Láthatóan rögtönzött sajttájjal nyitunk valami nagy és patinás objektum előtt, valószínűleg bíróság lesz ez. Két, eddig ismeretlen fickó beszél a kameráknak egy haditengerészeti bázis bezárásáról. Megtudjuk, hogy ez a lépés tönkreteheti Mackenzie Allen szülőállamának gazdaságát, az illetékesek mégis nagyon határozottan érvelnek a bezárás mellett. Az elnöknő is képben van a témát illetően, mert épp arról beszél Keaton, Kelly és Jim társaságában, hogy e döntés következtében mintegy 30 000 ember maradhat munka nélkül. A kabinetfőnök szerint nem szabad beavatkozni és kivárásra kéne játszani, Keaton pedig egyértelműen a bezárás mellett van. Mondjuk volt katonaként ő aztán tényleg kompetens lehet. A vita helyszínére megérkezik apu is tenyérbe mászó képű fiatal öltönyössel.

A fickó neve Dickie és a jelek szerint a többiek ismerik, de nem kedvelik túlzottan. Kelly esetében ez hatványozottan is igaz, a fickó ugyanis kapásból leszarozza a bájos szóvivő frizuráját. Persze hamarosan kiderül, hogy mindezt szigorúan szakmai okokból teszi az antipatikus öltönyös. Dickie ugyanis azért van itt (apu jóvoltából persze), hogy javítsa az elnöknő és az adminisztráció népszerűségét. Szakemberként úgy véli, az első és legfontosabb kérdés, hogy Mackenzie Allen elindul-e az elnökségért a következő választáson. Mert ha nem, akkor az egésznek semmi értelme. Valamivel később Jim és az immár új állással rendelkező szöszi barátnője között is ez a téma a Fehér Ház folyosóján.

Vince jelzi az elnöknőnek, hogy bizonyos Mike Stanton már többször is kereste, és nagyon szeretne beszélni vele. Nevezett úr amúgy Mackenzie Allen régi jó barátja, együtt jártak a jogi egyetemre. Azonban mivel nem lehet minden jogászból amerikai elnök, a fickó végül ügyvéd maradt, ráadásul az aktuális ügyfelét, egy fiatal nőt épp a napokban ítélték halálra. A nő részt vett egy gyilkosságban, s bár a védelem arra épített, hogy a vádlott értelmi fogyatékos, az esküdtek mégis a legszigorúbb büntetés mellett döntöttek. Az egykori iskolatárs pontosan tudja, hogy a mindenkori elnöknek jogában áll felülbírálni az ítéletet, nyilván ezért akar találkozót kérni. Nagy dilemma, és az elnöknő valamiért nem is akarja visszautasítani Stanton kérését, hajlandó soron kívül találkozni vele. Jim szerint ez nem túl jó ötlet, mert a sajtó biztosan ráharap majd a témára, de Mackenzie Allen hajthatatlan, így a kabinetfőnök sem kardoskodik tovább, főként, mert neki is lenne egy kérése. Azt szeretné, ha az elnöknő fogadná a szöszit, akinek az új munkája valahogyan kapcsolódik a bázis bezárásához.

Időközben megérkezett a Fehér Házba az elnöknő anyja is, aki úgy véli, ha az elmúlt 50 évben mindig ő készítette el a hálaadási vacsorát, akkor e hagyomány folytatásában semmi és senki sem állhat az útjába. Még a Clinton-kórós hp sem, aki nyilván nem örül a magánakciónak, az anyós mégis képes lekenyerezni valahogy. Hihetetlen ez a nő, látszik rajta, hogy mindig eléri azt, amit akar. Lányának azonban egyelőre még nincs rá túl sok ideje, mert időközben megérkezett hozzá Bauer-papa, hogy átbeszéljék a bezárandó bázis ügyét. Az öreg anno ugyanis megígérte az ex-elnöknek, hogy mivel ez Mackenzie Allen otthona volt egykor, a bezárása sosem lesz majd napirenden. Most azonban, minő véletlen, a házelnök meggondolta magát, és magabiztosan érvel a bezárás mellett, amivel szerinte rengeteg pénzt spórolhat a hadsereg. Megegyezés ugyan nincs, de azért a nő meghívja a hálaadási vacsorára az öreg rasszistát és a feleségét is. Miközben Bauer-papa távozik, szöszi már érkezik is, mert hogy az elnöknő Jim kérését is teljesíti. Van is némi feszültség a levegőben, ahogy a házelnök és előző kabinetfőnöke összenéznek az előszobában, de az elnöknő az Öreg próbálkozásai ellenére is szóba elegyedik szöszivel.

