A szaloncukrokat lezabálták, a fenyőfa üresen áll,

Az ünnepélyes vacsorák után zsírmocskos a tál…

Bizony, elmúltak az ünnepek, ahogy zsenge ifjúságom meghatározó tudatformáló együttesének, a KFT-nek örökbecsű sorai mondják, mi is karácsony után kaptuk ezt a mikulásos epizódot a Viasattól, és hogyvoltozzuk most lelkesen. Amerikában ez a rész az évadzáró után került adásba 2011. decemberében, ugyanolyan standalone epizódként, mint annak idején a második évad után készített Secret Santa, azaz nem az eredeti történetvonalat folytatja. Ha nagyon be akarnánk határolni, akkor valahol a 3x07 Past Imperfect c. epizód után helyezhetjük el, már megvan a Kóbor nevű kutyus és még Steve Jinks is az ügynökök sorát erősíti, bár őt ezúttal csak megemlítik, személyesen nem tűnik fel. Igazi feelgood epizód, számos visszautalással a korábbi évadokra és telezsúfolva rengeteg olyan jópofa ötlettel, amiért szeretjük ezt a sorozatot. Lássuk hát.

Floridában kezdünk, Ft. Lauderdale egyik családi házában nagy az izgalom: a Mikulást és szánját formázó külső dekoráció világítása meghibásodott, ezért Pete és Myka mint villanyszerelők jelennek meg a helyszínen. Ráadásul egy valódi rénszarvas rohangál a házban (Floridában!), nyilván valami ereklyétől golyózott be, ezt keresik az ügynökök. Néhány akadály (megelevenedő műanyag fiúszobor, élő kígyóként tekeredő villanyfüzér) leküzdése után az ügynökök sikeresen rábukkannak a leletre, ami nem más, mint Rudolf, a homlokzati dekoráció vezető rénszarvasának világító orra. Myka gyorsan bezacskózza, így minden visszazökken a normális kerékvágásba, az eddig vadul rohangászó rénszarvas is visszaalakul a család kutyusává, öröm, bódottá. A szülők csak pislognak és zavartan köszönetet mondanak, az aprócska leánygyermek, Catie hálája jeléül átad Pete-nek egy hajlított cukorrudat (candy cane, fogalmam sincs, ezt hogy hívják magyarul).

A raktár irodájában nagy az élet, az ünnepekre Myka hazakészül szüleihez, Claudia Svájcba a bátyjához, Artie meg Las Vegasba Vanessa Calder dokinénivel, titkos szívszerelmével, de nem hajlandó felvenni a Claudia által beszerzett vörös zakót, ragaszkodik megszokott barna ruháihoz. Hogyne, még a végén krupiénak vagy portásnak néznek benne, tiltakozik, különben is, a barna slankít. Fokozza viszont a nehézségeket, hogy Artie apja is bejelentkezett a vegasi kiruccanásra, sőt Hugo Miller is csatlakozni akar, Artie így már nem is olyan lelkes. De menned kell, különben Hugo ismét ráhajt Vanessára, figyelmezteti Myka, így Artie végül beadja a derekát.

Pete átmegy a karácsonyi részlegbe, hogy biztonságba helyezze a rénszarvasorrt. Vidáman dudorászik: Jingle Bells, Oh Tannenbaum, Télapó itt van, Suttog a fenyves, stb., útközben pajkosan bekukucskál egy szoknyás női lábat formáló állólámpa búrája alá is.

A szállingózó hópelyhekkel dekorált szekcióba érve megcsúszik a havas padlón és meglöki az egyik polcot, amiről néhány lelet esik le, az egyik hókon is nyomja baltaarcú barátunkat. Pete mindet visszateszi a polcra és megy vissza az irodába, ahol azonban nyoma sincs a többieknek. Helyettük egy ismeretlen nőt és egy férfit talál ott, akik előrántják sokkolójukat és Pete-re szegezik. Ez miezez?, értetlenkedik Lattimer ügynök, és hol van Artie? Artie már régóta nem dolgozik itt, szól ekkor egy ismerős hang és belép James MacPherson, a renegát ügynök, aki már két évada halott!!! Főcím.

