San Franciscoban vagyunk, és egy vidám csajos estén kezdünk. A hölgyek már jó pár koktélon túl vannak, de egyiküket egy nagyon átlátszó ürüggyel a főnöke elhívja, hogy iktassanak még pár doksit az irodában. Nate, a főnök tudja, hogy ez bizony nem fog beválni, a csaj, a titkárnő, Maddie is jókat mosolyog rajta, nem bizony, így megegyeznek, hogy Nate hazamegy, Maddie már rég hívott neki taxit, szépen lerázta őt. A csajok is vigyorognak, igen, egész nap ugyanígy nyomul rá. Maddie vidám hangulatának hamar vége lesz, ugyanis egy rosszarcú pasas figyeli őt az egyik asztalnál, de mire Maddie visszanéz, már ott sincs. A lánynak "semmi baja" de inkább haza megy. Maddie olyan gyorsan szedi a lábait a parkolóban, ahogy csak tudja, igaz sikerült ráijeszteni egy kukák közt járkáló kóbor kutyával, de épségben eljutott a kocsijáig és elhajtott, ám a rosszarcú pasas a parkolóig követte őt. Másnap reggel az irodában Maddie a napindító kávét készíti a főnökének, de Nate irodája túl csendes és egy jókora véres kéznyom virít az ajtón. Maddie belép az irodába, és ott még több vért és Nate csúnyán szétmarcangolt holttestét találja.

Este van, egy kihalt mellékúton vagyunk és egy házaspárt ismerünk meg. A feleséget, Mollyt, a bűbájos Tricia Helfer alakítja, ő ül a volán mögött, a férje az anyósülésen a térképen próbál kiigazodni. A rádióból a The House of the Rising Sun szól a The Animals-tól. Sajnos nincs értelme tagadni, a pár eltévedt, David, a férj képtelen beismerni, hogy tévedhet ő is. Mint tipikus férfi, nem fog útbaigazítást kérni, akkor se, ha ehhez vissza kéne fordulni a majdnem 40 percnyi útra lévő benzinkúthoz. Szegény Molly meg van áldva egy makacs férjjel, és az évfordulójukat így az úton tölthetik. David próbálja puszikkal és édes bazsajgással kiengesztelni a feleségét, de vezetés közben ilyet nem lehet csinálni és jön is a baj. Az úton feltűnik egy férfi, Molly félrerántja a kormányt, de az ütközés így is meglesz, majd lesodródnak az útról, be egyenesen a fák közé. Kicsivel később Molly felébred az összetört kocsiban, David nincs mellette. Kikászálódik a kocsiból, Davidet keresi az erdőben bolyongva. Meglát egy kunyhót, bemegy, sok berendezés nincsen odabent, csak jó sok kés, és minden más, ami a vadászathoz kell. Molly nincs egyedül, ott van vele ugyanaz a férfi, aki feltűnt az úton. Molly örül, hogy semmi baja sincsen, de a férfi megmutatja a valódi énjét. A hasán egy jókora lyuk tátong, lógnak a belei, ő maga pedig egy szörnyeteggé változik.

Ebben a részben a nagyszerű Richard Speight Jr. alakítja a kiemelt mellékszereplőt, aki a későbbiekben jó sokszor bosszantja fel a fiúkat,  de most még csak az ismerkedésüket látjuk. Este kezdünk, egy egyetemi prof. egy kis extra munka miatt bejött dolgozni, a Crawford Hall épületében lévő irodájába. Ám az épület előtt egy, a téli hideg időhöz képest nagyon lengén öltözött fiatal lány várakozik. A lány nagyon mosolyog, az egyik órájára jár, és nagyon fontos lenne, hogy beszéljenek. A prof. habozik egy kissé, a fogadóóráit javasolná, de a kedves mosolynak nem bír ellenállni. A lány az irodában bevallja, hogy nem is a diákja, egyszerűen csak meg akart ismerkedni a pasassal. Arthurnak hívják a professzort, benne van a flörtben, egy csók is elcsattan, és egy ideális világban talán lenne benne annyi férfias bátorság, hogy ennél többet talán ő sem akarna egy naiv, fiatal lánytól, hiszen a könyve szerint mégiscsak az erkölcstannal foglalkozik. De nem, ennyire nem ideális a világunk, a pasas élvezi is a dolgot, ám  csók közben a lány arca egy oszladozó hulláévá változik. A prof. halálra rémül és az ablakhoz hátrál. Ezekben a pillanatokban a gondnok (R.S. Jr.) zárja az épület ajtaját, alig tesz meg néhány lépést, Arthur tanár úr teste lezuhan a kőkemény betonlépcsőre.