A csaj az új cégével a támaszpont bezárása ellen lobbizik, és tulajdonképpen azért jött, hogy átadjon egy tanulmányt a várható gazdasági következményekről. Mackenzie Allen át is veszi tőle, ami már önmagában nagy dolog, úgyhogy szöszi örül, Jim örül, s mindennek örömére néhány perc múlva szakítanak is. Tényleg. Elköszönnek az elnöknőtől, bemennek egy üres szobába, s Jim közli, hogy most már tényleg illegális a kapcsolatuk, így kénytelenek lesznek abba hagyni. Közben ő is mosolyog, a nő is mosolyog, és teljes az egyetértés, szép volt, jó volt, de most már legyen elég.

Túl sok időnk nem marad azonban e szakítás hitelességén rágódni, mert az epizód másik fontos történetszála, a fogyatékos nő ügye kerül napirendre, ugyanis megérkezett a régi barát. A fickó természetesen azt akarja, hogy Mackenzie Allen módosítsa az ítéletet, mert ő megteheti. Az elnöknő szerint ez nem fog menni, mert ily módon ő nem akar közbeavatkozni, a fickó azonban láthatóan tudja, hogy miként kell hatni a nőkre. Durván manipulálja a nő érzelmeit, s gyakorlatilag néhány perc alatt a kezébe helyezi a halálraítélt nő sorsát. Valamivel később anyu el is meséli apunak, hogy ez milyen rossz így, mert ettől nagyon cefetül érzi magát. Ráadásként most még itt van ez a bázis-ügy is, és képtelen eldönteni, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson-e inkább. Azt hittem, az elnöki porontyokat megúsztuk erre a részre, de nincs ilyen szerencsém. Épp a nagyival készülnek mind a hárman a családi reggelihez, és szokásosan fontos problémáikkal foglalatoskodnak. Horace ki van akadva, hogy mifaszér kell neki franciát tanulni, amikor az egész világ angolul beszél, Becca meg kifestette a szemét, ami nála asszem nagy újítás. Mondjuk szerintem előbb a szemöldökével kéne kezdenie valamit, de mindegy. Mondom, komoly problémák ezek.

Az asztalhoz anyu és apu is csatlakoznak, de egy jó reggeli helyett a nagyi rögtön belecsap a lecsóba, és elkezdi firtatni a fogyatékos nő ügyét. Ezen Becca és Horace is összekapnak, mert hát miért pont ebben értenének egyet, és hiába próbálja apu azzal menteni a helyzetet, hogy elviszi őket iskolába, a nagyi utána is folytatja a témát a legkisebb lány jelenlétében. Mert elmeséli neki, hogy pontosan hogy is fogják kivégezni a nőt. Mackenzie Allen érthetően kiborul, hiszen a rámenős ügyvéd után most már az anyja is ugyanazt a lemezt nyomja.

