’Az ügyfél’ című részben Michaelnek és Jannek fontos feladata van: megy kell nyerni a cég történetének legfontosabb ügyfelét, magát a megyét, és ez az a bolt, ami megmenthetné a céget a további leépítésektől. Mivel azonban valami rejtélyes oknál fogva Michael Scott közreműködése ebben elkerülhetetlen, akár keresztet is lehetne vetni a dologra, Jan mégis lát esélyt arra, hogy nyélbe üssék az üzletet. Úgy gondolja, ő a tárgyalás minden másodpercét gondosan megtervezte előre, már csak egy szájkosár kell Michaelnek, és akkor akár még esélyük is lehet, kívánjunk nekik sok szerencsét.

Michael már az elején jelenti, hogy az elegáns étteremben törölte az asztalfoglalást (mert az olyan snassz és konvencionális), és áttette a tárgyalást a Chilis-be, mert az sokkal hangulatosabb. Jan vérnyomása pillanatok alatt az egekbe szökik, pedig ez még csak a kezdet. Az még egy kis hangulati aláfestést ad a napnak, hogy Michael mindenki előtt kijelentette, hogy ha ő nincs bent, úgysem dolgozik senki az irodában, és az a meglepő, hogy ebben az eddig látottak alapján teljesen igaza van, lehetséges, hogy a viszonylagos rend Michael Scott jelenlétének köszönhető? Döbbenet. Most, hogy a főnk és a főnöknő elhúztak, máris alakul az anarchia, először a legrosszabb randik felemlegetésével. Jó játék, főleg, amikor Pam kijelenti, hogy ebben a kategóriában ő az örök győztes, egyszer ugyanis a pasija magával vitte az öccsét is a randira, egy hokimeccsre, ahol úgy megfeledkeztek Pamről, hogy ott is hagyták a meccs után. Eddig még akár vicces is lehetne a sztori, de amikor kicsúszik Pamből, hogy ezt a csodás húzást jelenlegi vőlegénye követte el nem is olyan régen, már kicsit sem az.

Halloween van, és ez nagyon fontos nap a Dunder Mifflinnél több okból is. Egyrészt azért, mert ilyenkor a dolgozók tanúbizonyságát adhatják remek humorérzéküknek (egyesek látens második énjüket is felszínre hozhatják) bizarr jelmezeikkel, másrészt ez az a nap, amikor Michael Scottnak el kell bocsátania valamit. Hogy ezt miért pont Halloween napjára hagyta? Ennek szintén két oka van, az egyik az, hogy a kirúgás nagyon félelmetes dolog, tehát pont alkalomhoz illő, a másik pedig az, hogy Jan határozottan utasította, hogy legyen meg a leépített személy neve a hónap végére, és mivel Halloween éppen 31-re esik…hát kellemes borzongást Dunder Mifflin.

A házi jelmezversenyt szerintem egyértelműen Kevin nyeri a Dunder Mifflin Man jelmezével, mellyel bebizonyítja, hogy az ember igenis felvehet 100 kiló fölött is sztreccs kezeslábast, hajrá Kevin! Azért Dwight is esélyes befutó, mert Sith nagyurat ilyen hitelesen még nem alakított senki az írott történelem folyamán, még réges-régen egy messzi-messzi galaxisban sem; és Angela sem rossz, mint fehér macska, 5 méteres műszempillákkal. Michael kétfejű embernek öltözött, és a gyóntatóban elmondja azt is, hogy az ő jelmezeit messze földön csodálni szokták, mert annyira viccesek és zseniálisak. Különös nosztalgiával tekint vissza azokra az időkre, amikor két egymást követő évben Monica Lewinsinak öltözött.

Egy tipikus irodai munkanap komoly veszélyeket rejt, azok közül is a legkomolyabb az unalom általi azonnali halál. Hogy egy ilyen hogyan is néz ki a gyakorlatban, azt Jim Halpert azonnal szemlélteti, amikor a saját rekordját megdöntve 5 teljes percet munkával töltött, majd kidől az asztalán. Ez egyébként elég gyakran előfordul, és ilyenkor kéne nagyon valami életmentő ötlet, de a főnök közvetlen jelenléte eléggé korlátozza az ember kreativitását ami a munkaidő értelmes elfoglaltságokkal való kitöltését illeti. Lássuk, mi történik viszont az irodában egy olyan napon, amikor magukra hagyja őket a főnök.

