Petra korábban itt.

Csütörtök este van, Tamást és Petrát várjuk. Petra a múlt héten csak egyedül tette tiszteletét Dargaynál és onnan rögtön dugni ment a főnökével. Mire elindult, már mintha megbánta volna ezt a döntését, de már nem volt visszaút. Mi történt azóta? Megtörtént-e a megcsalás? Van-e még esély megmenteni ezt a házasságot?

Egy autóval érkeznek, ez már haladás. A hangulat azonban puskaporos. Petra próbál parkolni, Tamás próbál neki segíteni. Petra pufog, én meg próbálom nem utálni már most ezt mérges pulykát. Tamás végül is egyedül megy be a dokihoz, Petra helyet keres az autónak. Hogy ezek ketten nem bírnak egymás mellett állni az ajtóban és közösen bekopogtatni. Megérjük ezt valaha?

Míg Petra parkol, Tamás Dargaynál, a szentélyben az ablak előtt toporog. A pszichológus próbálja szóval tartani. Tamás mesélni kezd az elmúlt két hétről. A férfi még mindig a szelíd lelkű, gáncs nélküli lovagot adja. Jól áll neki, megszelídültek a vonásai. Mindent megtesz a nőért, a nyugalomért. Hogy mennyire alárendeli magát a felesége akaratának, azt az bizonyítja, hogy (míg Petra autója szervízben van) minden reggel hozza-viszi a nőt. Sőt. A volánt is átengedi neki, mert Petrát idegesíti a vezetési stílusa, különben is, örül a nő, ha ő vezethet. Most is, azért jött be, mert érzi, hogy ő csak rosszat szólhat, a nő nem fogad el semmi navigálást. Tamás azt is elmondja, hogy Petra mostanában nagyon feszült, álmatlanságban szenved. Ő még ilyenkor is úgy tesz, mintha aludna, nem meri a feleségét társaságával terhelni. Petra a nyugtalanságát a nagy munkahelyi hajtással magyarázza. Van ott hajtás, csak nem olyan, amire Tamás gondol…

Közben betipeg Petra. Jégkirálynői arckifejezéssel, „kedvesebben” mint valaha. Tamás udvariasan megkérdi: „Na, sikerült parkolni?”. A válasz: „Nem, még mindig parkolok!”. Én már itt felálltam volna és elmegyek szó nélkül mellőle, és/vagy szájon vágom. De a társalgás hasonlót stílusban folytatódik. Tamás igyekszik tompítani felesége tüskéit plusz megtudni, mi a feleségében ennyire felgyülemlett feszültség forrása. Közben Petra és Dargay önálló, néma párbeszédet folytatnak a szemeik segítségével. Mintha Petra azt mondaná: megcsaltam, bánom is meg nem is, mi a fenét csináljak most? Dargay pedig némán ösztönzi a megoldásra: mindegy mit csinál, csak csináljon már valamit. Ennél az idegbajnál minden jobb. Aztán szóban is esélyt ad a nőnek, mi tudjuk mit jelent ez a kérdés: „Petra, mi történt a héten?”

Off. Két eset lehetséges. Vagy Szamosi Zsófia a való életében Petra alteregója és akkor szerencséje van a rendezőnek. Vagy Szamosi Zsófia egy kurva jó színésznő és akkor szerencséje van a rendezőnek. Azt, ahogy a szemei játszanak az leírhatatlan.

On. Tamás továbbra is a fáradtságra fogja Petra bunkóságait. És még mindig úgy hiszi, hogy jó volt ez a két hét, a megoldás felé haladnak. Bár ő maga sem boldog önnön szelídségétől. Szófogadó kiskutyaként jellemzi magát, a múltkori sírós vallomását önkiherélésnek. De nem, nem bánta meg. Ha Petrának ez kell?! Tényleg. Ez kell Petrának? Újabb szem-kontakt a pszichológus és a nő között. Hihetetlen ez a két, külön univerzumban vagy párhuzamos dimenziókban folyó társalgás. Szegény Tamás rájön, hogy neki a nyuszika szerepet osztották ebben a viccben, ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Ha durva, akkor bunkó, ha kedves, akkor nyálas. Mi kell ennek a nőknek?

Petra bocsánatot kér, cseppet sem őszintén elismeri, Tamás tényleg igyekszik. A férj megint tanúbizonyságát teszi annak, gőze nincs mi jár a nő fejében: biztosítja arról, tök jó volt ez a két hét, mert ő igyekszik kielégíteni Petra szükségleteit. Háááát ez elég meddő foglalatosság. A nő kineveti, ekkor már ütném, amíg mozog. Tamás értetlenkedik. De ekkor már ő is ideges és majdnem ő is üt. Aztán elhagyja a száját az első értelmes kulcsmondat: „Kezdem azt hinni téged képtelenség boldoggá tenni.” Azt hiszem ez a 10 pontos válasz a problémáikra.

