Indul az Office második évada, és ebből a jeles alkalomból meg is ajándékozták magukat egy kis házi díjátadóval, a Dundie Awards-szal. A Dundie Awards tipikusan olyan vállalati esemény, ami a főnökön kívül senkit nem izgat a legkevésbé sem, és rajta kívül mindenkinek kínszenvedés rajta részt venni, de ahogy Pam fogalmaz, olyan ez, mint egy vonatbaleset: nem akarod nézni, de MUSZÁJ, mert a főnököd kényszerít rá. Hogy meglegyen a hangulati alapozás Michael végig is nézeti Pammel az elmúlt évtized összes Dundie Awardsát (mert ő természetesen rögzítette és archiválta mindet), többek között azt is, ahogy három egymást követő évben Pam átvehette a leghosszabb eljegyzésért járó Dundie Díjat. Mert Michael Scott saját találmányú díjátadójának van még egy különlegessége: kivétel nélkül mindenki olyasmiért kap díjat, amire ő személy szerint a legkevésbé sem büszke, sőt. Háromszoros hurrá a világ legtapintatosabb főnökének.

Michael körbejárja az irodát, és rögtönzött közvélemény-kutatást tart, hogy megtudja, megfelelő becsben tartják-e alkalmazottai a Dundie Díjaikat. Természetesen, Jimnek pl. a leghalványabb elképzelése sincs, hol vannak, Stanley pontosan tudja, hol vannak, mert kihajította az összeset, Dwight viszont egy külön erre a célra szabadalmaztatott vitrinben állította ki őket a kandallója fölött. Ez a TSI, azaz a Túl Sok Információ klasszikus esete - mondja Michael döbbent arccal a kamerába.

A buli indul, amit a társaság törzshelyén, a Chilisben rendeznek meg, és Michael volt olyan diszkrét, hogy egészen a Dundie Awards kezdetéig eltitkolta a csapat elől, hogy a felsőbb vezetés egy fillért nem adott erre a banzájra –mert az éves bulipénzt már a 05.05.05-ös bulival elhasználták- tehát mindenki magának fizeti a fogyasztását. De kit érdekel, az a lényeg, hogy együtt a banda, a színpadon pedig Michael Scott, kinek lenne oka panaszra? Akármilyen hihetetlen, de létezik ilyen elvetemült, egész konkrétan Pam bunkó vőlegénye Roy, és az ő raktáros haverja Darryl, akik Michael első magánszámánál (egy mérsékelt sikerrel előadott rap szólónál) lelépnek a balfenéken. Első számú Ősparaszt Vőlegény alapszabály, hogy a menyasszonynak minden ilyen és ehhez hasonló esetben követnie kell urát és parancsolóját, az egyéni akarat, mint olyan teljes kizárásával, tehát Roy fogja az asszonyt (éppen csak nem a hajánál fogva), és már vonszolja is a kocsi felé. Pam viszont meglepő módon lázad, kijelenti, hogy marad, sőt az első sorból fogja bíztatni főnökét, hogy minél több örökzöld popslágert szentségtelenítsen meg, és közben annyi piát fog összelopkodni az asztalokról, amennyit csak tud. Van egy olyan érzésem, hogy ennek ritka csúnya vége lesz.

Michael közben nagyon pörög, és bemutatja egyedülálló átváltozóművészi tehetségét is, volt már autentikus feka rapper és hülye ázsiai, vagyis ismét sikeresen távol marad a negatív sztereotípiáktól. A produkcióin alkalmazottai akármennyire is próbálnának, képtelenek akár elmosolyodni is, na nem mintha annyira törnék magukat. Pam viszont remekül érzi magát, mert felfedezte, hogy miután a jégkocka elolvad, még ki lehet szipolyozni némi alkoholt a koktélos pohárból. Jönnek a díjak is, persze mind kissé bántó és kissé disznó jellegű, különben mégis mi lenne a poén az egészben? Phyllis pl. a Bushiest Beaver díját kapja (’busiest’ beaver helyett), ezt képtelenség lett volna lefordítani. Ahogy az a nagy díjátadókon is lenni szokott, hamarosan sor kerül egy egészen megindító pillanatra is: Michael kvázi coming outol, amikor a Legszexibb Irodai Dolgozó díját új fiú Ryannek adja, és rá is csap a hátsójára a nyomaték kedvéért.