Michael távollétének az oka, hogy házat vásárol magának, és az ilyesmit mégis mikor máskor intézné a világ legjobb főnöke, mint munkaidőben? Vele megy Dwight is erősítésnek, Michael pedig jobb, ha kezdi szokni, hogy Dwight élete minden fontosabb döntésénél jelen lesz. A többieknek számára mindez egy dolgot jelent: nincs főnök és nincs önkéntes rendőr a közelben, tehát mehet a buli, ami ez esetben az első és talán hagyományteremtő Dunder Mifflin Olimpia.

Indul az Office második évada, és ebből a jeles alkalomból meg is ajándékozták magukat egy kis házi díjátadóval, a Dundie Awards-szal. A Dundie Awards tipikusan olyan vállalati esemény, ami a főnökön kívül senkit nem izgat a legkevésbé sem, és rajta kívül mindenkinek kínszenvedés rajta részt venni, de ahogy Pam fogalmaz, olyan ez, mint egy vonatbaleset: nem akarod nézni, de MUSZÁJ, mert a főnököd kényszerít rá. Hogy meglegyen a hangulati alapozás Michael végig is nézeti Pammel az elmúlt évtized összes Dundie Awardsát (mert ő természetesen rögzítette és archiválta mindet), többek között azt is, ahogy három egymást követő évben Pam átvehette a leghosszabb eljegyzésért járó Dundie Díjat. Mert Michael Scott saját találmányú díjátadójának van még egy különlegessége: kivétel nélkül mindenki olyasmiért kap díjat, amire ő személy szerint a legkevésbé sem büszke, sőt. Háromszoros hurrá a világ legtapintatosabb főnökének.

Michael körbejárja az irodát, és rögtönzött közvélemény-kutatást tart, hogy megtudja, megfelelő becsben tartják-e alkalmazottai a Dundie Díjaikat. Természetesen, Jimnek pl. a leghalványabb elképzelése sincs, hol vannak, Stanley pontosan tudja, hol vannak, mert kihajította az összeset, Dwight viszont egy külön erre a célra szabadalmaztatott vitrinben állította ki őket a kandallója fölött. Ez a TSI, azaz a Túl Sok Információ klasszikus esete - mondja Michael döbbent arccal a kamerába.

Ebben az etapban az első évad végére érünk, jövő héttől jön a második, ami sok rajongó szerint az igazi Office kezdete. A ’Kosárlabda’ című epizódban Michael úgy dönt, hogy javítja egy kicsit a közhangulatot egy ebédidőben lezavart baráti meccsel a raktárosok és az irodai dolgozók között. Sőt, hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a tét az, hogy aki veszít, az dolgozik szombaton, ezt imádni fogja mindenki. Ő maga valamilyen rejtélyes oknál fogva igazi kosárlabda géniusznak képzeli magát, nem újdonság, hogy az önkritika számára teljesen ismeretlen fogalom. A csapat összeállításánál pedig tökéletesen bebizonyítja edzői/szövetségi kapitányi alkalmatlanságát is, mert mindent elkövet, hogy az is tök szarul érezze magát, aki beválaszt a csapatba, és az is, akit kihagy, ezt csinálja utána valaki.

Először is alapember Stanley, csak rá kell nézni, egyértelmű, hogy kosárlabdát lélegzik, és ha olyan aktív lesz a pályán is, mint a keresztrejtvény-fejtésben, akkor megvan a nyerő ember. Másodszor kell Jim, csak ne legyen olyan buzis a pályán, mint az életben, mondja Michael, de ezt természetesen csakis baráti segítő szándékkal érti, rendes ember ez. Szükség lesz az új fiúra Ryanre is, mert vele jóban kell lenni, de Kevin, Oscar vagy neadjisten Phyllis ne is merjen álmodni pályára lépésről, Michael a puszta gondolattól is iszonyodik. Csak amikor Phyllis -nem is sejtve, hogy ezzel micsoda ász taktikai húzást vet be- finoman megvillantja a lehetőséget, hogy akkor majd pomponlány lesz, Michael inkább beosztja kezdőjátékosnak. Megvan a csapat!