Meg vagyunk zavarodva, Pete szintén: De hát maga két évvel ezelőtt meghalt az Escher Kamrában!, mondja megdöbbenve (ld. 2x01 Time Will Tell c. epizód), de MacPherson ellenérve csattanós: Nem gondolja, hogy arról én elsőként szereztem volna tudomást? A Sandra és Raymond nevű ügynökök mindenesetre megbilincselik Pete-et, mint illetéktelen behatolót, és Raymond átkíséri a panzióba kihallgatásra. Na, majd Leena igazol engem, bizakodik Lattimer, de megdöbbenésére Leena sem ismeri őt, sőt az adatbázist átnézve egyáltalán nem is találnak Pete Lattimer nevű embert, mintha meg sem született volna. Kezdjük kapiskálni, itt valami alternatív valóság dolog okozza a komplikációt, a Slidersben olyanból minden epizódra akár több is jutott, itt viszont csak egy van, de abból se lesz egyszerű kimászni. Pete úgy dönt, szabad emberként próbál meg utánajárni a dolgoknak, sikeresen leüti Raymondot, Leenának még odaveti, hogy MacPherson ez ereklyéket a széles néptömegek félrevezetésére akarja felhasználni, majd lelép. A szomszéd szobában Mrs. Frederic fültanúja a párbeszédnek. (Az ő félelmetes arcberendezése az alternatív valóságban sem lett egy árnyalatnyival sem barátságosabb.)

A szabad világba kijutva Pete felhívja Myka szüleit, Mrs. Bering azonban rövid úton elküldi a francba a telefonbetyárt. A férjem már két éve halott, soha nem hallottam Edgar Allan Poe tolláról (ld. 1x11 Nevermore), a lányom az apja halála óta nem járt itthon, és továbbra is ügynökként dolgozik Washingtonban az elnök mellett, ezzel lecsapja a telefont. Pete felkeresi Mykát a washingtoni irodájában, ügynöknőnk frizurája valami lenyalt hajú borzalom, ő maga szögletes, mint a Rubik kocka, és természetesen életében nem hallott a 13-as raktárról. Pete hiába veti be minden ékesszólását, hivatkozik közös akcióikra, Myka hívja a biztonsági szolgálatot és kidobatja Pete-et. Ő azonban nem adja fel, a munka után a közeli krimóban egyedül iszogató Mykát ismét becserkészi és ezúttal személyes infókkal próbálja meggyőzni, hogy ők igenis ismerik egymást. Mesél Myka apjáról, Warrenről, aki Pete valóságában továbbra is él, és megemlíti a Warren által írt titkos könyvet, A kékfűzfa égboltot (szintén az 1x11 Nevermore-ból, ugye). Ezeket hallva Myka enyhén szólva paff lesz, mint a bűvös sárkány, és végül kénytelen belátni, hogy mégiscsak lehet ebben a közös ismeretségben valami. Na végre, akkor lépjünk tovább és keressük meg Artie Nielsent!, javasolja vidáman Pete. Myka azonban kijelenti, hogy ilyen nevű embert nem ismer, ismer viszont egy bizonyos Arthur Weisfeltet, akinek jelenlegi lakhelye a cumberlandi büntetésvégrehajtó intézet Marylandben.

Myka és Pete elmennek a börtönbe, ahol valóban bezárva tartják Artie-t, aki még szakállasabb, mint az eddigi évadokban. Pete-et ő sem ismeri, a dutyiba viszont azért záratta be Myka három éve, mert merényletet kísérelt meg az elnök ellen. Igen, az volt az azték áldozati szobor akció, emlékszik vissza Pete a sorozatnyitó pilotra. Szó szót követ, Artie persze sokkal hamarabb átlátja az egész dolgot és kijelenti, hogy Pete nyilván valami ereklyével került kapcsolatba. Lattimer elmeséli balesetét a karácsonyi részlegben, Artie elégedetten bólogat: Na ja, így már világos, nem akarok pánikot kelteni, de az a lelet, ami rád esett, Philip Van Doren Stern kárpitoskeféje volt. Ő írta A legnagyobb ajándék c. novellát 1943-ban, amiből később Az élet csodaszép c. nagysikerű film készült, a kefének viszont az a kellemetlen tulajdonsága, hogy aki fizikai kapcsolatba kerül vele, az úgy eltűnik a saját valóságából, mintha sosem létezett volna. Pete rémülten tapogat a zsebében bizonyíték után, de hiába: sehol sincs a kis Catie-től kapott kandírozott candy cane, kutathatod kétségbeesve, komám. Az én bebörtönzésem után MacPherson nyilván meggyőzte a Régenseket, hogy őt nevezzék ki főügynöknek, így most szabadon garázdálkodhat az ereklyékkel, zárja a gondolatmenetet Artie. Bár a beszélgetés során Myka gyanakodva pislog hol egyikre, hol másikra, végül úgy dönt, segít elintézni, hogy a szakállast kiengedjék.

