Éjszaka a vidámparkban egy biztonsági őr járőrözik, az egyik körhintánál valamit látni vél, lengeti az elemlámpáját, aztán a hinta megmozdul, elindul, zene felharsan, fények gyúlnak, az őr pedig az ijedtségtől kis híján maga alá piszkít (pironkodva mondom, hogy dettó). A körhinta közepéről a gépészember lép elő röhögve, de az őr nincs vicces kedvében. Az elsuhanó lovacskákat nézi, majd két emberi kart pillant meg, és kiabál a gépésznek, hogy azonnal állítsa le a hintát. Az őr felugrik a lassuló körhintára, és az egyik hintóhoz siet, amiben egy halott nő hever. Őr hívja rádión a kollégáját, a gépész meg csak pislog.

Egy napsütötte parkban taták sakkoznak, Reid meg ősrégi könyvekkel az ölében egy padon ül, és valami szótárból szavakat tanul. (Állati ellentmondásos, hogy bár 2,5 másodperc alatt végighúzza az oldalon az ujját, közben azért mozog a szája.) Egy 12 év körüli kisklapec ül mellette, aki önmagával sakkozik időre (beszarás), és kérdi, hogy ő is úgy látja-e, hogy 5 lépésben mattot fog kapni magától. Reid felnéz a könyvhalom alól, és közli, hogy jó lesz az háromnak is. A srác tesz egy próbát, Reid olvas tovább, de közben elnyom egy kaján vigyort, mert naná, hogy igaza volt. A srác mondja neki, hogy már hiányolták mind Reid-et, aki elmeséli, hogy volt egy kollégája, akivel a világon a legjobb volt sakkozni, de egy nap besokallt, és lelépett. Ő meg sakkozással gyászolta veszteségét, és rájött, hogy a sakk és a történelem is csak ismétli önmagát, de mindig máshogy. A srác tátott szájjal bámulja, szerintem a zseniknek valahogy együtt funkcionál a szája és a szeme. Reid sms-t kap JJ-től, helyzet van, szedi a cókmókját, és elrohan.

Quantico-ban JJ már mutatja is a körhintás holttest képét: Rita Stewart a második huszonéves nő, akit holtan találtak Atlantic City-ben. A szép ruha, a gondos manikűr, frizura és smink azt jelzi, hogy a gyilkosuk azt akarta, hogy jól nézzenek ki, mikor megtalálják őket, ez nagy bűntudat jele (ki van vele segítve a két csaj nagyon). A két nő elrablása 2 hónappal korábban történt, és mivel semmi közös nem volt bennük, a rendőrség nem kötötte össze az eltűnésüket. Amikor viszont az elsőt egy játszótéri hintába ültetve, a másodikat meg a körhintán megtalálták ebben a fura elmaszkírozott állapotban, már nyilvánvaló volt, hogy a BAU kell.

Egyiket sem erőszakolták meg, és az egyik nő stroke-ban, a másik agyvérzésben halt meg. Reid a toxikológiai jelentést böngészve arra a következtetésre jut, hogy mindkettejük alaposan be volt gyógyszerezve, sőt: az idegrendszert bénító szerekkel a gyilkos saját megbénított testeik fogságába zárta a feltehetően végig tiszta tudatuknál lévő nőket. És tényleg: egy fej nélküli alak valami szép kendőt terít egy loknis hajú, ülő nő hátára, majd megfordítja a székét: a nyitott szemű nő teste nyugodt és mozdulatlan, csak a szemén látszik a félelme, ahogy megpillantja azt, ami eddig mögötte volt. Főcím és idézet Reid-től: Bármi, amiről nem tudsz lemondani, mikor az már nem hasznos számodra többé, hatalmába kerít téged, és ebben a materialista korban rengetegen vagyunk tulajdonunk rabjai. - Anything you cannot relinquish, when it has outlived its usefulness, posesses you, and in this materialistic age, a great many of us are posessed by our posessions. Mildred Lisette Norman

Csapat a gépen már nyakig van a profilozásban, új külsérelmi nyomokat sorolnak a szadizmus definíciójába: precíz manikűr, nagy műgonddal ondolált frizura, és kiváló, felfekvések nélküli fizikai állapot. Prentiss bedobja a tizenöt epizódonkénti nagy kérdést: ÉS MI VAN, HA NŐ AZ ELKÖVETŐ?

