Kérem szépen, kedvenc sorozatunk megtáltosodik, lassan ugyan, de beindul a verkli, három ütős jelenet és a java csak most jön, a hátralevő részeket senki ne hagyja ki. Ezen a héten ráadásul Lokkbácsi flesbekk, kösz, Damon, szeretünk.

Kezdjük a múlttal, Lokkbácsi zokniban tárolja az eljegyzési gyűrűt, ez kissé Rém rendes húrokat penget nekem, különösen úgy, hogy a boldog ara az egykori PegBándi lenne, jó látni Katey Sagalt a képernyőn. A megható pillanatra várni kell, Lokkbácsi apja meghal, temetés, kis kikészülés (főleg szájremegéses, rezdüléses), temetésen nem nagy tömeg, viszont gyanús alakok ólálkodnak. Lokkbácsi már nem a helyi madaras teszkóban eladó, hanem valami ellenőr, és Nágyja (Szajid nője! Összefüggés!) házát nyilvánítja biztonságosnak, amikor megjelenik apu. Mert él.

Nakéremszépen, a második évad vége nem most volt, legyen annyi elég összefoglalónak, hogy Sloane összerakta a Rambaldi gépet, Syd agyonverte az álbarátnőt, majd elalélt, és egy sikátorban ébredt. Hong-Kongban. 2 év múlva. Innen kezdünk.

Ott kezdjük, ahol abbahagytuk, Linkoln az út mellett, romos autóból kászálódik egyenesen az ott leselkedő Kellerman karjaiba, akit csak egy jókor arra vetődő autós akadályoz meg abban, hogy az alelnöknő kedvére téve kinyúvassza a szerencsétlent. Link szemszögéből nézve a megmnentő egy nagy homályos paca, BEVERTE A FEJIT A SZERENCSÉTLEN, ÉRTIK? A titokzatos ismeretlen jól fejbevágja a kissé ideges Kellermant, és elviszi Linkolnt cserébe.

Szukre kikerült a magánzárkából, a Vidám Fijjug legnagyobb megkönnyebülésére Májkül bejelenti, hogy a terv sínen, megvan a térkép, már csak a címben emlegetett kulcs hiányzik a boldogsághoz, mire megjelenik DZSONABRÚZI, drámai muzsika hagjai szállnak tova, Tíbeg akkorát nyel, hogy Ohatpusztakócson is halllják. Nem kell aggódni, nem bánt a bácsi, aki a Biblia olvasásán kívül oly sok mindent nem is művel, de persze a szökésben azért részt kíván venni. A Tíbeggel elkerülhetetlen konfrontáció egyébként rohadt jó, van feszültség a jelenetben elég, és a két színész parádés. A lényeg, hogy Tíbeg megúszni látszik a dolgot, de Dzson előéletét ismerve lesz még ennek folytatása.

A múlt héten belengetett feszültség, ha lehet még jobban fokozódik, hiába no, már csak két epizód, és vége az évadnak (sajnos), tessék szépen elhinni, hogy nem semmi, ami a hátralévő két órában következik.

A rész egy gyönyörűen megkomponált tragikus képpel kezdődik, Bullock az ölében viszi az eszméletlen Williamet a dokihoz, miközben Hostetler és a Nigger tábornok a lelépést fontolgatja még azelőtt, hogy Steve magához nem tér állandósult alkoholmámorából, és meglincseli mindkettőjüket. Tollivernek ráadásul a haldokló Manuel is gondot okoz, akinek kövérsége menti meg az életét: a golyó megállt a szívét övező hájrétegben, ugye, hogy jót tesz a töltött káposzta hajnal kettőkor?

Elöljáróban csak annyit, hogy a többi Hogy volthoz hasonlóan ez sem a magyar változat alapján készült, egyrészt azért, mert éjfél környékén van jobb dolgom is tévézésnél, másrészt pedig azért, mert nem vagyok híve a szinkronnak és kész.

Az előző évad végén kiderült ugye, hogy a Republikánusok színeiben a veterán Arnie Vinnick indul az elnöki posztért (Alan Alda szenzációs a szerepben), míg a Demokratákat a csodagyerek Matthew Santos képviseli majd, megtámogatva Leo McGarryvel, ami lehet, hogy csak első hallásra tűnik annyira jó ötletnek. Még egy fontos történetszál átjön tavalyról: a katonai űrsikló létezésének kiszivárogtatása, ami kicsit odavágta a Fehér Ház hangulatát - mondjuk ez Oliver Babish arcán annyira nem látszik, de Oliver Platt valahogy nem nagyon tud geci fejet vágni, ilyen az arcberendezése.

