Zsófi korábban itt.

Szerda van. Zsófit várjuk. Nem szoktam az intro előtti részekről beszámolni, itt mindig „csak” a korábbi részek idevágó jelenetei futnak. Most egy kicsit meglepőek: Zsófi első jelenésekor zajló eseményeket idéznek. (Könyvekről, amelyek a pszichológus könyvtárát díszítik, amelyek a felső sorba szorultak.) Érzem, hogy valamit nem vettem/vettünk akkor észre, aminek ma jelentősége lesz. De lássuk sorban.

Az ajtó előtt ez az alak ácsorog. Ki ez? Zsófi úja outfitje? Meglepő és mulatságos. De nem, ez nem Zsófi. Csak egy futár, aki a mai zsófis kelléket hozza. Egy pizzát. Dargay is meglepődik. De hamar rájön, hogy ma szerda van, Zsófi fog jönni, így nemigen szabad meglepődnie semmin. Egy kis huzavona után kifizeti a kaja árát. Akkor most már jöhet az a lány.

A következő snitten már Zsófi tömi a pizzát. Jóízűen eszik. Vidám. Közben magyaráz. Ennie kell, csaknem parancsba kapta. Ez is furcsa egy tornászlánynál. Ennie kell, mert az erőnléti edzéseknél tartanak, izmot kell növeszteni, ami nehezebb a zsírnál, ergo nőnie kell a súlyának. De nem nő. Hiába eszik. Mi tagadás irigylem. Pedig az imádott Roli személyesen parancsolt rá, tessék enni. Ő pedig eszik, mégis csökken a súlya. És ma elfelejtett ebédelni, hát itt pótolja. Kínálja a dokit is, az nem kér, de újfenn örömét fejezi ki, hogy a lány ilyen egészséges étvággyal eszik. Zsófi jó hangulatban évődik. Szabad itt enni, itt a szentélyben? Itt bármit szabad, nyugtatja Dargay, a gyógyszerbekapkodás kivételével bármit. De ezt már megbeszélték. Nincs öngyilok, amíg ide jár. A pizza fogy, a hangulat remek. De mi már tudjuk: ez itt a való világ a terápia, itt bármi megtörténhet. És meg is fog.

Egyszer csak Zsófi lemerevedik. Leteszi a pizzát, még a felét sem ette meg. Elment az étvágya, mondja. Mindig ez van. Miért néz úgy rá a pszichológus, mintha anorexiás/bulímiás lenne? Mindig ez van, mindenki ezt hiszi. Felháborító. Ő aztán nem az. Dargay védekezik: nem, ő nem hiszi el ezeket a lányról. Sokkal inkább gondolja azt, hogy a lány azért nincs jó étvágya, mert szinte kötelezővé tették számára a zabálást. És a mi kötelező, azt nem szeretjük. És ami kötelező, az ellen lázadunk. Zsófi lázad. Lázad az ellen, hogy bárki ráerőltesse az akaratát. Még ha azt olyan szelíd formában is teszik, ahogy Dargay „elvárta” a jóétvágyat, kedves szavakkal jóérzését kifejezve. Mert az akkor már erőszak és Zsófi nem tűri, hogy ne az ő akarata érvényesüljön. Zsófi megrémül attól, ha valaki rá akarja erőltetni az akaratát, mert olyan, mintha akkor megszűnne maga Zsófi. A lánynak nem étkezi zavara, akaratzavara van. Ha valaki más rá akarja erőltetni az akaratát, a lány megfeszül.

Zsófi provokál: Most ő kérdez, és igyekszik fájó pontra fókuszálni. Dargay lányáról meg arról a drogos haverjáról érdeklődik. Fasza dolog lehet terapeutának lenni. Mindenki úgy érzi belepofázhat az életébe, hogy aztán kárörvendve tudomásul vegyék, hogy egy picomókusnak sem minden fenékig tejföl. Szóval polemizálnak ezen egy sort, majd Dargay rövidre zárja a témát. Ugorgyunk.

Jó nagyot ugrunk. Dargay az apjáról kérdezi Zsófit. A lány tart a témától, egyre jobban bezár. Hogy lehet, hogy apuka, a szeretett apuka nem tud a kísérletről, a kórházról? Semmiről. Egyre kevésbé szeretem ezt a vonalat, félő szembesülni azzal, ami felé gőzerővel robogunk. Apuka „távoli szeretete” eddig is gyanús volt nekem, de nem akarom, hogy más is legyen e dolgok mögött. A fenn leírt akarat-iszonynak, köze lehet apukához? Miért nem mondta el a lány, hogy apuka Bécsben él, miért nem mondta el, hogy az ég egy világon semmit nem tud a lányáról?

Zsófi kezd roppant ideges lenni. Nem számolt be apukának a dógokról, mert akkor apuka úgyis a „kuruzslót” vádolta volna, hogy elbacta a kezelést. Úgy tűnik apuka szerint mindenki hülye, csak ő repülő. Zsófi nem szólt apukának, még mindig azt mondja, hogy azért, hogy kímélje, mert „neki ő a legfontosabb a világon.” Dargay szerint ebben ellentmondás feszül: az emberek, ha már egyszer öngyilok kísérletre adják a fejüket, azt szeretnék, ha erről a szerettük, a legfőbb szerettük tudomást szerezzen. Mert ez egy segélykérés, sikoly az életért. Zsófi védi apukát, pedig a terapeuta nem vádolta meg semmivel. Ez már önmagában gyanús. Dargay kíméletlen, mert annak kell lennie: „Maga annyira haragszik az apjára, hogy titkolja előtte az egész életét!” Talált, süllyedt.

