A napsütötte Virginia Ashburn nevű településén nyitunk, van itt minden, mint a "bucsuban", talán azért, mert ez a Télfesztivál. Négytagú családi idillt kapunk a póniketrec előtt, apu és a fiúgyermek elvonul tápért, a szöszi kislányt az anyukája a viszket és a vakar szavak helyes használatára okítja. Hirtelen egy nő kezd jajveszékelésbe a tömegben, Lindsay nevű gyermekét szólongatja hisztérikusan. Anyuka odanéz, aztán vissza a lányára, pontosabban annak hűlt helyére. Egy törpe bohóc szalad keresztül a forgatagon, a nő pedig forog körbe-körbe, és a lányát hívja. Ekkor érkezik apa és a fiú, és hatalmasodik el az értetlenséggel vegyes pánik. A kamera nyit: a fiú kezéből elszabadul egy árva piros lufi, száll az egekbe, nekem meg a hideg futkos a hátamon.
Rossi és Hotchner ügynökök érkeznek az immár kihalt vurstliba Barbara Lynch-hez, a kislány anyjához, JJ pedig Quantico-ban mutatja Aimee fotóját a többieknek: 8 éves, és 1 órája tűnt el. Morgan azt mondja, ő és Reid megy a család házába, JJ és Emily pedig Garcia-val essen neki a környékbeli gyermekrablásoknak, hátha találnak valamit. Kb. 22 óránk van megtalálni (itt természetesen max. 41 perc), siessünk, siessünk. Jó is lesz, mert az igen kába kislányt egy nőalak viszi az ölében egy sötét folyosón, a sok ajtó közül az egyiken belép, s mindeközben valami olyan zenedoboz-zene szól, ami egyszerre idézi a boldog gyermekkort és a legsötétebb borzalmat, rég volt már, hogy 02:13-nál kis híján összecsináltam magamat.
Prentiss a Zsibongóban áll és a TV-ben az Aimee eltűnéséről szóló híradást nézi, mikor egy lepukkant arcú nő lép hozzá, és mondja, hogy JJ-t keresi, mert bárki is rabolta el Aimee-t, az rabolta el az ő fiát is. Prentiss már rohan is szólni. JJ azt mondja neki, hogy ha a nő kissé ittas, akkor ez Sarah Hillridge lesz, akinek 8 éve tűnt el a fia, Charlie. Azóta minden alkalommal, ha ilyen korú gyerek tűnik el, Sarah felbukkan. Garcia mondja is, hogy Sarah az első 24 órát ilyenkor mindig a BAU-ban tölti. Valamivel később már bent is ül JJ-nél, aki kávét hoz neki. Beszélgetni kezdenek, JJ szerint nincs összefüggés a két eset között, de Sarah rengeteget olvasott a gyerekrablásokról és a pedofíliáról, ezért köti az ebet a karóhoz.
Aimee eközben barnára festett hajjal gubbaszt egy sötét helyiségben egy ágyon, szól a folyosói jelenetnél már hallott dobozzene, meg távol a kislány pulzusa. A falon meglát pár lyukat, átszűrődik valami fény, odamegy, belenéz, a túloldalon egy szem bukkan fel, Aimee riadtan hátrahőköl. Aztán a túloldalról egy serkenő bajuszú száj súgja, hogy ne féljen, nem bántja, jöjjön csak közelebb. A kislány közelít, a srác pedig kéri, mondja meg a nevét, még mielőtt másik nevet kap. Ebben a pillanatban egy nő kezd a sráccal kiabálni, hogy mit művel, a fiú visszakiabál, hogy engedjék el a kislányt. A nő ütni kezdi, a kislány meg csak nézi ijedten, és mögöttük egy emeletes ágyon egy kicsivel idősebb lány ül. Aimee visszasiet az ágyra, a fal túloldalán a pofonok tovább záporoznak, és a nő kiabál: "soha többet ne beszélsz így velem"!
