’Az ügyfél’ című részben Michaelnek és Jannek fontos feladata van: megy kell nyerni a cég történetének legfontosabb ügyfelét, magát a megyét, és ez az a bolt, ami megmenthetné a céget a további leépítésektől. Mivel azonban valami rejtélyes oknál fogva Michael Scott közreműködése ebben elkerülhetetlen, akár keresztet is lehetne vetni a dologra, Jan mégis lát esélyt arra, hogy nyélbe üssék az üzletet. Úgy gondolja, ő a tárgyalás minden másodpercét gondosan megtervezte előre, már csak egy szájkosár kell Michaelnek, és akkor akár még esélyük is lehet, kívánjunk nekik sok szerencsét.

Michael már az elején jelenti, hogy az elegáns étteremben törölte az asztalfoglalást (mert az olyan snassz és konvencionális), és áttette a tárgyalást a Chilis-be, mert az sokkal hangulatosabb. Jan vérnyomása pillanatok alatt az egekbe szökik, pedig ez még csak a kezdet. Az még egy kis hangulati aláfestést ad a napnak, hogy Michael mindenki előtt kijelentette, hogy ha ő nincs bent, úgysem dolgozik senki az irodában, és az a meglepő, hogy ebben az eddig látottak alapján teljesen igaza van, lehetséges, hogy a viszonylagos rend Michael Scott jelenlétének köszönhető? Döbbenet. Most, hogy a főnk és a főnöknő elhúztak, máris alakul az anarchia, először a legrosszabb randik felemlegetésével. Jó játék, főleg, amikor Pam kijelenti, hogy ebben a kategóriában ő az örök győztes, egyszer ugyanis a pasija magával vitte az öccsét is a randira, egy hokimeccsre, ahol úgy megfeledkeztek Pamről, hogy ott is hagyták a meccs után. Eddig még akár vicces is lehetne a sztori, de amikor kicsúszik Pamből, hogy ezt a csodás húzást jelenlegi vőlegénye követte el nem is olyan régen, már kicsit sem az.

Michael és Jan a Chilisben találkoznak a Nagyon Fontos Ügyféllel. Jan már kezébe venné az irányítást, szépen bemutatkozik, amikor Michaelnek feltűnik, hogy a neve mintha rövidebb lenne a megszokottnál. Csak Jan Levinson és nem Jan Levinson Gould, tehát elvált, és Michael úgy érzi, hogy ez a legalkalmasabb pillanat ennek a megvitatására, még az „akarsz róla beszélni?” is elhangzik, és szerintem Jan ebben a pillanatban kezdte igazán bánni, hogy annak idején mégsem ment ballerinának. Az ügyfélnél azonban csodával határos módon Michael egyik húzása sem veri ki a biztosítékot, sőt ugyanakkora lelkesedéssel rendel ő is Awesome Blossom-ot - ami a Chilis specialitása, nyilván tipikusan munkaebédekre fenntartott pia a neve alapján. Ennél is meglepőbb viszont az, hogy a Nagyon Fontos Ügyfélnek Michael minden egyes poénja bejön (!), és hasonlókat tud ő is. Valószínűleg tízezerből egy ilyen ember létezik, de Michael, Jan és a Dunder Mifflin legnagyobb szerencséjére ők pont belefutottak abba az egybe.

Még pár Awesome Blossom, és (Jan részéről) némi tömény, valamint diszkrét lelki szemetesládázás (téma: Jan válása) után még jobb a hangulat, Főnökasszony, miután elmesélte, hogy a gyerekkérdés volt a válóok (ő akart, a férje meg nem) kissé unottan támasztja az asztalt, de Nagyon Fontos Ügyfél és Michael baromi jól érzik magukat. A poénkodás közé még néhány üzleti téma is becsúszik, de ezen a téren csak nem haladnak, annyira még nem részeg az ügyfél, hogy alkudozás nélkül elfogadja az ajánlataikat, így Michael jobbnak látja tovább oldani a hangulatot. Ezért telefonos segítséget kér, bezavarja Pamet az irodájába, hogy olvasson be neki pár válogatottan jó viccet a vicckönyvéből, és ez az a pillant, amikor Pam kincset talál Michael íróasztalfiókjában. Pillanatok múlva már Jim asztalán landol a mappa, ami a Threat Level Midnightot, Michael Scott saját forgatókönyvét –storyboarddal együtt (!!!) tartalmazza. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Pam a Szent Grált találta meg, ez a tárgy most egyértelműen véget fog vetni minden munkára irányuló próbálkozásnak az irodában.

