„Először is mikor idegyöttem a bakterházhoz, az előző este is éhesen feküdtem le. Tovább pedig mindennap igen korán kellett fölkelnem. Már magam is azon csodálkozom, hogyan van az, hogy még eccer se szöktem el. Aztán itt vannak a levesek. A levesbe mindenféle vót tegnap is: pertlidarab, csipetke, nadrággomb, pipakupak meg miegymás…Arra gondoltam, hogy a ténsasszony talán nekem külön főzi ezeket a dolgokat, mert rettentően haragszik rám. A bakterom az sokkal szerencsésebb, mint én: ő például szarvasbogarat fogott a sűrűkrumpliba. Elkértem tülle, nekem adta. – Hunyjuk be a szemünket – mondom a bakternak -, oszt úgy falatozzunk. Evés közben becsuktam a szemem, de sokáig ezt sem bírtam ki. A kosztom utóbb ott avasodott a napon, ahová kiöntögettem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy olyan éhes lettem, mint a farkas. Nagyon sok mindent gondoltam, hogy jóllakhassak. Állandóan a konyha körül sétáltam. A banya meg eccer a zsírt, máskor a szalonnát kereste rajtam, seprűvel kergetett délelőtt, délután. Eccer aztán beszöktem a konyhába, ahol a tejet hűtöttük, és megettem vagy húsz köcsögről a tejfölt, a köcsögöket pedig szépen összedöntögettem a vizesdézsába. A bakterom azt állította, meg én is, hogy a kárt a kutya vagy a macska okozta. A ténsasszony, vagyis ahogy én nevezem, a banya, rám mutogatott. Nagy baj ebbül se lett, de az egész bakterház ellen bosszút fogadtam.” (Rideg Sándor: Indul a bakterház) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Eddig 1250 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 25 millió forint gyűlt össze.

Kedves Béci és Gigi, sajnos elmarad a mai program. Dehogyis, menjetek a kijárathoz, viháncol Anikó. A tesók az ináncsi iskolába látogatnak, ahol világsztároknak kijáró fogadtatásban részesülnek. Puszik, ölelések, autogramok, a kiscsajok visítoznak, ahogy kell, hatalmas az öröm. Béci magához húz egy kislányt, miért sírsz, hát ugyanolyan ember vagyok, mint te. Mert szeretlek! Én is! Tudjátok, miért vagyunk itt? Igen, minden gyerek lakjon jól, kiabálnak a gyerekek. Tánctanítás, a bátrabbak felmehetnek a színpadra is. Aranyos.

Ami a Villában folyik, nem aranyos, hanem tragikomikus. Kedves Villalakók! Új Villalakók érkeztek hozzátok, fáradjatok ki az udvarra és fogadjátok őket sok szeretettel. Anikó és Alekosz a leglelkesebbek, Anikó gondolom, egy újabb aranytorkú celebre számít, Alekosz lányra, ezért rövid gondolkodás után magára dönt fél üveg arcszeszt. Volt egy pasim, csak zuhanyozás után volt hajlandó bármire, az előjáték szerves része volt a ruhák élre hajtogatása, igen, összegöngyölgette a zokniját is, ez meg hosszú távon elég illúzióromboló, nem beszélve a kiaknázatlan lehetőségek tárházáról, hogy Alekosan fogalmazzak, így a liezonnak rövid időn belül vége szakadt, hiányzott volna a francnak szülinapra egy jelzés értékű szájzuhany-irrigátor kombó. Szerintem a Görög Isten is ezen az úton halad. Végül neki lesz igaza, lány érkezik a Villába, egy anyakecske személyében. Gidástul. Az állatokat később egy óvoda fogja megkapni. A következő percek a jaaajdearanyooooosak jegyében telnek. A tévé előtt szenvtelenség fogadja a látottakat, meggyőződésem, hogy istennek baromi szar napja volt, mikor a kecskét teremtette, kiállhatatlan dög mindahány.

