Broyles végre rászánta magát, és az előző rész végén Dr. Boone-tól szerzett információk alapján megalakítja a nyomozócsoportot, ami a ZFT-t, konkrétabban a ZFT és William Bell közötti kapcsolatot fogja felderíteni. Charlie most már joggal pattoghat, ő lett az osztag vezetője Oliviával. Közben a város másik részén egy nő el akar jutni a kórházba, ám a buszon hirtelen meleg lesz. A nő lekönyörgi magát a járműről, majd spontán kigyullad és fel is robban. Kellett neki székrekedéssel bablevest ennie…

Walter kezd kigyógyulni a lost-kórságból, és megmutatja végre Peternek azt a bizonyos „y”-t, amit az írógép ugyanúgy fentebb ír, mint a ZFT-ben is van. Kiderül, hogy az írógép Bellé volt, ami Peter szerint egyértelműen bizonyítja, hogy ő írta, de Walter nem így gondolja. Szerinte William Bell agya nem volt olyan elborult, mint amilyenre a ZFT megírásához volt szükség, és ezt be is tudná bizonyítani. Csak egy a baj, kellene hozzá a ZFT etikai kérdésekkel foglalkozó fejezete, ami viszont hiányzik az FBI példányából, így a kéziratra könnyedén ráhúzható a negatív jelző, és rossz célokra használható. Walter szerint a ZFT a harvardi laborban született, van tehát esély rá, hogy talán van ott belőle elrejtve egy teljes példány.

Asszem a sorozat most kezd el igazán elszállni, és milyen jól teszi! A csapat kiszáll a helyszínre, ahol megvizsgálják a szénné égett holttesteket. Walter addig nem találgatna, amíg alaposabb boncolást nem végez, mire Olivia közli, hogy jó, akkor szól a halottkémnek, hogy a Harvardra vigye a hullákat. Walter visszakérdez: „miért, több is van?” Olivia a két szénné égett testre pillant, amik közül az egyik hirtelen megremeg és köddé válik, baszki! Még a végén tényleg összeérnek a párhuzamos valóságok. Nina Sharp hallotta, hogy az FBI nyomozni kezdett a Massive Dynamic ellen, meg is látogatja Broylest, hogy azér’ nem kéne. Broyles csak sötéten mered rá, ahogy szokott, és okosakat szólogat vissza, többek között meglebegteti a ZFT és Belly kapcsolatát is, Sharp meg felhúzza az orrát és távozik. A laborban Walter boncolgat, közben pedig vidám kis anekdotákkal szórakoztatja Astridot. Állítólag egy átlagos emberben annyi energia van, ami képes volna öt hidrogénbomba erejével felrobbanni, csak nincs ami szabadon eresztené. Walter szerint egy piroton nevű részecske lehet a szikra, és képzeletben már dörzsöli is a markát, hátha ő lehet az első, aki pillantást vethet egy pirotonra. Ezzel csak egy a gond, Peter szétszedte az elektronmikroszkópot, mivel kellett belőle pár alkatrész a kütyühöz, amit már hetek óta építget.

A buszsofőr személyleírást adott a nőről, aki kigyulladt, Olivia boldogan lóbálva a fantomképet vágtat be Broyleshoz, aztán egy kicsit meglepődik, hogy a főnök átrendezte az irodát, és az asztalát a másik oldalra tette. Mivel Broyles kicsit furcsán néz rá, mikor ezt megemlíti, gyorsan ejti a témát, és átadja az aktát. Broyles belenéz, majd azt kérdezi, mi van a másik áldozattal, nem lehetséges-e, hogy ismerték egymást. Most Olivián van a furcsa nézés sora, nem nagyon érti a dolgot, hiszen csak egy áldozat volt. Broyles odaadja neki a helyszínen készült fotókat, amiken ugyanúgy két hulla van, mint Olivia látomásában a helyszínen. A nő éppen rácsodálkozna, mikor hirtelen megrezdül körülötte a világ, Broyles besétál az ajtón, és leül az asztalához, ami a régi helyén van. Olivia enyhe déja vu érzéssel küszködve elismétli a fantomképes sztorit. Végszóra befut a mi drága kedves szarkavaró barátunk, Harris ügynök, akit régen láttunk ugyan, de kibírtuk volna nélküle még pár évig. Most is rögtön hepciáskodni kezd, mi az, hogy nyomoznak William Bell után, irgum-burgum, fejezzék be, de gyorsan! Broyles megértőn bólogat, aztán persze Harris távoztával közli Oliviával, hogy a nyomozás ugyanúgy folyik tovább, mint eddig.

