Száz szónak is egy a vége, itt a századik poszt. Lilu, mintha csak sejtette volna, hogy a mai nap különleges, kiöltözködött, mint szarospista Jézus neve napján, strandkorlátkék blézer a nyolcvanas évekből, öklömnyi tüllös-láncos kitűzővel, diszkrét tevepata, leveletkaptamlájf fíling, ezt a vizuális csimborasszót később majd felülírja Alekosz sztriptíz jelenete, nem tudom, mi fogja feledtetni velem a retinámba égett képet, ahogy kisgatyiban mászik fel a rúdra térdzokni, fél pár bakancs kombóban, de haladjunk sorjában. A kellemes hangulatú őrség alatt egyetlen dolog nem történik, őrködés. Anikó puskával várja az ellent, Gigi szétlövi a bódét, Alekosz elmegy, körbenéz, pörköltszaftos tésztát vacsorázik. Anikó rajparancsnok úrhölgy ezt reggel úgy értékeli, semmi említésre méltó dolog nem történt, vagyis a nyugdíjas, állandó éjszakai műszakba beosztott portások szófordulatával élve esemény nem történt.

A parancsnok urak azonban mindent tudnak, megvizsgálják Gigi lábát, játszott a fegyverével? Nem uram. Én húztam meg a ravaszt. Elsütő billentyű, a ravasz az a róka. Beleakadt az ujjam. Anikó kiszabja a büntetést, tíz guggolótámasz. Alekosz enyhe nyomásra bevallja az éjszakai zabálást, meg akarta könnyíteni a mosogató dolgát, ezért termelte magába az ételt. Alekosz, fekvőtámaszba le. Mi ez, startpozíció? El akar futni?

Bízom benne, hogy minden hogyvoltkatona magához tért a tegnap esti Torkosborz-Hollandia labdarúgó mérkőzés után, én nyertem egy üveg cídert, tippelni tudni kell. Meg focizni is, ugye. Nagy nap ez a mai, ez az utolsó kétszámjegyű poszt, a dupla foskilences elnevezésért nem engem illet az álló ováció, hanem Albino vernyul kommentelőnket, köszönjük, tegnap este egy rendfokozattal előléptettem. Nézzük, mi történt a villaktanyában. Sejtettem, hogy Jerzsi és Éva kibírják röhögés nélkül azt a három órát, amit egymással kell eltölteniük az őrségben. Ők is. Érdekes lesz ez a három óra. Mármint hogy sok. Ne csodálkozz, ha majd elkezdek itt izé, külföldi nyelven beszélni meg lövöldözni. Dehogy kezd. Alszol? Dehogyis, fenn vagyok. Kábé annyira, mint a férfiak többsége vasárnap a Forma-1 alatt, néha felébrednek saját horkantásukra, gyorsan mondanak valami hülyeséget önmaguk megnyugtatására, aztán bőr alól tovább szemlélik az eseményeket. A következő horkantásig.

A két parancsnok mindentudó, Éva mentegetőzik, ő tényleg nem aludt, csak. És egyébként is, volt egy rés, azon kilátott. És olyan fáradt most, mint az állat. Jerzsi is keresi a kifogásokat, neki hátproblémái vannak és nem tud fél óránál többet támasz nélkül ülni. Minden neszre felemelte a fejét. A parancsnok urak tanácstalanok, az őrséget alfa állapotban még senkinek sem sikerült ellátnia. A kérdés is kínzó, meg lettünk-e vezetve? Szerintem, mint mindig. Jó, akkor ebben a kérdésben döntsön a rajparancsnok. Alekosz keményebb és szigorúbb, mint Ágica a Virítomban bármikor, minekután elmulasztották az őrszolgálat maximális végrehajtását, ezért ma ismét önöket osztom be őrszolgálatra, ugyanabban az időpontban. És akkor majd legalább megtanulják, hogy őrségben tilos az alvás! Nem lehet fölébredni! El sem kell aludni! Végeztem! Éva hisztizve nemfogomkibírnizik, de ez nem érdekel senkit.