Ha majd valaki egyszer tévésorozatot akar írni, emlékezzen vissza erre az epizódra: ha elfogy az ötletünk, és kurvára nem tudunk mit kitalálni, akkor ilyen epizódokat fogunk összekalapáni. A filler kifejezés mellé én javasolnám a Websternek, hogy csak ennyit írjon be: Lost, 2 évad 16. epizód. A hangzatos cím ellenére egy lépéssel nem vagyunk közelebb semmiféle igazsághoz, a Henrigéles jelenetek nékül ez a rész (már elnézést) lófaszt sem érne.

Mit is tudtunk meg ebből a részből? A sitt az egy olyan hely, ahol elárverezik az ember lakását, összkomforttal, menekülőalagúttal együtt; lehet jókat pókerezni és sokat nyerni; bizonyos bentlakóknak annyi elem van a birtokában, hogy hülyére tudják egymást verni egy zokni segítségével rögtönzött csárlszbronzon fegyverrel; ha valaki három napig kihányja a gyógyszert, akkor normális lesz; a nők gonoszabbak, mint a férfiak; az ügyvédek a maffiának dolgoznak; a sültbolondokat másodjára is meg lehet szívatni; a börtönőrök gecik és végül a teljes felsőtestet behálózó tetkós rabokról három nap alatt elhiszik, hogy meggyógyultak. Informatív kis rész volt, annyi szent.

Akár a "Vég kezdete" alcímet is kaphatta volna az epizód, melyben kezdenek sűrüsödni az események, és Bullock barátunk a teljes idegösszeomlás szélére kerül szépen lassan - és ebben aztán kurvára nem segíti az Alma miatt benne mocorgó szexuális feszültség, a telep érdekeit saját kis pecsenyéjük sütögetésének alárendelő bordélytulajdonosok, a vérszomjas Utter és persze fogadott fia balesete sem.

Karácsony második napján mi lenne jobb móka, mint a Deadwood? Az HBO-nak köszönjük, hogy nem valami karácsonyi témájú filmet adott, hanem cocksuckereket ezerrel. Rövidek leszünk, hat még a bejgli.

Al azt javasolja Bullocknak, hogy tábor javát szolgálandó lépjen kapcsolatba montanai ismerőseivel, így hátha leszáll Yankton a magas lóról. Wolcott végezni akar (?) Joanie-val, de nem jön neki össze, mert a prosti fejbevágja egy üveggel, így távozni kényszerül. A kis geci azért levélben megírja Hearstnek, (aki maga az ördög, tessék szépen elhinni nekünk) hogy a bányajogok ügye jól áll, meg minden, sőt, egy kissé idióta testvérpár bányáját is megszerezték.

Alma és Mrs. Bullock beszélget egy kicsit, amiből a seriff neje rádöbben, hogy mégis ki, mikor, hogyan és miért, az arckifejezés magáért beszél. Ellsworth megkéri Alma kezét, az özvegy gondolkodási időt kér, pedig Bullock nem fogja megdugni, hiába akarja. Távírdász érkezik a telepre, Blazanov, az orosz, aki Merrick nagy cimborája lesz azonnal.

Végül két momentum még: Al továbbra is az első szezonban kapott indián fejjel társalog, a szagát el tudjuk képzelni, Tom Nuttal pedig kapott egy biciklit, amit mindenki legnagyobb örömére a főutcán fog kipróbálni.

A port.hu szerint tegnap a 17. epizódot vetítette az RTL, szerintem ez a 15., de ezen nem veszünk össze. Mint a múlt héten említettem, girl power a rész témája, a flessbekkek a szigetről vannak, de persze ezzel egyenesen arányos a frissen belengetett, és majd egyszer, egy távoli galaxisban elvarrt új szálak száma is.

Áron, a kisember sír, Kler (aki ismét csak állat jól néz ki, pedig a szigeten sehol egy sminkkészlet) Dzsekket akar és megoldást a problémára - szerintem a kölöknek hiányzik a kábszeres játszótársa, de persze ezzel meg is oldódna az epizód konfliktusa, így valamit ki kell találni. Megjelenik Russzó, a franciatyúk, és síri hangon bejelenti, hogy a kölök fertőzött, mire Kler rögvest elkezd visszaemlékezni az első szezonban oly prominens szerepet kapott elrablására, ÍtenRomra, orvosi bunkerre, tűkre, szikékre satöbbi.