Az Elnök embereire egy-két alkalomtól eltekintve soha nem volt jellemző a cliffhangeres befejezés, de  az előző epizód pont ilyenre sikeredett, és a folytatást látva van egy olyan érzésem, hogy a 11. epizód csak arra kellett, hogy ezt felvezesse. Nukleáris katasztrófa fenyeget, Kalifornia végveszélyben, jaj most mi lesz? Mi lenne, hívjuk az elnököt, oszt majd ő megoldja. CJ tájékoztat, leolvadhat a mag, mert mittudomén, nagyon szar a helyzet, na.

Miközben Santos és Santosné fiataloknak tart kampánybeszédet és mond vicceseket, Josh és Donna is tájékozódik a fenyegető veszélyről, és az ország másik végében megszólal Bruno telefonja is, azaz mindenki képben van. Vinick majd összeszarja magát, hiszen a San Andreo-i erőművet ő vitte át a megfelelő bizottságoknál, "nyomást gyakorolt" ahol kellett, nesze neked politika.

A múlt heti agyondícsért rész folytatása ez kérem szépen, ott áll a csaj a faszi mellett, keze a mellében, benne a bomba, de sajnos megy alatta fasz narrátorszöveg, ami a sorozat egyik védjegye, de engem pont ezek a banális megmondásokkal kergetnek a sírba, kussoljá' má' Meredith! Hannah eltűnt, Alex és Izzie dugnak, Bailey nem szül, Sheperd műt, minden maradt a régiben.

Burke és Shep kitárgyalják, hogy kinek a munkája szarabb, majd Burke kitessékeli Christinát a műtőből, mert bőven elég, ha hárman (ő, Mere, meg a tűzszerésznek álcázott Kyle Chandler) robbannak fel, amire ugye jó esély lenne, ha nem Meredith lenne a címszereplő, de mindegy. Christina persze csak Shep műtőjéig jut, az ambíció még ebben a helyzetben is erősebb benne az életösztönnél, Bailey férjét meg kell menteni.

A címhez hűen csuromvizes Boomer1-el kezdünk, aki Chief kuckójában tér magához, és szemmel láthatóan fogalma sincs arról, hogyan került oda. Ah, so, a cylonok között akad olyan, akinek fogalma sincs arról, hogy ő az. Ja, és van egy bomba is a sporttáskájában, na fasza. Mondjuk ezt visszacsempészi a fegyverraktárba, de rádöbben, hogy egy csomó detonátor hiányzik. Hogy hol vannak? A Galactica víztartályában, ott.

Apollo nem nagyon tudja magát túltenni a civil hajó szétlövésén, és a fater sem nagyon tud neki segíteni, ez van, fiam, együtt kell vele élni, stb. Roslin ellátogat a BSG-re, és rühelli, hogy elnöknek kijáró fogadtatásban részesítik (csak azért megy bele, hogy Adamának kedvére tegyen). A vicces az, hogy Adama pedig azért csinálja a felhajtást, hogy az elnöknő fotosabbnak érezze magát, egy srófra jár az agyuk, én mondtam.

Ott hagytuk abba, hogy Parkman összeesett egy csehóban, és egy gyanús néma fekete gyerek méregette közben, hát most kiderült, hogy Claire apja rabolta és kábította el. Matt próbál gondolatot olvasni, de nem megy, a fekete srác egyik tulajdonsága ezek szerint a képességek blokkolása, a másik meg az emlékek kitakarítása, szegény Matt semmire nem fog emlékezni.

Hiroék Las Vegasban kóvályognak, és ha már ott vannak, nyernek is egy kis pénzt, ez az időutazásos képesség csak jó valamire. Niki, a leghaszontalabb karakter a sorozatban a titokzatos Linderman megbízásából dugni kényszerül a később Vegasba érkező Nathannel, nehéz kenyér az övé, az biztos. Kezdenek összeérni a szálak, gondolhatnánk, hahaha, majd a 23. részben, kispofám.

Az angol cím (Full Disclosure) beszédesebb, természetesen azt lehetett várni, hogy végre kiderül minden, az emberi naivitás és JJ Abrams gecisége azonban végtelen, így legalább annyi kérdést kaptunk, mint választ.

Az előző részben begyűjtött Rambaldi miskulanciát öltönyösök vizslatják árgus szemekkel, Marshall meg látványosan meg van sértődve, és kártyavárakat épít, mert kihagyták belőle, pedig. Még az, de el is viszik magukkal a Rambaldi mintát, holott Syd meg van arról győződve, hogy a kocka minden kérdésre választ ad. Mi is ebben reménykedünk. KémFater nem adja fel ilyen könnyen, és kezdődhet az aprólékos munka, át kell nézni minden fecnit az elmúlt két évvel kapcsolatban, hátha.

Nem volt az rossz epizód, csak éppen semmivel sem volt jobb, vagy másabb, mint az eddigiek, nem emelkedett ki egyetlen jelenet sem a többi közül, akár fillernek is nevezhetnénk, de nem tesszük, mert szeretjük a sorozatot.

