A finisbe fordult börtönös sorozatunk tegnap este végre megindult a tudatos történetvezetés útján, habár az ElDzsé szál még mindig csak időhúzásnak tűnik, de ne legyen igazam. Májkül szarul van, mert az istennek nem sikerül összerakni a hátából kiégetett darabka csőrendszert, papíron próbálkozik, nem megy. Aztán jön a megvilágosulás: ott van Héjvájör, az egykori csendes őrült rabtárs, akinek fotómemóriájába beleégett a teljes rajz - majd ő összerakja nekünk. Egy bibi van csak: a kolléga a börtön elmeosztályán van, valahogy be kell kerülni.

A televíziózás történetének egyik legjobb sorozata ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta, jó, nem pont a Bullock lovát dugó Steve-vel, hanem az ágyból felkelő Swearingennel, aki végre kézbe veszi a tábor sorsát, mert ha így megy tovább, a Tolliver-Wolcott-Hearst trió kicsinál mindenkit.

Tolliver az új kínai szakmunkés segítségével szabadul meg a kurvák tetemétől, Joanie pedig elmeséli Charlie-nak, hogy mi is történt. Utter úgy felháborodik a gyilkosságok hallatán, hogy verekedést provokál Wolcottal, aminek során úgy megveri, mint szódás a lovát. Ha Bullock nem lép közbe, Utter valószínűleg agyonveri a kis görényt, amit annyira nem bántam volna, de ez van.

Nagyon vicces a cím, egyem meg a kis szívét a kollegának, miért nem lehetett mondjuk az eredetit megtartani (Tell Me Sweet Little Lies) ami speciel az epizód tartalmára is utal? Na mindegy, sárga is, meg savanyú is, tudják.

Szóval hazudoztak tegnap este, éjjel-nappal, mi pedig Dr. House-t vizionáltunk a Grace klinikába, bottal és fitymálló arckifejezéssel, hamar rendet vágott volna a díszes kompániában. Mere azt hazudja Christinának, hogy nincs beleesve Shepbe, pedig de is, Yang doktornő cserében azt állítja, hogy beköltözött Burke-höz, pedig nem is. A kínai medika egyébként jól lehordja Mindenki Kedvenc Sebészét, miért hitegeti Meredith-et, stb.

A múlt heti, aránylag informatív és egész tisztességesen összerakott epizód után Szajid flesbekket kapunk, a Hegylakóból ismert Clancy Brown vendégszereplésével, akit bűn volt leszinkronizálni - ilyen orgánumot úgy sem lehet találni kis hazánkban, de persze az rtl nem adta fel. Irakban járunk, Szajid jómunkásemberként iratmegsemmisítéssel foglalkozik, de jő a felszabadító hadsereg, és miután kiderül, hogy tud angolul, azonnal dologra fogják: egykori feletteséből kell kiszednie egy amerikai pilóta hollétét.

Szajidnak persze ez annyira nem kóser, hiába utasítgatja Katinka apukája mindenfélére, ekkor jön a képbe Clancy, és kiképzi az ember által ismert összes kínzóeszköz szakszerű használatára (az első évadban milyen jól is jött a dolog, amikor Szójert kellett vegzálni), majd belecsap a lecsóba istenesen. Az arcáról persze leolvasható, hogy neki ez nem tetszik, de mi tudjuk, hogy titkon élvezi.

Ezt a részt vagy nagyon szerette az ember, vagy nagyon rühellte, és sajna én az utóbbi csoportba tartozom, hiszen már 3 része toporog egyhelyben a történet, cirka 2 métert mentünk előre 3x42 perc alatt (a székig és vissza), ami nekem édeskevés. Flesbekkes epizódról van szó, megtudjuk, hogy ki, mit, mikor, kivel, miért és hogyan, jaj de izgis, ha bejött a Lostnak, akkor a PB-nek is be fog?

Link egy tekergő volt (ezt tudtuk), Májkül tesó meg sikeres építészmérnök (tudtuk), és jó nagy köcsög is hozzá, aki a tesó nőjét is lenyúlta majdnem. Linket bemártották (tudtuk), nem ő tette amivel vádolták, Kellerman haver és társai manipuláltak meg minden bizonyítékot (tudtuk). Májkül alaposan tervezett, mindent a legapróbb részletekig kidolgozott (tudtuk), a tetkó ötletét egy szénné varrt pizzafutártól nyúlta (nem tudtuk), és olyan dolgokat is magára tetováltatott, amit eddig nem láttunk még (értelemszerűen: nem tudtuk).