Jim számára a következő lépés egyértelműen az olvasópróba, amiben mindenkinek részt kell vennie. Michael Scarn ügynök (mert ez a főhős neve) szerelmét, Catherine Zeta Jonest (mennyit gondolkodhatott Michael a karakterneveken) Phyllis fogja alakítani, aki már az első jelenetben szerelmet vall a főhősnek, jól indul ez a film. A csapat már éppen kezdene belejönni, amikor beállít Dwight, és már kezdődne a „megmondalak titeket apucinak” –szónoklat Dwight-féle változata, amikor Jim egy zseniális vezércsellel Dwightra osztja a főszerepet. Mint miden akcióhősnek, Michael Scarn ügynöknek is van egy segédje –egy totális idióta- akit Michael Samuel L. Changnek nevezett el, csakhogy tartózkodjon a közhelyektől. Ennek a karakternek is fantasztikusan eredeti mondatai vannak, mint pl. „de jól nézel ki Michael, lefogytál, ugye?” vagy a „de vicces vagy Michael!”. Michael egyértelműen blockbouster forgatókönyvet alkotott. Történik viszont egy kellemetlen dolog: a szövegben szerepel a „Dwigt” név is, de hát egyik karaktert sem hívják így, hogy is van ez? Pam szépen kikövetkeztette, mi történt: az idióta segédet, Samuel L. Changet, aki mindet elcsesz és végül az USA bukását okozza, Michael eredetinek Dwight-nak nevezte el, majd az összes Dwight-ot Samuel L. Changre cserélte, de a Word nem láthatott Michael agyába, így benne maradt a szövegben az egyetlen elgépelt DWIGT. Kellemetlen.

Lássuk, hol tart ezalatt a küldetésben Michael Scarn ügynök és Catherine Zeta. Utóbbi már meg sem próbál belefolyni a tárgyalásba, hanem őszintén reméli, hogy ezt az egész napot kitörli majd az alkohol az emlékezetéből, Michel Scarn ügynök viszont nagyon elemében van. Úgy tűnik, Michaelnek nagyon jót tsz, ha talál valakit, akivel egy nyelvet beszélnek, időközben az üzletre terelődött a szó, és Michael olyan ügyesen osztja a lapokat, hogy egy rövidebb alkudozás után megkapják a megrendelést! Ez pedig odavarázsolja Jan arcára a legcsodásabb mosolyt, amit eddig ebben a sorozatban lehetett látni, szép volt Michael.

Ezek után csak azt várják, hogy az ügyfél elhajtson, és még a parkolóban egymás nyakába ugranak. Sőt, Michael egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondolja, hogy az üzlet megkötésének ideális megünneplése a főnöknővel való smárolás, de az igazán meglepő az, hogy Jan nem tiltakozik! A kamera viszont tovább forog, úgyhogy Jan jobbnak látja áttenni ezt a partit privátba, mondjuk az ő hotelszobájába, hoppá. Kezdenek egyre érdekesebb fordulatokat venni az események.

Az irodában közben lefújták az olvasópróbát, és Dwight a Dwigt-incidens miatti feszültséget egy kis puffogtatásban éli ki – tűzijátékra gondolok. Jim pedig úgy látja, eljött az ő ideje, hogy megmutassa Pamnek, vannak olyan pasik is, akik nem hogy nem hagyják ott a barátnőjüket egy randin, de még kaját is készítenek nekik. Valóban egész hangulatos randit hoz össze neki Jim saját készítésű szendviccsel, gyertafénnyel (rovarriasztó gyertya), tűzijátékkal (Dwight révén, Dwight ordításaitól kísérve), sőt még némi tánccal is, amikor Jim iPodját hallgatva lötyögnek egy kicsit. Mintha kezdene a dolog veszélyessé válni.

Másnap Dwight az irodában ébred (Michael meghagyta, hogy addig senki nem mehet haza, amíg ő vissza nem ér), és azt látja, hogy Jan reggel jön vissza a kocsijáért, ami az egész éjszakát a Dunder Mifflin parkolójában töltötte. Érdekes…ezek után a dokfilmes stáb megállás nélkül faggatja Michaelt az éjszaka részleteiről, de ő úriember, belőle ugyan egy szót nem fognak kihúzni. Kivéve azt, hogy egész éjszaka dumáltak és smároltak Jan hotelszobájában. Jan a maga részéről attól tart, hogy valami eddig lappangó agybaja jött felszínre az éjszaka folyamán, Michael képéről le nem lehet törölni a vigyort, a sorozat pedig kapott egy izgalmas új szálat, élvezet lesz nézni a dolog folytatását.

A „Teljesítmény-értékelés” című részben Michaelnek az lenne a feladata, hogy értékelje alkalmazottait, de ő csak a Jannel való kapcsolatát hajlandó értékelésnek alávetni. Ennek értelmében mindenkinek lejátssza a Jannel való telefonbeszélgetéseit elemzés céljából, fő a diszkréció. Főnökasszony pedig gondosan ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se hangozzon el semmi olyasmi a telefonban, ami nem kapcsolódik a munkához, különben is most van terítéken némi ostorcsattogtatás is, hogy Michael haladjon már azokkal a teljesítmény-értékelésekkel. Stanley hosszan és komolyan elemzi Michaelnek, hogy a nőknél nem is arra kell ám figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit nem mondanak, tehát hallgassák meg Jan üzeneteit újra, most a szünetekre koncentrálva. Már éppen kiszakadna a nézőből egy „MIVAN?”, amikor vágás, és Stanley-t elárulja a gyóntatóban, hogy csak a bónusza miatt csinálja.

