Randira készülődő Artie-val nyitunk, ebédelni megy Vanessa Calderrel, a jó karban lévő ötvenes dokinénivel. Az ügynökök persze ugratják, szép ez az új zakó, na végre, már épp ideje volt, stb, Claudia egyenesen a Romeo és Júliából idéz: „Ó, Artie-ó! Mért vagy te Artie-ó? …Nap kelte az és napja doktor Vaness-ia. / Kelj, drága nap, s az irígy holdat öld meg…” Pete és Myka egy biciklicsengőt ad át neki, nem ereklye, nem kell pánikolni, csak egyszerű ajándék Vanessának. Artie legalább annyira izgul, mint én, amikor nemrégiben egyszerre három lánykommentelővel vakrandiztam innen a blogról (neveket természetesen nem mondhatok), zavarában azt is bevallja, hogy nem volt barátnője Nixon lemondása óta (azért én ebből a szempontból jobban állok nála). Ráadásul Artie azon van, hogy geográfiai elkötelezettséget ajánljon Vanessának, ez a hétköznapi halandók nyelvén összeköltözést jelent, hajrá. Menj és sokasodj, int Claudia kecsesen Artie felé. Csak akkor hívjatok, ha nagyon fontos, jó hétvégét, búcsúzik a csapattól a főügynök.

No woman, no cry, gondolhatjuk tovább az epizód eredeti címét, de jelen esetben pont az ellenkezője igaz, lesz itt asszony és sírás is. Ezen kívül kicsit tovább tisztul a homály az ereklyék és a raktár gondnoka, Mrs. Frederic körül is, haladjunk tehát. Kyotoban kezdünk, gyanús japán és gyanús arab üzletel éppen, valami nagyhatású ereklye adásvétele ügyében. Az üzlet tárgya egy varjútoll, Toró és Rá népéről Fekete István is sokat írt anno, hogy ehhez mit szólt volna, nem tudom. A háttérben erősen kifestett arcú gésák pengetnek húros hangszeren, a két rosszarcú megköti az üzletet, a pénzt és a tollat tartalmazó táskák gazdát cserélnek. Ennek örömére az egyik gésa feláll és egy színes papírforgót kezd pörgetni, mire a maffiózók és sameszeik sorra elájulnak, aki meg nem, azt a másik gésa intézi el pár jólirányzott csapással. Höjj, de hát ez Myka és Claudia! (Ezért utálom nőkön az erős sminket, mert nem ismerem fel, kit rejt a vakolat. Csak a természeteset szeretem, már ha ez érdekel valakit.) Myka mobilja csörög, a húga az, Tracy, örömhírrel: babát vár! Myka a leendő nagynéni büszkeségével eltelve felrúgja az utolsó testőrt, majd csevegő hangon megkérdezi a hugit: És mi lenne, ha japánmintásra festenénk a gyerekszobát? Főcím.

Eligazítással kezdünk, Artie tájékoztatja az ügynököket, hogy két ereklyét kell begyűjteniük: az egyiket Hugo Miller, a raktár korábbi számítógépes zsenije (ld. a 2x05 és 3x03 epizódokat) találta, a másik meg egy pszichiáternél került elő, akinek a páciensei egy nap alatt meggyógyultak. Pete és Claudia megy Hugohoz, Myka és Steve New Orleansba a pszichomókushoz. Clau tiltakozik, az ő társa Steve, miért kell most a baltaarcúval mennie, de Artie keményen leoltja: Ez itt munkahely, nem kívánságműsor! Pete jószándéka jeléül puszit próbál adni Claunak, de vörös kedvencünk inkább nem kér belőle. Mielőtt távoznának, Artie elkapja egy szóra Pete-et és megkéri, a küldetés során tartsa szemmel Claudiát, akin nagy a nyomás mostanában (jó duma ez pont a szakállastól, aki a folyamatos stressztől egyre jobban kezd szétesni). Úgy lesz, Artemisz, viszlát, búcsúzik Pete. 