Alekosz sincs megelégedve, a kecskékről azt gondolom, hogy nem egyenletesek, furcsán vannak összerakva. Nincsenek arányban a testrészeik. Nagy a feje, a lába túl vékony, nem egyenletes. A hátsó része sem. Valahogy nincs összerakva ez az állat. A gazdálkodás jegyében foganhatott az a számomra rémisztő ötlet, megfejik az állatot. Annyi eszük legalább van, hogy nem a gidával próbálkoznak. Anikó a legbátrabb, először ő merészkedik be, juj ne harapjál! Alekosznak is kedve szottyan, na, megpróbálom, gyere. A lelkesedést Jerzsi egy frappáns mondattal díjazza, az első csöcs, amit fog a Villában! Ajajj, támad, nagyon ideges lett ez rám! Új ötlet, lefogják, és úgy fejik meg. Éva a marad! utasítást próbálja alkalmazni, kevés sikerrel és a technikát is tudja. Nem kell félni, le kell fogni és magától adja a finom tejecskét! Nem megy az istennek se, Jerzsi segít lefogni. Várj, ne mozgasd, mert rájöttem a technikára! Úristen, tudjátok, milyen sokat fejtem? Nem tudjuk meg, mert a kecske felrúgja a tálat. A hosszú és keserves küzdelem után kecsketejjel koccintanak, Alekosz a tulipán formájú pálinkás pohárból fogyaszt, én lehunyom a szemem és némán zokogok. Megérkeznek Béciék, élménybeszámoló egymás szavába vágva. Hitetlenkedő arcok, jézusmáriázás. Na gyertek, most mi jövük! Megtekintjük a háziállatainkat! Le kell vágni? Dehogyiiiis. Tudom, hogy egy dög vagyok, de én ezen röhögtem. Majd elfelejtem, Anikó az állatok keresztanyja, az anyakecskét Bonnie-nak, a gidát Bambinak hívják, emiatt neki a későbbiekben identitászavarai lesznek, mert a szomszédban lakó koszlott kutya, Morgó elárulja neki, hogy ő nem is őzike, hanem kecske és kecskepszichológushoz kell járnia nagykorában, de a végén minden jóra fordul, mert találkozik egy unikornissal, akivel egymáséi lesznek és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Kezdem unni a kisfilmeket, pedig mára is jut egy, kezdjünk! Felhívjuk a közéleti személyek, közszereplők, médiaszemélyiségek és ismert emberek figyelmét, csatlakozzanak a jótékonysági összefogáshoz….jaaajdeéééédes! Bambi produkálja magát, felugrott anyukája hátára és szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát ott. Bízunk benne, hogy az Önök sikerei sikert hoznak majd nekünk is! Azaaaaz! Alekosz következő mondata, a kölcsönösen elégítsük ki egymást, nem kerül bele a felhívás szövegében, nem is értem. Jerzsi keményen készül, egy egy egy, egy-kettő, Alekosz páváskodik, pillanatra állj ki, hogy lássam a tükörből hogy hogyan…tehát vagy zsebre tett kezes téma, Cserhalmi Gyurisan, vagy pedig papíros. Összeomlok és azt fogalmazgatom magamban tiszta pillanatokban, hogy követem meg a színészművészt a mai posztban. A következő jelenet főszereplője Alekosz kilógó orrszőrzete. Először kézzel próbál megszabadulni tőlük, de úgy fáj. Majd Anikó kitépkedi őket csipesszel, az biztos nem fog fájni. Az akció röhögésbe fullad, ááááááááá mit csináltál? Legalább egy csomót kivettél! Anikó visongva bevallja, hogy egyet sem sikerült kitépni, remélem, a fülébe nem kukucskál bele, hogy van-e benne cicakaka, mert az én türelmem is véges.

Alekosz nagyon örült, hogy ismét kamerát ragadhatott, imád kamerával dolgozni. De akkor kezdjétek, amikor mondom, mert az lényeges a zummmolásnál – így, három emmel – tehát a tempónál. Amikor szólok. Figyeljetek. Anikó és Béci nem fogják fel a helyzet komolyságát, először csak vihognak, aztán Anikó röhögőgörcsöt kap. Pazaroljuk a kockát, így nem lehet dolgozni! Amatőrökkel nem szeretek dolgozni, komolyságot kérek, Béci, mehet. Éktelen röhögés. Három, és, Béci, indul! Nem mondd, hogy Béci indul, röhög Béci. Nem mondd, hogy Béci! Jó, akkor mutatja az ujjával. Ez sem megoldás, Anikó most azon röhög, nem látta. Jó. Béci! Azt mondtad, hogy az ujjaddal… jó, mehet. Béci! Számítunk a részvételükre, hogy egy emberként tudjunk örülni a közös eredménynek! És bizonyítsuk be együtt szombaton, hogy csodák márpedig léteznek! Alekosz meg van elégedve a felvétellel szakmailag. Mi több, ő ehhez ragaszkodik, mint felvételvezető.

Március 15-e alkalmából a lakók is összeírták a saját 12 pontjukat, a korhű ruhák miatt lehet röhögni a parókás, körszakállas Alekoszon és Lacin. Jerzsi olvassa fel az első pontokat, csak az utolsónál ficcen le a műbajusz róla, aztán Éva veszi át a stafétabotot. Szombatig mindenki küldjön legalább egy smst! Aki teheti, a közösségi oldalakon töltse fel a videót, terjessze, ossza meg és lájkolja! A dj-k buli előtt és közben hirdessék az „egy sms egy tál étel” programot! Az iskolarádiók óránként mondják be az alapítvány céljait! A multik lehetőség szerint ne csak egy sms-t küldjenek! A nagyobb felajánlásokat is szívesen fogadják a gyerekek! Az összefoglalót Éva és Alekosz VillaHíradójával zárjuk, ezek ketten megérdemlik egymást. Alekosz, haladj, mert én már kész vagyok! Még el sem kezdtem, gondolkodom még. Én már megírtam, ezt neked írtam! De várjál, én olyat nem olvasok be, amit nem én szerkesztettem! Csak felolvasom a lényegét! De ez már maga a hír, nem a felvezetés. A felvezetés lényegét akarom felolvasni! A felvezetésre vagyok kíváncsi, ülj le és nyugodj meg. Lassabban, mert nem értek belőle semmit. Éva folyamatosan kapkod. Állandóan siet, hadar, gyors, hanyag, trehány, nem jó. Éva már előre tudta, hogy másfél-két óránál hamarabb nem fognak végezni. Írok egy felvezetést. Nem kell, ez nagyon jól meg van írva! Ezt te írtad. És akkor mi van? Nem az én szavaim, nem az én gondolataim. Nagy kínnal elkészült a híradó, az egyetlen, amit érdemes megemlíteni róla, hogy Éva többször összefoghatná a kazlát, mert jól áll neki.  

Köszönöm a képeket S-nek! :))