A vallatóban Ryan elmondja, hogy elképezése sincs, mihez fog kezdeni a díjával, és jelenleg nincs olyan dolog, ami ennél kevésbé tudná érdekelni. Az ilyesmi viszont kicsit sem töri meg Michael lelkesedését, ahogy az sem, hogy a legjobb ütközőjű könyvelőnek választott Angela konkrétan visszautasítja a díj átvételét. Pam ezt valami elképesztően poénosnak találja, kezd már beütni az este folyamán összekommunizált piamennyiség. És ha még nem mondtam volna,a Dundie Awards különleges báját az adja, hogy nem zártkörűsítették az éttermet erre az alkalomra, tehát a Chilis teljes aznap esti közönsége végignézheti, ahogy Michael elképesztő tehetséggel blamálja magát, sőt egyesek még képesek beszólogatni neki, sőt megdobálni.

Ez már Michaelnek is sok, és hirtelen tőle szokatlan módon önkritikát gyakorolva úgy dönt, rövidre zárja a díjátadót. Pam viszont még nem szórakozott eleget, és önként átveszi a hangulatgyárosi szerepet. Ki tudja, mennyi pia hozta ezt ki belőle, vagy csak valamilyen furcsa módon szolidaritás ébredt benne főnökre iránt, de a nála sokkal józanabbak is csatlakoznak Michael bíztatásához, hogy igenis folytassa a Dundie Awardst és ossza ki a többi díjat is. Így a csapat tökéletes megelégedésére Kevin megkapja a Ne Kövessetek Díjat, aminek a megalkotására Michaelt az a feledhetetlen pillanat ihlette, amikor egyszer Kevin után ment be a WC-re, és azonnal el is átkozta magát ezért a cselekedetéért. Ami Pam díjazását illeti, Michaelnek hihetetlen módon sikerült felülemelkednie önmagán, és NEM a Leghosszabb Eljegyzés díját adta neki, hanem a Legfehérebb Tornacipő díját, amitől az érintett láthatóan megkönnyebbül, Jim pedig őszintén értékeli Michaelnek ezt a gesztusát. Pam az Oscar/Emmy/Golden Globe/Grammy díjátadók legjobb pillanatait összegyúrva nagyon megható köszönőbeszédet rögtönöz, természetesen Istennek is megköszöni a Dundie-t, és ezt a feledhetetlen pillanatot. A követező feledhetetlen pillanat viszont Jimre vár, ahogy Pam még mindig a neves díjátadók hagyományait követve szájon csókolja a kísérőjét, ez esetben Jimet, aki alig kap levegőt a döbbenettől.

Mindent összevetve a Dundie Awards kimondottan sikernek könyvelhető el, a végén Pam beesik az asztal alá, Dwight pedig hősiesen ráveti magát, hogy megmentse, majd letépi az ingjét, hogy legyen mivel alátámasztani Pam fejét. Így aztán kihajítják az egész csapatot, mert a Chilisben sem pialopást, sem a vetkőzést nem tolerálják, de semmi sem kovácsol jobban össze egy közösséget, mint egy ilyen élmény, így Michael roppant elégedett. Hát még amikor Pam beleüvölti a kamerába, hogy ez volt minden idők legjobb Dundie Awardsa, Michael már alig lát a meghatottságtól.

