Soha nem tudjuk meg, mi volt a nyom, amin Ottó szerint elindulhatnak, de azt hiszem, elértük a mélypontot a Marslakókban. Most már csak az következhet, hogy valamelyik férfi szereplő női ruhába bújik, de akkor egys ort sem írok többé erről és ez nem üres fenyegetőzés. Ottó leöntötte magát narancsszínű festékkel. Hát komolyan mondom, hasfájásig-könnycsorgásig kacagtam. Megint nem történt lófasz se, de azt legalább csőstől kapjuk, na haladjunk, ma végre megérkezett a halfüstölő és annak akarok örülni. Szóval, Ottó nyomának nyoma veszett, Csingacsguk legyen a talpán, aki utána tud eredni. Nízik a videót, majd kiesik a szemük, a gágogástól semmit nem lehet hallani, csak annyit, a libák áldozatok. Meg mi, nézők. Antosnak bűzlik a film, nem azért, mert libaszaros, hanem másért. Este némi nyáladzás, Titi hencsereg az ágyon és Ottóval beszélget arról, mikor lettek barátok. Nem sokáig lesznek azok, elárulom.
Zoli tojásrántottát készít, Eszter rábassza az ajtót, megy, találkozik a feleségével, hogy miért, valószínűleg ő sem tudja, én meg nem is akarom tudni. Réka pont olyan, ahogy (rém)álmaimban az Apeh-ellenőröket képzeltem, amikor még bótos voltam, ha rám nézne így, biztos azt az áfát is bevallottam volna, amit el se csaltam. Nem gyűlöli Esztert, mert ő legalább nem sok vizet zavart. Nem ajvékolt éjjel a telefonban meg nem zárta ki magát direkt, hogy Zoli hazamenjen a nyaralásból. Megegyeznek, hogy az asszony vigye haza az urát, mert Eszternek kösz, elég volt belőle. Titi és Ottó elmennek a hátborzongató libás videót jegyző alapítványhoz, akik természetesen ajus pézekből, magánfelajánlásokból meg pályázatokból tartják el magukat, a dolgozók önkéntesek, a videó meg természetesen titokban készült, ki az a segg, aki beenged a telepre egy habzó szájú állatvédő csoportot? Titiék hümmögnek, Viola kiborul, mert őt nem szereti a Titi, mi meg örülünk a Szigetnek, annak pláne, hogy folytatódik a Magyar Dal Napja, bár én lassan ott tartok, ha meghallom a Most múlik pontosan c. dalt, legszívesebben kirohannék a világból. Ettől függetlenül Varga Líviusba természetesen szerelmes vagyok és ez így is marad. És ne mondja nekem senki, hogy ő nem unja.