A börtönparancsnok persze ezt nem engedélyezi, de ekkor felső szintről írásos parancs érkezik, aláírója bizonyos Mrs. Frederic, ami alapján Artie-t 24 órára feltételesen szabadon bocsátják. Távozás közben Artie elmondja, hogy ő nemigen tud bejutni a raktárba, mert MacPherson olyan anyagot fecskendezett a testébe, ami a raktárba történő esetleges belépésekor elsavasítja a vérét, ezzel azonnali halált okozva. (He-he, az első évad zárójában pont ugyanez hangzott el, csak akkor a főgonosz MacPherson volt a szenvedő alany.) Már csak egy tagot kell előbányászni, mindnyájunk kedvencét, Claudiát, őt jelenleg valami elmegyogyóban tartják bezárva. A belépőket Claudia ellenségesen fogadja, Artie-t egy házibarkács kütyüvel le is akarja sokkolni, közben szidalmazza, felelőssé téve bátyja eltűnéséért. Pete kijelenti, hogy Joshua az interdimenzionális térben ragadt, de ők majd segítenek kiszabadítani onnan (ahogy az meg is történt az 1x04 Claudia c. részben). Ezért cserébe viszont azt kérik Claudiától, hogy segítsen nekik bejutni a raktárba. Deal is done, újra együtt a csapat, ám ekkor feltűnik Raymond és Sandra. Az újonnan összeállt társaság egy trükkös akcióval ártalmatlanná teszi a két ellenséges ügynököt, és miután kiszabadítják az akció közben az öltözőszekrénybe szorult Artie-t, indulnak a raktárhoz.

Ahol is eközben érdekes dolog történik, Mrs. Frederic ugyanis éppen azt kéri számon MacPhersontól, miért hívta vissza az elveszett Shakespeare folió felkutatására kiküldött ügynököket (ugyebár ezt keresték Mykáék is a 3x01 The New Guy c. epizódban). A renegát ügynök nem szarozik, magyarázkodás helyett az évadzáróból megismert lovaglópálcával lebénítja a főnénit, és ügyet sem vetve annak félelmetes arcberendezésére, a bronzosítóba kényszeríti és bekapcsolja a készüléket. Az eljárás eredményeképpen a lefagyasztott Han Solónál sokkal félelmetesebb falidíszt kapunk. Sandra és Raymond becsörög azzal az infóval, hogy Artie és csapata kiszabadult, MacPherson azonnal visszarendeli őket a raktár védelmére.

Artie-ék először Leena panziójába mennek, a bongyorhajú előreszegezett sokkolóval fogadja őket, ő ugyebár csak Artie-t ismeri a társaságból, de róla is úgy tudja, ő a renegát. Artie és Pete hosszasan magyaráz neki, végül a csaj bevallja, hogy neki végig olyan érzése volt, hogy itt valami nem stimmel, és átadja a szakállasnak a védőnyakláncot, így már nincs akadálya a behatolásnak. Vagy mégis, mert a főkapun ugye nem mehetnek be, ezért meg kell találni a 9. raktár idejéből származó titkos oldalbejáratot az épület falán. Artie szerint a jelszó Szezám, tárulj, ez volt az ihletője Ali baba meséjének is, de sajnos a jelszót arabul kellene tudni. A nyelvzseni Mykának ez nem okoz gondot, már mondja is: Iftah ya simsim, a titkos ajtó kinyílik, gyorsan befelé! A következő akadály három ajtó, na most melyiken tovább? Pete lemegy alfába és megérzésére hagyatkozva határozottan a bal oldalit választja, jó döntés, gyerünk tovább.