Merthogy annyira gondoskodó, törődő és részletekre ügyelő ez a gyilkos, hogy csakis nő lehet. Na de a holt súly, amit el kell rendezni, mikor megszabadul a holttestektől? Nem nagy ügy, mindkét nő pici volt, 50 kg se. Hotch azt mondja, hogy oké, akkor nézzük, mi van, ha tényleg nőt kell keresni. Morgan azt mondja, semmi, csak jobban passzol a profil. Mivelhogy az áldozatok hajszíne eltér, márpedig egy nőnél ez nem számít, csak a férfiaknak fontos. "Igen, a férfiaknak fontos" - sóhajtja Garcia a laptopból, és ez annyira igaz, hogy Morgan fel is kapja és körbemutatja mindenkinek: Huncutka haja vörösre vált!!! Garcia elmondja, hogy a halott nők ruhái sifonból készültek, ráadásul méretre, mintha rájuk öntötték - de legalábbis szabták - volna. Úgy tűnik hát, hogy ez köti össze az áldozatokat: a testalkatuk. ( 1. Ennyit arról, hogy a fittség és a túlsúly-talanság a hosszú élet titka. 2. Akinek kedves az élete, egyen egy kis csokit, chipset.) JJ kifakad: nehogy most valaki azt mondja, hogy a gyilkosnak hús-vér próbababák kellenek! Hotch munkát oszt, majd megkéri Garcia-t, hogy nézzen utána az elmúlt 2 hónap eltűntjei között van-e még olyan, aki megfelelhet a gyilkos fura gusztusának.

Kis hullamontázs után JJ-t, Morgan-t és Prentiss-t Cotrone nyomozó fogadja az atlantic city-i őrsön, és mondja, hogy a nők családjai már itt vannak, hozták a kért fényképeket, de minek is? Morgan már az első áldozat anyjának, Prentiss meg a második férjének magyarázza, hogy azért, mert úgy tűnik, hogy a testalkatuk miatt akadt meg a gyilkos szeme rajtuk. Mindkét nőről kiderül, hogy nagyon csinosak és picik voltak, szerettek vásárolni, és soha de soha nem vettek volna fel maguktól olyan ruhát, mint amilyenben megtalálták a őket. A vidámparkban boldog felnőttek és gyerekek mennek körbe-körbe a csicsás körhintával, szól az az idegölő hintazene, borzalmasan vidám mindenki. Hotch telefonon mondja az első áldozat megtalálási játszóterén sétáló Rossi-nak, hogy a jelek szerint a gyilkos a gyermekkor meghatározó helyszínein hagyta a hullákat.

Tekintve, hogy a sorozatgyilkosok gyerekkora nem felhőtlen, valószínű, hogy azért ilyen helyeken hagyta a hullákat, hogy ők boldogak legyenek helyette is. (Ajj, de beteg egy elme szül ilyesmit!) Rossi úgy logikázik, hogy ekkora holtsúlyt akkor sem tudott volna feltűnés nélkül mozgatni. Hacsak nem használt a gyilkos nagyméretű járművet és kerekesszéket. És ha az van neki, akkor a bejárathoz legközelebbi rokkant-parkolóhelyre jogosult! (Ha ez a film nálunk játszódna, Morgan 2 perc múlva berúgná Hajdú Péter ajtaját.)

Reid a hullaházban van, a dokinő megmutatja neki, milyen koreográfiával lehet egy ekkora holttestet egyedül mozgatni, és azt mondja, hogy ezt mindenki simán megcsinálja, akinek van egy kis egészségügyi múltja. Reid azt kérdi, hogyan juthat a gyilkos a nőknek beadott szerekhez. A dokinőnek lövése sincs, mi meg tudjuk, House is milyen leleményes volt, ha kellett neki Vicodin, kár is ezen rágódni. Reid rákérdez a nők hajára. Ja, hát póthajak voltak a hajukba varrva, mivel a motorikus funkciók elvesztése miatt rengeteg hajuk kihullott. (Áhh?!) És tuti, hogy még éltek, mikor a póthajat kapták. Valamint évszázados badarság az, hogy a halál után nő a haj és a köröm. (Fenemód informatív ez az epizód.)

