A legújabb epizód kedvenc kopasz kukkoló barátunkkal foglalkozik, szóval ez már csak jó lehet. Viszont a Megfigyelővel valami nem stimmel, hiszen nem hasonlít a régire, ráadásul míg régebben a „nem avatkozunk közbe” szabályt követték, most rögtön a rész elején elrabol egy fiatal lányt, levakuz pár embert a villanós pisztolyával, kiderül róla, hogy golyóálló, és kézrátétellel képes kocsit beindítani. Mi a fene folyik itt, emberek?!

Jaj, ne, már megint itt van Olivia unokahúga! A feledhető nevű kislány elvileg a nénikéjével töltené a napot a vidámparkban, de ekkor jön a hívás az ügyről, úgyhogy el kell napolniuk a bulit. Irány a Bishop-ház, melyben a kora reggeli órák ellenére nagy a nyüzsgés, Walter kétségbeesve próbálja kitalálni, mi a kedvenc málnashake-jének a receptje, mivel a fagyizó, ahol árulták, bezár. De vissza a Megfigyelőkhöz. Walter nem sok mindent tud mondani a kopaszról, csak amit már mi is tudunk. Mikor még Peter gyerek volt, kocsival egy jeges tóba zuhantak, és a Megfigyelő utánuk ugrott. Astrid robog be a biztonsági kamerák felvételével, amin egyszerre több dolog is feltűnik a csapatnak. Egyrészt ez a Megfigyelő nem az a Megfigyelő, akit eddig is ismertünk, ergo több is van belőlük, másrészt pedig, hogy a kopaszok képesek csak úgy elkapni a pisztolyból kilőtt golyókat.

Vinnyogó rendőrautók száguldoznak New York utcáin, míg meg nem érkeznek egy emeletes parkolóház legfelső szintjére. Ott aztán a két kocsi lefékez egy harmadik két oldalán, a négy zsaru kipattan és fegyvert ránt. Állítólag van valami túsz, alighanem a fiatal kölyök, aki a hátsó ülésen ül. A két férfit kiparancsolják az autóból, azok engedelmeskednek, ám csak úgy mellesleg megjegyzik, hogy a rendőröknek fogalmuk sincs mibe ütötték bele az orrukat. Ez hamarosan be is bizonyosodik, mikor az egyik zsaru remegő kézzel leereszti, majd eldobja a fegyverét, aztán nemes egyszerűséggel lehátrál a tetőről, miközben egy másik kollegája lepuffantja a többit, majd a halántékához szorítja a pisztolycsövet, és harmadszor is meghúzza a ravaszt.

A helyszínen Walter látványosan unatkozik, mivel közel, s távol sehol sem lát egyetlen hullát vagy hamburgert, de a többiek azért próbálják fenntartani a látszatot, hogy itt most igenis egy komoly nyomozás folyik. Az incidensről készült videó, az arcfelismerő progi már fut, hátha ki tudják deríteni, kik rabolták el azt a srácot, akinek az apja nem mellesleg az MD repülésfejlesztő részlegénél melózik. Walter szerint egyértelmű az eset: hipnózis.

Fickó lázasan készülődik, szépen megterít, virágokat igazgat és üdvözlőlapot ír, mikor is csörög a telefonja. Az asszony az, tudni szeretné, hogy a férfi megérkezett-e már a beteg anyjához. Persze, mondja a férj, éppen a reptéren van, ám ekkor hirtelen bekapcsol a tévé. A pasas gyorsan elbúcsúzik, leteszi a kagylót, aztán kilövi a megbokrosodott szerkezetet, ám ekkor meg lekapcsolódik a villany az előszobában. A fickó sejtelmes zenei aláfestéssel – és egy árnyék által követve – ballag a kapcsolóhoz, és rövid tétovázást követően felkattintja azt. Esküszöm, már csak recsegő padlódeszka hiányzik, egy gyertya a kézből, meg egy hálóing, hogy teljes legyen az összkép. Na jó, ez utóbbi annyira mégsem.

