Legutóbbi alkalommal egy egész nagyot léptünk a Penny-Leonard (álom)kapcsolatban, szóval most azok, akik szurkolnak nekik (köztük én is) egy ideig boldogok lehetnek, és ez idő alatt a többi szereplő is nagyobb hangsúlyt kaphat végre. Kezdjük hát az Magasságos Sheldonnal, és garantálom, hogy aki eddig falramászott a retardált kockától, most biztosan megváltoztatja a véleményét. Ezt bizonyítandó eldöntöttem, hogy összeszámolom mindazon őrültségeket, amik miatt csak imádni lehet ezt az embert. No, de kezdjünk is bele, ezúttal már tényleg egy igazi partira menet nyitunk, amit azért rendeztek, hogy bemutassák az egyetem kutatási részlegének új vezetőjét, aki (Sheldon elmondása szerint) teljesen alkalmatlan a munkára. És mindezt olyan monológgal vezeti le, hogy már a feje láttán is sírógörcsöt kap a néző. Ez így egy.
Tehát jöhet a parti, ami egy igazi meglepetéssel kezdődik: Howard Wolowitz egy csajjal jelenik meg, méghozzá nem is akármilyen bányarémmel, hanem egy minimum felsőkategóriás bombázóval. Te jó ég, mi történt itt? De szerencsére a lány Howard egy nem szerencsés mozdulata után megjegyzi, hogy a tapizásért többet kér, úgyhogy nem kell a választ keresnünk 20 percen keresztül, hisz már értünk is mindent. Helyreállt a világ rendje, jöhet is az új főnök. Dr. Eric Gablehauser, Leonard fel is hívja barátja figyelmét, hogy most tessék rendesen viselkedni. Na, persze, mert Sheldon az olyan, hogy ha azt mondják neki, hogy kuss, akkor úgy marad, mi? Komolyan, ha emberekről van szó, ez a 180 feletti IQ-jú kocka alig üti meg az elégséges szintet. Szóval Sheldon kimondja, amit gondol, konkrétan hogy szerinte Gablehausernek az egyetlen tudományos sikere a saját fingjának meggyújtása volt (kettő), ez pedig nem épp a legszerencsésebb bemutatkozás. Úgyhogy pár perc múlva már szedheti is össze az íróasztalát, mert úgy repítik ki onnan, hogy az meghazudtolja a nehézségi erő létezését. Munkanélküli Sheldon, yeah!