A 16. rész (Star-Crossed Lovers And Other Strangers) azzal indul, hogy a város az alapításnapi csillagfesztiválra (vagy valami hasonló kisvárosi agymenésre) készül, Rory és Dean meg a 3 hónapos évfordulójukra. Istenem, ez tényleg akkora mérföldkő 16 évesen, teljesen átérzem az esemény súlyát. Éppen ezért hatalmas tragédia, hogy PÉNTEKRE esik, mert így Emily akaratától és pillanatnyi kedélyétől függ ennek a tinirománcban nagyon is meghatározó estének a sorsa. Az anyakirálynő viszont abszolút meglepő módon az első szóra belemegy, hogy unokája nem vele, hanem barátjával töltse az estét, úgyhogy Lorelai kiadja az utasítást: mindenki bánja meg bűneit amilyen gyorsan csak tudja, mert egész biztosan itt a világvége.

Amíg Rory rózsaszín felhőkön táncol a boldogságtól, és legnagyobb dilemmája az, hogy mit vegyen fel a nagy estére, Lorelai azt találgatja, hova hányjon, ugyanis valahogy körülötte mindenki majd kicsattan a fene nagy szerelemtől. Még Sookie és Jackson is, szemét áruló banda! Undorítóan boldog mindenki, a csillárról is párzó párocskák lógnak, és annak, aki nemrég szakított, ez bizony gyomorforgató látvány tud lenni. Lorelai be is ugrik Luke-hoz egy kávéért meg egy extra adag cinizmusért.

Láthatóan rögtönzött sajttájjal nyitunk valami nagy és patinás objektum előtt, valószínűleg bíróság lesz ez. Két, eddig ismeretlen fickó beszél a kameráknak egy haditengerészeti bázis bezárásáról. Megtudjuk, hogy ez a lépés tönkreteheti Mackenzie Allen szülőállamának gazdaságát, az illetékesek mégis nagyon határozottan érvelnek a bezárás mellett. Az elnöknő is képben van a témát illetően, mert épp arról beszél Keaton, Kelly és Jim társaságában, hogy e döntés következtében mintegy 30 000 ember maradhat munka nélkül. A kabinetfőnök szerint nem szabad beavatkozni és kivárásra kéne játszani, Keaton pedig egyértelműen a bezárás mellett van. Mondjuk volt katonaként ő aztán tényleg kompetens lehet. A vita helyszínére megérkezik apu is tenyérbe mászó képű fiatal öltönyössel.

A fickó neve Dickie és a jelek szerint a többiek ismerik, de nem kedvelik túlzottan. Kelly esetében ez hatványozottan is igaz, a fickó ugyanis kapásból leszarozza a bájos szóvivő frizuráját. Persze hamarosan kiderül, hogy mindezt szigorúan szakmai okokból teszi az antipatikus öltönyös. Dickie ugyanis azért van itt (apu jóvoltából persze), hogy javítsa az elnöknő és az adminisztráció népszerűségét. Szakemberként úgy véli, az első és legfontosabb kérdés, hogy Mackenzie Allen elindul-e az elnökségért a következő választáson. Mert ha nem, akkor az egésznek semmi értelme. Valamivel később Jim és az immár új állással rendelkező szöszi barátnője között is ez a téma a Fehér Ház folyosóján.

Az előző rész tartalmából: ott tartottunk, hogy Omarék újabb attakot hajtottak végre, ezúttal az Eastsideon; Herc és Carv elkapta, majd kihallgatta Bodiet. Bunk és Jimmy látogatást tett Tywandánál akitől érdekes infókat tudtak meg a Kresson gyilokról, és Avonról. Prez feltörte a banda által használt csipogó-kódot, valamint a temetőbeli Omar beszélgetés révén Jimmyék fülest kaptak Birdről. Poot és Wallace felismerte Brandont, mint a drog-nyúlásos balhé egyik résztvevőjét... Egy autó motorháztetőjén heverő, rommá kínzott tetemmel nyitunk reggel. A szemközti ház ablakán betekintve Wallace ébredezik, majd fogmosás után Poottal egyetemben realizálja, hogy egy kisebb tömeg verődött össze az ablakuk alatt. Az utcára leérve ők is rájönnek mire ez a nagy felhajtás így hajnalok-hajnalán: gyilok történt az éjjel. Közelebb érve konstatálják a tényt, miszerint a kiterített, megkínzott hulla nem más, mint Omar embere, akit előző este ők dobtak fel Stingeréknek (Rohadékok, kinyírták Brandent!!! Szemetek!) A látványtól Wallace konkrétan rosszul lesz, - nem csoda, mi is-, mivel valahogy a reggeli kávé előtt duplán számítanak a fél arccal sem rendelkező hullák.