A „Szexuális zaklatás” című epizódban Michael azzal a kellemetlen ténnyel szembesül, hogy sem alkalmazottai, sem a felsőbb vezetés nem díjazza az ő szexuális jellegű poénjait. Először is ő ezt képtelen elhinni, mert ő Michael Scott, Chandler és Joey egy személyben, valamint a továbbított levelek királya, és hát ki ne imádná a továbbított leveleket? Főleg ha azok trágár üzeneteket, és animálszexes képeket és videókat, fenyegetéseket, ha nem továbbítod 225 embernek, esetlegesen vírusokat is tartalmaznak? Na ugye. Michael a maga részéről öncenzúráról hallani sem akar, mert szerinte semmi nem mérgezi jobban a munkahelyi légkört, mint a disznóviccek kiiktatása. Másodszor pedig hogy is van az, hogy neki a legártatlanabb disznóviccet sem szabad megeresztenie, Stanley meg ott tarthatja az asztalán a 16 éves szexi pomponlány fotóját, akire mellesleg ő is gyakran gondol zsebhokizás közben? Hát úgy, hogy a 16 éves szexi pomponlány Stanley kislánya, a kép azonnali hatállyal elkerül az asztalról, Michael pedig jobb, ha távol tartja magát pár napig Stanley-től, ha nem akarja megtapasztalni, milyen érzés vonalzóval a segglukában létezni.

Ha már disznóviccekről volt szó, épp itt az ideje, hogy megismerjük Michael BFF-jét (=best friends forever) Todd Packert. Ha eddig valaki azt hitte, hogy Michael elviselhetetlen, alkalmatlan poénokkal dobálózó disznó, az csak úgy lehetséges, hogy nem találkozott még Todd Packerrel. Minden túlzás nélkül Packer az egyik leggusztustalanabb emberi lény, aki valaha taposta ezt a bolygót, számára semmi olyasmi nem vicces, ami nem perverz, gusztustalan, diszkriminatív, vagy nőgyalázó, de egy jó poén mindezeket a dolgokat egyesíti magában. Ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent, nem csoda, hogy a dolgozók nagy része már automatikusan a hányászacskóért nyúl, amint Todd Packer megjelenik a színen, illetve erősen tekingetnek a vészkijárat irányába. Packer egyébként azért jött, mert neki fuvar kell, ugyanis ittas vezetésért bevonták a jogsiját, így szerencsétlen Ryanre hárul majd a hálátlan feladat, hogy fuvarozza. Új fiúnak lenni szar.

Közben a csapatnak felvilágosítást kéne tartani a szexuális zaklatás mibenlétéről, és a Szexuális Zaklatás Panda szerepét a HR-es Toby vállalja magára. Amíg tart a kiselőadás, Michael tüntetőleg kivonul, hogy egy felpumpált guminővel térjen vissza, amit Toby egész nyugodtan tekinthet hadüzenetnek. Pedig nem ártana, ha Michael ezen a napon kivételesen képes lenne emberhez méltóan viselkedni, ugyanis Pam anyukája idelátogat, amitől kicsi lánya már nagyon izgatott.

