aki minden rémálom megelevenedésnél ott van, a kómába esett kisfiú. A neve Billy Palmer, és egy kölyök baseball meccs után találták meg összeverve. A kérdés, hogy ha a fiú kómában vagy 1 hete, hogy lehet az iskolában is? Giles szerint a kómás kisfiú asztrál teste csámborog az iskolában.
Időközben befut Buffy apja is, aki korábban érkezett és feltétlen beszélni akar a lányával. Buffypapa vidáman közli lányával, hogy ő tehet arról, hogy elvált a feleségétől, hogy mogorva és buta és csak a terhére volt a szüleinek, majd benyögi, hogy soha többé nem akar vele találkozni. A kisfiú pedig megint ott van a közelben. Willow, Xander és Giles a könyvtárban rájön, hogy a valóra vált rémálmok kulcsa a kómában lévő Billy. Buffy követni kezdi az asztrál Billyt, aki nem emlékszik mindenre, de arra igen, hogy ő a 19-es, és a ráncos ember meg akarja ölni. Ekkor fel is tűnik a ráncos ember és verekedni kezd Buffyval.
A ráncos ember a rém, aki megverte a dohányzó lányt is. Xander már volt meztelen, Giles nem tud olvasni, Buffy az oka a szülei válásának és nem tudott semmit a töri teszten, és most jön Willow egyik rémálma, konkrétan egy színpadon kell énekelnie, de nem tud. Közben Buffy és a kisfiú próbálják megfejteni, hogy miért válnak valóra a rémálmok, de egyelőre nem sokra emlékszik Billy, viszont a ráncos ember erőteljesen üldözi őket. Időközben Xandernek egy régi rémálma válik valóra, egy bohóc, akitől gyerekként félt, meg akarja ölni.
Buffy és Billy a temetőben találják magukat, és ott várja őket a Mester, aki szabad és a föld felszínén van. Kiderül, hogy ez azért lehetséges, mert ez Buffy rémálmainak egyike. Szóval éppen mindenki menekül a rémálma elől, mikor Xander rájön, hogy nem futni kell a rémálmok elől, hanem szembeszállni velük, ezért kiüti az őt üldöző bohócot. Viszont újabb rémálomba csöppennek, ezúttal Giles rémálmába, amiben egy temetőben Buffy sírjára akadnak és Buffy kikel a sírból, mint vámpír. Kiderül, hogy a vámpírrá válás már Buffy rémálma.
Az egyetlen dolog, ami ezt helyre teheti az, ha felkeltik Billyt, így a kórházba rohannak. A bajt tetézendő megérkezik a ráncos ember is, viszont vámpírként Buffy sokkal jobban szembe tud szállni vele. Buffy legyőzi a rémet, amivel megmutatja Billynek, hogy minden rém legyőzhető, így neki kell megölni a félelme tárgyát. Az asztrál kisfiú a rémhez lép és mikor leveszi a rém arcát, minden visszaváltozik a rendes kerékvágásba. A rémálmok megszűnnek és Billy kómában lévő énje végre felébred.
Megérkezik a kórházba Billy edzője is, és ő is tizenkilencesnek hívja a fiút, amiből Buffy rájön, hogy az edző bántotta a kisfiút, és rémálmában ráncos emberként jelent meg. Az edző Billyt okolta az elveszített meccsért, pedig nem egyedül volt a pályán, és ezt a kisfiú közli is vele. A rémálmok elmúltak, Buffy és a papája között is minden rendben van. Természetesen a papa által mondott gonoszságok is csak rémálmok voltak, és egy percig sem voltak igazak, így Buffy és a papája egy remek hétvégének néznek elébe.
Facebook kommentek