„Egy hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az adott gondot szülémnek, hogy az étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi lesz a vacsora. Erre a kérdésre minálunk rendesen ez szokott lenni a felelet: - Háromféle: kenyér, haja, béle. Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi volt ott a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkő asztalt. Volt kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába főtt krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki szereti. Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám gyöngéden megsimogatott: - Megállj csak, lelkem gyermekem, mit hozok ám én teneked mindjárt! Hát egy kirántott galambfiókát hozott a jó lélek a kék virágos tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az ajtónkon a bűbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja előlem a tányért a mellehúsával, veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak akkor szólal meg: - No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen! - Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi - nevette el magát édesapám, de szülém ijedten húzott az ölébe, és még a kötőjével is betakargatott, hogy valahogy meg ne verjen szemmel a bűbájos ember.” (Móra Ferenc: Az ősök kincse) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint. Csütörtök estig 2500 család egy éves ellátásához elegendő összeg, azaz 42 millió forint gyűlt össze.

Éva és Alekosz Nagyszokolyra indulnak, az óvodába. Bonnie és Bambi is velük tart, ők az ajándék. Meg a bazi nagy lila elefánt. Alekosz, mint mindig, most is úriember, Bonnie-t vezeti, a szarvára kötött kötélen, hadd cipelje Éva a dögnehéz plüss elefántot, bírós menyecske az a jány. Később is gavallér, tartja az elefántot, míg Éva megpróbálja feltuszkolni az utánfutóra szerencsétlen állatot. Annak a kabátnak már úgyis mindegy, ruhakefét nem látott, az a pár deka kecskeszőr már meg se kottyan. Még szerencse, hogy ott van az a jószándékú ember, és segít, különben még mindig a kecskéket kergetnék a Villában.

Az operatőrnek innen küldök egy hatalmas légpuszit a kerítésnek támasztott bicikliért, mindketten tudjuk, hogy egy svájcisapkás, ruhacsipesszel összefogott kék munkásgatyában tekerő bácsi lett volna az igazi, csavart mintás barna dzsörzsé kardigányban, az ülésre pókozott pb palackkal, de ne legyünk telhetetlenek. Sajnos Alekosz nem húzta fel a bőrkabátját, azzal együtt lett volna teljes a látvány, úgy járkál az óvoda udvarán, mint egy minisztériumi dolgozó a hetvenes évek elején téeszcsé látogatáskor, később integet is, erről meg a filmek amerikai elnök ábrázolása jut eszembe, mindjárt bevetődik elé Clint Eastwood és megmenti a helyes kislánytól, aki odaszalad és átöleli a combját. Éva énekelve beszélget a gyerekekkel, juj leÉvanénizték, egy kislány megfogja a haját is, aggodalomra semmi ok, pár órás állott vízben való áztatás után újra szét tudta nyitni a mancsocskáját, feloldódott a hajlakk. A levest azt mindig lassan eszik. Ha gyorsan eszitek, megfájdul a hasatok. Szépen, lassan. Ha valaki rátok szól, hogy sietni kell, akkor ne hallgassatok rá. Mindig lassan egyetek. Várom az egyetek sok répát, hogy szépen fütyüljetek, vagy hasonló baromságot, be kell érnünk ezzel az eggyel.

A Villában nagy a sürgés-forgás. Béci kitalálta, megvicceli Évát és Alekoszt. Azt fogják nekik füllenteni, a kecskék miatt fertőtlenítésre volt szükség a Villában, és az összes ruhájukat el kellett égetni. Vihogok, na ebből akkora cirkusz lesz, hogy ahhoz képest a világháború közönséges kofalárma volt. Nem, nem lesz mert Lázár HB László beleköp a levesbe. Ő megőrülne, ha ezt valaki vele csinálná. Én megőrülnék, ha nekem kéne egy serprűnyéllel a seggemben leélni az életem. Ez lesz a hét poénja? Hát én nem venném poénra, ha valaki ezt csinálná velem. Rövid vita, Alekosz cuccát is pakolják-e el, Laci attól tart, hogy Alekosz nem fogja benyelni. Béci és Jerzsi nagy erőkkel hordják ki a ruhákkal teli zsákokat a szaunába. Béci beszól Lacinak, mit nyavalyogsz már? Te nyavalyogsz a legjobban! Laci nem akar veszekedést, pont ezen a héten. Béci feladja, elkezd visszapakolni, Jerzsinek morog, miért is vonták be a többieket, húzza a száját mind a három. Gigi aludni akar, fáradt, hisztis, nyavalygós, elég volt a konyhából, aludni akar, nem pakolászni. Jerzsi nem érti, mi ezzel az egésszel a probléma, aztán közli a többiekkel, lefújták a Kész átverés show-t. Jót röhögök vele együtt, mikor Béci az ágyra borítja Éva ruháit. Ez mind az ágyon volt? Pont így. Béci összeugat Anikóval, aki belegondolt, milyen lenne, ha ezt vele csinálnák, szóljál csak, eggyel több vagy kevesebb, mindenfélének elhordasz, lusta vagyok, féltékeny vagyok, minden vagyok már megint. Béci nem érti, miről beszél Anikó, egy játékról van szó és olyan unaktív vagy! Jó, most elértük, hogy mindenki mindenkivel összeveszett, összegez Laci, hogy a jelenetnek mi értelme volt, nem értem, de azt esszük, amit kapunk. Megérkezik Alekosz és Éva, te így voltál az óvodásoknál, hogy kivolt a melltartód, hüledezik Anikó. De furcsa volt kimenni, gyerekek, én nem megyek ki többet. Összezavar, nem jó. Megzavar.