De előbb még érkezik Jan, méghozzá egy ügyvéddel, hogy tisztázzanak egy s mást, Michael máris fülét-farkát behúzva sunnyog be az irodájába. Ezt nagyon is jól teszi, tekintve, hogy főnöknője pont akkor állított be, amikor Michael harsogva jelentette be az irodában, hogy a raktáros Darryll meghúzta a szexuális zaklatásról szóló videóban szereplő oktatócsajt. Jan szépen, tagoltan, egyszerű mondatok segítségével próbálja Michaellel megértetni, hogy a szexuális zaklatás rossz, az ő poénjainak elég nagy része jó eséllyel esik ebbe a kategóriába, és az utolsó dolog, ami a cégnek hiányzik, az egy szexuális zaklatási per. Michael sikeresen felfogja, hogy ez azt jelenti, hogy minden szexuális jellegű poénját elfelejtheti, köztük első számú kedvencét, a „That’s what she said”-et is.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert nagyon úgy néz ki, hogy a magyar fordítás az életben nem fogja tudni visszaadni ennek a mondatnak a varázsát. Lényeg, hogy Michael kedvenc humorforrása az, hogy ha valaki olyasmit mond, aminek ha nagyon akarjuk, többletjelentése van, és a mondat simán elképzelhető szexuális kontextusban is, akkor Michael rávágja, hogy „that’s what she said”, vagyis „a csaj is ezt mondta”, és jót röhög a saját poénján. Jim pedig a főnöknő és az ügyvéd jelenlétében mindenképpen ki akarja provokálni Michaelből ezt a mágikus mondatot, ezért mintaszerűen feladja neki a labdát. Elmondja, hogy ő rendkívül csalódott lenne, ha le kéne mondania Michel poénjairól, annál is inkább, mert őt eddig mindig elégedetten hagyta ott. Fantasztikus látni a belső küzdelem minden egyes összecsapását szinte lassított felvételben Michael arcán úgy, hogy TUDJUK, melyik oldal fog győzedelmeskedni, és úgy is lesz. Michaelből kibukik egy diadlmas „that’s what she said”, és Jan abban a pillanatban belöki az irodájába, hogy jól megbüntesse. That’s what she said.

Ezek után Michael úgy érzi, épp ideje felvérteznie magát egy ügyvéddel, be is hívja az irodába az utcai plakátokról levadászott „sztárügyvédet”, amikor Jan ismét szépen, tagoltan felvilágosítja, hogy nem kell neki ügyvéd, mert a vállalati ügyvédet pontosan az ilyen esetekre tartják. Michael alig hisz a fülének, hogy ezek szerint még sincs akkora szarban, mint gondolta.

Nézzük a többi szálat is. Miután Szexuális Zaklatás Panda Toby elkövette azt a végzetes hibát, hogy a „ha bármi kérdésetek van, forduljatok hozzám bizalommal” mondattal zárta a kiselőadását, Dwight megkörnyékezi pár elég meglepő kérdéssel. Először is tudni akarja, hol van a csikló (és egyáltalán mi is az), másodszor hogy néz ki pontosan egy női nemi szerv, és reméli, hogy a HR-es kolléga részletes felvilágosítást tud majd adni neki ezekben a kérdésekben. És az a szép, hogy Dwight ezt nem szívatásból csinálja. Toby nyilván azt fontolgatja éppen, miért is nem lett inkább tűzoltó, és pár perc néma hitetlenkedés és döbbent bámulás után elhajtja Dwightot azzal, hogy a kérdései nem vállalati, hanem anatómiai kérdéseket feszegettek, így kergessen valaki mást az öngyilkosságba, és őt hagyja békén.

Pam anyucija is megérkezett, és Jim pechjére pont lemaradt a bemutatásról, mert befutott az ősember, és Jim jobbnak látta lapítani. Todd Packer is visszatért mindenki legnagyobb örömére, és éppen egy olyan disznóviccet ad elő, aminek a főszereplője egy Phyllishez hasonló alkatú hölgy, és ez már sok Michaelnek is. Ő az alkalmazottja védelmére kel, mert ő úgy szereti Phyllist, mint a nagymamáját (azzal az aprósággal ne törődjünk, hogy gimis osztálytársak voltak), sőt kimondottan dögös nőnek tartja. Hogy ez hogy jön össze a nagymamás hasonlattal, azt inkább ne is firtassuk, és Michael még jól megölelgeti és megpuszilgatja Phyllist, aki ettől leginkább halálra van rémülve, de akit Michael Scott szeret, az igenis számoljon az efféle kockázati tényezőkkel. A vallatóban Michael még összegzi a nap tapasztalatait, miszerint ő is belátja, hogy valahol meg kell húzni a határvonalakat, eljön az az idő, amikor apuci már nem fürödhet együtt a gyerekeivel. Ahogy ő sem zuhanyozhat együtt Pammel, akármilyen király ötlet is lenne ez. Ez egy kimondottan tanulságos epizód volt.