Múlt péntek itt.

Péntek van. A heti események tükrében, Máté halála és a fűszálas hasonlattal meggyászolt házasság-végek után, a mai ülés hangulata enyhén szólva is megjósolható. Ezen előzmények után, ahogy meglátom András feketébe öltöztetve, egy szemernyi kétségem sincs a felől, hogy a mai nap nem lesz sétagalopp.

És mégis. Mire véget ér a mai szeánsz, én boldogabb vagyok, mint az elmúlt hetekben bármikor. Hiába a szomorú tények sora, az elméletem ma igatolást nyer – romantikus lelkem ünnepel. Na, mindjárt elmagyarázom miért, leírom hogyvót.

Múlt csütörtök itt.

Csütörtök van. A tegnapot egy nagyon drámai véggel zártuk. Máté halott. E tény valószínűleg rányomja majd a bélyegét a mai és leginkább a pénteki részre. Andrással nyitunk, egyedül van a szentélyben, újságot olvas. A téma természetesen a baleset, amely lehet hogy nem is volt az, talán öngyilkosság történt.

Egyébként Blikket olvas. És, hogy teljesen biztosak legyünk, hogy ez az egész dráma a mai Magyarországon zajlik, íme az olvasott úság hátoldala. :)

Zsófi korábban itt.

Szerda van, ma megint Zsófiról szólnak a hírek. És én már megint magyarázkodok…. Az introban olyan jelenetet idéznek, amiről e poszt hasábjain nem olvashattatok korábban: a lány a gyógyszerbeszedés után, már-már öntudatlan állapotban a modellekről beszél a pszichológusnak…. Ma ki fog derülni, hogyan kapcsolódik ez a momentum Zsófi múltjához és terápiájához.

Zsófi az anyjával érkezik, autóval. A hangulat most is kissé merev, cseppet sem felszabadult. Ugyanakkor rettentően távol áll a korábbi kurvaanyázós fílingtől. Mintha mindketten igyekeznének, csak nem találják a hangot a másikkal, az utat a másik szíve felé. Anyuka plázázást és sütit ajánl az ülés utáni családi programként, de Zsófi elutasítja a közeledést, ha nem is a korábbi vehemenciával…. Újra megfogalmazódik bennem, hogy ennek a lánynak már az is óriási áttörés lenne a gyógyulása felé, ha anyukával meg tudná értetni magát. Legyen anyuka bármilyen idegbeteg és sérült, legalább nem lenne annyira egyedül, mint a kisujjam.

Máté múlt héten itt.

Kedd van. Máté ma egy hete katartikus élményt élt át itt, a Terápiában. Sírva törtek elő belőle olyan érzések, amelyek létezéséről eddig mit sem sejtett. Akkor úgy érezte nem akarja ő ezt, nem bírja elviselni ezeket az intenzív élményeket, nem jó felé haladnak a dolgai, nem jön többet ide. Lássuk tiszteletét teszi e mégis és merrefelé haladnak tovább a dolgai.

Ma – úgy tűnik - egy elégedett, energikus Mátét láthatunk, aki duzzad az életerőtől. Ruházata hű lenyomata a sugallni kívánt érzéseknek. Boldog. Mert meggyógyult. Ahhoz képest, hogy eddig nem is hitte magát betegnek ez azért nem biztos, hogy nagy teljesítmény. Máténk happy, újra dolgozik, hasznosnak érzi magát. Most épp Zágrábba készül, nyélbe ütni a szerinte elcseszett fúziós üzletet. Nélküle azért nem mentek túl jól a gyár ügyei, de majd ő jön és a régi-új lendületével kiosztja az észt és minden visszakerül a normál kerékvágásba. Miközben beszél, nyakkendőt köt, felvillan a nyakában egy aranykereszt.

Laura a múlt héten itt.

Sokat gondolkodtam azon, hogy folytatódhat a Laura szál. A zöld kanapán? Vagy marad a plátói vonal? Laura megértette Dargay múlt heti tanmeséjét a tanárnős sztorin keresztül? Felfogta, hogy annak idején Imi bá csúnyán kihasználta? És, hogy Dargay nem akar II. Imre lenni? Hát nem vagyok én ebben egészen biztos.

Hétfő reggel van. Dargay ül a kertben és… és cigizik. Már volt róla szó Ágnesnél, hogy korábban is dohányzott, de leszokott... Úgy tűnik mégsem. Vagy inkább csak ezúton is lázad? Ez az embör tényleg kapuzárási pánikkal küzd. Tinikor 2.0.

Jön Laura, hát persze, hogy jön. De nem egyedül: egy tálca almássüti is elkíséri. (A süti emblematikus szerepet játszik az életében. Az anyja sütött neki mindig, ez jelentette számára a boldog gyerekkort. Aztán, amikor anyuka megbetegedett nem volt több frissen sült pite-illat, oda lettek a boldog békeidők.) És most a mi Lauránk sütött a jó doktor bácsinak almássütit. Mert itt olyan jó neki, mert tudja, hogy a pasi tudja, mit jelképez ez a süti… Én meg hányok. E szerint semmit nem értett meg a múlt heti dologból és/vagy leszarja. Bejelentés nélkül jött, de nem terápiára. Akarja a terapeutát. Hódítani jött. Ennyit a bevezetőben említett dilemmáról.

A múlt pénteki ülés itt.

Péntek van, de mielőtt elmennénk Ágneshez, íme egy kis elmélet. Most, hogy elértünk a sorozat három-negyed részéhez felvetődik a kérdés, ki mit tanult a Terápiából?