Lényeg a lényeg, az előszoba üres. A férfi gyorsan elhelyezi az ajtóval szemben a rózsacsokrot, benne a kártyával, amiből kiderül, hogy az évfordulójuk alkalmából akarja meglepni a feleségét. Alig ér vissza azonban a nappaliba, a pilács megint kimegy. Ismét a kapcsolóért nyúl, egy határozott mozdulattal megböki, aztán tágra nyílt szemmel hápog, mikor a kis folyosó közepéről egy emberforma árnyék mered rá, majd indul el feléje. Kicsivel később hazaér az asszony is, egészen meghatja a meglepetés, ám az öröme kissé lankad, mivel a férje fapofával mered maga elé a fotelből, és semmire nem reagál. Akkor meg pláne kitöri a frász, mikor megérinti a karját, mire az szétporlik – a pasas testének nagy részével egyetemben.

Olivia nem viseli túl jól Charlie halálát, de úgy gondolja, most már egyedül is boldogul, úgyhogy visszaviszi a bowling-cipőket Sam Weissnek. Sam persze rögtön látja, hogy valami baj van, szóval a kezelés tovább folyik. Sam szerint Oliviának most arra van szüksége, hogy lefoglalja magát valamivel, így felír neki valamit egy papírlapra, és sejtelmesen csak annyit mond, reméli, hogy Oliviának nincs kifogása a vörös szín ellen. Ha én lennék a nő helyében, a púpom is tele lenne a vörössel, annyiszor látta mostanában a villózások miatt, de Livvie kemény, mint a kő, és nem ellenkezik.

Aktatáskás férfi száll ki egy liftből, aki a változatosság kedvéért nem kopasz, ám rá különösképp illik az „ész a fontos, nem a haj” frázis, tekintve, hogy az előbbiből nem sok van neki. Vagy legalábbis elég fura egy fickó. A kollegák nem fogadják jó hírekkel, a főnök be van rágva rá, ám a férfi meg sem hallja, többeket is démonfejjel lát maga körül. Szinte berobog a főnök irodájába, aki máris rákezd a „ki foglak csinálni” oltásra, de nem túl jókor. Greg Leiter benne látja minden poklok urát, a szarvas ördögöt. Aktatáskát ragad hát, és addig püföli vele a vezér fejét, amíg el nem rángatják onnan, akkor pedig hátborzongatóan remegni kezdenek a szemgolyói.

Indíthatnám azzal ezt a hogyvoltot, hogy ebben az epizódban még a megszokottnál is nagyobb a fejetlenség, de olcsó és kiszámítható poén volna, úgyhogy inkább csak belevágok. Valamiféle raktárban járunk, ahonnan épp folpackba csomagolt emberfejnek tűnő holmikat pakolnak át egy hűtött kamionba. Mivel ez a Fringe, valószínűleg nem csal a látszat, tényleg azok vannak a csomagokban, aminek kinéznek. A futárok lecsekkolják a szállítmányt, aztán indulnának, de egy idegen kocsi áll le az utca közepén. „Eltévedtem”, mondja a kiszálló ember, de meg sem várja a választ, villámgyorsan lelövi a fegyveres őröket. Kivéve az egyiket, aki vele van, és segít megszerezni a kulcsokat.

A lövöldözős bepattan a kamionba, az áruló búcsúzóul még megkéri, hogy ha a szállítmányban van, amit keresnek, majd szóljon, ám az egyik őr nem halt meg, és lepuffantja egykori társát. A sötét idegen elhajt a fejekkel teli kamionnal, ám az áruló őr nem halt meg. Elterül, aztán kissé darabos mozgással feláll, és elindul a lövöldöző őr felé. Az beleereszti az egész tárat, mire a másik végre elterül, és vér helyett valami higanyszerű anyag kezd el folyni belőle. Szentséges T-1000-es, mi lesz még itt?

Philadelphiában járunk, rendőrkocsi parkol le az út szélén. Amíg az egyik zsaru kávéért megy, a társa, Gillespie közeg telefonhívást kap egy bizonyos "ezredestől". Az ismeretlen egy vasútállomásra küldi Gillespie-t, ahol egy fekete viharkabátot viselő, aktatáskás egyént kell keresnie. Hmm... A rendőr csapot, papot (és társat) otthagyva indul az állomásra, ahol rövidesen észrevesz egy lófarkas pasit, akinél stimmelnek a fent leírt kiegészítők. Fegyvert fog rá, a táskát követeli, s közben észre sem veszi, hogy a lámpák pislákolni kezdenek körülötte, és a menetrendet hirdető táblák is megzizzennek kissé. A fekete kabátos odaadja neki az aktatáskát, de Gillespie nem sokáig örülhet a zsákmányának, ugyanis hirtelen megüvegesedik/kristályosodik a keze, majd az egész teste, végül pedig a rend őre nemes egyszerűséggel ripityára robban.

