Zsófi korábban itt

Szerda, Zsófi. A múlt heti – enyhén szólva is – kétes eredményű ülés után aggódva várom, mit hoz a mai nap. A lány mai kiegészítője (a gipszek, a nyaktámasz és a nőcisruha után) egy darab édesanya.

Szóval nagy nap van, megismerhetjük Zsófi anyukáját. Na sok örömünk nem lesz benne, az hamar kiderül. Egyrészt a nő tiszta zizi, kattog, szét van csúszva. Mondjuk, ha az én gyerekem követett el volna egy hete öngyilokot, akkor… Szóval kijár neki egy kis megértés, de a nyugtalansága tuti nem használ a lányának. És hát Zsófiból sem a legjobbat hozza ki az édesanyja jelenléte. Idegesíti a nő, türelmetlen, goromba vele, minősíthetetlen hangnemben beszél hozzá. Igen, hozzá és nem vele, mert beszélgetésnek azt nem nevezném, ami közöttük van. Márta, az édesanya, a mindennapi életben is nehezen boldogul. Mr. Bean módjára csodálkozik rá az őt körülvevő világra, beleértve a parkolójegy-automatát, ami persze a végére jól meg is tréfálja. Ennek az eredménye egy mikuláscsomag. A gyereknevelésének az eredménye pedig...

Márta azért jött, hogy közösen megkérdezzék a pszichológust: elkezdheti-e a csaj az edzéseket, vagy túl nagy idegi terhet jelent számára versenysport stressze. Zsófi roppant kedves: azt mondja az édesanyjának, hogy ha az beteszi a lábát Dargay rendelőjébe, ő nem jön többet…. Anyuka rendesen be lehet fenyítve, mert be sem mer lépni, csak a férfi hathatós unszolására. Zsófi egyértelműen úgy éli meg, hogy az anyja ebbe a védett világba is utánanyúl, még itt sincs tőle nyugta. A hátizsákot úgy teszi le a kanapéra, hogy anyuka véletlenül se tudjon leülni. Kellemesek lehetnek a hétköznapok otthon náluk.

Megértem, hogy e hangulat elől a lány a gerendára vágyik. Zsófi továbbra sem kedvesebb. Válogatott sértéseket vág az anyja fejéhez, rossz nézni, hallgatni őket. Talán annak idején ott a dackorszakban nem ártott volna két büdös pofon, egy kis odafigyelés. Anyuka maga is neurotikus, egyetértek Zsófi későbbi beszólásával: neki is szüksége lenne egy jófajta terapeutára. Nem lehet tudni mi anyuka zakkantságának az oka, talán a válás, talán más, de túl nagy teher neki egy ilyen labilis lányt terelgetése.

Szóval végre bemennek és felteszik a nagykérdést: mehet-e tovább a torna, vagy nem? Zsófi magas téttel indít: „ha nem folytathatom az edzést, felvágom az ereimet”. Na, fasza. Dargay, szegény tolmácsolással próbálkozik a vele szemben ülő két ember között: Zsófinak a szülői aggódásról beszél, arról, hogy jogosak lehetnek az anya félelmei. Lehet, hogy még nem áll készen a lány a verseny okozta idegi megterhelés elviselésére. A férfi próbálja leállítani a lány olcsó zsarolási trükkjét, tanár bácsi módjára rászól, tessék befejezni.

Ugyanakkor a főkérdés ügyében Dargay a lány mellé áll és engedélyt ad a versenyzésre. Hajlamos vagyok egyetérteni vele, szerintem a családi gondok nagyobb terhet jelentenek a csajnak, mint a versenydrukk. Leszámítva persze Roli szerepét, akit így ugye nem lehet távol tartani a lánytól. De e szempont ma nem kerül szóba.

Márta csaknem szó nélkül elfogadja Dargay véleményét és - a lánya újabb követelőzése nyomán - távozik. Hálás a férfinak, amiért az a szívén viseli Zsófi sorsát. Kimegy az autóhoz, ott vár.

Amikor az édesanya kimegy, Zsófi biztos akar lenni abban, hogy tényleg távozott, és nem hallgatózik-e. Fő a bizalom. Apropó, bizalom. Dargay beavatja a lányt a bizalom-elméletébe: E szerint Zsófi azért vette be a tablettákat a múlt héten, hogy kiderüljön, megbízhat-e a dokiban. Én ezt nem értem, továbbra sem. Valaki?