CJ-nek baja van, nem is kicsi, hiszen egyrészt Kína és az oroszok éppen egymás torkának esnének, másrészt Szudánban a nemzetközi békefenntartókra vadásznak a gerillák és ölik saját népüket halálra, ráadásul az elnök veje állítólag dugja a babysittert. Az első két dolgot Kate Harper és nemzetközi közvetítők bevonásával, illetve valami fenyegetés bevetésével még meg is lehetne oldani, a másik azonban kényes téma, hát persze, hogy Will Baileynek kell kinyomoznia. Mert ő annyira tapintatos és ügyes, hogy ihaj. Nem mintha CJ és a francia nagykövet tárgyalása oly sikeresen sült volna el, sőt.

Barom cím, rossz promó, mégis az egyik, ha nem a legjobb Grace klinika epizód volt ez, kérem szépen. Rólam igazán nem lehet azt mondani, hogy feltétlen híve lennék ennek a sorozatnak, de ez a mostani résztől letettem a hajam már annak idején is, és így, újranézve sem üt kisebbet. Tökéletes zene, nagyszerű rendezés, és mivel a SuperBowl után ment (és hozott iszonyatos számokat, winnie mester a sorozatjunkie-n értekezik róla bővebben), egy kis szex is, hogy a férfinézőnek is jó legyen.

Igen, minden férfi hagymázas álmával nyitunk, egy szőke, egy fekete meg egy barna a zuhany alatt, lassan mossák egymás hátát, és csak ránk várnak, na ja, George is felébred az álomból, és szembesülnie kell a rideg tényekkel: három nő kipipálva, szex nyista. Ekkor még azt hittem, hogy ez ilyen vidám kis epizód lesz, hát nem nagyon mosolyogtunk innentől fogva. Meredithnek rossz előérzete van, ej, csak nem kéne ma bemenni dolgozni - ezzel ugyan faszán előrevetítik, hogy minden összeomlik a kórházban, de sebaj, feszülségkeltésnek elment.

Hülye egy cím, gondolhatnánk, de nem kell hozzá 2 perc sem, és kiderül, hogy miért pont ez lett a sorozat tulajdonképpeni első részének címe: ennyi idő kell a cylonoknak, hogy a flotta nyomára bukkanjanak egy-egy ugrás után. A hídon tartózkodók állapotából azonnal lejön, hogy nem először számol vissza a nagy óra, mindenki kivan és fáradt, ezt a borostákkal is alátámasztjuk, melyeket jó kis közelikben kapunk szépen sorban. Baltar persze inkább saját kis világában van el a szőke robotmacával, aki közli vele, hogy istennek terve van vele - a cylonok tehát a monoteizmus mellet tették le a voksot, míg az emberek többistenhitet vallanak, ebből is lesz még kavar.

5 napja folyik a bújócska, és lassan esnek szét az emberek, nem is lehet bírni ezt 33 perces (váltott) alvással, csak ha drogokat szednek (a pilóták), isznak (Tigh), vagy ha vasból vannak (Adama). Arra, hogy Gaeta hadnagynak mitől poros az egyenruhája, nem kapunk magyarázatot, de biztos van rá. Baltar tudatalatti kurvázását nem tudom hogy tudja titokban tartani, amikor ChipSix beleül az ölébe, konkrétan felnyög az elnöki hajón, és mégsem nézi senki totál hülyének.

Ott fejeztük be, hogy Lindsay ki akarja nyiratni Sydet, és erre Arvin bácsit tartja a legalkalmasabb (és zsarolhatóbb) személynek, Syd memóriáját valami tudósember akarja rendbeszedni, a cliffhangerben pedig Syd lát valamit álmában és ómájgád felkiáltással nyugtázza. Innen folytatjuk, a látvány Will maga, a Sydbe titkon szerelmes egykori haver, akinek az életét a kémcsaj tulajdonképpen tönkrevágta. Biztos jó szellemet alakít majd ebben a fura kis bábjátékban ami Syd agyában zajlik.

KémFater azon nyomban hívja a tanuvédelmi programot, nesze neked biztonság, én biztos nem fogok soha senki ellen tanuskodni, ha egy telefon és kész, máris oda a fedés. Syd majd beszél Willel, az meg bevall mindent (na ja), oszt jónapot, ez a nagy terv, de most komolyan, ez az Alias, egy percig se gondoljuk már, hogy minden flottul megy. A tudósember mellesleg arra a megállapításra jutott, hogy Syd memóriájának bizonyos részeit törölték - rádaásul ebben a csajszi önként és dalolva vett részt, nesze neked válaszok.

Alelnöki vitára készül (feltehetően) mindkét tábor, mi persze Santosékat, a jó demokratákat követjük nyomon, és kapunk egy nagy adag "de jó színész volt ez a John Spencer" jelenetet, a pali ahogy a bizonytalan Leot hozza a vitára való felkészülés alatt, no meg a magában vívódó, pályafutásának végét érző, idős politikust, az valami félelmetes. Josh és Lou attól tart, hogy Sullivan feltörli Leoval a padlót, valahol jogosan.

A sajtó tudomást szerez Leo meglehetősen aggasztó teljesítményéről, Josh kiborul kissé, de én valahogy már ekkor is sejtettem, hogy túl egyszerű ez így, szándékos kiszivárogtatás-szaga van. (GyF beszéd, valaki?) A republikánusok persze örülnek a hírnek, de Sullivant nem érdeklik a pletykák, "mindent bele Leo ellen" ez a heti szlogen.