Olivia jobb híján a Nina Sharp által ajánlott Sam Weiss tekeklubjában tengeti éjszakáit, és azt tanulja tőle, hogyan kell remegő kézzel bekötni a bakancsot, mert hát a Mátrix 3. óta tudjuk, hogy az nehéz. Hogy ne érezze magát olyan kellemetlenül, Sam elmeséli Oliviának, hogy Ninával a sültkrumplievést kellett átvenniük, miután a nőnek robotkeze lett. A bájolgást követően a lecsóba csap: fáj-e már Olivia feje. Livvie-nek el kell keserítenie, igaz, hogy alig alszik éjszakánként, de a fejével egyelőre még nincs gond. Mondja ezt az, akinek szuperhallása van. Na mindegy, Sam alighanem megunta a nő fancsali arcát, mert segít neki bekötni a cípőfűzőt, aztán rövid úton kiakolbólítja a pályáról mondván, mára végeztek, most már vegye le a klub lábbelijét, és menjen.

Karambollal nyitjuk a második évadot, melynek helyszínéről az egyik érintett véres fejjel rohan el, de csak egy közeli házig szalad, ahol elkapja az egyik lakót, és gyorsan a padlóra küldi. Ezután szó szerint összegyűri a saját arcát, majd szögekkel kivert fémlapot szúr áldozata szájpadlásába, a szerkezet másik felét pedig magába döfi. Egy kis hókuszpókusz, gép bekapcs, és gyűrött képű barátunknak máris új arca van, amelyet a földön fekvő hullától csórt el. Egy gyors pillantás a tükörbe, hogy nem kócos-e a séró, aztán szevasz.

Dekoratív FBI-ügynöknő kapta a karambolt, bár hogy egy karambolhoz miért vonul ki az FBI, azt nem értem, de legyen. Az ügynökök kiderítették, hogy a kocsi egy kollégáé, név szerint egy bizonyos Olivia Dunhamé. Egy telefon az éppen pudinghozzávalókat vásárló Bishopéknak, mire ők is a helyszínen teremnek. Mialatt Peter az ügynöknővel beszél, aki beszámol róla, hogy a jelek furcsamód arra mutatnak, hogy a karambol során Olivia kocsijában nem ült senki, Walter nemes egyszerűséggel feltöri az autót. Kikapcsolja a biztonsági övet, aztán matatni kezd a műszerfalon, mire bekapcsol a riasztó. Walter ezt az elvárhatónál nagyobb riadalommal fogadja, szinte holtsápadtan hátrál ki a kocsiból, mintha tudná, mi készülne. Az autó még vijjog egy kicsit, aztán kirobban a szélvédője, és az eszméletlen Olivia zuhan ki rajta.

Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk: Nina Sharp meglőve, az FBI-on meg mindenki pörög, mint a mérgezett egér. A biztonsági kamerák alapján nagyjából rekonstruálták az eseményeket, egy láthatatlan ember típusú (vagy múmiás, ahogy tetszik), pólyába csavart fejű emberke volt az akció vezetője, s miután lelőtték Sharpot, négy percre kiiktatták a kamerákat, addig ki tudja, mit műveltek szegény narancssárga hajú asszonysággal! A csudakompjúter megint remekel, egy eltorzult beszédfoszlány hanganalíziséből Oliviáék kiderítik, hogy II. Ramszesz nem más, mint a mi kedves Mr. Jonesunk. Közben a csipet csapat még csak most veszi észre, hogy Walternek nyoma veszett, még jó, hogy elvileg 24 órás felügyelet mellett engedték ki az elmegyógyról. Mondjuk én, ahol ilyen sűrűn történnek fura események, mint a laborban, minimum egy kamerát rendszeresítenék, ha nem többet. Walternek mindenesetre semmi baja, a Megfigyelővel éppen sírt látogat.

