John Thackery visszatért a Knickerbockerbe a nem egészen önként bevállalt hajós elvonókúra után, azzal pedig, hogy visszakerültek a lábára a hófehér cipők, úgy kapta vissza régi lendületét a stáb, maga Thack, na meg a történetünk is. Az persze eddig is egyértelmű volt, hogy Thack az új kutatását, az addikció leküzdését önmagával képzelte el, de a kórház igazgatótanácsának egészen más elgondolásai vannak, és bébiszittert osztanak ki Thack mellé, akinek két dolga van: figyelni, milyen drogokhoz nyúl, pontosabban hogy milyen drogokhoz ne nyúljon a kórházban, illetve hogy véletlenül se legyenek a testén szúrás okozta nyomok. De ezt leszámítva sem rajong a vezetőség az új kutatás iránt, merthogy Thacket nem egy mikroszkóp fölé görnyedve, hanem a cirkuszterem közepén műtve látják leghasznosabbnak. John viszont pontosan tudja, milyen nyelvet beszélnek a főnökei, és bedobja, hogy ha rátalálnak a függőség gyógyításának módszerére, az rengeteg pénzt jelenthet a kórháznak, ezzel pedig maga mögé is állít mindenkit.
Thackery visszatérése viszont csak részben sikeres, hiszen nyilván nehéz lenyelnie a vezető sebésznek, hogy csak engedéllyel írhat fel gyógyszereket, ráadásul Robertson kapitánynak azt is beismeri, hogy gőze sincs, hogyan fogjon hozzá a függőség kutatásának. De a realitás nem csak neki, hanem korábbi szeretőjének, Lucy nővérnek is hamar beüt, aki bár sietve rohan, hogy üdvözölje szerelmét, másodpercek alatt kiderül, hogy érzései egyáltalán nem kölcsönösek, és Thack semmit nem akar tőle. Hogy semmi se legyen egyszerű, Lucy feladata lesz majd John testén keresgetni a tűnyomokat – az előző évadban egyszer ugye Thack péniszébe lőtte a kokaint, hogy az magához térjen egy reggelen, úgyhogy nem nagyon tudja majd elrejteni előle, ha visszaesik.
Thack persze azt hiszi, hogy a visszatérése után minden nagy műtét újra az övé lesz, csakhogy Algie azokat Gallingernek osztja ki, ami a folyamatos szemcseppentőzés mellett gyanús is lesz a fősebésznek, mert hát mi végre adná a jó beavatkozásokat a kórház ügyeletes rasszistájának. Algie kénytelen beismerni, hogy alig lát a leszakadt retinája miatt, ahogy azt is, hogy az egyetlen ember, akire a kísérleti beavatkozást bízhatja az, Thack. Ezzel viszont van gond bőven, ugyanis továbbra is kísérti Johnt az előző évad végén a vérátömlesztéssel megölt lány. Ennek ellenére Algie elég hamar a cirkusz műtőasztalán találta magát, ahol előbb kipeckelték a szemét, majd egy akkora tűt nyomott bele Thack, mint a mutatóujjam, hogy aztán egy parkinsonos remegő kezével akarjon Dr. Edwards szemébe vágni. Nekem már kicsit előbb elegem lett, Algie eddig bírta, felpattant az ágyról, és lefújta a műtétet, tök joggal. Megúszta az őrületet egy kis vágással az arcán, a szeme egyben maradt, de továbbra sem lát jól. Eközben viszont Thack a kórházat is jól szemügyre vette: egyből megvétózta az Algie által bevezetett új kórlapokat, a szintén Edwards által beszerzett gázzal működő kabin, ami melegen tartja a betegek testét. Annyi alatta az égő, és annyi ideig mutatják, hogy biztos, hogy ebből még baj lesz.
