Elérkeztünk a sorozat századik epizódjához. Az évadzáró cliffhangereket ismerve a készítők kitesznek magukért, tessenek az öveket becsatolni, indul a legeszelősebb pszichopata-hajsza!

(Emlékeztetőkkel nyitunk a negyedik és ötödik évad epizódjaiból, Foyet alku-ajánlatából, Hotch megtámadásáról, Haley és Jack védőőrizetéről, és az előző epizód végéből.)

Verőfényes napsütésben távolba vesző szirénák hangjával lassított káoszba érkezünk egy kertvárosi utcába. Sok rendőrautó érkezik, belőlük rendőrök ugrálnak ki és rohannak egy ház felé, amely előtt egy üres, nyitott ajtajú, keresztben hagyott FBI-terepjáró áll, a villogója még szórja a piros és kék fényeket. Egy rendőr visszafelé tántorog, az út közepén előre hajol, egy érkező kollégája a vállát veregetve bíztatja, és rohan a többiek után. A járdán JJ a térdeit támasztva áll, és maga elé bámul, Reid pedig megy felé. Rendőrök futnak a gyepen, a ház ajtaján pedig Rossi lép ki, és siettetve int nekünk. A házban két rendőr egy holttestet takar le, de nem látjuk, ki az. Rossi elhalad mellettük, az ajtóban megtorpan, és néz ránk: arra menjünk, utána.

Követjük, és egy vérfoltos padlóra lépve megpillantjuk Emily-t, aki a lépcsőn áll, és hív felfelé. Előttünk szalad fel, majd előre enged, felborult asztal, összetört lámpa és újabb vérfolt mellett elhaladva lépünk be egy szobába, ahol Morgan egyenesedik fel, és megfordul: arcán fájdalom. Prentiss-hez lép, és a kamera megmutatja, kit kísértünk ide: egy fiatal mentős az, az ágy mellé néz komoran, oda, ahonnan Morgan állt föl az imént. Morgan visszanéz, és azt mondja neki, menjen el innen, talán odalent még tud segíteni valakin.

Főcím és idézet Hotch-tól: Aki szörnyekkel vív, és nem vigyáz, maga is azzá válhat. És aki hosszan tekint a szakadék mélyére, arra a mélység egyszer csak visszatekint. - He who fights with monsters, might take care lest he thereby become a monster. And if you gaze for long into an abyss, the abyss gazes also into you. - Wer mit Ungeheuern kämpft, mag zusehn, dass er nicht dabei zum Ungeheuer wird. Und wenn du lange in einen Abgrund blickst, blickt der Abgrund auch in dich hinein. Friedrich Wilhelm Nietzsche

Quantico-ban Erin Strauss igazgatónő magnófelvételt indít, és kéri a vele szemben ülő JJ-t, hogy mondja a nevét, rangját, beosztását. Hamar vitába keverednek, mert az igazgatónő arra kíváncsi, hogy Hotchner ügynök mennyire volt megszállottja a George Foyet utáni nyomozásnak, de JJ szerint az egész csapat emberfeletti erővel dolgozott az ügyön, pláne az után, hogy Foyet Karl Arnold-on keresztül "üzent" Hotch-nak. Az igazgatónőt meglepi ez a karakán válasz, JJ pedig úgy dönt, hogy inkább az elején kezdi a történetet: amikor Foyet a tíz évvel korábbi gyilkosságsorozata alkalmával önmagát is megkéselte, olyan maradandó károsodásokat szenvedett, amelyekre meghatározott gyógyszereket kellett szednie. A csapat az ezeket a gyógyszer-kombinációkat szedő betegeket próbálta feltérképezni, de nem sikerült Foyet-re bukkanni. Az előző ügy után JJ szinte azonnal elrendelte az Arnold-nak küldött levél vizsgálatát (na, ez most úgy tűnik, hogy van két beosztottja?), és éppen egy gyógyszertárban volt a kiccsaláddal, mikor szóltak neki, hogy a leveleken nem volt se ujjnyom, sem DNS.