Sokszor nehéz egyértelműen megfogalmazni, mit érzünk, mit gondolunk, mi az, amit valójában szeretnénk, és mi az, amit nem. Nekem tegnap este az összefoglaló második percében sikerült egyértelműen, tömören és velősen megfogalmaznom. Ha valamit kurvára nem szeretnék, akkor azt, hogy a 18-49 éves korosztály körében nagy népszerűségnek örvendő ValóVilág4 c. műsorban Stohl András naposkacsa színű ingben bejelentse a felvezető szövegben – és itt maradjunk a villaszlengnél – ország-világ előtt, hogy menstruálok. Anikó nem volt ilyen szerencsés, remélem, kap ajándékba egy személyre szabott Jónás-naptárt, amit a BeleValóban elemezni is fognak egy szkeptikus nőgyógyász és egy javasasszony társaságában. Frissen, üdén kezdjük a mai napot, tíz perc, indul! Éva, sorakozó volt, ne most sminkelgessen!

Évának szarul kezdődik a nap, és úgy is folytatódik, Gigi villakatona lassan, tagoltan, érthetően felolvassa a szabályzatot. Az őrségben szolgálatot teljesítő villakatonáknak tilos az őrbódéban enniük, alkoholt inniuk, dohányozniuk és aludniuk. Éva annyit szeretne mondani, hogy ő szegte meg és be írták a naplóba, és nem az őrbódéban dohányzott, hanem a teraszon. A meglehetősen gyenge kifogás után Béci és Laci parancsot kap, hozzák ki Éva ágyát a nappaliba. Megkérjük, feküdjön be az ágyba, betakargatjuk, hogy ne fázzon, jó? Kap egy üveg multivitamint, nyugodtan fogyassza el, lassan, kortyolva. VV raj, nyitódjanak, gondolkodó állás, egyre föl és vissza! Minden tizedik emelésnél hangos kiáltás, köszönjük, Éva! Igyon! Nem vagyok szomjas.

Megy itt kérem a sivalkodás meg a picsogás, pedig még csak a katonai hét első napján vagyunk túl, nem szeretem, ha így beszélnek velem, nyifinyifi. Velem éveken keresztül beszéltek így, oszt itt vagyok. Igaz, nem kiképzőtisztek, hanem pénzügyőrök, úgy látszik, aki valamilyen reverendába bújik, az megkapja ezt a hangszínt és beszédstílust is az alapcsomag részeként. Meg lehet szokni, a szívatást is meg lehet szokni, nem mondom, hogy felemelő élmény tételes vámvizsgálat alkalmával 3.834 csavart megszámolni augusztusban a kamionponyva alatt, de meg lehet szokni. Mivel a főnököm is volt pénzügyőr volt, az olyan faxoktól is csak eleinte szűkölt a seggem, aminek az volt a vége, „fenti utasításom betartását ellenőrizni fogom, annak gondatlan vagy szándékos elmulasztása esetén a felelősségre vonástól nem tekintek el”. Jó két évbe telt, mire a szakzsargon lekopott rólam és nem mondtam olyanokat itthon elmaradt baráti telefonhívások miatt, hogy jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget, mondjuk a raklap vámtarifaszámára a mai napig emlékszem, 4415202000.

Magam még mindig vigyorog, mi olyan vicces? Semmi, vigyorog Béci. Vigyorog? Nem, röhög Béci. Köpje ki ide a bohócat. Hogy micsoda? Köpjön már ide egyet! Béci köp, megtapossa, ordít, mert fáj a bohócnak. Közben persze röhög, büntetésből fekvőtámasz, magával lesznek még itt gondok. Az már nem tetszik ennyire neki, hogy minden személyes tárgyat egy zsákba kell pakolni. Egyet tarthatnak meg, de előtte Évának viszket. Bírja ki! Nem, jó ez nekem. De nekem nem, és ezen a héten az számít, ami nekem jó. Hát majd vigyázzon velem, mert velem nehéz lesz! Maga vigyázzon velem! Morogva pakolásznak. Jerzsi kinn, a nappaliban. Nem, benn is van cucca. És gyógyszerek vannak eldugdosva a szekrényében? Agyfejlesztő. Minek az magának? Engedéllyel kaptam. Nagyszerű. De látom, nem használ.