Neely sem otthon üléssel üti el az időt, ha már visszajött New Yorkba, bár egyelőre még (lehet nem is lesz ilyen) nem a pestis felszámolására mozdult rá, hanem az előző évadban megismert egészségügyi ellenőr, Jacob Speight halála miatt kezd el nyomozni. Speight állítólag részegen esett a vízbe a brooklyni kompról, de Neely pontosan tudja, hogy régi ismerőse soha nem ivott, ezért előbb meggyőzi Algie-t, hogy csináljon egy alkoholtesztet a hullán, majd mivel Speightet már eltemették, a korábban sírásó Tom Clearyt maga mellé állítva ki is hantoltatja azt. Illetve hantoltatná, csakhogy a koporsó üres… A maga módján egyébként ebben a jelenetben volt talán az egész sorozat eddigi legviccesebb része, amikor Cleary azok után, hogy előbb azt hitte, újabb abortuszt kellene intéznie Neelynek, bevallja derékig a sírban állva, hogy bőven voltak már kisstílű bűnügyei, de a két legnagyobb stiklibe „egy társasági hölgy és egy kibaszott apáca” rángatták.
Több fronton támad az élet Lucynál is. Ideje sincs rádöbbenni, hogy Thack mennyire összetörte a szívét – meg jó eséllyel Bertie-ét is, akinek a folyosón veti oda, hogy ugyan ne tekintsen már használt áruként Lucyra csak azért, mert ők ketten összefeküdtek, csakhogy Bertie erről semmit sem tudott, meg is utálja Thacket. Lucynak más gondja is lesz hamarjában, mert megjelenik prédikátor apja, A.D. Elkins, aki pontosan olyan, mint amilyennek eddig Lucy leírta bárkinek: egy egyszerű, istenfélő ember Nyugat-Virginiából, no meg egy nagy bajusz. Elkinsre nincs túl nagy hatással a kórház, ő csak Isten csodáit értékeli, ránk viszont annál nagyobb hatással lesz a kis istentisztelet, ahova Lucy elkíséri az apját. Soderbergh újabb tökéletes jelentet hozott össze: a kamera Elkins körül forog, akinek a nagyon nyájas, de legalább annyira zavarba ejtő beszéde egyre jobban belevész a szintetizátor játszotta szívdobogás, a kórus és a tömeg éneklő hangjába. Az egész legalább annyira megterhelő érzelmileg, mint amennyire kemény látvány volt az Algie szemébe nyomott tű.
De ha már zavarba ejtő dolgok: Dr. Mays (akit Marrow vett fel, Thack viszont amint meglátta, kirúgná) viszi a prímet krípiségben mindenki előtt: a jó doktor azonnal ugrik, amint Vu meghozza az előző részben megemlített kurvákat vizsgálatra. A baj nem is elsősorban ezzel van, hanem azzal, hogy gondolkodás nélkül közli, a lányok a nőgyógyászati vizsgálatnál nyugodtan tegyék csak a vállára a lábukat, a rutinellenőrzéshez pedig eszközök sem kellenek, elég lesz „egy jó orr és két szem.” Ez a lépés nyilván nem lesz Vu ínyére, ami Marrow-nak üt majd vissza, de ezt mát megszokhattuk, hogy a kórházigazgató nem sok okos döntést hoz.
Cleary a nappali kocsikázás és az egyszeri esti sírásás mellett nagyon azon ügyködik, hogy megszerezze a pénzt Harriet ügyvédjére (az apácához kötődik a rész címe is, ezt reagálja ugyanis Cleary, amikor megtudja, hogy Harry valójában csak a rendbe belépve vette fel ezt a nevet, egyébként addig Rose-nak hívták). Ezért visszatért az alvilági birkózásba (a múlt héten bokszot írtam, sorry), ahol rájön, hogy bizony bundázni is lehet meccseket, ami nyilván új üzletágat jelent Cleary számára, bár Neelyt már rendesen lehúzta egyszer az éjszakai sírásás miatt, de hát tudjuk, hogy ha valakinek nem elég a pénzt soha, az pont Tom.
Thackery viszont nem kizárólag a kórházban tölti napjait a visszatérés után: még a rész elején összeismerkedik egy Kate nevű kurvával egy helyi bárban, akivel tánc helyett inkább egy gyors menetre megy a sikátorban. Kate persze ennél fontosabb szolgálatot is tesz, hiszen amikor közli, hogy azért vannak szúrásnyomok mindkét karján, mert az egyikbe a kokaint, a másikba a heroint nyomja, hogy azok őrült táncot járjanak a testében, Thack rájön, hogy a megfelelő keverési arány lehet a kulcs mindenhez, hiszen nem lehet véletlen, hogy a rossz koktél vége a halál.
Facebook kommentek