Egy nagyon ideges Deannel kezdünk, Ellennel telefonál, sehol sem találja Sammyt. Szerencsére hamarosan Sammy is telefonál, mehet hozzá a tesó. Sammy viszont nincsen jól, véres a keze. Dean megérkezett a motelba, ahol Sammy megszállt, nem lesz köszönet abban, hogy megtalálta az öcsit, akinek nemcsak a keze véres, hanem a ruhája is, de ez nem az ő vére. De hogy kié, azt nem tudja, sőt, nem is emlékszik semmire.

A sorozat utolsó hogyvoltja óta le sem merem írni, hány év telt el, de úgy gondolom, hogy a Supernatural/Odaát megérdemli, hogy folytatódjon. Fogalmam sincsen, hogy mikor érjük be Baby-t és a fiúkat, akik immár a 14. évadot kezdték meg idén októberben és már a 300. epizódot is megünnepelték. A második évadtól vesszük fel a fonalat, ahol a tesók még szinte fel sem nőttek, olyan kölyökképük volt és legnagyobb gondjuk az volt, hogy hogyan intézzék el a Sárgaszemű démont, régi szép idők… Akkor kezdjünk is, menjünk a Rhode Island-i Providence városába, késő este van, egy unott, kiélt,  ribancosan öltözött csaj kapcsolgatja a tévét, mígnem rátalál egy tévés prédikátor műsorára. Nem hatották meg az Úr szavai, kikapcsolja a készüléket és rögtön utána villogni kezdenek a lámpák, a tévé önmagától bekapcsol, a prédikátor azt kéri a nézőktől, hogy fogadják be az Urat. Az egész lakás remeg, mintha földrengés lenne, a lány azt se tudja, mi történik, majd egy fényalak tűnik fel a folyosón…

A héten Milwaukeeban vagyunk, ahol a várost izgalomban tartó esemény ezúttal nem igazán természetfeletti – legalábbis első ránézésre: a városi bankban 3 órája túszokat ejtett egy rejtélyes bankrabló. Egy izgatott riporternő bejelentkezéséből megtudjuk, nem sokkal korábban rövid tűzpárbaj alakult ki a helyszínen, de a rendőrök és kommandósok egyelőre a helyükön vannak. A túszok nagyjából tízen vannak… de várjunk csak, valami történik. A bank ajtaja kinyílik, a bankrabló szabadon engedi az egyik túszt. Minden fegyver rá szegeződik, de egyelőre a rendőrök nem lőnek – szerencsére, mert a mi rémült szemű bankrablónk nem más, mint Dean Winchester. És ezt így hogy?

A történet egy nappal ezelőtt kezdődött, ez is csak egy szokásos vadászatnak indult. Sam és Dean egy ékszerboltban nyomozott, FBI ügynököknek kiadva magukat. Ugyanis az egyik alkalmazott, Helena, aki kollégája szerint szinte családtagként bánt mindenkivel, egy este csak úgy spontán megőrült. Zárás után visszatért az ékszerboltba, kipakolta a vitrinekből és a széfből az összes gyémántot, majd hidegvérrel arcon lőtte az éjjeliőrt. Az egész esetnek már csak azért sincs semmi értelme, mert Helenát később holtan találták a fürdőkádjában, ahol egy hajszárító által öngyilkos lett. Sajnos a biztonsági kamera felvételeit a rendőrök lefoglalták, így azt „ügynökeink” nem tudják megkaparintani – ellenben a csinos eladó hölgyike készséggel nyújtja át Deannek a telefonszámát, ha esetleg a későbbiekben még egyszer ki szeretné hallgatni. Jaj :)

Ava már egy hónapja hogy nyomtalanul eltűnt, mindössze egy vérben úszó hullát hagyva maga után. Sam és Dean azóta próbálnak a nyomár bukkanni, hiába. Sammy – meglepő módon – magát okolja a lány eltűnéséért, de mivel a nyomozás megrekedt, úgy döntenek, tovább folytatják a munkát, és megpróbálnak legalább másokat megmenteni a gonosz lényektől. Akad is egy gyanús haláleset egy connecticuti szállodában.

Az öreg, bezárás előtt álló hotelban anyuka és két bájos szőke kislánya, Tyler és Maggie laknak. Mivel költözés előtt állnak, a lányok régi játékait összepakolták, hogy elvigye egy jótékony szervezet. Egy helybéli pasas jött a dobozokért kicsit szomorúan, hogy bezárják a szállót, de a kislányok hangulata sem túl rózsás a csomagolás miatt. Tyler be is vonul a szobájába, ami zsúfolásig van tömve porcelánfejű babákkal (rendkívül rémisztő látvány), és pakolászni kezd az óriási babaházban, ami mellesleg a hotel pontos mása. Az egyik babát egy emeleti szobában helyezi el, de pár másodperc múlva már csak hűlt helyét találja a bábunak. A kis műanyag fickót a makett lépcsősor alján találja meg, hátrafordult fejjel – ugyanebben a pillanatban éles sikoltást hallunk lentről: anyuka most talált rá a szállító fickóra, a lépcső alján, teljesen abnormális, 180 fokos szögbe csavarodott nyakkal. Az élet utánozza a babaházat…