Az egyetlen ember, aki konkrétan várja az értékelést, az Angela. Elmondja, hogy ő kifejezetten élvezi, ha bírálják, annak idején szépségversenyeken is indult, csak hogy ítélkezzenek fölötte, érdekes perverzió. Most viszont nem lesz alakalma kiélni ezt, mert Michael egy félmondatos értékelés után rávágja az ajtót, ugyanis Jan hívja, és jelenleg ez minden mást felülír Michael fontossági sorrendjében. Az irodában egyébként egész nap az a téma, hogy most megtörtént-e az a bizonyos a két főnök között, és Angela helyreteszi a fiúkat azzal, hogy az irodai románcok senki másra nem tartoznak, csak azokra, akik érintettek benne. Érdekes, tőle azt vártam volna, hogy egyáltalán nem helyes irodai románcokba bonyolódni.

Pár szót Dwightról is, már régen volt. Dwight a teljesítmény-értékelését arra akarja használni, hogy fizetésemelést követeljen, egyébként pedig azt hiszi, hogy péntek van. Amúgy csütörtök van, de ha már úgyis így adódott, Jim ebben egy újabb remek lehetőséget lát Dwight szívatására, és rá is játszik, ahogy csak tud, elspoilerezik Pammel Dwight csütörtök esti sorozatait, meg ilyenek. Ez egy ritka aljas dolog volt.

Jan pedig bejelenti, hogy személyesen akarja meghallgatni a teljesítmény-értékeléseket és Michel teljesítmény-növelésre vonatkozó ötleteit (annyira kívánkozik ide egy „that’s what she said”), úgyhogy Michael úgy dönt, ideje reaktiválni az ötletdobozt. Határozottan utasítja az alkalmazottakat, hogy dobják be az építő jellegű bókjaikat (mert Michael Scott szerint létezik ilyesmi) az ötletdobozba, mire megérkezik a vaslady. Jan érkezik, és rendíthetetlen, semmi másról nem hajlandó beszélni, csak munkáról, pedig Michael megpróbálta egy csókkal üdvözölni, merész. Michaelnek az egyetlen munkát érintő kérdése az, hogy Jan milyen parfümöt visel (a munkahelyen viseli), mert teljesen beindult tőle. Izgalmas lesz ez a teljesítmény-értékelés.

Nyitják az ötletdobozt, Jan és az egész iroda jelenlétében, amibe valóban rengeteg építő jellegű javaslat került a nap folyamán, pl. hogy Michael használjon dezodort és mosson fogat kávézás után. Bár előkerül egy Y2K problémára vonatkozó kérdés is, illetve a volt könyvelőjük javaslata, miszerint jobban kéne figyelni a depressziós munkatársakra. Nem is érdemes találgatni, mikor nyitotta ki Michael utoljára a dobozt, de az talán elmond valamit, amikor Phyllis közli, hogy a javaslatot író depressziós könyvelő egy éve főbe lőtte magát. Ezek után már csak egy dolog van, ami még cikibbé teheti a helyzetet (persze csak azok után, hogy Dwight bejelentette, hogy senkinek nincs kedve holnap –azaz szombaton- bejönni dolgozni), ez pedig a velős „ne dugd meg a főnöknőt” -javaslat. Jan már zavarja is be Michaelt az irodájába, de úgy, mint a szél.

Némi tipikus Michael Scott-féle értetlenség, Dwight közbeszólása –ő valahogy úgy érezte ez az alkalmas időpont a fizetésemelés kikövetelésére- után Jan rövidre zárja a dolgot, soha nem lesz köztük a munkán kívül semmi, majd elviharzik, és mivel ezt Michael még mindig nem veszi egyértelmű üzenetnek, utána rohan. A liftnél éri utol, és mivel Michael Scott soha nem tudja, mikor érdemes leállni, kierőszakolja főnöknőjéből, hogy mondjon legalább egy indokot, miért nem akar vele járni. Jannek nem kell kétszer mondani, mond mindjárt tízet, csak a lényegesebbek: Michael elviselhetetlen, durva, ostoba, teljesen alkalmatlan egy kapcsolatra, tényleg nem ártana kávé után fogat mosnia, és a válás után most ez a kapcsolat az utolsó, ami Jan életéből hiányzik. És ez megteszi a hatást, Michael elégedett! Épeszű ember számára rejtély, hogy miért, de ő ebből azt vette ki, hogy ő egy nagyszerű pasi, de Jan még nem áll készen egy új kapcsolatra, viszont később még bármi lehet. Irigylésre méltó optimizmus.

Másnap van, munkanap felénél járunk, és Dwight széke üres. Azé a Dwight K. Schrute-é, aki előző nap még a világ legideálisabb alkalmazottja volt, és többek között azzal az indokkal kért fizetésemelést, hogy ő a megbízhatóság élő szobra, soha nem mulasztott még egy napot sem munkából, sőt, ünnepnapokon is bejár. (hogy ez illegális, attól most tekintsünk el) Most déli 12 van, és nincs itt, nem is szólt be, hogy nem jön, búcsúzhat a fizetésemeléstől, és talán nem árt majd átismételi a hét napjait.