A televíziózás történetének egyik legjobb sorozata ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta, jó, nem pont a Bullock lovát dugó Steve-vel, hanem az ágyból felkelő Swearingennel, aki végre kézbe veszi a tábor sorsát, mert ha így megy tovább, a Tolliver-Wolcott-Hearst trió kicsinál mindenkit.
Tolliver az új kínai szakmunkés segítségével szabadul meg a kurvák tetemétől, Joanie pedig elmeséli Charlie-nak, hogy mi is történt. Utter úgy felháborodik a gyilkosságok hallatán, hogy verekedést provokál Wolcottal, aminek során úgy megveri, mint szódás a lovát. Ha Bullock nem lép közbe, Utter valószínűleg agyonveri a kis görényt, amit annyira nem bántam volna, de ez van.
Cy kezd aggódni, hogy a dolgok kikerülnek az irányítása alól, így Al segítségével összehívja a városi tanácsot, de Farnum valahogy kimarad belőle, így az önsajnálat mocsarában fuldokolhat kedvére - William Sanderson kiváló színész, most is bizonyítja. A megbeszélésen Cy közli, hogy a Wolcott-veréshez hasonló események nem folytatódhatnak, és egyébként sem vele kellene foglalkozni, hiszen ő csak egy kifutófiú - itt Hearst a főgonosz, ellene azonban egyelőre tehetetlenek.
Al meglátogatja Almát, és közli vele, hogy miben sántikál Miss Isringhausen, majd kvázi bocsánatot kér azért, hogy megpróbálta megöletni/megölni Sophia-t, szintén nem semmi jelenete volt. Bullock is meglátogatja az özvegyet, és hosszas mellébeszélés után kiderül, hogy tudja: a nő terhes, meg az is, hogy a nő tudja, szóval mindenki mindennel tisztában van.
.jpg)
Mi történt még: a szekereken a városba szállított kínai kurvák egyre több kincsaftot kapnak, köszönhetően a Lee által nevetségesen alacsonyra vitt árnak; Jane holtrészegen ébred a temetőben, és neme elkészik rá, hogy ki ruházta meg; Wolcott átadja Utternek Wild Bill utolsó levelét, amit a feleségének írt; Joanie pedig Cyhoz megy kisírni magát, berúg/beszív, szép az élet, sejhaj.
Facebook kommentek