Dr. Waxler pszichológus egy Scott nevű fiatal srác tévképzeteit próbálja kezelni fogadóóráján. Scott azt állítja, hogy ha megérint valamit, azt a kezével fel tudja tölteni elektromossággal. Egy éve jött elő ez a természetfeletti képessége, amit a szomszéd macskáján le is tesztelt. Szerencsére mást még nem sütött meg, bár az álmaiban megjelenő sárgaszemű férfi folyton rossz dolgokra próbálja rávenni. Scott eddig ellenállt a kísértésnek, de szerinte a Sárgaszeműnek tervei vannak vele. Akármi is legyen ez a terv, Scott már biztosan nem lesz részese: a kezelésről hazafelé menet a srácot egy ismeretlen elkövető halálosan megkéseli.

Sam és Dean közben ott folytatják a beszélgetést, ahol egy hete abbahagyták: hogy mit is suttogott Apa Dean fülébe, mielőtt meghalt. Szóval azt mondta, hogy Deannek vigyáznia kell Sammyre, és meg kell mentenie. Azt nem mondta, mitől, de hogy ha nem sikerül, akkor viszont meg kell ölnie az öccsét. Szép kis végakarat, nem csoda hogy Sammy felhúzza magát. Ezek szerint John tudta, hogy mire készül a démon? Apa szerint Sam át fog állni a sötét oldalra? A kis Anakin szerint jó volna kideríteni, mi folyik itt, még mielőtt Darth Vaderré változna, Dean viszont nem akar ezen agyalni, amíg ki nem találják, mi legyen a következő lépés.

Sam megint rémálmodik. Valami kis rendelőféleségben vagyunk, ahol Dean egy doktornő, egy fiatal szőke lány és egy nagydarab fekete fickó társaságában hallgatja egy székhez kötözött srác rimánkodását, hogy ne öljék meg, mert nincs benne az a valami. De Deant nem hatják meg a könnyek, hidegvérrel meghúzza a ravaszt.

Miután Sammy magához tér, a látomásban szereplő jelekből kideríteti, hol várható a furcsa esemény, így Deannel máris útra kelhetnek, hogy megfejtsék a leendő esemény okát, esetleg megakadályozzák azt.

Reggelre meg is érkeznek River Grove-ba, ahol kb. az első ember aki útjukba kerül, a látomásban is szereplő nagydarab fekete fickó. A srácok a ZZ Top-ból kölcsönzött nevekkel rendőrbírónak adják ki magukat és a leendő megkötözött fiúról próbálnak kideríteni valamit a fickótól, aki mellesleg mint kiderül, a hadseregben szolgált. Az Őrmester a személyleírásból ráismer a keresett személyre, de szerinte Duane Tanner, mert hogy így hívják, rendes gyerek és nem érti, miért kereshetik rendőrbírók. Egyelőre Samék sem tudják, mit akarnak tőle, mindenesetre elindulnak közeli háza felé, ahol a családjával él.

1938-ban vagyunk, Greenwood-ban. Egy útszéli fogadóban tehetséges fiatalember gitározik, de játékát hirtelen abbahagyja, mert különös hangokat hall, mintha vad, vicsorgó kutyák járnának a fogadó körül. A közönség nem igazán érti, mi történik, úgy tűnik, csak hősünknek van ez a fura látomása (vagy hallomása?). Menekülőre fogja, azonban a kutyákat nem tudja lerázni, hiába is zárkózik be házába, a dögök veszettül döngetik az ajtót – nem csoda, hogy Robert iszonyatosan retteg. Később aggódó barátai rátörik az ajtót, de a gitárost a földön fekve találják, rángatózva, amint egyre csak azt hajtogatja: fekete kutyák. Hiába rohannak orvosért, Robertnek ezek az utolsó szavai…

Visszatérve napjainkba, Sammy és Dean egy étteremben böngészi a rendőrségi adatbázist (helyesebben Sammy böngész, míg Dean sültkrumplit zabál). Mostantól óvatosabbnak kell lenniük, mert Dean-nek már igencsak hosszú a bűnlajstroma: nem elég, hogy St. Louis-ban körözik, de már a szövetségi adatbázisba is bekerült. Ő persze úgy gondolja, hogy ez menő, sőt, szerinte Sammy még féltékeny is, amiért őt még csak bűnrészességgel sem vádolják. Na mindegy, azért a munkát csak folytatni kell, Sam fel is vázolja az eheti esetet.