JJ már épp indult volna, és Will-lel lelkizett, hogy milyen rémes lenne neki Hotch helyében, mikor a gyógyszerésztől érdekes dolgot tudott meg. Kisvártatva már Hotch-nak magyarázta Quantico-ban, hogy Foyet a vényköteles gyógyszereit úgy is be tudja szedni, hogy azonos hatóanyagú, de kisebb dózisú és nem vényköteles gyógyszerből nagyobb adagokat vesz be. Így a vényekkel nem hagy nyomot maga után. Hotch-nak tetszett a felvetés, és azt mondta, akkor csak azokat a gyógyszereket kell lenyomozni, amelyeket sehogyan sem tud kiváltani másfélékkel. JJ „embere” jött a válasszal a postától, Hotch pedig Garcia-hoz indult. Aki épp Kevin-nel kuksolt a Cybertérben, Kevin sonkás fánkra agitálta Huncutkát, nulla sikerrel. Ekkor rontott be Hotch JJ-vel, és kérte Kevint, hogy távozzon. Garcia felugrott, és ijedten bámult Hotch-ra - csakúgy, mint most Strauss igazgatónőre – mert már ő a soros a rapporton, és Strauss meg is kérdi, jól van-e. Garcia NINCS JÓL, mert ez az egész úgy rossz, ahogy van, mert senki nem azt kérdezi, amit kellene: hogy Foyet hány embernek ártott. Strauss azt kérdi, hogy szerinte Hotch zavartan és/vagy ésszerűtlenül cselekedett-e.

Garcia majdnem sírva azt feleli, hogy Hotch csak féltette a családját, ami - a történteket tekintve - tökéletesen ésszerű volt. Hotch arra kérte, hogy gyorsan nyomozza le a nem helyettesíthető gyógyszereket azon a két helyen és időben, ahol és amikor Arnold-nak feladták a leveleket. Garcia kérte, hogy akkor hadd maradjon Kevin, mert ketten hamarabb végeznek. A Csapat többi tagja a tárgyalóba ment, és hozzáfogtak a földrajzi profilhoz. Nyilvánvaló volt, hogy Foyet képes volt akár 100 mérföldet is utazni, hogy a levelet feladva megtévessze a nyomozást, az viszont látszott, hogy Washington D.C. környékén maradt, Hotch közelében: hiszen annak idején Bostonban élt, és viszonylag közelről szemlélte Shaunessy gyötrődését. Emily óvatos felvetésére Hotch azt felelte, tisztában van azzal, hogy Foyet figyeli, ezért is mondott le: hogy azt higgye, megtörte őt. Morgan erre nagyot nézett, hoppá, hát hozzá sem volt őszinte Hotch?!

Garcia és Kevin közben sorra vették Foyet gyógyszereit. Kevin totál kiakadt, hogy Foyet miket szed, pláne, hogy miért (sokszor megszúrta magát), és végre találtak egy gyógyszert (Tapazole), amelyet sem helyettesíteni, sem utcai dílertől beszerezni nem lehet. Kevin kinyomtatta mindkét város 100 km-es körzetén belül azok listáját, akiknek ilyet írtak fel, Garcia pedig rohant a hírrel a Csapathoz. De túl sok volt a név. Mivel Foyet a gyilkosságainak megszállottja volt (amikor Hotch-ot kínozta, ez kiderült), arra gondoltak, hogy talán valamelyik áldozatának nevét használja. De nem volt találat így sem. Ekkor Reid a táblához lépett, és Foyet nevének, valamint a "The Reaper" névnek betűit karikázta-nyilazta-satírozta, majd közölte: Peter Rhea. És valóban, Garcia talált egy Peter Rhea-t Arlingtonban. Rossi azt mondta: MEGTALÁLTUK.

Strauss immár Rossi-t kérdezi, hogy ha a Csapat tudta, hol van Foyet, miért nem mentek érte azonnal? Rossi csak hümmög és terel, erre Strauss kikapcsolja a magnót, és úgy kérdezi, mivanmár. Rossi visszakérdez: mi értelme van ennek, Erin? A nő azt feleli, az, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő. Rossi közli vele, hogy semmilyen hivatalnok nem tehet semmit az ellen, hogy ilyen dolgok megismétlődjenek. Strauss azt kérdi, hogy ezek szerint csak várni kell a következő vérfürdőre? (Úristen, miért, az történt?!) Rossi sóhajt, Strauss visszakapcsolja a magnót, és újra felteszi a kérdést. Rossi azt mondja, meg kellett bizonyosodni arról, hogy Foyet tényleg ott van, mert ha odamennek, de ő nincs ott, rájöhet, hogy megtalálták, és akkor megint meglóg. Lehetetlen volt jó döntést hozni. Strauss kérdi, hogy ki hozta meg a döntést, talán Hotch?