Olyan tanácstalanul ücsörgök a monitor előtt, mintha arról kéne döntenem, melyik kezem vágják le, mert hiába kezdődött meg a katonai hét a Villában, a tegnap esti összefoglaló olyan durvusul volt unalmas és semmitmondó, hogy inkább írnék az Önök kértékről, vagy az elcserélt mellű időjárásjelentő csaj napi öltözékéről, akit mazochizmusból azért megnézek, amikor csak tehetem. Jelmezversennyel kezdünk, én szóltam. A Villában található anyagokból kell ruhát varrni, a lakók közül csak Béci és Anikó jutnak a krumpliszsákon túl, a ruhák szűkek, vihogás, bemutató. Jerzsi kollekciójából legfőképpen a férfiasságot emelnénk ki, ezt a faroktájékra biggyesztett banán szimbolizálja, fél hat. Béci nájlonzsák ruháját előreszeretettel viselik aluljárókban, nyáron hűt, télen fűt, Béci táncol és a földön fekve pörög, legszívesebben én is ezt tenném, csak visítva karmolásznám is magam közben. Alekosz Rambónak öltözött, ruházatának éke a füle mellé biggyesztett karfiollevelek, elő is ad egy jelenetet, Éva szerint tök úgy néz ki, mint Stallone, ennek ellenére Jerzsi nyeri a versenyt.

A lányok is kitesznek magukért, Anikó lány az űrből, avagy a jövőbeli Pléjbojnyuszi, Alekosz lepontozza, mert hallott olyasmit, hogy géplány, robotika és futurisztikus jeleneteket szeretett volna látni. Anikó szerint és szerintem sem volt szó semmiféle robotról, de hülyékkel ne álljunk le vitatkozni, még a végén minket is annak néznek. Gigi ruhája és produkciója a fehér homokos tengerpartot próbálja megidézni, ahol bantu lányok sürögnek-forognak kezükben hűs koktéllal, Alekosz elégedett, mert maximálisan idevarázsolta a meditterán, karibi hangulatot, én meg hagyok időt. Irina (Éva) a 13. századi Oroszországból érkezett, az akkori jobbágyok ruházatát testesíti meg. Praktikus lábvédő is van a modellen, mely megtestesíti a földművelő jobbágy életérzést. Alekosz eredetileg kilenc pontot akart adni, de följavítja tízre, mert az orosz nők ugyan nem feltétlenül így mozognak, de ha egybe nézem a kollekciót, legfőképpen a frizurát, akkor úgy néz ki, mint egy orosz vagy egy csehszlovák táncdalénekes. Az új átok tehát tegnaptól: dicsérjen téged Alekosz! A jelmezversenyt Gigi nyeri, a mediterrán bantu, mert részletgazdagabb a ruha.

Véget ért a jótékonysági hét a Villában, egyúttal megkezdődött a tüzelési időszak, amihez minden kutyás sorstársamnak kívánok kitartást, türelmet, erős idegeket és humort, és ne felejtsenek el magnéziumot bevenni. Pötyinek egyébként a szőke, sportos testalkatú csajok jönnek be, ezt arra alapozom, hogy tavaly ősszel is egy labradorba volt szerelmes, most is, önbizalma is van, egyáltalán nem zavarja, hogy szíve választottja kétszer akkora, mint ő, megnyugodtam, nem egy Alekoszt neveltem. Mondjuk nem ezekben a hetekben fogom a fugát kipucolni a fürdőszobában, az is biztos. A Villában a gálára való készülődést láthatjuk, szerencsére Anikó nem énekel sokáig. Béci próbálja összeállítani a koreográfiát, senki nem figyel, mindenki egyszerre beszél és mindenkinek jobb ötletei vannak, ahogy ez lenni szokott.

