Philadelphiában járunk, rendőrkocsi parkol le az út szélén. Amíg az egyik zsaru kávéért megy, a társa, Gillespie közeg telefonhívást kap egy bizonyos "ezredestől". Az ismeretlen egy vasútállomásra küldi Gillespie-t, ahol egy fekete viharkabátot viselő, aktatáskás egyént kell keresnie. Hmm... A rendőr csapot, papot (és társat) otthagyva indul az állomásra, ahol rövidesen észrevesz egy lófarkas pasit, akinél stimmelnek a fent leírt kiegészítők. Fegyvert fog rá, a táskát követeli, s közben észre sem veszi, hogy a lámpák pislákolni kezdenek körülötte, és a menetrendet hirdető táblák is megzizzennek kissé. A fekete kabátos odaadja neki az aktatáskát, de Gillespie nem sokáig örülhet a zsákmányának, ugyanis hirtelen megüvegesedik/kristályosodik a keze, majd az egész teste, végül pedig a rend őre nemes egyszerűséggel ripityára robban.

Olivia jobb híján a Nina Sharp által ajánlott Sam Weiss tekeklubjában tengeti éjszakáit, és azt tanulja tőle, hogyan kell remegő kézzel bekötni a bakancsot, mert hát a Mátrix 3. óta tudjuk, hogy az nehéz. Hogy ne érezze magát olyan kellemetlenül, Sam elmeséli Oliviának, hogy Ninával a sültkrumplievést kellett átvenniük, miután a nőnek robotkeze lett. A bájolgást követően a lecsóba csap: fáj-e már Olivia feje. Livvie-nek el kell keserítenie, igaz, hogy alig alszik éjszakánként, de a fejével egyelőre még nincs gond. Mondja ezt az, akinek szuperhallása van. Na mindegy, Sam alighanem megunta a nő fancsali arcát, mert segít neki bekötni a cípőfűzőt, aztán rövid úton kiakolbólítja a pályáról mondván, mára végeztek, most már vegye le a klub lábbelijét, és menjen.

Reggel a Harvardon, Walter kémcsőben főzi a kávét, miközben Peter lakáshirdetéseket olvas fel neki, csakhogy az öregnek egyik sem nyeri el a tetszését. Astrid ezalatt az FBI-os aktákat nézegeti, és megtalálja a philadelphiai bombáról szóló jelentés, amely után nem találták meg a szerkezet maradványait. Ebből látszik, hogy a csaj okkal a csapat tagja, ugyanis ebből az egyetlen apró információmorzsából leveszi, hogy ez az ő ügyük. Peter rábólint, és már nyúl is a telefonért, hogy hívja Oliviát, Waltert meg már ott meggyőzte Astrid, mikor megemlítette, hogy tizenegy halott van. A helyszínen tényleg elég nagy a felfordulás, a bombaszakértők csak a fejüket vakarják, ráadásul a biztonsági kamera is csupán mágneses zörejt rögzített. Azért Peter elkéri a felvételt, mert talán van egy ismerőse... Walter elemében van, hulláról hullára jár, sorra operálja ki belőlük a feltételezhetően a bombához tartozó, kristályszerű dolgokat, és önfeledten nyalogatja őket. Ha tudná, hogy igazából azok a kristályok valaha egy embert alkottak - feltehetően akkor is ugyanezt csinálná. Erről meg is bizonyosodhatunk, mikor az egyik áldozatban talál egy fület, és habár megrendülten viszi oda a többiekhez, de korántsem annyira, mint az elvárható volna. Közben Peter a falba ékelődve egy rendőrségi jelvényt talál, úgyhogy villámgyorsasággal azonosítják a két lábon járó bombát.

Valamivel később Walter és Astrid kirakósat játszanak a laborban, egyenként kotorják elő és azonosítják az egykori Gillespie darabkáit, hátha találnak valami nyomot, ami megmagyarázhatja, mitől robbant fel. Munka közben elbeszélgetnek, Walter bevallja, hogy nem szeretne változást, azért nem akar elköltözni, de Astrid meggyőzi, hogy annak is van jó oldala. A biztonsági kamera felvételét ugyan nagyjából sikerült helyre állítani, de magát a robbanást így sem tudják végignézni. Végül nem is lesz rá szükség, ugyanis Walterék összerakták Gillespie-t, legalábbis amennyire lehetett, és rájöttek, hogy a rendőr úr mostanában elég keményen lőtte magát valamivel. Walter feltételezése az, hogy valamiféle átalakító szerrel, amitől a testében lévő nedvesség megszilárdult, és egy energiaimpulzus segítségével szétlökte a testet. Eközben Peter és Livvie családlátogatáson van, Mrs. Gillespie elsírja nekik, hogy az ő drága férjura maga volt a megtestesült jóság és megbízhatóság, mindig hazatért hozzá, még az iraki szolgálat után is. Olivia ezt a pillanatot választja, hogy beflesseljen, vörös, bevillanó képeket lát az évadzáróból William Bellel és az ikertornyokkal. Elnézést kér, aztán a fejét fogva szolidan elvonul a klotyóba hányni. De milyen jól teszi, hiszen különben észre sem vette volna a mosdókagyló mögötti laza csempét. Olivia nekiáll lebontani a fürdőszobát, és a fal mögött meg is találja, amiről Walter beszélt nekik: egy injekciós tűt, és néhány gyanús ampullát.