Miért is vágyja a halált Zsófi? Mi olyan vonzó benne a számára? A lány a halált az alvással azonosítja. Egy nyugalmi állapot, amikor nem érez semmit, amikor nem idegesíti semmi. A csaj ma tényleg nagyon ideges, talán az anyja közelsége, talán a múlt heti kísérlet miatt, nem tudom.Lekurvaanyázza a dokit, aki azonban rezignáltan folytatja. A múltkor is – mondja – amikor fájdalmas emlékekhez értünk, a szembenézés helyett a lány a gyógyszereket és velük együtt az alvást választotta… Dargay nem tágít: feleleveníti a múlt heti beszélgetésüket a lány kettős énjéről, a sportoló és a lúzer Zsófiról. Arról, hogy mindkettő Zsófi egészéhez tartozik. És biztos abban, mindezek után is biztos abban, hogy a lány ÉLNI AKAR. További segítséget ígér, heti több találkozást javasol. (Ha már a hétfői meg a keddi beteget olyan szépen kiutálta, úgyis van felszabadult kapacitása. Na jó, viccvót.)

De van egy feltétele: Nincs több öngyilkossági kísérlet. Csak Zsófi szent esküje után hajlandó neki menedéket és támaszt nyújtani, különben – Zsófi szavaival élve – húzhat haza. Dargay SZERETETről beszél, amikor a lányhoz való viszonyulását jellemzi. Zsófi meglepődik, nem tartja magát szeretetreméltónak. Pedig az, csak épp tele van tüskékkel (lsd: Anne, a Zöld Oromból, 4. rész). Mikor mondták utoljára ennek a lánynak, hogy szeretik? Dargay is látja, mennyire szíven ütötte ez a szó Zsófit. Amikor arról kérdezi, ki mondta neki utoljára, hogy szereti, a lány az apját nevezi meg…. Dargay a kórházról beszél, ahol „sajnos pont elkerülték egymást apukával”…..

Bár, mondja Zsófi, apuka olyannyira szereti, hogy nem is kell mondania azt… „Apa bármilyen messze van, mindig tudja, hogy mit érzék.” A távolság és a szeretet egyenes arányos növekedéséről már elmélkedtem egy sort ezeken az oldalakon… Könnyű távolról szeretni, mondja Dargay is. Az a nehéz, hogy a mindennapokat megéljük együtt. Ott van például anyuka. Kap a lányától hideget is, meleget is. Lehet, hogy sok mindent szarul csinál, lehet, hogy ő maga is beteg, de legalább ott van és nem menekül el.

Itt tartanak, amikor betoppan anyuka. Elfelejtett pénzt adni. Bejön, megint betör a kis védett világba, Zsófi persze ugrik, leharapja a fejét. De míg ezek itt ketten a szeretetről beszélgettek, anyuka is gondolkodott ám a kocsiban, és mégsem engedi a lány tornázni. Mert ki az a D.A., hogy meri biztonsággal állítani, hogy jó lesz az nekik, ha versenyzik a lány? Tényleg úgy hiszi, hogy a sport a lány problémája. Most magának hazudik vagy mindenkinek?

Zsófi persze neki esik. „Ki a szar vagy te?” „Húzz el innen a picsába!” Erős, nagyon erős. Aztán jön megint a zsarolás: "ha nem engedsz edzeni, megölöm magam, elmegyek apa után". Hirtelen nem is tudom melyik fájna jobban Mártának. Merthogy az ő replikája sem gyenge: "Apa nem kíváncsi rád, hónapok óta nem hívott fel, de te azért mennél utána, bárhol is van"

Na bukta. Ami a legcikibb: bukta a terapeuta előtt. Apuka még csak nem is tud az öngyilkossági kísérletekről…

Lejárt az idő, Zsófi szinte menekül. Dargay rákérdez: Áll az alku? Nem lesz akció, amíg ide jár? A lány hárít, pont olyan hangsúllyal, ahogy az anyját is elküldte a francba. Majd a jövő héten, mondja. De Dargay felveszi a kesztyűt. Nyílt választ követel. Most. Zsófi behódol: oké, nem öli meg magát, amíg Dargay menedéket nyújt neki…