Reid az őrsre visszaérve hadarási világcsúcsot döntve hosszan vázolja elképzeléseit Hotch-nak és Rossi-nak: ennyi törődés után miért öl a gyilkos - témában. Főnök konstruktívan kérdez, Tapasztalat summáz: a halál nem cél, csupán az emberrablás mellékterméke. Morgan és Prentiss is befut: az áldozatuk termetüknél fogva gyakran igazíttatták a megvásárolt ruháikat, de nincs átfedés a szabók között. Hotch azt mondja, hogy ha a szabók kiszervezték a munkát, akkor lehet, nézzenek ennek utána. Vörös Huncutka jelentkezik, nem talált több releváns emberrablást két hónap környékén, viszont a múlt héten két aprócska nő tűnt el. Csakhogy: mindkettő egye nappal a nők halála előtt tűntek el, akkor most mi van? Hotch hozza a megfejtést: csak akkor engedi a gyilkos meghalni az áldozatát, amikor már van helyette másik. Este egy parkolóban egy fiatal aprócska nő siet a kocsijához, beteszi a vállfás tisztaruhát, és arra lesz figyelmes, hogy kicsivel odébb egy nagydarab nő bénázik egy kerekesszékkel egy furgon hátuljánál. Odamegy hozzá, és felajánlja, hogy segít betenni a kocsiba. Gyorsan beugrik, behúzza a széket, a nagydarab nő is fellép, aztán sokkoló villan, aprócska nő eszméletlenül landol a padlón, Tank Aranka meg csak nézi, majd így szól: Olyan szép vagy!

Másnap reggel Prentiss és Reid érkezik egy utcai padhoz, a nyomozó fogadja őket, és igen, a padon a film elején riadtan pislogó, Mary Newsome (jó név) nő ül, persze már halott. Prentiss azt mondja, itt az idő, hogy átnézzék az elmúlt 48 órában eltűnt nők listáját. Nyomozó el, Reid pedig a tollával túr bele Mary hajába. (Na fiam, ezért nincs neked nőd, mert nem tudod, hogy kell nekikezdeni.)

Ami szintén kihullott ugye, de neki nem póthaja van, hanem parókája, és hozzá van varrva a fejbőréhez, basszusúristen! (És most a tegnap este elrabolt lányt látjuk, kap szép ruhát, meg infúziót a vénájába, és félméteres műszempillákat, hogy passzoljon a loknijaihoz. Szegény ijedten tekintget jobbra és balra, és közben zenélő doboz dallamát halljuk, nekem most felfordult a gyomrom.)

Az őrsön Morgan-ék megtudják, hogy a tegnap elrabolt nőt Bethany Wallace. A tisztítóból jött ki éppen, az alkalmazottak nem láttak semmit, de elmondták, hogy van pár privát szabó, akikkel kapcsolatban vannak. Van már kép is Bethany-ről, Morgan gyorsan fel is tűzi a táblára, és Hotch, Rossi meg ő csak bámulnak: a megölt nők helyére a megszólalásig hasonlító újakat rabolt Aranka! Reid és Prentiss most esik be a szobába: előbbi azt mondja, hogy Aranka egy GYŰJTŐ, utóbbi meg azt, hogy KÉSZ A PROFIL. Már mondják is a helyi erőknek, akik bőszen jegyzetelnek: egy nőt keresünk, aki egy gyűjtő, azaz egy olyan zakkant, aki csakis és kizárólag a gyűjtött tárgyai közelségében érzi jól magát. Ha borul a kollekció, borul az elme is, és pótlásra vágyik. Nagyon befordult és antiszociális (naná, kevés partiarc gyűjt kistestű nőket, vagy legalábbis máshogyan). Feltehetően sérült a frontális lebenye, ugyanis az agynak ez a része a felelős az alapvető freud-i fantázia és realitás mezsgyéjén való egyensúlyozásért. Ez azt eredményezi, hogy bár képes mindennapos tevékenységekre (autóvezetés, vagy sifonruha-varrás), de nem képes különbséget tenni élő és halott vagy kötődés és veszteség között.

A nyomozó azt kérdi, hogy akkor Aranka nőket gyűjt? Rossi azt feleli, hogy nem nőket, inkább babákat. Pontosabban a pár hónapja valahogyan elveszített babáit pótolja a nőkkel. A nyomozónak ez sok, nem képes elfogadni, hogy három nő azért halt meg, mert Arankának elvették a játékát. (Pedig ennél kevesebbért is öltek már.) Prentiss azt mondja, fogadja el, mert a legutóbbi parókavarrás technikája megegyezik a porcelánbabák hajasításával, szóval igen, babák. Rossi újra kihangsúlyozza, hogy Aranka nem gyilkos, ő csak egy szép és hiánytalan kollekcióra vágyik, hogy lelke teljes lehessen, és traumáit feldolgozhassa. A ruhavarrási vonalat követve kell nyomozni utána. JJ például az első áldozat lila ruháját viszi egy szabóságba, ahol a finnyás fősztájliszt varrónője a ruhát nézve közli, hogy csodálatos kézimunka a varrás minden öltése, aki ezt csinálta bizony egy művész! Prentiss pedig Hotch-ot riasztja, Bethany férje pánikban tartózkodik, neje ugyanis cukorbeteg. Nem tudtuk már, mi hiányzik?!

