Ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk: Nina Sharp meglőve, az FBI-on meg mindenki pörög, mint a mérgezett egér. A biztonsági kamerák alapján nagyjából rekonstruálták az eseményeket, egy láthatatlan ember típusú (vagy múmiás, ahogy tetszik), pólyába csavart fejű emberke volt az akció vezetője, s miután lelőtték Sharpot, négy percre kiiktatták a kamerákat, addig ki tudja, mit műveltek szegény narancssárga hajú asszonysággal! A csudakompjúter megint remekel, egy eltorzult beszédfoszlány hanganalíziséből Oliviáék kiderítik, hogy II. Ramszesz nem más, mint a mi kedves Mr. Jonesunk. Közben a csipet csapat még csak most veszi észre, hogy Walternek nyoma veszett, még jó, hogy elvileg 24 órás felügyelet mellett engedték ki az elmegyógyról. Mondjuk én, ahol ilyen sűrűn történnek fura események, mint a laborban, minimum egy kamerát rendszeresítenék, ha nem többet. Walternek mindenesetre semmi baja, a Megfigyelővel éppen sírt látogat.

Sharp felébred a kórházban, és mivel kiderül, hogy szériatartozékként golyóálló mellkasa is van, a kilyukasztott és összebarmolt robotkezén kívül nem esett nagy baja, de azonnal beszélni akar Oliviával. Miután a Massive Dynamic specialistái rendbe hozzák a kezet, meg is ejtik a beszélgetést, mely során Nina Sharp beismeri, hogy Jones tizenöt éve a cégnek dolgozott, de elbocsátották, hogy miért, azt nem hajlandó Liv orrára kötni. Mivel Jones a kezdetektől egyfajta pótapának, mentornak tekintette William Bellt, a magára hagyása egy kicsit rosszul érintette, és most Bell nyomába szegődött. A börtönből való szabadulását követően kapcsolatba is lépett az MD-vel, hogy találkozhasson a nagyfőnökkel, aztán bedurvult. Sharp bevallja azt is, hogy már hónapok óta nem találkozott személyesen ő sem William Bellel, és azt sem tudja, hol van, de felajánlja Oliviának, hogy ha elkapja Jonest, a saját pici szájával intéz el neki egy beszélgetést.

Olivia rákérdez, hogy mégis mit akart Jones Sharptól, mire a nő kelletlenül elmeséli, hogy William Bell egy nagyon erős energiacellát rejtett el a robotkarban. „Mire képes?” kérdi Olivia, de Sharp csak a fejét rázza: „Inkább az a kérdés, mire nem?” Hát igen, az energiacella már csak olyan, mint a gemkapocs, jó kezekben még atombombát is összeüthetsz belőle. Márpedig Jones keze jó kéz, ahogy azt a város közepén rendezett kis magáncirkusszal bebizonyítja. Kiáll az úttest közepére, bepöccint valami sípoló kis ketyerét, majd nyit valamiféle ablakot, amin keresztül áthajt egy kamion. Csakhogy az ablak instabil volt, úgyhogy a járművet kettőbe vágja, Jones pedig elégedetlen. Kell jobb koordináta, ahol vékonyabb valami. A korábbi részek ismeretében valószínűleg a két párhuzamos világ közötti falról/határról lehet szó.

A Megfigyelő elviszi Waltert egy tengerparti házhoz, majd átad az öregnek egy érmét, amit ő felismerni vél, ám ahogy azt a kopasz megjegyzi, ez az érme nem az, amire Walter gondol, máshonnan van, hiszen mindenből több példány létezik. Ezután magára hagyja Waltert, mondván, ő nem avatkozhat bele jobban, nem mehet tovább, be a házba. Nina Sharp bukkan fel a harvardi laborban, ő és Broyles szintén Waltert keresik, mivel ő tudhat valamit az energiacelláról. Közben Olivia és Charlie kiszállnak a kettévágott kamionhoz, ahol mindenki semmiből előbukkanó kamionról és idegesítő hangról számol be, valamint egy férfiról, kötéssel az arcán. A kamionsofőr meghalt az ütközésben, mikor nekirohant egy kocsinak, de van ennél nagyobb furcsaság is, mivel a vezető ujjlenyomata nincs az adatbázisban, sem a jogosítványa, de még a kamion motor- és alvázszáma sincs. Röviden: ez a kamion, sofőröstől, mindenestől, egyszerűen nem létezik.