Quantico-ban JJ érkezik Prentiss-hez, aki épp most kapta a hírt telefonon, hogy Aimee akkor tűnt el, mikor az anyja a jajveszékelő nőre figyelt. JJ ledöbben: Sarah ugyanis azt mondta, akkor veszett el Charlie, amikor egy, a fiát kereső nőre figyelt oda. Véletlen lenne? Ezzel a módszerrel azonban nem lehet egyedül gyereket rabolni, ehhez társ kell. Emily azt mondja, ha az tényleg így van, akkor már közel 1 évtizede rabolhatnak gyerekeket így. (Uuhh.) Az előbb a fal túloldalán látott nő a behunyt szemmel fekvő fiú fölé hajol, kedélyesen dudorászik neki egy gyerekdalt, és mintha babakocsit tolna. Szól a dobozzene, ahogy egy nagy kartondobozra tetőt tesz, és betolja egy nyílásba. Megteker egy csapot: a doboz körül tűz gyullad, a nő a nyílásra leereszt egy ajtót, odabent a tűz átterjed a dobozra. (Jáááj!) Főcím és idézet JJ-től: ...a remény... valójában a legrosszabb Gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését. - ...hope... is the worst of evils, for it prolongs the torment of man. - ...die Hoffnung... ist in Wahrheit das übelste der Übel, weil sie die Qual der Menschen verlängert. Friedrich Wilhelm Nietzsche
Ész és Erő távozni készül a Lynch-házból, az udvaron a láncdohányzó apába botlanak. Elmagyarázzák neki, és az éppen hazaérkező feleségének, hogy bár ők innen most elmennek, még többszáz ember keresi Aimee-t. Az apa szerint nyilvánvaló az eredménye annak, hogy már elmúlt 24 óra a kislánya eltűnése óta. Azt mondják nekik, hogy jelen esetben nagyobb a valószínűsége, hogy Aimee életben van, de egyikük sem válaszol, mikor a nő azt kérdi, mi célból tartja életben a lányát az elrablója. Ész oldaná a feszkót, és ezért azt mondja az apának, hogy nem tehet arról, hogy eltűnt a kislány, mire a pasas beszól a nejének, hogy nem kellett volna elengedni egy pillanatra sem Aimee kezét. Aztán beviharzanak a házba, Morgan és Reid pedig nehéz szívvel távoznak.
Aimee eközben az elégetettnél kicsit idősebb fiúval találkozik, aki elmondja neki, hogy Allison lesz az új neve, egyúttal kéri, mondja meg a nevét. A kislány nem akar vele beszélni, mert idegen. A srác azt feleli: nem idegen vagyok, hanem a bátyád. (Atyaúristen, mi van itt?) A kislány végül megmondja a nevét, a srác közli, hogy neki meg a David nevet adták. A táskájából elővesz egy polaroid-gépet, és lefényképezi a kislányt. A vaku villanása Aimee körözési fotójába továbbít minket (köszönjük a rendezőnek a bravúrt), mely a BAU tárgyalójában van. Morgan sarokba szorítja JJ-t, szerinte csak azért hisz Sarah-nak, mert neki is van egy fia. Prentiss azt mondja, hogy túl sok itt a hasonlóság, ami felfogható kézjegyként, egyetért JJ-vel, pedig neki aztán nincs gyereke.
Hotch mélyen hallgat, ekkora feszültség már rég volt csapaton belül, Garcia minden porcikájából árad, hogy ő is a csajok véleményét osztja. Némelyest Morgan mellé áll Rossi, de Prentiss visszavág, Reid neki ad igazat, kemény Nők vs Férfiak meccset zár le Hotch: Garcia 10 évre visszamenőleg keressen eltűnési eseteket hasonló körülményekkel. JJ megkönnyebbül, és elrohan, hogy közölje Sarah-val a hírt.
Sötét van Aimee szobájában, mikor a vaksötét ajtót bámulja. (Sötétségben a felirat: directed by Matthew Gray Gubler.) Az ajtó nyílik, David jön be rajta, és azt súgja a kislánynak, hogy legyen engedelmes, úgy minden könnyebb. Egy idős hangú férfi érkezik dühösen, Aimee az ágy alá menekül, a férfinek csak a cipőit látjuk. David-et meg egy nyakleves kíséri ki a film elején látott sötét folyosóra. Dobozzene kíséretében a cipők öltönyös tulajdonosa kacarászva letérdel, és mondja a mellé érkező öreglánynak, hogy nicsak, valaki aludt Aranyfürtöcske ágyában, nézzünk alá, hátha van ott valami, és jegygyűrűs kezével felemeli a lepedőt. Kedveskedve üdvözli, neje szintúgy. Aimee riadtan mondja nekik, hogy haza akar menni, de az öreglány azt mondja neki: de hiszen itthon vagy, Alison. (Mi a fene folyik itt???) A folyosón David távozik, megtorpan kicsit, majd elhalad egy lelakatolt üveges szekrény előtt, amiben vadászpuskák sorakoznak.