Bethany egy székben ül, Aranka érkezik, és az arcába mosolyog (rosszat fogok álmodni). Felteszi a nő bal kezét az asztalra, Bethany körbenéz: még két kómakolléganő ül az asztalnál, puffos ujjú sifonruha és infúziós állvány még soha ilyen közelségben nem volt egymáshoz, ez a kép dadaista versért kiált. Aranka úgy játszik teadélutánt, mint a lányom (csak utóbbinak ép a frontális lebenye, és fizikailag is óvodás), a három nő meg ijedten bámul egymásra, kimondhatatlanul tragikus ez a bénultság. Aranka vigyorogva issza a semmit az üres csészéből, Bethany lehunyja a szemét, és mikor kinyitja, egy könnycsepp gördül le az arcán.

Rossi egy orvossal beszélve érdekes hírt visz Hotch-nak: Bethany cukorbeteg szervezete talán gyorsabban dolgozza fel a beadott szereket, tehát talán visszanyeri a teste fölötti uralmat. Az inzulinra viszont továbbra is szüksége van, szóval az idő fogy. Morgan és Reid egy porcelánbaba-boltostól megtudja, hogy a nyolcvanas évek végén egy helyi babagyártó cég próbálkozott felnőttnek öltöztetett babák forgalmazásával, de leálltak, mikor kisebb botrány kerekedett. Ugyanis meghirdettek egy babaversenyt, amiben ruhát kellett varrni, és fogalmazást írni a babáról, mire több olyan leírást kaptak, amiben a kislányok bántalmazásról, szexuális zaklatásról írtak. A versenyt és a gyártást lefújták, a babákat és a fogalmazásokat pedig átadták a rendőrségnek. Bethany eközben menekül, bizarr képsorokon át jövünk rá, hogy sajnos csak "fejben". Ám a keze valahogy mégiscsak meg-megmozdul, az odaillesztett csészét öt lökésből padlóra küldi. Aranka jön, morcos és bizalmatlan, visszateszi a csészét az asztalra, mellé Bethany kezét, és távozik. A két másik lány riadtan néz Bethany-re, aki egy negyed Mona Lisa-nyit mosolyog rájuk!

Reid és Morgan a versenyre küldött fogalmazásokat bújják, Prentiss pedig a babákat és a ruháikat nézi, és az érkező JJ-nek mutat egy ruhát: ugyanazzal a különleges öltéssel készült, mint az áldozatok ruhái! A beküldő neve Samantha Malcolm, rajta van a neve azon a listán, amelyiken az áldozatok által ismert varrók vannak, és Morgan már veszi is elő Samantha Malcolm fogalmazását: Sally nem szereti a "villámlós szobát". (Hoppá, az előbb Aranka Sally-ként mutatta be a két másik nőnek Bethany-t!) Garcia pedig már mondja is nekik kiakadva, hogy bár 10 éves koráig nem volt semmi különös vele, de a babaverseny kapcsán kiderült, hogy elektrosokk-terápiát kapott. Méghozzá az apja, dr. Arthur Malcolm, aki jelenleg is pszichiáterként dolgozik.

A doki azzal magyarázta a terápiát, hogy így majd Samantha fel fogja tudni dolgozni az anyja elvesztését. Samantha-nak nincs saját tulajdona, a gyámságban minden az apja nevén van, lakóhelyeként pedig az apja intézete a lakóhelye, de oda biztos nem vitte az elrabolt nőket. Az apjának van pár ingatlanja, meg JJ-nek is három címe, ahol varrni szokott, Hotch azt mondja, hogy mindet meg kell nézni. Reid állati pipa Malcolm dokira, szerintem élve fel akarja koncolni a gyermekek elektrosokkolásáért, Hotch is így érezheti, mert megkéri Rossi-t, hogy menjen Reid-del.