Kicsit pihentetjük az idővisszafordító-vonalat és akut ügyekkel foglalkozunk a mai részben. Claudia segít Jinksynek elhelyezni a cuccait a meghalt ügynökök kamrájában, a srác szerint ez elég furcsa érzés. Viszont még mindig jobb, mint ha te kerülnél oda, vigasztalja Clau vigyorogva. Majd fontos szakmai megbeszélésre sietnek, amit Pete hívott össze életbevágó ügyben: az ügynökök kibővült létszáma miatt (pedig Helenát bele sem számította, tényleg, ő hol lehet?) be kell osztani, ki mikor fürödjön, mert a kazán régi és nincs elég melegvíz. Persze a saját napi félórás pancsiját nem hajlandó csökkenteni, mert az számára szent dolog. A kialakuló vitát Artie belépése vágja el: jelzés jött Devil's Lake-ből (Észak-Dakota), egy takarítónőn pókcsípésre hasonlító kiütések keletkeztek, amibe később bele is halt. A tünetek a góliát madárpók, úgyis mint theraposa blondi nevű dél-amerikai pók csípésére hasonlítottak, de a nő szervezetében nem találtak mérget. Steve visszaemlékszik, hogy Sykes az általa ellopott ereklyéket faládákban tartotta, és azok között volt egy ilyesmi lelet. Igen, de amikor mi odaértünk a hangárba, már nem volt ott semmi, emlékeznek vissza a többiek, de azt tapintatosan nem teszik hozzá, hogy kivéve te, Jinsky, holtan. Claudia a neten rákeres a takarítócég honlapjára és kiderül, hogy a takinéni aznap három címen járt, az egyik egy bizonyos Mazzanti-lakás. Mykának beugrik Enrico Mazzanti neve, ő illusztrálta a Pinocchio eredeti kiadását, aminek szerzője Carlo Collodi – a tolószékes Sykes pedig ugyebár megszállottan kereste a Collodi-féle karkötőt, aminek segítségével újra egészséges lehet. Pete és Myka, irány Észak-Dakota!

Philadelphiában kezdünk, két matekszakos geek lép be a helyi kajáldába, közben olyan kifejezésekkel dobálóznak, amikből bölcsészként én egy szót sem értek (nem vagyok rá büszke, még mielőtt). Mögöttük egy kék baseballsapkás fazon halad befelé, ő azonban nem ül le enni, hanem a hátsó ajtón kimegy és kívülről lelakatolja, mire készül ez? A felszolgálónő kihozza a srácoknak a kaját és éppen arról érdeklődik, hogy miért nem látja őket sosem lányokkal, amikor a helyiségbe beront valami csápjait tekergető undorító lény. A vendégek első rémületükben a hátsó ajtó felé menekülnek, de azon ugye nem tudnak kijutni, ezért egy életünk, egy halálunk felkiáltással inkább a lényre rontanak és a kezükbe eső alkalmi fegyverekkel (botok, székek, serpenyők) nekiesnek. Pár pillanattal később rendőrjárőr érkezik és az egyenruhások igyekeznek lenyugtatni a kedélyeket, a felizgatott vendégek ekkor döbbennek rá, hogy amit szörnynek láttak, az valójában Joe, a srácok egyik évfolyamtársa és most ott fekszik a földön véresre verve. Főcím.

Majd' egy évvel a 3. évad zárója után a Viasat6 végre folytatja kedvenc sorozatunkat. Összefoglalóra nincs idő, aki fel akarja frissíteni az emlékeit, az olvassa el az évadzáró hogyvoltot itt meg itt, a többiek máris jöjjenek velem. Pörgős rész lesz, öveket becsatolni!

Pete, Artie és Myka ácsorog a raktár romjai között, Artie a zsebórát szorongatva éppen kijelenti, hogy még nincs vége mindennek. A többiek persze tudni akarják, mire gondol, de a szakállas főügynök szokás szerint nem vesztegeti az időt felvilágosító szavakra. Csupán annyit közöl, hogy az óra valamiféle útmutató vagy kulcs a megoldás rögös útján, de ő maga sem tudja, pontosan mire jó. Elrohan az itterbium kamrához, ami lutéciumból, a legkeményebb fémből készült, hogy ellenálljon mindenféle pusztításnak és így megóvja a benne őrzött nagyon értékes valamit, de megdöbbenésére a kamra is elpusztult. Meg kell néznem, mi van a tévében, gyerünk Leenához, veti oda a többieknek Artie és elrohan. Szegény, tényleg megőrült, hiszen eddig sosem nézett tévét, néz utána szánakozva Pete.

A szaloncukrokat lezabálták, a fenyőfa üresen áll,

Az ünnepélyes vacsorák után zsírmocskos a tál…

Bizony, elmúltak az ünnepek, ahogy zsenge ifjúságom meghatározó tudatformáló együttesének, a KFT-nek örökbecsű sorai mondják, mi is karácsony után kaptuk ezt a mikulásos epizódot a Viasattól, és hogyvoltozzuk most lelkesen. Amerikában ez a rész az évadzáró után került adásba 2011. decemberében, ugyanolyan standalone epizódként, mint annak idején a második évad után készített Secret Santa, azaz nem az eredeti történetvonalat folytatja. Ha nagyon be akarnánk határolni, akkor valahol a 3x07 Past Imperfect c. epizód után helyezhetjük el, már megvan a Kóbor nevű kutyus és még Steve Jinks is az ügynökök sorát erősíti, bár őt ezúttal csak megemlítik, személyesen nem tűnik fel. Igazi feelgood epizód, számos visszautalással a korábbi évadokra és telezsúfolva rengeteg olyan jópofa ötlettel, amiért szeretjük ezt a sorozatot. Lássuk hát.