Zsófi majd fölrobban. Pakol, menekülne. De a férfi nem engedi. Sőt, emeli a tétet. Bár kissé vonakodva húzza elő az aduászt, mintha nem lenne biztos abban, helyesen cselekszik, vagy inkább jókor teszi-e azt, amit tesz. Aztán mégis belekezd. Felelevenít egy emléket valamikor az első ülésük képeiből. Zsófi akkor, szétnézett a szentélyben, megnézte a képeket, a könyveket. Tett egy megjegyzést azokra a könyvekre, ott fenn a polcon, amik valamiért nem fértek el máshol és fennragadtak csaknem a plafonon. Hogy nem tűnik lényegesnek? Nekem sem volt az. Ezért nem is írtam róla. Pedig annak akkor és ott, jelentősége volt. Dargay már akkor érezte, de nem tudta „miért azonosul a könyvekkel a lány”. Levesz egy könyvet és én még mindig nem értem. Mit akar ezzel? Nem az ottfelejtés a kulcs, ami elsőre logikusnak tűnne, hanem a könyv maga. Egy könyv, Dargay könyvtárában, ami női aktokat ábrázol. És amin apuka neve áll, mint elkövető. Ezt a könyvet a lány már az első alkalommal kiszúrta a sok százból. Apuka ugyanis művészféle, aki utálja azt a szót, hogy „művész”. Fotós. A lány apuka egy könyvét találta itt meg anno és most szembesítik ezzel a meztelen néniket ábrázoló albummal. Olyan zene szól, amiről a baljós árnyak kifejezés jut eszembe és itt most nem Jar-jar-binksre gondolok. Komoly, sejtelmes, rémisztő. Zsófi arca meg egy tanulmány.

És Dargay beszélni kezd: a szex és az evés hasonlatosságáról, hogy mindkettő vágyakon alapul, mindkettő a testiség megnyilvánulása. Zsófi közben mély sóhajokkal veszi a levegőt, szinte érzem, hogy fizikailag fáj neki ezt hallgatni. Én meg azon szurkolok, hogy ugye „csak” a fotózás, „csak” a meztelenkedés történt meg és ugye semmi tevőleges nem. Szeretnék ebben a naiv hitben megmaradni… Ugye ennek a lánynak Roli volt az első (már ez önmagában is gáz, de most ez a sokkal kisebb rossz)?

És akkor Zsófi megszólal. Elmondja a terapeutát mindenféle féregnek, meg árulónak, aki visszaélt a bizalmával… Perverznek, trének, állatnak titulálja Dargayt, de már nincs visszaút. A lány verbális erőszaknak éli meg a terapeuta tettét, amiért az apjáról ilyen összefüggésekben kell hallania. „Állandóan arról pofázik, hogy az apám megerőszakolt, de maga erőszakol meg!” Dargay szerint pont ez az ami feldühítette a lányt: mindkét férfi – persze más indíttatásból – de ráerőszakolja az akaratát/elméletét Zsófira. A lány nem bírja tovább, felpattan és készül elrohanni.

Dargay bocsánatot kér, hevesen próbálja visszatartani.(A terapeuta soha, egy szóval sem mondja ki, miféle bűnt lát bele a apa-lánya kapcsolatba. Az egész "csak" elméleti síkon játszódik, "csak" a felvetésekre adott Zsófi-i válaszok azok, amelyek táplálják a gyanút. De azok nagyon.)

Zseniális képek jönnek. A férfi állva magyaráz, a lány menne, de az ajtó mögött állva (áttetsző üveg, csak a sziluettjét látjuk) földbegyökerezett lábakkal hallgatja…. A pszichológus próbálja elmagyarázni, miért volt muszáj előhúzni a könyv-kártyát. Mert szimata szerint a könyvnek, apukának köze van Zsófi sérüléséhez és ezt a sebet fel kell tépni ahhoz, hogy kitisztíthassák. Dargay szerint a lány a könyvvel üzent, hogy baj van az apjával, de ő képtelen kimutatni az iránta érzett haragot. És segítséget kér. Mint egy mantrát, úgy ismételgeti mindkettő a mondókáját: A lány a férfi iránti bizalmának elvesztéséről beszél, arról, hogy idejött és lám milyen fájdalmat kell itt megélnie. A férfi arról, hogy sose fog az a seb begyógyulni, ha nem tisztítják ki. És ahhoz előtte vájkálni kell benne. Jó mélyen. Lám most én is látom azt a bizonyos áttételt: a lány Dargayra haragszik az apja által okozott sebek feltépése miatt. De Dargaynak ezt kellett tennie, hogy a lány egyáltalán haragot tudjon érezni és egyszer talán majd rájön, hogy e harag célzottja apuka és nem a doki.

Dargay még mindig folytatja: a lány kettős énjéről beszél. A sportolóról, aki erős, de egyben erőszakos a testével, „a másik énje, aki ki akar törni, enni akar, szeretni akar és élni”. A lánynak meg kell tanulni boldogulni a való életben és nemcsak a gerendán boldognak lenni. Mert a világon sok olyan hely van, ahol a szeretet és az élet vár egy 16 éves lányra.

És akkor Zsófi elmegy, bezárul mögötte az ajtó. Dargay, a nagy heveskedésben levert kishajót javítgatja, próbálja összerakni, pont mint Zsófi lelkét.Vajon sikerülnie fog neki?