A foglenyomat alapján Astridék megtudják az áldozat nevét: Susan Pratt. Charlie és Olivia kiszállnak a lakására, ahol több érdekes dolgot is találnak. Egyrészt egyedül élt, és a lakásban semmi nyoma, hogy lett volna barátja, ismerősei, másrészt viszont volt egy jó zsíros csekkje egy bizonyos Isaac Winterstől, harmadrészt pedig a fürdőszoba teljesen kiégett. Csak nekem jutott eszembe a kislány Olive az előző rész végéről? Mivel ez azt jelenti, hogy Susan már korábban is gyújtogatott, a spontán öngyulladást el kell vetni, így nem marad más, mint a pirokinézis (mellesleg nem is tudtam, hogy ezt a szót Stephen King alkotta a Tűzgyújtó kapcsán). Charlie nyomára bukkan Isaac Wintersnek, aki egy charlestowni ügyvéd. Az irodát ugyan kiürítették, de az üzenetrögzítőn Oliviáék találnak két üzenetet Susan Prattől, aki nagyon rémült volt a valamilyen vizsgálat után kezdődő furcsaságok miatt. Az utcára érve aztán Livnek újabb látomása támad, a közeli épületeket égni látja, de aztán rezdül egyet a világ, és minden rendben lesz. Ehhez már Walterre van szükség, aki máris előáll a magyarázattal: ezek egyfajta elnyújtott déja vu érzések, mely során Olivia bepillant egy párhuzamos valóságba, egy „mi lett volna ha” világba. Időközben Astrid sem tétlenkedett, előkapart a netről egy ugyanolyan esetet, mint Susan Pratté is, ami ráadásul itt esett meg, a hátsó kertben: Budapesten.

A honlap üzemeltetője szerint a magyar rendőrség egyszerű gyújtogatással zárta le az ügyet, de nem ez az igazság, William Bell gyilkolta meg a Magyarországon nyaraló amerikai diákot – persze csak közvetve. A Massive Dynamic ugyanis gyógyszerkísérleteket végzett, és Belly aktiválta az alanyokat, akik közül páran jól vizsgáztak, mások, mint pl. Susan Pratt, nem annyira. S hogy mire fel? Mert William Bell szuperkatonákat képez a hamarosan kitörő háborúra a jövőből érkező romulánok ellen – mint azt maga Mr. Spock elmeséli Peteréknek. Olivia szerint a Star Trek vonaltól eltekintve a fickó talán nem is mondott olyan hülyeségeket, de az ügy így is, úgy is megrekedt. Talán ha megtudnák, ki volt a másik holttest a párhuzamos világban, tovább tudnának haladni. Harris megint szenyózik egyet, most épp pszichiáterhez küldi Oliviát, aki ugyan felháborodik a dolgon, de azért, ha jobban belegondolunk, talán tényleg ráférni egy-két kezelés. Zutty, világváltás, Olivia először értetlenül nézelődik, aztán gyorsan odamegy sebhely-Charlie-hoz, és a Susan Pratt ügyről érdeklődik. Sebhely-Charlie nem túl boldog, nem elég, hogy Olivia karantén alá helyezte fél Bostont, most még a megéget ikerpárral is vacakolni akar. Mindenesetre átadja neki az aktát, és Olivia épp tud vetni rá egy pillantást, mielőtt visszahoppanálna az eredeti világába.