Hallod, ha átmegyünk egyszerűen utazóba? Alekosz feltartja a kezét, szeme a messzi távolba mered és nagyon lassan forogni kezd. Huhh. Ez súlyos. És pisztoly van a hátadban, röhög Laci. Nekem inkább egy holdkóros szekta szertartása jutott eszembe, amit közvetlenül az emberáldozat előtt mutatnak be, nem kevés pszichotrop anyag elfogyasztása után, de akkor legyen pisztoly. De ez nem a hatvanas évek, Alek. Mi? Ez modern. Utazó. Diszkökba’ ez van. A lányok nem akarnak integetni meg puszit dobálni, le akarnak guggolni. Két nyolcadot akarnak guggolni. Béci felhúzza magát, ő van a szakmában évek óta, ha megválasztották, hadd csinálja meg, aztán a riportszobában panaszkodik, hogy nincs kedve beégni, mindenkiben benne kellett volna, hogy legyen a para, hát senkiben nem volt.

Hat óra múlt tíz perccel, jó reggelt Magyarország, jó reggelt Villalakók! A Morning Show a villából jelentkezik. Szép délutánt, hogyvoltlakók, délután három négy óra, Hajni Bajáról jelentkezik, igen, halászlé volt az ebéd. A vízállás-jelentés előtt halljuk, mi történt tegnap a Villában. Kupi és büdi van, valószínűleg alszanak, mert egy ember sincs a Villában, legalábbis a társalgóban. Ha ők nem jönnek, mi megyünk be. A masszív sötétség, Jerzsi rettenetesen mogorva tekintete után Alekosz azonnal iszik, egyelőre csak üdítőt. Csak 18 óra után fogyasztok alkoholt. A Lakók cihelődnek, Béci majd főz kávét. Laci és Alekosz Balázzsal felkerekednek, hogy bejárják a Villát.

Kinél van a legnagyobb kupleráj? Az Évánál. Ki van írva nagy betűkkel, kutyaól. Éva ágya olyan, mintha bomba robbant volna benne, különböző ruhadarabok tömkelege, melltartó, bugyik, tiszta bugyik, használt bugyik, leopárd mintás felső, szatyrok, smink készlet, pipere kukászacskó. Úgy oldja meg, hogy esztétikusan stimmeljen, hogy napközben ráhúz egy takarót. Művészi színvonalú, rendszerezett kupleráj. Az ugaron Alekosz alszik. Nem nagyon engedek ide senkit, néha átcsábítom Évát, vagy Anikót, mikor kinek van kedve idejönni. Nagyjából senkinek, ahogy szoktam látni, vihog Balázs. Anikó ágyán is masszív kupleráj és egy sor poénkodás arról, a sírás miatt naponta kell cserélni a lepedőt, a párnát meg ki kell csavarni. Zsibongás, a riportszobában mindenki csillogó szemmel lelkendezik. Az a rádió, ami eddig a kocsiban szólt, most itt van. Egyszer én is szerepeltem a rádióban. Sosem telefonáltam rádióműsorba, de akkor úgy felhúztam magam, hogy megtettem. A szép emlékű Danubius rádióban akkor ment Vitray sportműsora, a téma foci volt, hogyne. Elmondtam a véleményem. Vitray Tamás pedig azt mondta, elismerése, megdicsért, azt mondta, rég hallott ilyen összeszedett és korrekt véleményt és azt kérdezte tőlem, gondoltam-e már arra, hogy sportriporter legyek, mert ez alapján úgy gondolja, tehetségem van hozzá, javasolja. Ahelyett, hogy beleüvöltöttem volna a telefonba, hogy igeeeeeeen moströgtönakarooom és magától akarok megtanulni mindeeeeeeent, megköszöntem, és azt válaszoltam, nem, még nem gondoltam rá és elköszöntem. Letettem a telefont, három perc múlva szóltam a férjemnek, hogy álljon meg, kiszálltam a kocsiból és tíz percet sikoltoztam toporzékolva egy repceföld szélén, hogy mekkora állat vagyok. Igen, kicsit túl lihegtem a dolgot, de akkor úgy éltem meg, hogy életem nagy lehetőségét szalasztottam el. Hát így nem lettem sportriporter. Se.