Sharp felébred a kórházban, és mivel kiderül, hogy szériatartozékként golyóálló mellkasa is van, a kilyukasztott és összebarmolt robotkezén kívül nem esett nagy baja, de azonnal beszélni akar Oliviával. Miután a Massive Dynamic specialistái rendbe hozzák a kezet, meg is ejtik a beszélgetést, mely során Nina Sharp beismeri, hogy Jones tizenöt éve a cégnek dolgozott, de elbocsátották, hogy miért, azt nem hajlandó Liv orrára kötni. Mivel Jones a kezdetektől egyfajta pótapának, mentornak tekintette William Bellt, a magára hagyása egy kicsit rosszul érintette, és most Bell nyomába szegődött. A börtönből való szabadulását követően kapcsolatba is lépett az MD-vel, hogy találkozhasson a nagyfőnökkel, aztán bedurvult. Sharp bevallja azt is, hogy már hónapok óta nem találkozott személyesen ő sem William Bellel, és azt sem tudja, hol van, de felajánlja Oliviának, hogy ha elkapja Jonest, a saját pici szájával intéz el neki egy beszélgetést.

Broyles végre rászánta magát, és az előző rész végén Dr. Boone-tól szerzett információk alapján megalakítja a nyomozócsoportot, ami a ZFT-t, konkrétabban a ZFT és William Bell közötti kapcsolatot fogja felderíteni. Charlie most már joggal pattoghat, ő lett az osztag vezetője Oliviával. Közben a város másik részén egy nő el akar jutni a kórházba, ám a buszon hirtelen meleg lesz. A nő lekönyörgi magát a járműről, majd spontán kigyullad és fel is robban. Kellett neki székrekedéssel bablevest ennie…

Walter kezd kigyógyulni a lost-kórságból, és megmutatja végre Peternek azt a bizonyos „y”-t, amit az írógép ugyanúgy fentebb ír, mint a ZFT-ben is van. Kiderül, hogy az írógép Bellé volt, ami Peter szerint egyértelműen bizonyítja, hogy ő írta, de Walter nem így gondolja. Szerinte William Bell agya nem volt olyan elborult, mint amilyenre a ZFT megírásához volt szükség, és ezt be is tudná bizonyítani. Csak egy a baj, kellene hozzá a ZFT etikai kérdésekkel foglalkozó fejezete, ami viszont hiányzik az FBI példányából, így a kéziratra könnyedén ráhúzható a negatív jelző, és rossz célokra használható. Walter szerint a ZFT a harvardi laborban született, van tehát esély rá, hogy talán van ott belőle elrejtve egy teljes példány.

Helyi vagány csávó buliba készül, közben a híreket hallgatja. A tudósító épp egy szörnyű gyilkosságról számol be, melyet feltehetően vadászkéssel követtek el. Mit ad Isten, HVCS induláskor pont egy nagy bicskát rak zsebre a tárca és a koton mellé. Jön a telefon a távol lévő barátnőtől, nem bízik az ő egy szem gumicukorkájában, és milyen jól teszi. HVCS beígér neki egy vacsorát másnapra, miután a nő hazatért, aztán gyorsan bontja a vonalat, mondván pici, tokás, pápaszemes kínaiakkal lesz munkamegbeszélése. Megbeszélés, egy túrót, HVCS egy diszkóba megy, ahol szinte minden nőnek lófoga van, és aminek pentagramma alakú a logója; ez már most ígéretes. HVCS gyorsan felszed egy bulát, akinek olyan ijesztően kék a szeme, amilyet utoljára Rebecca Gayheartnak láttam, és felviszi a lakásába megdönteni. Nagyban folyik a nyelvbirkózás, mikor egy váratlan fordulattal a nőci hirtelen gondol egyet, kitöri HVCS nyakát, és mondhatni tőből kitépi a gerincét. Cuki.

Oliviáéknál parti van, már ha annak lehet nevezni, mikor egy olyan pár jön vendégségbe, akik kábé olyan viszonyban vannak egymással, mint én a postással. Nap mint nap látják egymást, beszélgetnek, azt’ ennyi. És ha ez még nem volna elég, Oliviát is rá akarják beszélni, hogy jelentkezzen a „két magányos, egy pár” nevű társkeresési izére. Kivételesen viszonylag jókor érkezik az új ügy, mert habár Livvie nem tud ott lenni, hogy támogassa húgát a frissiben érkezett válási papírok kinyitásakor, de legalább Mr. és Mrs. Szingli cseverészését nem kell hallgatnia. A helyszínen Peternek feltűnik Olivia hallgatagsága, de a nő nem mond neki semmit, inkább Waltert hallgatja, aki igazán elemében van, hiszen medve-harapásnyomokat talált HVCS kitépett gerincén. Frankó, már megint valami szörny?