Samantha nővérruhába öltözve közli a "babáival", hogy most távozik, legyenek kedvesek egymáshoz. Ahogy elmegy, Bethany mozgásba lendül: nagy nehezen sikerül kiszednie magából az infúziót, a másik két nő csak bámul rá, ahogy rekedten megszólal: lépjünk le innen! Aztán valahogy lekászálódik a székről, elkúszik egy kis asztalig, útközben letépi egy próbababa végtagjait, megszerzi a telefont, de nincs vonal. Visszakúszik az asztalhoz, és kihúzza az egyik kómakolléganő infúzióját. Samantha az apja intézetéhez érkezik, a buszról leszállva látja, hogy egy rendőrautó hajt be a kapun, majd Rossi-ék a nagy fekete batárral. Samantha frontális lebenye azt súgja, hogy ez valóságos bajt jelent, ezért inkább nem megy be a kapun. Az apja viszont odabent van, és nem vágja, minek keresi az FBI az ő lányát, kizárt, hogy bármilyen emberrabláshoz köze legyen. Rossi már menne is, de Reid a doki legfelső könyvespolcáról kezdi leszedegetni a plüssállatokat, és felsoroltatja, mely kis betegének emlékét őrzi.

Aztán közli vele, hogy szerinte megerőszakolta a lányát, majd elektrosokkolta, hogy nehogy elkotyogja valakinek, végül megajándékozta néhány porcelánbabával, a sorozaterőszakolók ugyanis mindig ajándékoznak. Majd áttért a kis pácienseire, és mindegyikről van emlékeztető a könyvespolci gyűjteményben. A doki kikéri magának, Reid azt mondja, hogy a bíróságon majd az ügyész minden kislányt beidéz, és Reid lesz az, aki mind elé leteszi a polcon megtartott játékot, és akkor majd kiderül, mennyire voltak TERÁPIÁS eszközök a játékok. Rossi azt mondja, hogy ha most megmondja, hol van a lánya, megmondják az ügyésznek, hogy segített. Doki kinyögi, és kéri, hogy tényleg szóljanak az érdekében. Reid még visszafordul az ajtóból, és azt mondja, túlságosan is nagy becsben tartja a trófeáit, de szerinte nem teljes a gyűjtemény, mondja csak el, hol a többi.

Bethany eközben ájultan fekszik a padlón, kómakolléganője lábbal ébreszti, hogy Samantha épp most lép be a házba. Bethany visszailleszti bele az infúziót, és visszaküzdi magát az asztalhoz. Samantha belép, és észreveszi a leesett telefont, meg az egyik leamortizált próbababát, ollót ragad, és "babáit" vizslatva járja körbe az asztalt, majd leül Bethany mellé, és szomorúan kéri, hogy ne hagyja el. A nő kéri, hogy engedje el őket, de Samantha-nak nem jön be az ötlet, bejön viszont a szobába egy helyes és okos, de nagyon izgulós pasi, aki bemutatkozik neki: Spencer vagyok, az FBI-tól jöttem, tudom, mit tett az apukád veled, és tudnod kell, hogy soha többé nem fog már bántani téged. Jön a lelki fröccs, kiderül, hogy amikor Samantha-nak ki kellett költöznie az apja klinikájáról, el akarta hozni az irodából a babáit, de épp egy másik kislány játszott vele (aki utána nyilván elektrosokkot kapott), és azt mondta az apja, hogy már sosem jönnek vissza a babái. Spencer azt mondja, hogy az apja nem mondott igazat, elhozta neki a babáit. Samantha boldogan nyitja ki a színes koffert, tényleg benne van a három baba.

Reid mentősöket kér az óraszíjától, Bethany pedig már kel is fel a székből. Rossi érkezik, a nyomozóval meg egy csapat mentőssel. Reid nem engedi, hogy megbilincseljék Samantha-t, hanem megígéri, hogy ha elmegy a bácsikkal, örökre a babáival lehet. Samantha és a nyomozó el, mentősök tüsténkednek, Rossi pedig bókol egy nagyot: Szép munka volt, Reid ügynök. (Sünt a ferdítő fordító fülébe.)

A parkban a kölyök már megint magával sakkozik időre, Reid megáll mellette, és közli, hogy 12 lépésből mattot fog kapni. A srác szerint kizárt, Reid viszont biztos benne, ezért leül. Köréjük gyűlnek a taták, és tizenkét gyors lépést látunk, míg apja kedvencétől idéz: Az életben, eltérően a sakktól, a matt után is folytatódik a játszma. - In life, unlike chess, the game continues after checkmate. Isaac Asimov