JJ érkezik Sarah házához, ajtó nyitva, felmegy az emeletre, Charlie szobájába nyit és ledöbben: itt semmi nem változott 8 év alatt. A kottarészeg Sarah érkezik, pohárral és cigivel a kezeiben, és azt kérdi, hogy JJ őrültnek tartja-e. JJ azt mondja, hisz neki. Quantico-ban Reid és Garcia az eltűnt gyerekek ügyeit bújja, Reid térképet is használ (meglepő fordulat). JJ pedig Sarah házában elhűlten áll egy fal előtt, amin hatalmas tábla áll, rajta az elmúlt 8 év minden helybeli eltűnésének pontos leírása, fotókkal, jelzésekkel.
JJ azt mondja, segíteni fog, de csak akkor, ha Sarah leteszi a piát. Sarah megígéri. Hotch Emily-vel van a hideg és kihalt vurstliban, Ketten játsszák el az elrablást: odaképzelik az egészet, Emily játssza Barbarát, Hotch pedig figyel. Rájönnek, hogy ha egy nő lármázott, egy másik személy meg elvitte Aimee-t, kellett valakinek lennie, aki egy furgonban várta őket. Ez egy jól kidolgozott módszer, 8 év alatt több gyereket is rabolhattak így, kizárt, hogy valaki valahol ne tudna valamit!
Idilli képsorok következnek: tudtátok-e, hogy a hamvasztásnál nem bíbelődnek a lassan égő csontokkal, hanem a hamuból kiszedve leőrölik, majd visszakeverik az urnába a hamvak közé? Ezt most meg is nézhetjük a dobozzene aláfestő muzsikájával, az öregember előadásában. Azután elvonul egy urnafal előtt, megáll a rózsaágyásnál, és kedvesen azt mondja a virágokban gyönyörködő kétszázhatvanegy és fél éves néninek, hogy az összes rózsát ő maga nevelte, és úgy tekint rájuk, mint az elfeledettek lelkeire. Mint például ez a fiatalember itt - mondja, belemarkol a hamvakba, és szórja. A szél meg viszi. A férfi mosolyog még egyet, és távozik. (Most kedvem lenne megrugdosni.)
Quantico-ban JJ és Sarah megmutatja Hotch-nak és Emily-nek az elmúlt években hasonló karneváli forgatagokból eltűnt nyolcévesforma gyerekekről készült táblát, Sarah azt mondja, néhány szülőt fel tud hívni, mert volt egy önsegítő csoportjuk, de mára már szinte mindenki tovább lépett. Hotch kérdi, hogy ő miért nem. Sarah azt mondja, azért, mert három éve látta a kamasz Charlie-t, de a férje nem hitt neki, és aznap el is hagyta, ezért nem szólt másnak sem, senki nem hitte volna el. (Istenem.) Kisvártatva a BAU már tele is van elrabolt gyerekek szüleivel, az egyik házaspárt Morgan kérdezi ki. A férfi meglátja Sarah-t és őrültnek nevezi, de Morgan elárulja nekik a frankót: A REMÉNY MEGBÉNÍT. Aztán azt kérdi, Stephen hét évvel ezelőtti eltűnésekor elvonta-e valami a figyelmüket. A válasz persze, hogy igen, és persze, hogy egy gyermekét kereső nő. Morgan megmondja nekik, hogy a gyerekrablóval beszéltek akkor és ott, a házaspár rájön, hogy elrabolt gyerek szüleivel van tele a Zsibongó, végül azt kérdik, vajon él-e még a fiuk? Morgan néz rájuk kukán.
