Lássuk csak hol is hagytuk abba múlt héten: Bellik megtalálja a lyukat, a dokinő megtorpedózza a tervet egy zárcserével és Linkoln egyedül csücsül a magánzárkában. És már csak 3 rész van hátra, tehát várható volt, hogy az események nagyon be fognak sűrüsödni - így is történik.

Bellik megtanulja, hogy más ember által ásott lyukba nem jó ómen hosszan bámulni, az öreg Díbíkúper pont jókor érkezik, és vágja hókon egyszer, majd még egyszer. A dulakodásban az öreg is megsérül, oldalán hatalmas seb tátong, ebből még baj lesz. A Vidám Fijugg persze rádöbbennek, hogy Bellik kissé sokat tud ahhoz képest, hogy mekkora tuskó, ki lehet vajh a besúgó? Tvínernek szar napjai lesznek, úgy érzem. Tíbeg rámutat arra az egyszerű tényre, hogy a kutyák szaglása elől lehet rohanni, csak éppen felesleges, így erre is kell valami megoldást találni.

Szükség lesz még egy pár rabruhára, amit kifehérítve beadhatják mindenkinek, hogy az ideggondozó lakói, Linkolnt ki kell szabadítani és persze ott van még a kulcs kérdése is, nem beszélve a repülőről, amit az istenfélő Abruzzi dolga lesz biztosítani. A kulcsos témában előrelépés ebben az epizódban igazán nem történik, mert Májkül ugyan beszél a dokinővel, de ezzel a merev arccal nekem pl. ugyan mondhatna bármit, még a lakatot is rátenném az ajtóra. A csaj ezzel szemben inkább a látványos kiborulást / majdnem alkoholhoz nyúlást / apuval dumálást választja, nem sok sikerrel.

Apu közben kellemesen becsatlakozik az alelnöknő szálba, akinek a virtuális tökeit meglehetősen szorongatják, valami szavazásra vezethető vissza az egész Kurva Nagy Összeesküvés, de ez annyira még nem érdekes. Az elnök mindenesetre közli vele, hogy nem fogja támogatni az indulását, kissé meginog a vaslady. Ja, Nikk fegyvert fog Veronikára, geci egy alak, na.

Az epizód végére kellemes zenei aláfestéssel kapunk 8 filler percet a Vidám Fijugg teljes tagságáról, a cellában mereng mindenki az idáig vezető útról, miért is vagyok én itt, és mit teszek majd ha kijutok? Megyek haza a családhoz, MERT OTT BIZTOS NEM FOGNAK KERESNI (Cínót), megölöm azt a ribancot, aki felnyomott (Tíbeg), stb. Májkülnek nincs ideje elmélkedni, a börtönigazgatót tartja sakkban egy házilag készített szúróeszközzel, és Linkolt akarja, miközben kedvenc vörös dokinőnk a folyóparton andalog és néz szomorúan a naplementébe. Az élet nem habostorta.