A raktártérbe érve két csoportra válnak, Pete és Myka a karácsonyi szekcióba megy a keféért, Artie és Claudia az irodába. Kedvencünknek nem okoz gondot behekkelni a tűzfalon át, keresik, hogy lehetne az ereklye hatását visszafordítani, de a nyilvántartatás szerint a kefe nincs a leletek között. Erre a megállapításra jutnak Pete-ék is, akik a polcok között kutakodva sikeresen leküzdik a MacPherson támasztotta möbius szalag-szerű akadályt, és eljutnak a karácsonyi szekcióba. Azonban az egész szekció töküres, így ők is elindulnak az irodába. Azt viszont nem tudják, hogy időközben a renegát ügynök a sameszeivel lekapcsolta Artie-ékat, és cipeli őket a bronzosítóba. A periszkópon át Pete-ék szerencsére még időben észreveszik, mire készül az ellen, és a drótkötélen lecsúszva elfogott társaik után indulnak. (A kötél működését Artie emlékezetes jelenetben mutatta meg nekünk a pilotban.)

A renegátok éppen bekapcsolnák a bronzosítót, amikor ügynökeink odaérnek. Pete az elefánt sétapálca nevű ereklyével (ld. 2x06 Around the Bend) mini földrengést idéz elő, az ettől megzavarodott sameszeket Myka lesokkolja, MacPherson  viszont elmenekül. Artie szerint csak úgy lehet visszafordítani a kefe hatását, ha Pete újra megérinti, ez oké, most már csak meg kellene találni. A főügynök még azt is kiókumlálja, hogy MacPherson valszeg a raktárt fűtő óriás kemencébe (ami mellesleg közvetlenül a Föld magmáját használja fel, pöpec) fogja dobni a leletet, ezt kell megakadályozni. Annyi előnyük viszont van, hogy MacPherson nem tudja, melyik ereklyét kell elpusztítania, ezért pucolta ki a teljes karácsonyi szekciót.

Rohannak a kemencéhez, aminek a tetejét a renegát már felnyitotta és a magasban lévő függőfolyosóról éppen kezdi belehajingálni a tűzbe a leleteket valami zsákból, mint egy őrült Mikulás. Artie a láthatatlanná tévő lenape köpenyt magára véve (utalás az 1x05 Elements c. részre) hátulról meglepi MacPhersont és bunyózni kezdenek, közben a zsákból kiesik a kefe. MacPherson elszakítja a védőnyakláncot, de Artie-nak még sikerül ledobnia a kefét, a kemence ajtaja mellett álló Pete előreugrik és sikeresen elkapja, majd zuhanni kezd az alant fortyogó magmába… és seggre esve megérkezik a karácsonyi szekcióba, ismét a saját valóságában! Zsebéből is előkerül létének bizonyítéka, a hajlított cukorrúd.

Miközben az izgalomtól magamra locsolt körtepálinkából új adagot töltök a stampedlis pohárba, Pete-hez odakocog a Kóbor nevű kutyus és képen nyalja. (Valaki igazán megírhatná már, milyen fajta.) Pete biztonságba helyezi a kefét a polcon, majd újra dudorászni kezd: Kis karácsony, nagy karácsony, Hull a pelyhes, Stille Nacht, heilige Nacht, stb., és indul a panzióba. Ott van a teljes csapat, mert a nagy hóesésben senki sem tudott elutazni, Pete túláradó örömmel köszönti őket és nagy megkönnyebbülésében sorra ölelget mindenkit, utolsónak Mrs. Fredericet is... Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik: Bocsánat, azt hiszem, átléptem a határt, motyogja zavartan Pete, de a félelmetes arcberendezésű főnéni csak ennyit mond: És erről soha többet nem beszélünk.

Artie behozza a karácsonyi sütiket, majd bekapcsolják a tévét, hogy megnézzék az ünnepi műsort. Pete persze a vegasi boxmeccset várja, a képernyőn azonban A legnagyobb ajándék c. novellából készült Az élet csodaszép c. nagysikerű film kezdő képkockái tűnnek fel. A társaság ezt kitörő örömmel fogadja, ujjongásukat azonban elnyomja Pete rémülten dühös kiáltása…

Mindenkinek köszönöm, aki követte velem a harmadik évadot, aki kommentelt is, annak duplán, találkozunk a negyedik évad hogyvoltozásánál!