Aimee az ágyán ül, egy nagyobbacska, kócos lány törölgeti a homlokáról a hajfesték maradványait. Megkérdi, hány gyerek van itt, a lány azt mondja, ő a negyedik. Voltak mások is, de azok már jobb helyen vannak. Arra kéri, hogy egye meg a vacsoráját, de Aimee az anyukáját akarja inkább. Aki már teljesen szétcsúszva üldögél a BAU-ban, Garcia kávét visz neki, és próbálja vigasztalni. De a nő ki van borulva, mert elengedte a lánya kezét, és a férje is őt hibáztatja. És zokogva mondja, hogy levegőt sem kap Aimee nélkül.
A Csapat többi tagja Sarah-val a tárgyalóban van, JJ összegzi a szülők kikérdezéseit: 11 család számolt be az eltűnéskor lármázó 40-50 éves nőről. (Hahh!) Akivel némely esetben más gyerek is jelen volt. (Bazz!) Sarah azt kérdi, hogy ezek szerint a nő maga is anya-e, és persze, hogy Reid-nek kiszalad a száján, hogy neeeem, az ilyenek sosem, viszont ezek a legkegyetlenebbek (ez kellett, köszi). Feltételezhetően a nő választja ki az áldozatot, és egy alárendelt férfi-társ meg valamelyik gyerek hajtja végre az elrablást, míg a nő lármát csap. A Csapat megkapja a tinédzser-Charlie rajzolt fantomképét, majd rugóznak egy kört a miért élne még-témán. Hát azért, mert az elrablásokhoz segítség kell, simán lehet velük utcára menni, akkor sem szöknek el: "Ha segítesz újabb gyereket szerezni, nem ölünk meg". JJ elviszi kávézni a lezsibbadt Sarah-t a többiek pedig nekiugranak az agyalásnak: ki kell találni, hol élhet a nő, ahol nem tűnik fel a szomszédságnak a hirtelen felbukkanó gyerek (hát, ebben az osztrákok egészen ügyesek/bocs). Nyilván nem sétagalopp a "beszoktatás", talán volt a környékről otthoni veszekedésről szóló bejelentés, vagy gyermekvédelmis vizsgálat. JJ a Zsibongóban beszélget Sarah-val, aki a 8 évnyi reménykedésben olykor azt kívánta ,bár lenne halott a fia, bár ne élne és szenvedne valahol... Barbara, Aimee anyja rohan JJ-hez Charlie fantomképével: őt látta a vurstliban. Sarah örül, hogy a fia él, Barbara ordít vele, JJ csillapítaná, végül a férje cibálja odébb, Sarah-ra meg ráférne pár korty, úgy nézem. JJ azt mondja neki, Charlie egyetlen esélye a túlélésre a kooperálás az elrablóival, ne higgye bűnözőnek a fiát.
Aimee haját fésülgeti az idősebb lány, Aimee kicsikarja belőle, hogy maradjon még picit vele, így lefekszenek az ágyra. De az ajtó nyílik, az öreg pasi belép, és kicibálja a nagylányt, majd a nő lép be a szobába, a gyöngysora világít a félhomályban. Szól a dobozzene, és a nő mosolyogva leül az ágy szélére, és megpaskolja az üres helyet maga mellett, és mosolyog baszki a rémült kislányra, hát ezért nem bírtam 2 hónapig megírni ezt a posztot!!!
