Az idei szezonban először talán szakadtunk el a komplett őrülettől, és kaptunk egy teljesen normál tempójú, gondolkodósabb részt, ami cserébe rengeteg olyan dologra világít rá, ami el-elsikkadna, vagy akár el is sikkadt az elmúlt hetek pörgése mellett. Az egész kicsit olyan lett, mint egy mininyaralás, bár érezhető, hogy ezzel inkább csak megpihentünk az utolsó négy részt még nagyobb durvulása előtt. És ha már nyaralás, mi is lehetne erre remekebb hely, mint a Huber's Dime Museum mindenféle cirkuszi rémséggel és csodabogárral, köztük egy hegedülő sziámi ikerpárral. (Itt volt Bertie és Genevieve az első randiján korábban egyébként.)
Mivel John Thackeryt követve jutottunk el oda, nyilván jelentősége is van a sziámi ikreknek, akik egy kis tudományos sideproject lesznek Thacknek, olyannyira, hogy egy vizsgálatra át is hívja őket a Knickerbockerbe, hogy aztán feltett szándéka legyen a két lány kettéválasztása. Az ikrek mellett viszont egy hipnotizőr is felkelti az érdeklődését, aki már sokkal közelebb áll az eddigi kutatási területéhez, az addikcióhoz, a lányok meg persze a megváltó komplexusának hízeleghetnek be, hiszen mivel is tudná jobban gyógyítani saját lelkét, mint egy helyett két lány megmentésével. A Röntgenből gyorsan ki is derül, hogy a két lányt a bőrön és húson kívül csak a májuk köti össze, úgyhogy Thack ki is dolgoz egy tervet, amivel külön életet tudna nekik adni. Már csak azt kell megoldani, hogy az őket menedzselő Mr. Brockhorst, aki normál mellett felnőtt fellépéseket is vállal a lányok nevében, valahogy belemenjen a beavatkozásba. Itt jön a képbe Cleary, akitől elég egy határozott látogatás a cirkuszi embernél, és Thack már hívhatja is a kórház szinte összes orvosát a forradalmi műtéthez. Közben a hipnotizőrt is bevetik, de nem jutnak vele sokra a pipázgató Clearyn, úgyhogy ez a szál – egy ideig – parkolópályára kerül. A műtétig Thack Cleary gondjaira bízza a lányokat, akik így biztonságban lesznek, de nem kerülhetik el az olyan csodás kérdéseket, hogy mégis hogy végzik a dolgukat összenőve?
Amíg Thack történelmi dologra készül, addig Bertie sem vacakol. Miután kiderült, hogy a sugárkezelés nem segített anyja gégerákján, dr. Chickering drasztikusabb módszerhez folyamodik, és teljes gégeeltávolítással (laryngectomia) próbál meg úrrá lenni a helyzeten. Ezt ráadásul titokban, Algie segítségével, de dr. Zinberg műtőjében teszi, ahol az apja tölti be az ajtónálló szerepét, de persze villámgyorsan lebuknak. Szerencsére Zinbergből a düh mellett az együttérzés is előtör, feltűri az ingujját, és azonnal beszáll a műtétbe a még mindig félvak Algie helyén, de már késő, Mrs. Chickering meghal a műtőasztalon. Bertie duplán veszít, hiszen anyja halála után ki is rúgják, de ahogy azt sejthető volt, hamar visszafogadják a Knickerbockerbe, sőt, Thack talán a kezdetektől tudta, hogy fiatal tanonca túl kockázatvállaló és izgága is lesz a Mt. Sinaiba, és gyorsan vissza fog térni hozzá. Ez a visszatérés viszont örömteli, hiszen Bertie rengeteg szakmai és magánéleti tapasztalatot szerzett a Knicktől távol töltött időben, így az sem zökkentheti ki, hogy újra Lucyval kell majd dolgoznia.