Este van, ki-ki nyugalomban, egyedül egy átlagos háziasszony mered pihegő férje mellett a plafonra. Megbizonyosodik róla, hogy a férj alszik, aztán kioson a mosdóba, és ahogy Gillespie is, beoltja a lábujjait azzal a szerrel. Másnap reggel őt is felkeresi az ezredes, és visszahelyezi aktív szolgálatba. A nőnek (vagyis Burgess századosnak) Washingtonba kell utaznia, és egy hotelben várakozni a további utasításokra. Búcsúzóul az ezredes még megkérdezi, hogy a százados rendszeresen beadta-e magának a szérumot, és miután igenlő választ kap, életbe lépteti a Bádogember projektet. Olivia felkeresi Samet, és a képébe mászva követeli a választ: honnan tudta, hogy fájni fog a feje. Sam csak vigyorog. "Fejsérülésed volt, asszony, naná, hogy fáj a fejed!" Hozzáteszi még, hogy az alvó emlékek kezdenek ébredezni, és ha egyszer felébrednek, minden egy csapásra Livvie eszébe fog jutni. A nő nagyot toppant, mint a mérges kismalac, ő most akarja, hogy eszébe jussanak a dolgok!

Walter elemezte Gillespie darabkáiban a szer mennyiségét, és arra jutott, hogy már legalább egy éve minden nap be kellett magának adnia a szérumot. Márpedig ez azt jelenti, teszi hozzá Peter, hogy még Irakban kezdte. Astrid lekéri a rendőr katonai aktáját, amiből kiderül, hogy Gillespie osztaga klórcián mérgezésnek volt kitéve, ergo rég nem szabadna élniük. Említést találnak továbbá egy bizonyos Bádogember projektről, ám azt az anyagot titkosították. Peter szalad is bandázni a sötét emberrel meg Oliviával, hát mi már az, hogy nem nézhetik meg azt, amire kíváncsiak? Broyles szerint a Bádogember tervet már régen leállították, és minden benne részt vevő katona adatait törölték, ám még megvan azoknak az iraki orvosoknak a nevei, akik a kísérleteket végezték. Csak egy gond van: két hétbe telik, mire megtalálhatják őket. Peter gyorsan lestipistopizza magának a lehetőséget: majd ő jól elmegy Irakba, és a kapcsolatai révén hipp-hopp megtalálja a dokikat. Broylesnak ugyan nem nagyon tetszik az ötlet – az meg pláne, hogy az útra Peter készpénzt és hamis útlevelet is kér –, de belemegy, azzal a feltétellel, ha Olivia is a férfival tart.

Irakban Peter egy összeégett arcú Ahmed segítségét kéri a dokik felkutatásában, eleinte nem sok sikerrel, mivel Kétarc azt is hűvös elégedetlenséggel konstatálja, hogy Peter mégsem halt meg, ahogy azt a tevék csiripelték. Homályos megjegyzéseket tesz rá, hogy nem hiszi, hogy Petert most már érdekli mások élete, de végül mégiscsak sikerül meggyőzni. Peterék alig kezdenek bele a komolyabb piálásba, Ahmed már jön is vissza a hírrel: megvan az egyikük. Az orvos mostanában mosogatóként funkcionál egy kajáldában, úgyhogy – érthető módon – nem igazán van oda az amerikaiakért. Végül Ahmed meggyőzi, így mindent elmesél Oliviáéknak a Bádogember projektről. Az ideggázok ellen fejlesztették ki a szert, működött is, ám csak később vették észre a fentebb illusztrált mellékhatásokat. Gillespie-n kívül még három ember van, aki túlélte a mérgezést és a kezelést: Burgess százados, meg két másik. Búcsúzóul a doktor még figyelmezteti Peteréket, hogy vigyázzanak a tervezet egykori vezetőjével, Gordon ezredessel, mert neki semmit nem jelent az emberi élet. Közben a Harvardon Walter dinnyébe oltja a szérumot, és rádióhullámokkal sikerül is felrobbantania a gyümölcsöt – Astrid nem kis bosszúságára.

