Marty a sámán irodájában ül, és méltatlankodik. Utah államba szólítja őket a kötelesség, ezúttal egy olcsó hotellánc megmentésén kell dolgozniuk. Marty mindent rühell Utah-ban, az emberek kedvesek, de igazából nem, és semmi más nem érdekli őket, csak az a nyomorult snowboard. A sámán átlát a szitán, barátom, nem azért jöttél ide, hogy snowboardról beszélgess, te azt akarod hallani, hogy jó vagy, de hát tényleg, lelkesíti, nagyon jó vagy! Csak el ne cseszd. A reptéren a szokásos elemzés zajlik, Marty Jeannie-nek meséli a cég történetét, akiknek olyan hoteljeik vannak, hogy Marty előbb szaxizna le egy döglött lovat, mint hogy ott szálljon meg, de ettől még sikeres a lánc. Jeannie felteszi a nagy kérdést, akkor minek kellenek ők ide? Új főkönyvelő van, aki hogy bizonyítsa rátermettségét, több hasznot vagy kevesebb kiadást akar. Clyde és Doug már a bárban ülnek, amikor Martyék odaérnek, éppen arról folyik a vita, hogy egy tizes skálán mennyire gáz, hogy Doug szarás után nem mosott kezet. Ahogy a csapatot elnézem, úgy 11-es. Mivel mormonok közé mennek, ahol nem lesz se pia, se káromkodás, fel kell tankolniuk. Praktikusan benyomják a pause gombot, amíg Marty elmagyarázza, hogy ők tulajdonképpen jól működő cégeknek mondják meg a tutit, hitelesnek kell tűnniük, közben Clyde italába belelógatja a kézmosást hanyagoló Doug kezét, zseniális. A Play után megbeszéli az embereivel, hogy az elkövetkező három napban életmódot kell váltaniuk, vallásosnak kell mutatkozniuk és ha szóba kerülne a házasság intézménye, Marty megfogalmazásában a drogos, kurva exnejből tiptop háziasszony válik. Proszit.

Flitteres hótaposó csizma fényei vakítják szemünket, a benne lévő láb Roscoe-hoz tartozik, együtt menetel Marty-val a reptéren. Mi a szösz? Marty mindjárt meg is magyarázza: San Franciscóba kell repülnie, viszont nincs, aki vigyázzon a gyerekre, apja lepattant egy konferenciára, ahol egyébként fickósan fetreng egy nálánál sokkal fiatalabb nővel, a pszichotikus exnej pedig, nos, ő is hasonlóképpen múlatja az időt.

Marty az éjszaka közepén arra ébred, hogy egy kéz simogatja a karját. Felnéz, és az anyját látja, aki elég fiatal, bár arról a korábbiakban sem esett szó, mikor halt meg, azaz hány évesen vetett véget az életének. Kiderül, hogy Marty ezt csak álmodta, felriad, folynak a könnyei. Reggel arcunkba kapjuk Roscoe táncikálását, amit hiphopra nyom, a szerelése biztos megint ki fogja égetni az iskolástársak szüleinek retináját. Jön nagyapi, nagyon menő, felveszi a ritmust, kiderül, hogy egy szexuálisan még igen aktív könyvklubos hölggyel találkozik, Martynak már el is ment az étvágya. Roscoe feltesz apjának egy zavarba ejtő kérdést: mit csinál akkor, ha tetszik neki egy lány... és egy fiú is? Marty csak hebeg-habog, de normális válasz nem jön ki a száján, így Roscoe felsóhajt, hát akkor lesz, ami lesz. Jeremiah emlékezteti Martyt, ma van anyja halálának évfordulója. Marty felkapja a vizet, tudja nagyon jól, milyen nap a mai, de ha elfelejtené, apja akkor is figyelmeztetné. Semmi kedve sincs lelkizni, pedig apja szerint nem ártana.

Étterem, csilingelő poharak, Marty magyaráz egy ügyfélnek – de nem ezt halljuk, hanem ahogy főhősünk kommentálja, ami valójában történik, ez a meggyőzés folyamata. Először még ideges az ügyfél, folyik a homlokáról a víz, de Marty szép lassan elvezeti oda, ahol lennie kell, magabiztosan, újra a csúcson. Egészen mélyről kezdi, mi történik, ha magára marad az ügyfél, koldusbotra jut, a felesége elhagyja, de ha a Galweatherbe veti a bizalmát, mindent elérhet, mindezt dolláronként pár centért. Marty közben másra is figyelmes lesz, mégpedig Monicára, a volt nejére, aki az étterem teraszán osztja az észt valakinek. Mi lesz ebből? De visszatereli figyelmét a vele szemben ülő középkorú fickóra, körbecirógatja, felemeli a mennybe, és megegyeznek. Az ügyfél elégedett, Marty elégedett, ránéz Monicára, majd nem sokkal később már a mellékhelységben tolja hátulról. Monica egyszer csak megunja, azt mondja, idő van, de Marty, aki eközben még mindig dolgozik a nőn, közli, nem ez a jelszó. A jelszó Amszterdam. Ez is csak arra jó, hogy még jobban felhergeljék egymást, még véletlenül sem hagyják abba a dugást, röpködnek a bazmegek, s egyebek (váza pl.), Monica elkezdi fojtogatni Martyt, a férfi viszonozza, na, a végén csak kicsúszik az az Amszterdam, ezzel egy időben le is borulnak a mosdópultról.

Fekete-fehér csendélettel nyitunk, fekete férfi és fehér nő fonódik egymásba, férfi felriad, az arcába nyomott fenékből s nemi jellegekből még nem tiszta, ki a partnere, de miután megnézi az arcot is, nem túl boldog, mert a nő sem tiszta, mondjuk úgy, hogy ki van ütve. Hősünk hiába rázza, pofozza, öntözi a csajt, semmi reakció. A férfi sokatmondóan ránk néz, nocsak. Felöltözteti a magatehetetlen csajt, beülteti egy karosszékbe, ölébe tesz egy laptopot, ebben a minutumban beviharzik egy iskolás lánynak öltözött kissrác. Közli, hogy a nagyapja omlettet süt, erről a kettőről meg kiderül, hogy a szülei. Kérdezi, mit keres ott az anyja, és miért alszik, a válasz az, hogy együtt dolgoztak és anyu elfáradt. Srác el, kintről helikopter zaja szűrődik be, ez az a pillanat, amikor a csaj megrázza magát, majd a kép kimerevedik, a férfi pedig levonja a tanulságot és megosztja velünk: soha ne kúrj a volt feleségeddel. Ez állat. A későbbiekben ez egyébként visszatérő motívum, amikor a főszereplő elmagyaráz, kommentál bizonyos dolgokat, amíg a többieknél megnyomják a pause gombot.