Elérkeztünk a sorozat századik epizódjához. Az évadzáró cliffhangereket ismerve a készítők kitesznek magukért, tessenek az öveket becsatolni, indul a legeszelősebb pszichopata-hajsza!
(Emlékeztetőkkel nyitunk a negyedik és ötödik évad epizódjaiból, Foyet alku-ajánlatából, Hotch megtámadásáról, Haley és Jack védőőrizetéről, és az előző epizód végéből.)
Verőfényes napsütésben távolba vesző szirénák hangjával lassított káoszba érkezünk egy kertvárosi utcába. Sok rendőrautó érkezik, belőlük rendőrök ugrálnak ki és rohannak egy ház felé, amely előtt egy üres, nyitott ajtajú, keresztben hagyott FBI-terepjáró áll, a villogója még szórja a piros és kék fényeket. Egy rendőr visszafelé tántorog, az út közepén előre hajol, egy érkező kollégája a vállát veregetve bíztatja, és rohan a többiek után. A járdán JJ a térdeit támasztva áll, és maga elé bámul, Reid pedig megy felé. Rendőrök futnak a gyepen, a ház ajtaján pedig Rossi lép ki, és siettetve int nekünk. A házban két rendőr egy holttestet takar le, de nem látjuk, ki az. Rossi elhalad mellettük, az ajtóban megtorpan, és néz ránk: arra menjünk, utána.
Követjük, és egy vérfoltos padlóra lépve megpillantjuk Emily-t, aki a lépcsőn áll, és hív felfelé. Előttünk szalad fel, majd előre enged, felborult asztal, összetört lámpa és újabb vérfolt mellett elhaladva lépünk be egy szobába, ahol Morgan egyenesedik fel, és megfordul: arcán fájdalom. Prentiss-hez lép, és a kamera megmutatja, kit kísértünk ide: egy fiatal mentős az, az ágy mellé néz komoran, oda, ahonnan Morgan állt föl az imént. Morgan visszanéz, és azt mondja neki, menjen el innen, talán odalent még tud segíteni valakin.