Kapitányság: Jimmy siránkozását, miszerint egy hét múlva vissza kell jönnie a gyilkosságis csoporthoz egy telefon szakítja félbe: halott embert találtak a 800-as tömböknél. McNulty nem töketlenkedik sokat, indul is a helyszínre iziben. Odaérve a holttest szemrevételezésénél felismeri Brandont, jobban mondva emlékszik rá a temetős Omar beszélgetésből. El is mondja a kollégáknak, hogy az áldozat egy rablóbanda tagja, akik kirámolták Barksdéléket. A sebek alapján lehet sejteni, hogy a pszicho-thriller-késesgyilkos-attak helyszíne nem a kert volt, máshol ölték meg szegényt, tehát a tetemet idehozták üzenet- és elrettentés gyanánt. Szép! A Gödörben is a reggeli brutál gyilok a téma: Wallace meséli a sokk-élményt Deenek. Kilógó belek, összeszabdalt test, és még alig múlt reggel 10. Dee sincs kirobbanó hangulatban a hírtől, de néha példát kell mutatni. Tudod jól, ez benne van a pakliban. Na ja, Wallace érti az üzenetet, de erre azért mégsem számított. Nem tud szabadulni a képtől, hogy Branden nem kinyomott szeme egyenesen rámeredt, és teljesen becsavarodni látszik. Dee egy ’Ne gondolj rá, tedd túlmagad rajta’ megjegyzéssel részéről lezártnak tekinti a témát. Ismét berreg a csipogó: Dee balra el telefonálni, miközben a háztetőn gubbasztó Carv távcsővel követi nyomon a mozgást. Gyors telefon a Bunkereseknek: a Barksdale gyerek van a vonalban! Freamon és Prez figyelik a monitoron, hogy kinek megy a csipogtatás ezzel együtt bele is hallgatnak a beszélgetésbe. A vonal másik végén Stringer Bell! Megvan az Ő száma is, hallelújra!

Lex régi iskolájában járunk, 1996 októberében, mikor a napfény még tompán csillogott mindenen és az éles kontúrok sem voltak divatban. Megtudjuk, hogy annak idején Lex hatalmas képregény-fan volt, és éppen egy barátból ellenséggé vált szuperhős párosról mesél a barátjának, Duncannek, mikor Oliver Queen és hűséges csatlósai belekötnek. Meglepő, de a suliban Lex és Duncan voltak az osztály (iskola?) lúzerei.

Csakhamar átröppenünk a jelenbe, ahol – feltehetően az üvegházhatás miatt – már élesen süt a nap a felnőtt Lexre. Osztálytalálkozó van, s mivel az ilyesfajta összeröffenéseken csak úgy hemzsegnek a pénzeszsákok, így egy Luthor számára ez kötelező program, még ha nem is fűlik hozzá a foga. Lana is elkísérte, ahogy Lois is Olivert, mint az kiderül, mikor az előbb látott ötös fogat újra összetalálkozik – mínusz egy fő: Duncan. Valami történhetett vele, mert a kissé kapatos Alden homályos megjegyzéseket tesz rá, mire Oliver kiveszi a kezéből a piát és elküldi levegőzni. Alden arrébb is áll, egészen a legközelebbi whiskys pohárig, ahol aztán egy Duncannek szóló kedves köszöntő után („Duncan, ha itt lennél, még mindig lúzer lennél!”) először egy hatalmas gránittömb zuhan a lába mellé, majd a sulit jelképező aranyszobor karja törik le és döfi át a kardjával.

Szőke lány ül a rendelőben, Bliss Berger. 65 kilót fogyott az elmúlt időszakban, és szeretne megválni a frissen kialakult lebernyegeitől a karján. Teljesen odavan a pasijáért, akit a neten ismert meg, és bár még nem találkoztak, fél éve telefonálgatnak egymássa. Mivel szegény lány a 10 évvel korábbi fotóját küldte el neki, nem lenne probléma, ha szuperül nézhetne ki a randira. Sean kicsit le van lombozva az elmúlt időszak eseményeinek köszönhetően, Bobolitnak hála a cégnek nem megy túl jól a biznisz, Christian autóján pedig gyönyörű pinkkel világít a graffiti: SEGGFEJ. Haha.

Sean annyira le van lombozva, hogy a nappaliban aludt. Matt betámadja reggel, hogy ő nagyon örült volna, ha lesz egy öccse, és most sajnálja az apját meg az anyját is. Matt szerint Juliával minden oké, ellenben Sean kicsit depis. Lesz ez még rosszabb is…

A duplarészes szezonzáró első fele egy jó hosszas visszaemlékezéssel indul az eddig megtett útról meg Sam és a többi kiválasztott srác találkozásáról: volt ugye Max Miller, aki az akaratával mozgat dolgokat, aztán jött Andrew Gallagher, aki bárkit bármire rá tud venni a gondolat erejével, meg Ava Wilson, aki előre látja a közelgő eseményeket, ahogy Sammy is. A Sárgaszemű meg még egyik feltűnése alkalmával sem árulta el a pontos célját a kiválasztott fiatalokkal, csak azt tudjuk, hogy valami terve van velük. Talán szuperkatonákat toboroz egy közelgő háborúhoz? Talán majd most megtudjuk. Vagy nem.

Sam és Dean egy útszéli vendéglőnél leparkolnak burkolni valamit. Míg Dean A Kocsiban vár Sam-re, hogy meghozza a rendelést (természetesen extra hagymával és pitével :)), baljós jelek sorozata kezdődik: a rádióadás meg-megszakad és az előbb még jóízűen táplálkozó vendégek és a felszolgálók hirtelen eltűntek a fogadóból. Dean hiába rohan be, már csak elvágott torkú embereket és Sammy hűlt helyét találja. Na meg egy kis démoni jelenlétre utaló ként…

Egész Széplak Mrs. McCluskey-ról pletykál. Ami nem csoda, a kertvárosban ehhez annál jóval kevesebb is elég, mint, hogy valaki tíz évig a frigóba tárolja hites urát. A fő pletykahősnő pedig hallgat.  Megadóan lesúrolja a környékbeli komisz kölykök által nem rendeltetésszerűen használt  tojások nyomait a bejárati ajtóról, de se nem védekezik, se nem magyarázkodik. Így tulajdonképpen érthető, hogy - bár csak holttest nem megfelelõ tárolása a vád ellene - Gabrielle például az arzénes gyilkosság mellett teszi le a voksát a rejtéllyel kapcsolatban.