Rossi felidézi, hogy Hotch és Emily egy terepjáróban ülve figyelték Foyet feltételezett lakását, a többiek meg a szemközti üres épületből, a türelmetlen kommandósokkal. Egy emberük karbantartónak öltözve bekopogott a lakásba, majd válasz híján bekukucskált az ajtó alatt egy kamerás gilisztával. A kamera képét látva Hotch-nak feltűnt valami, és elindultak a lakásba. Odabent nem volt senki, de látszott, hogy Foyet sietősen távozott. Rossi azt mondta, ha Foyet menekül, talán hibázik, és elkaphatják. Hotch azt mondta, ha Foyet menekül, akkor általában gyilkolva teszi, márpedig ezt nem szabad hagyni. Garcia aztán kutakodott Foyet gépén, ami automatikus törlésre volt állítva, és Garcia sem tudta megállítani, de az kiderült, hogy Foyet egy internetes riasztást állított be a Peter Rhea névre, így tudta meg, hogy a nyomában vannak. A Csapat tehetetlenül nézte, ahogy Foyet gépéről törlődik egy rakás dolog, egyszer csak megláttak egy fotót: Sam Kassmeyer-é volt az, a szövetségi marsallé, aki Hotch családja mellé volt kirendelve. Hotch már hívta is, de csak a hangpostája felelt. Morgan azt mondta, hogy kommandósokra van szükség, JJ meg azt, hogy az újabb fél óra. Hotch ekkor elrohant, a többiek meg zavartan néztek utána.

Strauss most már Reid-et faggatja az eseményekről. Ámulok és bámulok, ember lett a gyerekből, olyan keményen odamondogat a főnökasszonynak, hogy csak na: könnyű lenne Hotch-ra kenni a kommandósok nélküli indulás döntését, de Dr. Spencer Reid-nek fotografikus memóriája van, ezért bizton állíthatja, hogy nem ez történt. Hanem az, hogy Kassmeyer-t Hotch és Rossi véresen, összeverve találta meg. Amíg Rossi a mentőket hívta, Kassmeyer nagy-nehezen elnyögdécselte Hotch-nak, hogy mikor hazaért, Foyet már a házban várta, Isten tudja, hogyan jutott be. Először a jobb combjába lőtt, majd a bal lábszárába, aztán a bal lábfejébe, és közben azt kérdezgette, hol vannak (Haley és Jack). Majd levágta néhány ujját a bal kezén. (Hah?!) Kérte Foyet-et, hogy ölje meg, de azt felelte, hogy életben hagyja még egy kicsit, hogy el tudja mondani Hotchner ügynöknek, hogy csak magát okolhatja majd a családja halála miatt. (Te jó ég!) Hotch azt akarta tudni, hogy mi van Haley vésztelefonjával. Az egész Csapat körülöttük állt, mikor a mentősök megérkeztek. Reid azt mondja Strauss-nak, hogy nem okolható Kassmeyer a történtekért, mert kínzás alatt nem lehet felelős döntéseket hozni.

A mentőben aztán Kassmeyer elmesélte Hotch-nak, hogy nem mondott semmit Foyet-nek, de... nem is kellett, mert elvette a telefonját, és a gyorshívókat végigpróbálva elérte Haley-t!!! Azt mondta neki, hogy a szövetségiektől hívja, mert Kassmeyer-t és Hotch-ot is megölték, ők pedig veszélyben vannak. Haley nagyon megijedt, Foyet pedig azt mondta neki, hogy vegyen egy feltöltőkártyás telefont, hívja vissza, majd utána ad neki egy másik telefonszámot, amin eléri. És arra kérte, hogy dobja el a mostani telefont, nehogy a volt férje gyilkosa rátaláljon. (Rohadj meg, Foyet!) Kassmeyer azt mondta a kétségbeesett Hotch-nak, hogy nagyon sajnálja. Azután meghalt.

Folyt. köv.