Az ’Egészségbiztosítás’ című részben Michael Scottot komoly kihívás elé állítja a felső vezetés: készítsen a részlege számára egészségbiztosítási tervet, de olyat, ami a lehető legolcsóbban jön ki. Ez számára teljesen elképzelhetetlen, ugyanis az „egészségbiztosítás” szó hallatán ő minimum akupunktúrát, wellness hétvégét, thai masszázst meg sztriptíz aerobicot vizionált, de Jan előveszi a végtelen türelmű gyógypedagógus-stílusát, és jellegzetes fagyos tekintetét, lassan, tagoltan magyaráz, és helyreteszi. Ekkor már Michael is sejti, hogy ha egy ilyen egészségbiztosítási tervet elővezet a csapatnak, akkor baromira népszerűtlen lesz, és ez ő világában elfogadhatatlan (és elképzelhetetlen is, Michael Scott neve és a népszerűtlenség egy mondatban nem említhető), úgyhogy azt teszi, amit minden valamire való főnök tenne a helyében: rábízza a dolgot másra. Nevezetesen Jimre. Jim lelkesedését az ötlet iránt a következő kép szemlélteti:

Jim Halpertet sem érheti az a vád, hogy elveszett ember lenne, neki már van minden hasonló problémára egy standard megoldása: hárítsuk a dolgot Dwightra. Dwightban uyganis az a csodálatos, hogy nem csak simán elvállalja, de teljes lelkesedéssel veti bele magát a dologba, első kérdése Michael-höz kapásból az, hogy hány embert rúghat ki. Miután sikerül tisztázni, hogy az egészségbiztosítási terv felállítása nem foglal magában létszámleépítést, sem kövezést, sem nyilvános megszégyenítést, sem egyéb, totalitárius rendszere jellemző módszert, egy irodát munkaterületet csak kiudvarol magának Dwight, hiszen anélkül lehetetlenség lenne elvégezni ezt a roppant nehéz feladatot.

Üdv mindenkinek a Dunder Mifflinnél! Számomra ez a nap pirosbetűs ünnep, amikor egy magyar tévé műsorára tűzte az utóbbi évek legjobb vígjátéksorozatát, az Office-t. Igen, ez elfogultan hangzik, lehet velem vitatkozni is, de azt hiszem, lesznek páran, akik osztani fogják a véleményemet, elsősorban azok, akik elmosolyodni is képtelenek a Farrelly testvérek vígjátéknak csúfolt tragédiáin, ellenben percekig tudnak röhögni egy hamisítatlan angol komédián. Tény, hogy nem mindenkinek fekszik az Office humora, akit viszont egyszer elkap a hangulata, azt nem ereszti, mert a műfajban ez bizony remekmű, méghozzá a későbbi évadok folyamán egyre inkább sírvaröhögős.

Akkor kezdjük a bemutatással, amivel a Pilot is foglalkozik. Az Office-ról tudni kell, hogy egy érdekes műfaj, áldokumentumfilm-szituációs komédia hibrid, a sztori szerint egy dokumentumfilmes csapat (őket sosem látjuk) veszi az iroda életének minden pillanatát, valamint rendszeresen interjúkat is készítenek a szereplőkkel, ezért vannak olyan jelenetek, amikor a karakterek kiszólnak a sorozatból, véleményt alkotnak, reflektálnak az eseményekre. Az iroda és a csapat bemutatását a főnök, Michael Scott kezdi, aki a világ legjobb főnöke – mondja ő. Ennek alátámasztására vett is magának egy „A világ legjobb főnöke” feliratú bögrét, azt hiszem, ez mindent elmond róla. Michael stílusát szavakkal leírni nem egyszerű, de aki találkozott már idióta főnökkel, aki baromi viccesnek és jófejnek képzeli magát, közben a legkevésbé sem az, az szorozza meg ezt tízzel, és akkor a közelébe kerül a Michael Scott –jelenségnek.