Waltert egy graftoni pályaudvaron kapta le egy biztonsági kamera, amiből Peter rájön, hogy az apja alighanem egy a közelben lévő, régi nyaralójukba tart. Broyles megengedi neki, hogy ne Sharp kommandósai rángassák vissza az öreget, hanem ő próbálkozzon a visszacsalogatással. A tengerparti házban meg is találja Waltert, aki teljesen maga alatt van. Tudja, hogy valamit keres ott, de arra nem emlékszik, mit. Közben Nina Sharp elszólja magát, miszerint mégis tudja, hol van William Bell, amire Olivia rögtön lecsap, és addig nem mászik le Sharp arcáról, amíg az el nem árulja neki. Nina elmondja, hogy Belly épp ott van, ahonnan az a bizonyos nem létező kamion is jött: egy másik világban.

Míg az FBI-nál az alternatív realitások kérdését igyekeznek megemészteni, addig Walter egyre inkább bepörög, már a fél házat felforgatta a nagy kutatásban, csak sajnos még mindig nem sejti, mit is keres. Egy nyugodtabb pillanatban Peter nosztalgiázni kezd a nyaralóban eltöltött vakációkról, a reggeli palacsintákról, meg minden másról, ami az amerikai álom és példás család jelképe lehet. Végül Peter története a bálna alakú palacsintákat sütő Walterről beindít valamit az öreg fejében, mert hirtelen eszébe jut, hova rejtette a valamit.

Jones egy focipályán csap le Providence-ben, ahol is a dimenzióablak kettévág egy szerencsétlen srácot, aki véletlen nekirohant. Úgy tűnik, az újabb kísérlet is kudarcba fulladt, mert mire Oliviáék kiérnek a helyszínre, a múmiának már nyoma sincs. Charlie teszi fel a Kérdést: miért pont ott próbálkozott Jones? Mi a közös New Yorkban és Providence-ben? Olivia beveti a House-módszert, és táblát ragad. Egy térképen bejelöl minden egyes esetet, amelynek köze volt megmagyarázhatatlan jelenségekhez, és bumm! Meglátja az összefüggést: a New York-i és providence-i helyszínek körül sugár alakzatban történtek a Mintás/Profilos esetek. Nina Sharp azt is sejteni véli, miért.

Közben Walter megtalálja, amit keresett, egy fémkazettát, rajta egy ugyanolyan érmével, amilyet a Megfigyelő is átadott neki. A dobozban különféle holmik vannak, melyek előhozzák Walter emlékeit. Fiatalabb korukban ő és Bell keményen nyomták az LSD-t, mivel úgy vélték, a bekábszerezett látomásaik mind egy-egy betekintés egy másik világba. Csak az volt a kérdés, hogyan lehet ezt elérni LSD nélkül. Ekkor támadt Belly fantasztikus ötlete a gyerekekről és a kortexifanról, s hogy a kitágított érzékelésű gyerekek képességeit egy idő múlva olyannyira felerősíthetik, hogy előbb utóbb át tudnak majd lépni a párhuzamos dimenzióba. Walter támogatta az ötletet, mivel akkoriban elvesztett valami nagyon értékeset, és azt gondolta, ha átmehet egy másik világba, áthozhatja azt a dolgot magával. Csakhogy az utazgatás nem ilyen egyszerű, szükség van egy megfelelő helyre.

Egy olyan helyre, meséli Sharp, ahol a dimenziók közötti hártya olyannyira elvékonyodott, hogy egy megfelelő energialökettel átszakítható, s így át lehet lépni rajta. A természetben eleve vannak ilyen gyenge pontok (ilyen például a Bermuda-háromszög is), ám a tudomány nagyléptékű fejlődése, a természeti törvényekbe való beleavatkozás következményeként a kötés sorvadása felgyorsult. Innen megint Walter veszi át a szót, aki kifejti, hogy ezekkel az ablakokkal, résekkel, vagy hívjuk akárhogy is, van egy nagyon nagy probléma, konkrétan az, hogy ha egyszer kinyílnak, mindenféle veszélyes dolgok léphetnek át rajta. Így hát Walter a lyukasztógéphez épített egy tömítőberendezést is, amivel be lehet zárni az ablakokat. Ezt a tömítőt kellett megtalálnia az elrejtett dobozban. Még jó, hogy az emlékezete alaposan meglódult, így azt sem kell találgatniuk, mi lesz Jones következő állomása, Walter már mondja is: a Reiden tó. Szerencsére Olivia, Broyles és Sharp is erre az eredményre jutnak, így ők sem maradnak le a fináléról.