Én például azt, hogy minden ember azonosul az őt körülvevő emberekkel, tárgyakkal, érzésekkel. Olyanokkal, amelyek így-vagy úgy köthetők az ő életük egy részéhez. És van egy rossz hírem. A hogyvótíró is egy ember. Nem is akarok titkot csinálni abból, hogy az András-Judit kettősből én Judittal azonosulok. Nem, nem a félrekúrásra gondolok a párizsi lakosztályban, hanem arra az érzelmi hullámvasútra, amely oda repítette. Nem azt mondom, hogy mindenben Juditnak van igaza (sőt), de értékelem benne, hogy neki legalább feltűnt, kaki van a palacsintában. Igyekszem tárgyilagosan írni a mai epizódról, de azok a kedves páciensek, akik valami ok miatt Andrással fognak azonosulni, azoknak úgysem leszek eléggé az. A teljes tárgyilagosság ugyanis kizárt. Ezt maga Dargay András mondaná nekünk, ha lenne szerencsénk és a nyomorunkat ő kezelné. Mert akármilyen csapnivaló férjnek (és apának) vélem D.A.-t, nagyon jó terapeutának gondolom. Szívesen veszem, ha a kommentekben leírjátok, ki hogy látta ezeket a perceket, mert így a kedves „csakolvasó” talán árnyaltabb képet kap. Na, hogy ezt tisztáztuk, jöjjön a pénteki ülés története.

Petra korábban itt.

Csütörtök este van, Tamást és Petrát várjuk. Petra a múlt héten csak egyedül tette tiszteletét Dargaynál és onnan rögtön dugni ment a főnökével. Mire elindult, már mintha megbánta volna ezt a döntését, de már nem volt visszaút. Mi történt azóta? Megtörtént-e a megcsalás? Van-e még esély megmenteni ezt a házasságot?

Egy autóval érkeznek, ez már haladás. A hangulat azonban puskaporos. Petra próbál parkolni, Tamás próbál neki segíteni. Petra pufog, én meg próbálom nem utálni már most ezt mérges pulykát. Tamás végül is egyedül megy be a dokihoz, Petra helyet keres az autónak. Hogy ezek ketten nem bírnak egymás mellett állni az ajtóban és közösen bekopogtatni. Megérjük ezt valaha?

Zsófi korábban itt.

Szerda van. Zsófit várjuk. Nem szoktam az intro előtti részekről beszámolni, itt mindig „csak” a korábbi részek idevágó jelenetei futnak. Most egy kicsit meglepőek: Zsófi első jelenésekor zajló eseményeket idéznek. (Könyvekről, amelyek a pszichológus könyvtárát díszítik, amelyek a felső sorba szorultak.) Érzem, hogy valamit nem vettem/vettünk akkor észre, aminek ma jelentősége lesz. De lássuk sorban.

Az ajtó előtt ez az alak ácsorog. Ki ez? Zsófi úja outfitje? Meglepő és mulatságos. De nem, ez nem Zsófi. Csak egy futár, aki a mai zsófis kelléket hozza. Egy pizzát. Dargay is meglepődik. De hamar rájön, hogy ma szerda van, Zsófi fog jönni, így nemigen szabad meglepődnie semmin. Egy kis huzavona után kifizeti a kaja árát. Akkor most már jöhet az a lány.

Máté korábban itt.

Kedd van, Mátét várjuk. Kíváncsi vagyok, hogy a múlt heti majdnem pofon után visszamerészkedik-e még gyógyszergyáros barátunk? Jön, persze, hogy jön.

A két férfi még mindig gyanúsan méregeti egymást. Mintha mindkettő attól tartana, hogy megbocsáthatatlan bűnt követett el a másik ellen. Dargay - mert talán mégsem kellene sorra verni azt a sok félbolondot, aki idejár (bár egyik-másik, köztük Máté, tuti megérdemelné….); Máté – mert nagyon nem fair a terapeutánk magánéletét kinyomozni és aztán megtudott dolgokat módszeresen a fejéhez vagdosni (bár valljuk be, azért jól esett neki Máté májának….).

Végül is valahol mindketten belátják bűneiket, megegyeznek a békés folytatás mellett.

Laura korábban itt

Hétfő reggel van és én megint itt vagyok. Pedig tényleg azt hittem, hogy az a múlt heti ölelés lesz az első és utolsó érintés közöttünk. Az utolsó alkalom, amikor láthatom őt. És most, mint már egy éve minden hétfőn, megint szorongó léptekkel közeledem, ez a kurva kapu meg pont úgy nyikorog, mint az első alkalommal... A kertben vár. Most is olyan sármos és megnyerő, bölcs és kisfiús egyszerre, mint mindig. Talán meg kellene ölelnem? De akkor ismét visszabújna a csigaházába. Hiszen a múlt héten, ott a rendelőben visszaölelt engem. Azért ez már egy lépés volt felém. Még akkor is, ha ő is azt hitte ez az utolsó.

Bemegyünk. Rögtön elmondom neki, megfogadtam a tanácsát és elmondtam apának az Imrés történetet. Nem, nem simogatja meg a buksim, hogy ügyes és okos meg szófogadó kislány vagyok. Ellenkezőleg. Lecsesz, amiért csak egy lightos verziót vallottam be. Csak egyszer voltunk együtt, az egész nem jelentett semmit, sem akkor, sem később - hazudtam apának. És apának már ez is sok volt. Két nappal a vallomásom után rosszul lett az utcán. Hozzánk vitték be, a kórházba és még mindig ott van….