Egy gyors kutatás a csudakompjúterben, és máris kiderül, hogy habár a korábbi adatok szerint nincs Susannek testvére, az adatbázisban mégis van egy megszólalásig hasonlító nő, aki tizenegy éve bejelentette, hogy eltűnt az ikertestvére. A nő helyi, így Oliviáék már rohannak is, de Isaac Winters előbb ér oda, a csapat már csak egy olvadt ablakot talál, Nancy Lewisnak nyoma veszik. Még jó, hogy Peter épp egy olyan műszert barkácsolt, ami segíthet. Elvileg Walter bakelitlemezeit akarta digitalizálni, de ha jól gondolja, az érzelmi töltésű hőrobbanások olyan barázdákat hagytak az olvadt üvegen, ami rögzítette a szobában elhangzó szavakat. Természetesen jól gondolja, hiszen az apja fia, és olyan jól sikerül a művelet, hogy az üveglap még egy telefonálást is rögzít, Oliviának pedig olyan szuper kis készüléke van, hogy a gomblenyomás dallamára le tudja másolni a telefonszámot. Isaac Winters nem másnak telefonált, mint Harris ügynök. Mikor Harris távozik az FBI épületéből, a csapat követi egy raktárépülethez, ahol Winters épp Nancy Lewis képességét próbálja aktiválni, eddig kevés sikerrel. Márpedig sietnie kellene, mert Harris szerint valaki már türelmetlen az eredménytelenség miatt.

Charlie-ék rajtaütnek, Olivia meg is találja Nancyt, Winterst lelövi, ám Harris bezárja őt a leszigetelt szobába. Persze Nancy képessége a lehető legrosszabbkor indul be, s így amíg Harris boldogan jelent valakinek, hogy megvan az eredmény, Olivia a nőt próbálja megnyugtatni, és rávenni, hogy egy pontra fókuszáljon, és akkor nem sül el visszafelé a pirokinézis. Nancy, az az áldott jó lélek éppen Harrist szemeli ki magának, egyem a kis szívét, és szépen fel is gyújtja a szemétládát, ahogy kell. A raktárban talált akták alapján Olivia megtudja, hogy Susan és Nancy is Jacksonville-ben nőtt fel, csakúgy mint ő, és végre kapcsol, hogy Walter annak idején együtt dolgozott William Bellel, tehát tudnia kellett a gyógyszerkísérletekről. Be is olvas Walternek, aki azonban elsírja magát, és elmondja, hogy ők csak fel akarták készíteni a gyerekeket, mert valami szörnyűség közeleg, bár hogy mi, arra nem emlékszik. Nina Sharp felkeresi Broylest, és mutat neki pár fotót, melyet az elmúlt huszonnégy órában készítettek a Megfigyelőről, márpedig „te is tudod, legutóbb mi történt, mikor ilyen gyakorisággal tűnt fel”. A laborban Walter zenét hallgat, és ahogy a bakelitlemezek között turkál, megtalálja a ZFT eredeti kéziratát, benne a hiányzó oldalakkal. A plusz lapokból egyértelműen kiderül, hogy a gyerekek nagyon fontosak, és minden áron meg kell őket védeni, hogy ha eljön az idő, akkor ők is megvédhessék a világot. Az ajtón ekkor egy váratlan látogató érkezik, a Megfigyelő, aki szól Walternek: „itt az idő”, Walter pedig veszi a kabátját, és távozik a kopasszal. Nina Sharp hazafelé tart, ám a liftből kiszállva néhány símaszkos alak lép elé, és lelövik egy hangtompítós pisztollyal.

- A reklámszünetekben felvillanó jelek most a VISION, vagyis LÁTOMÁS szót adták ki.