És akkor a váltás… A vita hevében Petra a gyomrát kezdi fájlalni. Dargay lecsap a témára. Tudjátok ez az a műsor, ahol még a könyvespolc is beszédes, hát még a félmondatok. Mikor fájt először az a pocak? Apuka halálakor. Na tessék. Ha Petra nyomora is apukára vezethető vissza én górcső alá veszem a zuramat, mert a nagyszámok törvénye alapján tuti okoz valami traumát a kölyköknek. És ha ő nem, akkor én biztos.....

Szóval Petra hasa pontosan apuka halála napján fájt először így. És Tamás szerint most minden krízishelyzetben eljutnak a hasfájós fejezetig. Miért? Hogyan halt meg Petra édesapja? A nő mesélni kezd: a kicsi, kövér, 13 éves Petra fagyira éhezett a Balatonon. Némi hiszti után apuka elvitte fagyizni. Csakhogy puncsot kapott, amikor citromot kívánt. Újabb hiszti. Apuka visszaszaladt az újabb gömb fagyiért – és huss, elcsapta egy autó. Petra végignézte, és összeesett a fájdalomtól, ami a gyomrába mart. A tanulság: 2 jókor, jó helyen elcsattanó apai pofon életmentő lehet. Persze lehet, hogy ezzel a mi Máténk vitatkozna. Az anyja sose bocsátotta ezt meg neki, hogy apuka MIATTA halt meg.

A sztori Tamás előtt is új volt, mélyen sajnálja az ekkor már síró Petrát. Vigasztalni kezdi a nőt. Aki – mert még mindig fordítva van bekötve – ettől még nagyobb rohamot kap és hisztérikusan üvölti: „Fogalmad sincs mit csináltam! Lefeküdtem Csordással (főnök úr)!” . Na bumm. Végre előrébb vagyunk. A megcsaló szex amúgy szar volt. Petra kurvaként viselkedett, a főnök úgy is bánt vele. Csak egyszer történt meg, abban sem volt semmi jó. Nem mintha ez mentő körülmény lenne. Ez csupán pech. Ja és Petra sem az aktus előtt sem utána nem tudta, miért teszi mindezt, miért alázza magát és az urát.

Tamás reakciója mindenkit meglep. Nem üt, nem üvölt, nem sír. NEVET. Megkönnyebbült, valóra vált legvadabb rémálma és a világ nem dőlt össze.

Petra nem tud mit kezdeni az ura viselkedésével. Talán egy pofont könnyebben kezelne. Sopánkodik, bocsánatért könyörög. Miért tette ez magával, miért tette ezt Tamással?

Akkor a terapeuta analizálni kezd: Petra provokálni akarta/akarja Tamást. Mert az már nem úgy viselkedik vele, mint korábban. Hanem kedves-gyengéd-figyelmes, sokat dógozik a házasság megmentésén. Mostanában nem bántja Petrát. Hát bántja Petrát maga Petra. Emlékeztek, amikor azt mondta a nő, hogy anyuka nem tudta neki megbocsátani apuka halálát? Nos, nem anyuka az, aki „gyilkossággal” vádolja a nőt, hanem Petra nem tud létezni a bűntudattól. Ezért folyton olyan helyzetet teremt magának, ami bünteti, amivel vezekelni tud. Szegény nő nem mer boldog lenni, mert nem érdemli meg. Eddig is Petra tűnt betegnek ebből a párból, de lassan már szánom. Ha már eléggé megalázza magát, talán majd valaki, valahol megbocsát bűnéért.

Petra teljesen megtörik e diagnózis hallatán. Logikusnak tűnő kérdést tesz fel, amire sajnos múlt idejű választ kap …., mert SZERETTELEK. Úgysem akarod, hogy megbocsássak, mondja Tamás és hajlamos vagyok neki igazat adni. Ennek a szado-mazo játéknak itt van vége. Amíg ezt tudattalanul csinálták, remélve, hogy van megoldás, addig ment a dolog, de így, diagnózissal a kezükben, már reménytelen. Tamás már nem akar ütni, mert azzal csak Petra kínzás utáni vágyát elégítené ki és neki ez már nem pálya. Már végképp álságosnak tűnik Petra esdeklése a szeretetért, ha hülyére verné az ura, akkor talán tudná őt szeretni.

A két héttel ezelőtti szerepek felcserélődnek, most Petra kéri, „takonyban fürödve” az esélyt a szeretetre. De Tamás hajthatatlan. Pedig, ha eddig nem is, hát most, hogy értjük a nő múltját, most talán lehetne miért megbocsátani a végtelenül hideg lelkének, de úgy tűnik eljátszotta az utolsó esélyt.

A nő a férfi felé nyúl, az idegesen elkapja a kezét, közben könnyedén meglegyinti a nő karját. Tamás hangja vitriolos:„Na tessék, most már tudsz szeretni?”  Ő már nem szolgál több "veréssel", önostorozást javasol, majd köszönés nélkül lelép. Figyelem: a sorozat végén fel fogom tenni a nagykérdést! Hány rész ért imígyen véget? A helyesen tippelők között illemtankönyvet sorsolok ki.

Petra egyedül marad a kanapén, Dargay sem tudja, kap-e még Petra megbocsátást az urától. Aztán a nő feláll, és naná, hogy köszönés nélkül, lelép.