A többiek már dolgoznak, Dickie, az új fiú megint a bájos szóvivőt cseszegeti, úgyhogy most már biztos, hogy tetszik neki. Úgy véli amúgy, hogy Kelly-nek új imázs kellene. Dickie aztán csatlakozik az elnöki házaspárhoz, s újfent a halálraítélt nő a fő téma. Az új fiú folyamatosan felmérésekre hivatkozik, így van ez most is, amikor a beavatkozás ellen érvel. Mert hogy a nép támogatja a halálbüntetést. Ezt követően még kapunk egy kis ömlengést apu és a kedves anyós között. A First Laddy nagyon megértő, és elhiszi, hogy az anyósa mennyire magányos már otthon, és hiányzik neki a férje, aki amúgy katona volt, de már meghalt, bár ha élne, nagyon büszke lenne a lányára. Aztán már megint reggel van, ami elég érdekes, de hát ez van. Apu és anyu a hálóban megint a nőről beszélnek, aki néhány napon meghal, ha az elnöknő közbe nem avatkozik. Apu osztja az adminisztráció férfi tagjainak véleményét, miszerint nem kéne beavatkozni, ráadásként pedig arra is utalást tesz, hogy anyu azért akar segíteni, mert régebben kavart az ügyvéddel. Bauer-papa ekkor épp a feleségével reggelizik otthon, s arról beszél, hogy Mackenzie Allen vacsorameghívása nyilvánvalóan csel.

Szerinte a nő ezzel azt a látszatot akarja kelteni, hogy a házelnök támogatja az újraindulását. Jah kérem, aki egész nap összeesküvéseket szervez, az ne csodálkozzon, ha végül üldözési mániássá válik. Ráadásul a felesége szerint nem csak, hogy el kéne menniük, de úgy véli, hogy a szöszit is vissza kéne vennie, mert nála jobbat nem talál. Az öreg azt mondja, képtelen könyörögni, de a felesége szerint ő mindent tud, ha nagyon akar. Az elnöki házaspár eközben folytatja a magánéleti lemezt, apu épp arról győzködi a feleségét, hogy annak az anyját is ide kéne költöztetni. Én már a kezdetektől mondom, hogy ez a fickó nem normális.

Sajttáj következik, az elnöknő a bázis bezárásáról beszél. Elmondja mindenkinek, hogy ő ott nőtt fel (az apja ott szolgált), és minden évben ott tartották a születésnapi zsúrját kislány korában, és a többi, de mindettől függetlenül ő nem szól bele a döntésbe, legyen, aminek lennie kell. Ebből persze minden firkász arra következtet, hogy a nő nem akar elindulni a következő választáson, de ő szokás szerint kivágja magát, és elmondja, hogy ő jó elnök, aki nem kivételezhet még gyermekkorának színhelyével sem, ráadásul mindig a jelenre koncentrál. A háttérben Jim kérdi az új fiút, hogy mit szól mindehhez, az meg úgy véli, hogy a nőből isteni jelölt lenne.

Később ezt négyszemközt is megerősíti Dickie az elnöknőnek, aki felveszi őt azzal a feltétellel, hogy a végső döntés mindig az övé marad. Mivel a fiú nagyon hízeleg, Mackenzie Allen őt is meghívja a hálaadási pulykavacsorára. Anyu a terítés közben szól az anyjának, hogy nyugodtan költözzön ide, az meg majd még meggondolja. Aztán jönnek szép sorban a vendégek: elsőként Bauer-papa és becses neje. Előbbi megkapja ajándékba a rasszista videó eredeti példányát, csak úgy, a fair play jegyében. Mert az elnöknő, ha újra indul majd, akkor nem ezzel akar nyerni. Milyen nemes. Aztán befutnak a többiek is, Dickie a szóvivővel érkezik, akinek új frizurája van, ami többnyire új pasit jelent. Lehet találgatni. A vacsora kezdete előtt az elnöknő még telefonozik egyet az adott állam kormányzójával, és közli, hogy a fogyatékos nő büntetését életfogytiglanra módosítja, punktum. Apu hallja ezt, nem örül, de elfogadja, így végre jöhet a vacsora. Illetve csak jöhetne, mert előtte még végig kell hallgatnunk Bauer-papa asztali imáját, ami nagyon szép, szívhez szóló, és most már tényleg jöhet a pulyka. Utóbbi ugyanis nem kapott kegyelmet.