Broyles mozgósítja a teljes FBI-t, ugyanis a három bombából kettőt sikerült őrizetbe venniük, azonban Burgess éppen az ügynökök érkezése előtt távozott otthonról. Burgess feltehetően nem is sejti, hogy öngyilkos merénylőnek szánják, így a terv a követező: azonosítani Burgess helyzetét, követni, és megtalálni a közelben lévő Gordon ezredest, aki az ügy rosszfiúja. Walter dinnyéjének hála most már a robbantási jel frekvenciáját is ismerik, így zavarni tudják, ám ehhez ismerni kell Gordon hollétét. Még vége sincs az eligazításnak, jön a jó hír: megtalálták Burgesst. Az újabb célpont a washingtoni központi metróállomás. Broylesék felkészülnek a jel zavarására, azonban Walternek eszébe jut valami. Mivel 9/11 után minden nagyobb közlekedési csomópontot felszereltek EMI érzékelővel, és a robbantáshoz Gordonnak az épületben kell lennie, azonnal azonosítani tudnák a helyzetét, és elkaphatnák, csakhogy a zavarás minden jelet bezavarna, így a keresőt is. Tehát, ha el akarják kapni Gordont, nem szabad zavarniuk a jelet. Harminc másodpercük lesz az akcióra.

Nem is a Fringe csapatról beszélnénk, ha nem siklana ki minden egyik pillanatról a másikra. Burgess bemegy az állomásra, ő is megkapja a fekete viharkabátos, aktatáskás ember leírását, meg is találja az emberünket, mire indul a jel. A jel, amitől ugyebár minden elektromos kütyü fejre áll. Többek között az EMI érzékelő is, így nem tudják azonosítani a forrást. Ez már magában is ultranagy szopás volna, de még csak most jön a java: Gordon jele olyan erős, hogy kioltja az FBI zavarójelét, ergo hamarosan tűz lesz a lyukban. Mivel itt kicsi a hely, az idő is kevés, ráadásul Olivia is sántikál, a szokásos fogócska elmarad, azonban Peter bekeményít. Miközben ugyanis Diane Burgess éppen bekristályosodik, kiszúrja Gordont, akcióba lendül, és simán kiüti az egykori tengerészgyalogost. Olivia magához kaparintja Gordon jeladóját, ám mivel nem tudja kikapcsolni, nemes egyszerűséggel fogja a botját, és darabokra zúzza a szerkezetet. Burgess megpuhul, Gordon pislog, mint hal a hálóban, és mindenki boldog, még a sötét ember is. Nézzétek csak!

Zenés montázs, Peter elnézegeti az egykori Gillespie rendőr darabkáit, majd letakarja őket, Walter leteszi elé az újságot, amiben talált egy lakást, ami tetszik neki, ráadásul a környék is szép, régen Belly is arrafelé lakott. Peter boldogan mosolyog, Walter pedig összepillant az elégedett Astriddal. Olivia ismét Sam Weissnél jár, aki mérőszalaggal a kezében, ciccegve mormolja, hogy mintha nagyobb lett volna Livvie keze, aztán megint hazaküldi a döbbent ügynöknőt, mondván, holnapra választ neki egy jó kis bowling golyót, és akár játszhatnak is. Ravasz kattan, és mikor hátrafordul, Sam Olivia pisztolyának öblös csövébe bámul. „Gyógyítsál meg, Samu!” hörgi Livvie vérben forgó szemekkel, mire Sam halál nyugalommal arrafelé pillant, ahol a nő még az imént ült. Olivia, mint Carrie Weaver egy átmulatott éjszakát követően, elfelejtett a botjával sántikálni.

Ahogy legutóbb Loeb ügynökről, most persze Gordon ezredesről is kiderül, hogy ő igazából csak jót akart, és a robbantásokkal akart üzenni a világunkat fenyegetőknek. Hogy kik azok, azt nem tudja, viszont azt igen, hogy mit csinálnak: feltérképeznek minket, vizsgálják a fejlettségünket és technológiánkat, megfigyelnek bennünket. Közben látjuk, hogy a metróállomáson majdnem felrobbantott aktatáskás egy régi barátunknak viszi a táskát: bizony, a kopasznak. A Megfigyelő kinyitja a táskát, és előveszi ami benne van, mialatt Gordon tovább narrál: ami a táskákban van, mindnyájunkat el fog pusztítani. És hogy mi van a kopasz kezében? Néhány fénykép Walterről.