„Itt vagyunk a hogyvolton újra/Hajni blogját kommentünk sújtja/de ha a Villát nem néznénk mégis/ez maradna a legnagyobb fétis.” Ez az egyik komment (írta van-e szándék verse) abból a négyezerből, amit a hogyvolt blog vv4 törzsközössége írt a „4000 komment 24 óra alatt” elnevezésű, óriási hajcihő alatt, mert őrült mindahány. Mert bolondozni vágytak. Mert kedvelik egymást és ezt a blogot ést úgy döntöttek, ünnepelni, játszani akarnak, és tudják, hogy lehet esős, munkás hétköznapokon is ünnepelni, nem kell hozzá más, csak elszántság, lelkesedés, kitartás, napokig tartó titkos szervezkedés, az együttlét öröme, fergeteges jókedv és (élet)szeretet. Akik a négyezer kommentet összehozták: Friedmann Juci, gibson, Trevlovics, gastro vazze, Gildor Inglorion, van-e szándék, natoth, vörös áfonya, fityfiritty, nida/az ÉLET egy nagy g..i mágus, gidabiga, gangesz76, Bubis, tejfölösbableves canzone, christaylor, John May R, villanat-nyugiszoba, szédült nőszemély-forza, Hannibal22, műfű-babyiloveyou, prof. Perselus Piton, fran7, the sandwich maker, Trollseprű, K.Tomoceusz, SunnySmile, BGy, Szentpeter, mézescsók, mama ottmarad, Sarq, Ayesha, Traitor General, Zelefánt, redhaven, frea, genevieve, MegLepke, Az ős kaján, Kacat, sogeking, Albino vernyul, beebeer, gernika, hullámpapír, zoxó, csoki2, Mme Chauchat, Kivlov, Darcylla, csicserierika, egér a marsról, Peter_Cs, Lone Starr, MagasMacska, nyuszómuszó, Doktor Kotász, Bogi és Burkó, Lanois, tornapipő, Tompó, King of Shadows, supern0va, Yooha, arkangyal44, jahuu, lac64, avanivi, nyanyanya, Dr Betty Boop, jogaszlany, bukott madonna két nagy didivel, laspalmas. Köszönöm, ennél többet tegnap sem tudtam kinyögni. 

Anikó, Jerzsi és Laci Martonyiba látogat, ahhoz a családhoz, akit a jótékonysági felhívásból már ismerhetünk. Hat testvér és a nagypapa élnek együtt, az anya elhagyta a családot, az apa Esztergomban talált munkát, havonta látogat haza. A gyerekekről a legidősebb testvér, a tizennyolc éves Roxána gondoskodik. Laci már az utazás kezdetén kihúzza nálam a gyufát, feszt okoskodik, hogy a három kislánynak egy maci jut és Anikó magyarázza el nekik, mert biztosan veszekedni fognak. A család nem tud a VillaLakók érkezéséről, megszeppent arcok, a ház borzalmas állapotban, két szobát tudnak csak használni, a többi helyiség vizes, penészes, áll benn a víz. Jerzsiék ruhákat, zöldséget, üdítőt adnak ajándékba, és meghívják az egész családot a szombati gálára.

