Éjszaka a vidámparkban egy biztonsági őr járőrözik, az egyik körhintánál valamit látni vél, lengeti az elemlámpáját, aztán a hinta megmozdul, elindul, zene felharsan, fények gyúlnak, az őr pedig az ijedtségtől kis híján maga alá piszkít (pironkodva mondom, hogy dettó). A körhinta közepéről a gépészember lép elő röhögve, de az őr nincs vicces kedvében. Az elsuhanó lovacskákat nézi, majd két emberi kart pillant meg, és kiabál a gépésznek, hogy azonnal állítsa le a hintát. Az őr felugrik a lassuló körhintára, és az egyik hintóhoz siet, amiben egy halott nő hever. Őr hívja rádión a kollégáját, a gépész meg csak pislog.

Egy napsütötte parkban taták sakkoznak, Reid meg ősrégi könyvekkel az ölében egy padon ül, és valami szótárból szavakat tanul. (Állati ellentmondásos, hogy bár 2,5 másodperc alatt végighúzza az oldalon az ujját, közben azért mozog a szája.) Egy 12 év körüli kisklapec ül mellette, aki önmagával sakkozik időre (beszarás), és kérdi, hogy ő is úgy látja-e, hogy 5 lépésben mattot fog kapni magától. Reid felnéz a könyvhalom alól, és közli, hogy jó lesz az háromnak is. A srác tesz egy próbát, Reid olvas tovább, de közben elnyom egy kaján vigyort, mert naná, hogy igaza volt. A srác mondja neki, hogy már hiányolták mind Reid-et, aki elmeséli, hogy volt egy kollégája, akivel a világon a legjobb volt sakkozni, de egy nap besokallt, és lelépett. Ő meg sakkozással gyászolta veszteségét, és rájött, hogy a sakk és a történelem is csak ismétli önmagát, de mindig máshogy. A srác tátott szájjal bámulja, szerintem a zseniknek valahogy együtt funkcionál a szája és a szeme. Reid sms-t kap JJ-től, helyzet van, szedi a cókmókját, és elrohan.