Walter és Peter megérkeznek a tóhoz, az öreg még elmereng kicsit a múlton, hogy Peter, amikor gyerekkorában sokat betegeskedett, hogy elterelje gondolatait az állapotáról, érméket gyűjtött. Amit Walter a dobozon talált, az volt a kedvence. Peter nem emlékszik rá, ám sokat gondolkodni sem tud, mert sötét ruhás emberek rángatják ki őket a kocsiból. Olivia és Charlie is felbukkannak, csak az FBI-osok azok, akik korábban odaértek, pedig elvileg a parti házat Walter direkt azért vette meg, mert közel van a tóhoz. Mellesleg vicces, mikor Oliviáék a térképet nézegették, a Reiden tó körül közel, s távol sehol egy tengerpart.

A csapat éppen belekezdene a traccspartiba, kivel mi történt mostanában, mikor Jones beindítja a szerkezetét, nappali fényárba borítva ezzel a tópartot körbeölelő erdőt. Indul a vadnyugati pisztolypárbaj, mindenki lő mindenkire, hullanak a piros ingesek, mint a legyek, de az átjárót sikerül megnyitni, ráadásul stabilan. Jones megindul az ablak felé, Olivia beleereszt pár golyót, de azok átmennek rajta. Közben Peter is befut, akinek Walter odaadta a tömítőt, és elmagyarázta a fiának, hogy hogyan működik. Jones már kis híján átlép a résen, Olivia rohanna utána, ám Peter eltekeri a gombot, és sutty! Egy fél Jones rogy az avarra.

Ugrunk kicsit az időben, már mindenki megvan, lenyugodtak a kedélyek, Olivia az irodájában pakolászik, mikor beállít hozzá Broyles, és egyrészt átadja neki Nina Sharp köszönetét, másrészt elpanaszolja, hogy „nagyon-felső-körökből” leállították a nyomozást William Bell ellen. Míg a többiek megmentették a világot, Astrid szerzett Walternek a kedvenc müzlijéből. Csakhogy egyelőre hiába, Walter megint lelépet, ám most először hagyott üzenetet Peternek, hogy ne aggódjon. S hogy hol van az öreg, megint abban a temetőben, az előtt a sír előtt pityereg, ahol a Megfigyelővel is járt. Nézegeti egy kicsit Peter kedvenc pénzérméjét, aztán ráteszi a sírkőre, mire a kamera végre hajlandó nekünk megmutatni, ki az elhunyt. És Peter az, baszki! 1985-ben, hétévesen meghalt!

Nina Sharp felhívja Oliviát, és megpedzegeti, hogy Liv megtartotta az ígéretét, így ő is meg fogja. Manhattanbe rendeli másnapra, Olivia meg is érkezik, és eltekintve attól, hogy kis híján karambolozik, eseménytelen az útja. Ahogy a találkozója is, hiszen Sharp cseszik eljönni az étterembe, sőt, mikor Olivia felhívja a Massive Dynamicet, hogy kérdőre vonja Sharpot, a telefonban közlik vele, hogy Nina elhagyta az országot. Olivia beszáll a liftbe, el tudom képzelni, magában miket gondol Sharpról, ám a liftben hirtelen villózni kezdenek a fények, egy pillanatra teli lesz emberrel az egyébként üres fülke, majd az ajtó kinyílik, és egy nő mosolyogva üdvözli Oliviát, már várták. Egy üres irodába vezetik, ahol a magára hagyott Oliviának nincs jobb dolga, várakozik, s közben belenéz a legfrissebb újságba, mely az új Fehér Házba költöző Obamáékról cikkez. Van még az asztalon egy oxigénpalack is, az ablaknál pedig egy látcső.

Hirtelen nyílik az ajtó, és egy férfi sétál be az irodába. Arca mindvégig árnyékban marad, tehát a rutinos sorozatnéző sejtheti, hogy valami nagy nevet fog majd látni, ha egyáltalán. Olivia rögtön két kérdést is kinyög: hol vagyok? és ki maga? A férfi azt feleli, az első kérdésre bonyolult volna válaszolni, ám a másodikra annál könnyebb. Ő William Bell. A férfi kilép az árnyékból, és Leonard Nimoy az, Mr. Spock személyesen! Oliviában kezd összeállni a kép, ha egyszer Nina azt mondta, Bell egy párhuzamos világban van, akkor… Alaposabban is szemügyre veszi a kilátást az ablakból, a kamera távolodni kezd, és mi nagy totálban látjuk, hogy Olivia és Bell nem máshol vannak, mint a Világkereskedelmi Központ egyik legfelső emeletén. Egy teljesen ép Világkereskedelmi Központban, mikor Obama már elnök. Ajjaj, Olivia, ez már nem Kansas…

- A reklámszünetekben lévő szimbólumok megfejtése: GRAVE, vagyis SÍR.