Szipál Márton fotós érkezik a Villába, juj, engem már fotózott, lelkendezik Éva. Megtudhatjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem a pénztárcája, hahaha. Közös fénykép fog készülni, állatokkal. Izgulok, remélem, mindenkiről lehet majd tudni, ki kicsoda. Le fogtok ide ülni, van aki áll, van aki pucol. Alekosz kicsit kezd besokallni Évával kapcsolatban. Állandóan arról beszél, hogy ezt ismeri, azt ismeri, ismert emberekről van szó, meg ő ingyen megy be a különböző helyekre, meg a víájpíkba meg minden. Kicsit lehetne szerényebb. A zöldségekkel megrakott asztal előtt pózolnak a Villalakók, a meló nehezebb része az volt, mikor megjött a nyúl, a kecske meg a naposcsibék. Anikó sajnálta az állatokat, a kecskét állandóan arrébb kellett rakni, a nyulat az Éva legalább kétszer leejtette. Nemcsak ezen röhögök, Jerzsin is, tudom, hogy infantilis vagyok, de az Anikó kecskéje szófordulaton könnyesre röhögtem magam. A bókversenyt viszont halálosan untam.

A feladat, hogy az ellenfél játékosa a lehető legszebben bókoljon úgy, hogy az udvarlásba belefoglalja a következő szavakat: piramis, uhu, gépzsír, trambulin, C-vitamin. Alekosz megkérdezi, mi az az uhu, ez hülye. Alekosz kezd, állva nem bókolunk egy nőnek. Amíg Anikó elkápráztató szépségéről beszél, nekünk Évát mutogatják, akinek a szeme úgy jár, mint a bagzó macskáé és nem akar idegesnek és féltékenynek tűnni. Anikó - és itt emlékeztetnék mindenkit, hogy Rosszkislány kategóriában érkezett a Villába – Bécinek bókol, a mondandója egy hatalmas zavart viháncolás, a lelkem Bécikéje meg nekem fájdalmas. Gigi Alekosznak bókol, a mondókája meglepően összeszedett, de Alekosz számára ez értékelhetetlen és nulla pontot ad rá. Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert te nem bókoltál nekem, hanem összekombináltad a szavakat és elmondtál egy kreációt. Először is, nem másfél méter távolságra ülünk attól, akinek bókolunk. Kettő, nem törökülésben, hanem egy nőiesebb pozíciót veszünk fel. Elkápráztatjuk azt, akivel tesszük. Ez nem jött át egyáltalán. Szóval Alekosz nézte a Megasztárt. Giginek nagyon rosszul esett, Évának és Anikónak sem tetszett, még a bunkó szó is elhangzott, de mindhiába, Alekosz szakmai kérdésekben nem ismer tréfát. Gigi mosogat és megkéri Jerzsit, ne jöjjön most azzal, hogy nem védte meg és nem férfi, mert már előre látja, hogy Jerzsi mondatainak hátterében ez van. VillaHíradóval zárunk, nagy meglepetést nem okoz, Jerzsi lelkes és agyonbakizza magát, Gigi meg úgy fest, mint a kisvárosi abortusz bizottság elnöknője az elutasító határozat felolvasásakor, kisfilm hálistennek ma nem készült.  

Köszönöm S-nek a képeket!