Csapat tovább agyal: ennyi gyerekkel a nő biztos otthon volt, olyan, a hatóság által is ellenőrzött családot kell keresni, ahol egyetlen jövedelem van. Garcia már nyomja is: 23-at talált. Morgan szerint ez túl sok, különben sincs házkutatási parancs, ha mindenhová becsöngetnek, a tettesek talán eltüntetik a bizonyítékokat és a gyerekeket is, még mielőtt elkapnák őket. Hotch azt mondja JJ-nek, hogy szerezzen ruhát Aimee-től. Mindenki nehéz szívvel áll fel az asztaltól, csak Huncutka nem érti mi van. Erő közli vele, hogy a keresőkutyáknak kell majd a szagminta, ó, anyám. Barbara eközben a férje nyomására szóba elegyedik Sarah-val, aki elmondja: van egy pillanat minden reggel, ébredéskor, az első másodperc-töredék, amikor érezni lehet még a békét - aztán jön a cudar valóság. Barbara azt mondja, ő még nem aludt Aimee eltűnése óta, Sarah pedig azt kívánja neki, hogy előbb legyen meg a kislány, minthogy Barbara elaludna és átélné az ébredés kínját. JJ érkezik, ruhát kér, sapkát kap, el. Csapat ezután végigjárja az összes esélyes házat, és olyan arcokat látunk, Josef Fritzl bájos kisfiú hozzájuk képest. Morgan és Emily pedig már az öreg pasival beszélget, Morgan látja a "családi" fotót, rajta Charlie-t is persze. Az öreg azt mondja, az asszony elvitte a gyerekeket, azért csöndes a ház, de mi látjuk, hogy az alagsorban gubbaszt mindenki, a nő az ölében tartja Aimee-t, befogja a száját, úgy hallgatják a feni beszélgetést, és közben azt súgja a kislánynak: "ha egy hangot is kiadsz, megölöm az anyukádat". Ekkor érkezik oda Charlie, akit elküld a szobájába, a nagyobb lány meg elfordítja a fejét, mikor a nő egy injekciós tűt vesz elő és a rémülten bámuló Aimee-be szúrja. (Anyád.)
Odafent az öreg érzi, hogy szorul a hurok, azt mondja, ha kell, hazahívja az asszonyt és a gyerekeket. Emily azt mondja, kimegy valamiért, Morgan meg belép az öreg intim zónájába, és kéri, hogy hívja fel most a nejét. Emily az udvaron állva hívja Hotch-ot, megmondja a címet (2150 Mosley Lane), és hogy kétségtelenül Charlie van az egyik fotón. Hotch-ék indulnak, rendelnek kutyákat is, az öreg meg eljátssza Morgan-nek, hogy az asszony ki van kapcsolva, talán ha később visszajönnének. Morgan higgadtan így szól: "Szerintem mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni", az öreg pedig már meg sem próbál könnyed és mosolygós lenni. A kert végében dobozzeneszó kíséretével kis fészerajtó nyílik, Kilép rajta a nő egy zsákkal, nyomában a nagylány hálóingben, meg a felöltözött Charlie, karjában az ájult Aimee-vel. A közelben parkoló halottaskocsihoz mennek, a nagylány kérdi, hol van Stephen, a nő azt ígéri, majd találkozhat vele, betessékeli hátulra, a többiek előre mennek, kocsi kihajt a hátsó kapun, nagylány hátul széthúzza a szürke függönyt és kinéz, brr.
A ház körül hemzsegnek a zsaruk, az öreg a tornácon állva nézi a radarral sétáló embert a rózsaágyásban. Morgan jön, az öreg házkutatási parancsot emleget, Morgan meg radart, és közli, hogy meg fogják találni, hová temette el a gyerekeket. Az öreget meg csak az érdekli, hogy a radar árt-e a rózsáknak, és mi tudjuk, hogy ez felér egy vallomással. Rossi és JJ a pincébe megy, látják, hogy a bejárati ajtó kamerájának itt a képernyője. JJ megmozdítja az egyik polcot, ami naná hogy egy ajtó! Kinyitják, és ott állnak a folyosó előtt, Rossi azt mondja, szólni kell a kutyásoknak. A "kiccsalád" eközben már a krematóriumban, a nagylány kérdi az Aimee-t karjában tartó Charlie-t, hogy mi ez a hely, de az nem tudja. A nő sietve berakja az égetőbe a zsákot, meg egy hatalmas rongybabát, be se csukja az ajtót, csak nyitja a gázcsapot, a lángok felcsapnak. A három gyerekre vetül a narancssárga fény, és a tűz lassan körbeveszi a zsákot és a rongybabát.
JJ és Rossi megtalálta a polaroid-képeket, és látják, hogy Aimee haja barna lett. Hamar rájönnek, hogy Charlie készítette a képeket, bizonyítékul. Már sötét van a ház körül (Zeugma-nál kb. virrad), Morgan és Prentiss az udvaron, telefonálnak Garcia-val és Reid-del: nagy-nehezen kiderül, hogy a nő lánykori nevén van egy temetői vállalkozás. Erő azt mondja, nem lehet tízévnyi sírt felásatni, de Ész közli, hogy nem is kell, mert van ám ott krematórium. Morgan és Prentiss már rohan is a kocsihoz, a ház emeletén meg az öreg pasi áll és les kifelé az ablakon.