Az évad végére eszméletlen jó záróepizódot kaptunk, az értékeléshez sajnos csak öt sixx áll rendelkezésre, de én a magam részéről még adnék hozzá vagy hármat. A döbbenten álló ügynökökkel és a könnyező Claudiával nyitunk, aki a halott Steve Jinks előtt térdel és fogja a kezét, teljesen össze van zuhanva, a hogyvoltírónak is gombóc van a torkában, nemcsak a személyes szimpátia miatt, hanem mert Allison Scagliotti nagyon hiteles a szerepben. Myka többszöri kérésére végül azért némileg magához tér és megvizsgálja a Sykes által hátrahagyott laptopot, de annak teljes tartalmát törölték, így nem sikerül megtudni, hová vitték Helenát. Azt viszont kiderül, hogy Jinksyt olyan méreginjekcióval ölték meg, ami szívrohamhoz hasonló tünetet okozott.

Váltunk a geciember kocsijára, Tyler vezet, a hátsó ülésen Sykes éppen azt mondja Helenának, hogy egy különleges zár felnyitásához van rá szüksége, aminek nyitját még régi mesterétől, Catarungától tanulta. Flashbackben visszaugrunk 1889-be a 12-es raktárba, ahol Helena, mint új belépő ügynök, találkozik az akkori gondnokkal, Catarungával, aki nemcsak az ügynökök oktatója, hanem nagy rejtvényfejtő, maga is szívesen talál ki különböző nehéz feladványokat. A raktárban sétálgatva Helenát lenyűgözi a sokféle ereklye, az egyiket gyanútlanul meg is akarja érinteni, de Catarunga szerencsére még időben figyelmezteti. A kérdéses lelet amúgy a Mary Celeste kísértethajóról származó kötél, ennek nyilván lesz még szerepe. A jelenben Helena kijelenti Sykes-nak, hogy inkább meghal, minthogy a barátai ellen forduljon, de a nyomorék ezen csak gúnyosan mosolyog. Főcím.

A nemzetközi forgalmazásban két részre bontották a dupla évadzáró epizódot, így sugározta a Viasat is, és így hogyvoltozzuk mi is, nézzük az első felet, aminek a végén kaptunk az arcunkba rendesen. Válsághelyzet a raktárban, valami már jó ideje lassítja a rendszereket, amíg Claudia ennek próbál utánajárni, addig Myka és Pete a raktár különböző részlegeit vizsgálják át feszült arccal. A polcok közt minden rendben lévőnek tűnik, aztán Claudia végre rábukkan az idegen jeladóra, a művészeti galéria részlegben van valami, rohannak oda. A plafon sarkában egy sereg nanit röpköd, amik a Sally Stukowski által elcsórt majd visszajuttatott Van Gogh festményből kerültek elő (amint arra emlékszünk a 3x06 Don’t Hate the Player c. epizódból). A többszáz apró kémrobot adatokat továbbít valahová a raktáron kívülre, és mivel napokba telne egyesével dekódolni őket, Pete radikális, de hatékony megoldást választ: az egy bolyban gyülekező nanitokat egy hosszú Tesla-sorozattal kisüti. A jelátvitel ezzel megszűnik, ezt érzékeli a Sykesnek dolgozó Tyler Struhl, a 3x03 Love Sick-ben csajokat kukkoló számteches csávó, és azonnal jelenti főnökének. Sykes megnyugtatja, hogy már megszerezte a raktárból, amit akart.

Így az évad vége felé közeledve kapunk egy zombis részt, ilyet ebben a sorozatban még nem láttunk, nézzük, hogyan birkóznak meg ügynökeink ezzel a kihívással. Ithaca városában kezdünk, de nem az ókori Hellászban, úgyhogy Odüsszeuszt hiába is keresnénk, hanem New York államban napjainkban. A kies erdőszélen fiatal pár csókolózik, Amy és Paul, a csaj már a blúzt is lerántja magáról felhevültségében, de az elvárható folytatást valami morgó hang szakítja félbe. Partnere, Paul the Braveheart úgy dönt, a szex előtt még utánajár a zaj forrásának, indul is be a fák közé, de pár pillanat múlva rémült rohanással visszatér. Nyomában egy ismeretlen lény, ami mindkettőjüket megtámadja és jól meg is harapja. Love bites, jut eszünkbe kapásból a Judas Priest örökbecsűje. Főcím.