„Egy hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az adott gondot szülémnek, hogy az étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora. Erre a kérdésre minálunk rendesen ez szokott lenni a felelet: - Háromféle: kenyér, haja, béle. Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkő asztalt. Volt kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába főtt krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti. Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám gyöngéden megsimogatott: - Megállj csak, lelkem gyermekem, mit hozok ám én teneked mindjárt! Hát egy kirántott galambfiókát hozott a jó lélek a kék virágos tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az ajtónkon a bűbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja előlem a tányért a mellehúsával, veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak akkor szólal meg: - No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen! - Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi - nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott az ölébe, és még a kötőjével is betakargatott, hogy valahogy meg ne verjen szemmel a bűbájos ember.” (Móra Ferenc: Az ősök kincse) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Csütörtök estig 2500 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 42 millió forint gyűlt össze.

Éva és Alekosz Nagyszokolyra indulnak, az óvodába. Bonnie és Bambi is velük tart, ők az ajándék. Meg a bazi nagy lila elefánt. Alekosz, mint mindig, most is úriember, Bonnie-t vezeti, a szarvára kötött kötélen, hadd cipelje Éva a dögnehéz plüss elefántot, bírós menyecske az a jány. Később is gavallér, tartja az elefántot, míg Éva megpróbálja feltuszkolni az utánfutóra szerencsétlen állatot. Annak a kabátnak már úgyis mindegy, ruhakefét nem látott, az a pár deka kecskeszőr már meg se kottyan. Még szerencse, hogy ott van az a jószándékú ember, és segít, különben még mindig a kecskéket kergetnék a Villában.

„Először is mikor idegyöttem a bakterházhoz, az előző este is éhesen feküdtem le. Tovább pedig mindennap igen korán kellett fölkelnem. Már magam is azon csodálkozom, hogyan van az, hogy még eccer se szöktem el. Aztán itt vannak a levesek. A levesbe mindenféle vót tegnap is: pertlidarab, csipetke, nadrággomb, pipakupak meg miegymás…Arra gondoltam, hogy a ténsasszony talán nekem külön főzi ezeket a dolgokat, mert rettentően haragszik rám. A bakterom az sokkal szerencsésebb, mint én: ő például szarvasbogarat fogott a sűrűkrumpliba. Elkértem tülle, nekem adta. – Hunyjuk be a szemünket – mondom a bakternak -, oszt úgy falatozzunk. Evés közben becsuktam a szemem, de sokáig ezt sem bírtam ki. A kosztom utóbb ott avasodott a napon, ahová kiöntögettem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy olyan éhes lettem, mint a farkas. Nagyon sok mindent gondoltam, hogy jóllakhassak. Állandóan a konyha körül sétáltam. A banya meg eccer a zsírt, máskor a szalonnát kereste rajtam, seprűvel kergetett délelőtt, délután. Eccer aztán beszöktem a konyhába, ahol a tejet hűtöttük, és megettem vagy húsz köcsögről a tejfölt, a köcsögöket pedig szépen összedöntögettem a vizesdézsába. A bakterom azt állította, meg én is, hogy a kárt a kutya vagy a macska okozta. A ténsasszony, vagyis ahogy én nevezem, a banya, rám mutogatott. Nagy baj ebbül se lett, de az egész bakterház ellen bosszút fogadtam.” (Rideg Sándor: Indul a bakterház) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Eddig 1250 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 25 millió forint gyűlt össze.

Kedves Béci és Gigi, sajnos elmarad a mai program. Dehogyis, menjetek a kijárathoz, viháncol Anikó. A tesók az ináncsi iskolába látogatnak, ahol világsztároknak kijáró fogadtatásban részesülnek. Puszik, ölelések, autogramok, a kiscsajok visítoznak, ahogy kell, hatalmas az öröm. Béci magához húz egy kislányt, miért sírsz, hát ugyanolyan ember vagyok, mint te. Mert szeretlek! Én is! Tudjátok, miért vagyunk itt? Igen, minden gyerek lakjon jól, kiabálnak a gyerekek. Tánctanítás, a bátrabbak felmehetnek a színpadra is. Aranyos.