Itt a vége a második évadnak, amit sajnos a sztájk tönkrevágott egy kicsit, de sebaj, majd a harmadik jobb lesz. Nem foglaljuk össze az eseményeket, amik idáig vezettek, ott van fent a Hősök-tag, tessen használni és olvasni kicsinyég. Mohinder törött orrával indulunk, hazaér, és ott találja Sylar barátunkat a szobában, no meg Mádzsát, a kissé kancsi és együgyű lányt, aki eljött a gyógyírért, és kezd szerelmes lenni Sylarbe. Mohinder mindent megpróbál annak érdekében, hogy a kislány belássa: ez a Sylar egy geciember, de hiába, Mádzsá csak legyint olyan apróságokra, hogy a csávó agyakat eszik (?), spongyát rá. Mohi hitetlenkedve rázza a fejét, talált valakit a sorozatban, aki még nála is hülyébb, ami nem kis bravúr.
A csaj kiböki, hogy Sylarnek nincsenek meg a képességei, mire szinte látjuk a villanykörte felgyulladását Mohi agyában: no képesség, no problem, és máris felkap egy tompa konyhakést, hogy szíjjelvágja az egykori órásmestert. Kár a gőzért, Sylarnál pisztoly van, a megdöbbent Mádzsá szeme láttára fenyíti be Mohit és követeli a vérét, mert attól majd visszajönnek a képességei, vagy mi. Azt is tudja, hogy kell hozzá Klermackó vére is, ami fasza, csak éppen Mádzsá szeme elfeketedik, és nekilát kiírtani a lakásban tartózkodókat a fekete könnyekkel, ajaj. Sylar persze beszól, hogy most akkor jól gondoljad meg, hogy micsinálsz, kisanyám, mert ha engem megölsz, akkor Mohinak és Mollynak is annyi. Mádzsá nem igazi képregényhős, így nem áldoz fel senkit. Irány Izsák lakása, ami Mohi laborja ugye.