Swearingen nagyon jól van már, a doki nem is nagyon érti, hogy lehet ez, de túllépünk rajta, mert az események hogyismondjam, sűrűsödnek menten. A tábor dolgai nam állnak túl jól, a betegsége alatt kezéből gyeplőt engedő Al pedig most kell, hogy ezekkel a meglehetősen kellemetlen fejleményekkel szembesüljön.

Cy a korpa közé keveredve lassan a disznók martalékává lesz, a szociopata Wolcott utasítására tovább folytatja a bányajogok felvásárlását, és meglepve konstatálja, hogy újabb szállítmány kínai kurva érkezett ("Remélem nem az új alkalmazottaim"), minek hatására Wu kissé kiborul. Alma bankot akar alapítani Sol segítségével, aki elsőre nem nagyon áll kötélnek, a bolt minden idejét elveszi, no meg Trixie, a jólelkű kurva pátyolgatása.

A Grace klinikát akkor szeretem igazán, amikor nem a sírós-picsogós magánéleti ömlengés nyomja rá a bélyegét a részekre, hanem az írók veszik a fáradtságot, és ezeket a bajokat a kórház és annak betegei segítségével manifesztálják - a tegnapi rész pedig pontosan ilyenre sikeredett.

Új év, új kezdet, új kutya, új Izzie. Szőke tündérünk végleg szakít azzal az elképzelésével, hogy Alexből rendes embert (értsd: nem félrekúró társ) faragjon, és lám, a kórház segítségére siet egy szívátültetésre váró szimpatikus (nem annyira)fiatalember személyében, aki innentől kezdve nagyon is fontos szerepet fog játszani a sorozatban, majd meg tetszenek látni. Az ágy mellett folytatott párbeszédek jók, a színészek között sokkal jobb a kapcsolat első látásra is, mint a tuskó Alex és Izzie között.

Szójer nagyobb geci, mint gondolnánk, 600.000 dollárra nyúl le egy egészen helyes kis barna nőcskét a külvilágban, flessbekk formájában, míg a szigeten a sötét Jedi külsőt felvevő, sértett Csárlsz segítségével a táborlakók összes fegyverét magáévá teszi, mondom, szemét egy alak.

Ez a rész már jobban sikeredett, mint az előző heti Csárli szenvelgés, amin nyugodtan eret is vághatott volna magán az ember, vagy akár Zuzu Petasszal is beszélgethetett volna - nem sokkal fájdalmasabb egyik sem, mint egy felnőtt ember pelenkás vergődést nézni. Szójer sokkal jobb választás, el is tettük a beretvát menten, a sármőr beforgatja a bevezetőben említett helyes kis barnát, pedig drukkoltunk neki, hogy gondolja meg magát.

A szigeten közben Csárli dúl, szerencsére csak külsőségekben hasonlít Anakin Szkájvólkerre, nem aprítja fel Szánt, csak kicsit bántja, mindezt a gonosz császárt játszó Dzsémszford hatására, aki a Lokk és Dzsekk által kisajátított fegyvereket megkaparintva kikiáltja az első szélhámos diktatúra kezdetét, ameddig Katinka be nem adja a derekát, ő kezeli a fegyverraktár kulcsát, és ez ellen a hevesen lihegő doki és a nagyon kemény nézést gyakorló Lokk sem tehet semmit. Szájid és Hörli közben slágerrádiót hallgat, csillagok, tábortűz, már csak Dinnyés Jóska hiányzik.

Jövő héten Szájid flessbekk, meglepő vendégsztárral, és festett iraki hátterekkel.

Hát igen, a Vidám Szökésben Lévő Fijugg ügye kissé megfeneklett, hiszen a szökés lényegi eleme, a neandervölgyi fejszerkezet tulajdonosa a székben ül, és arra vár, hogy áramot vezessenek bele, iparit. Persze nem vezetnek, mert odakint előkerül valami boncolási jegyzőkönyv, és megszólal a telefon az utolsó percben, mikor máskor. Linc azért pont eleget ül a trónon ahhoz, hogy észrevegye apját, a kedves ősz hajú urat a hátsó sorban, nofene.

A részek magyar címét továbbra sem közlik sehol, ez van, ezért szerepel az angol cím. A köpködős-káromkodós western műfaj egyetlen képviselője továbbra is halad előre a milchi úton, "Remélem nem dugott meg senki, míg aludtam" ébred meg Al, így mindeni tudja, hogy redben van, habár az epizód végére a doki agyvérzéstől tart, bevérzett szemeket és hasonlókat lát, Al persze leszarja ("A végtagjaimat akarom használni, ki nem szarja le a vért a szememben?"), nyugi, a főhős, bármilyen negatív is legyen, nem fog elpatkolni ilyen hamar.