Na de mi van Lucyval? A nővér tökéletesen megfogadta a kínai kurva, Lin-Lin tanácsát, miszerint ha kézbe veszi a dolgokat, bármit megkaphat. Így is tesz Henry Robertsonnal, akiből olyan simán csikar ki egy báli meghívót azzal, hogy nagyjából két percig matat a nadrágjában, hogy biztosak lehetünk benne, ez a módszer marad Lucy érdekérvényesítési repertoárjában. Már csak az a kérdés, hogy tényleg csak játszik Henryvel, vagy idővel beleszeret, és úgy marad fent köztük ez a domináns-szubmisszív kapcsolat. Hasonló a viszony Barrow és a szeretőként tartott kurvája között, akinek már új lakást is venne, a nő viszont inkább lakna az emeleten, mint a földszinten, és persze a testével éri el, hogy Barrow újabb ezreseket lopva szedje össze a szebb kilátású lakásra a pénzt. Az viszont nem kérdés, hogy Abby továbbra is szerelmes Thackbe, és nehezen viseli a mostani helyzetet, amiben az orvos ott alszik nála, ha épp úgy tartja kedve, de több nem történik közöttük, miközben Thack nyilván nem egyedül tölti az épp szabadon maradó perceit. Az is nehezíti a dolgot, ahogy John áradozik a sziámi ikrek kettéválasztásáról, és hogy ezzel megszabadítja őket a szörnyszülött jelzőtől, miközben Abby mellette ugyan már egy bőrrel fedett, de még mindig elég taszító külsejű orral fekszik. Thack kicsit váratlanul szerelmet vall, de egyből tudhatjuk, hogy valami nem oké, mert a látomásokban Abbyből mindig a vérátömlesztés során meghalt lány lesz, ahogy együtt hajókáznak.
Szintén már régóta sejthető dolog zárul le azzal, hogy Harriet elhagyja a bajba került nőknek fenntartott otthont, miután ott talán még a börtönnél is rosszabbra fordul a sora, és végre elfogadja Cleary ajánlatát, hogy költözzön hozzá. Ott persze még nem tartunk, lehet nem is fogunk, hogy az úgy New York-i álompárt köszöntsük bennük, de az sokkal elképzelhetőbb ennél, hogy a páros újra valami üzleti vállalkozásba fog, elvégre Harry a nőotthonban is sorra adta a tanácsokat a fogamzásgátlás ismert és kevéssé elterjedt módszereiről a lányoknak. Ami viszont nem ennyire pozitív, az az, ami a Gallinger házban történik. Everett épp arra ér haza, hogy felesége a közutálatnak örvendő Dr. Cottont látja vendégül – ő volt az, aki az elmebaj kezelése gyanánt kihúzta Eleanor összes fogát. Az sem segít a helyzeten, hogy a felesége szerint egyértelműen Cotton húzása mentette meg az életét, nem az, hogy Gallinger pont észnél volt akkor, de itt még nem robbant a bomba. Lassan viszont biztosan fog, mert ha nem tudja épp bevándorló és utcára került gyerekek sterilizálásával levezetni a feszültséget, akkor elég nehezen viseli majd Gallinger, hogy Algie épp azon mesterkedik, hogy a feketék egyenlőségéért küzdő D.W. Garrison Carr sérvműtétét saját szabadalma alapján végezhesse el a Knickben.
Cornelia a maga tempójában ugyan, de halad a pestisjárvány utáni nyomozásával, és kezd is összeállni neki a kép, hogy mi lehet a közös a pestisben, a hajókban, és a váratlan gyorsasággal, nagyon furcsa körülmények között meghalt Speightben. Neely felkeres egy pestisben szenvedő olasz fickót, aki ugyanazon a hajón utazott, amelyre szólt a jegy, amit Speighték kandallójában talált félig megégve. Mint kiderül, az olasz fickó bátyja is pestisben halt meg, ez pedig már elég komoly fejlemény Neely számára is, aki egyből a kikötőbe siet. Ott hamar sikerül tisztáznia, hogy az Európából érkező utasok közül a fedélközben és a harmadosztályon utazókat szigorúan átvizsgálják az Ellis szigeten, és akit betegnek találnak, azt visszatoloncolják Európába, míg a hajótársaságot rendesen megbüntetik – ne feledjük, Robertsonék vagyona hajózásból származik, úgyhogy Neely nem épp családja kedvére tesz a nyomozással –, a többi utast viszont simán beengedik Amerikába, hiszen csak a szegények lehetnek betegek. Azt viszont már az előző évadban megtudtuk a tífusz kapcsán, hogy ezek a járványok nem válogatnak, és mivel Speight már nem él, Cornelia dolga marad várhatóan, hogy mindenkinek felhívja a figyelmét a vészre.
A várható katarzis, vagy még annál is nagyobb káosz viszont egy hetet csúszik: Thack előkészíti a sziámi ikrek számára a műtőt, és bár az orosz testvérpár nem a Knick preferált páciensei közül kerülnek ki, a kórház vezetősége számára legalább fontos előrelépés, hogy ha már úgy vették vissza Thackeryt, hogy inkább az előadó közepén villogjon a tehetségével, és ne a laborban kutassa a függőség gyógymódját. Nos, megkapták, mert a sziámi ikrek kettéválasztásánál nagyobb show-t rendeli sem tudtak volna, Thack pedig a jelek szerint készen áll.
Facebook kommentek