A krematóriumban a kemence tüzének fényénél szól a dobozzene, a nagylány és Charlie nézik, ahogy a nő egy kartonkoporsóba egy plédet terít, közben persze derűsen dudorászik, úgy kell azt. Aimee kezdi nyitogatni a szemét, a nő pedig párszor rákiáltva mondja a fiúnak, hogy tegye a kislányt a plédre. Charlie odateszi, és közben a nő közelben lerakott táskáját nézi, a nagylány meg sírva mondogatja, hogy ne, ne, ne… A nő rákiabál, hogy fogja be, majd inkább kedvesen mosolyogva közelít: kéri, hogy legyen anyuci jó kislánya, de a lány pánikolva hátrál a padlón. Charlie hirtelen rákiált. Megszerezte a nő táskájából a pisztolyt, és most ráfogva kiáltja, hogy hagyja békén a nagylányt. A nő elneveti magát, és azt mondja, ne vicceljen már, de a fiú nem viccel, egy golyót repít a nőbe, aki döbbent arccal zuhan hanyatt a földre. Charlie elejti a pisztolyt, kiveszi Aimee-t a koporsóból, a nagylány odaszalad hozzájuk. Nézik a holtan heverő nőt, és a nagylány azt mondja: „soha többet nem bánthat már minket”.
Ekkor az ajtó kivágódik, a gyerekek hunyorognak kifelé: Morgan és Prentiss áll ott, és nehéz eldönteni, hogy ők vannak-e jobban kiborulva, vagy a gyerekek. A házban JJ, Rossi és Hotch fogadja a híreket telefonon, le kéne tartóztatni az öreget. Egy járőr mondja nekik, hogy épp a fürdőszobába ment, erre mind elkezdenek rohanni felfelé. Az öreg már a nadrágszíján himbálózik, mire rátörik az ajtót, és nem sajnáljuk túlzottan.
Quantico-ban Reid kíséri Sarah-t Charlie-hoz, a nő aggódik, mi van, ha a fia már nem emlékszik rá? Reid elmondja, hogy 5 éve, 7 hónapja és 19 napja dolgozik itt, és *gyermekpszichológiai kiselőadás* szerinte a fiú rendben lesz. Mert tudósként a statisztikában és a tényekben hisz, de ma 8 család kap rossz ámde végleges hírt, és három gyerek hazamegy a szüleihez - kizárólag azért, mert Sarah hitt abban, hogy Charlie él. És ez maga a csoda. Charlie apja érkezik Sarah-hoz, sírós ölelkezés a köbön, nyílik a lift, és most már Charlie-t ölelik együtt, Morgan pedig egy fejingatással jelzi Stephen szüleinek, hogy a fiuk már nem él. Charlie nézi, ahogy Aimee a szülei nyakába ugrik, és a nagylány is találkozik a szüleivel. Aztán odamegy Stephen szüleihez, és elmondja nekik, hogy az öccseként szerette a fiukat, és tegnap halt meg, mikor Aimee-t védelmezte, és nem felejtette el őket, mert mind csak úgy tudtak életben maradni, hogy a szüleikre gondoltak. A szülők zokognak (én is, na).
Sarah megy a tárgyalóba, ahol Hidegvér, Empátia és Huncutka pakolásznak. Sarah köszönetet akar mondani, de JJ szerint nem kell.
De Sarah azt mondja, évek óta senki nem hitt neki, csak most ők, és ez nagy dolog. És azt kérdi, hogyan, miért tudnak az élet e sötét területén dolgozni? Emily kinéz a két megkerült kislányra és szüleikre, és azt mondja, hogy az ilyen napokért, mint a mai. Sarah mosolyogva távozik, egyszer még visszanéz, JJ rámosolyog, és közben pedig idéz: Tollas kis jószág a 'remény' / Lelkünk ágára ül, / Fújja szövegtelen dalát, / És sohasem némul el. - Hope is the thing with feathers, / That perches in the soul, / And sings the tune without words, / And never stops at all. Emily Dickinson
Facebook kommentek