Ott folytatjuk, ahol a múlt héten abbahagytuk, Lester ül az autóban, nézi ahogy Malvo elsétál miután lelőtte Lindát. Sóhajt egy nagyot, majd kiszáll és az irodába siet (kellett odaadni anyunak a dzsekit, még a végén ő fog csúnyán megfázni). Egy pillanatra megrendülten megáll a neje holtteste felett, de tényleg csak egy pillanatra, elvégre dolog van, a széfből előszedi az útleveleket aztán inkább mégse, ehelyett a kulcsokat hagyja ott az asszony kezében. Eddig megvolnánk.

Fogorvosnál kezdünk, azt látjuk amit az orvos lát, kibírtam volna ezen képsorok nélkül, de most már mindegy. A fúró kellemesebbik végén Malvo helyezkedik el, folyamatosan beszél, ezúttal az alvásmegvonás élettani hatásait és az erre irányuló kísérleteket ecseteli a tehetetlen páciensnek, most már értem a drasztikus pályaváltást, a fogorvosi székben ülve senki nem tud és nem is mer visszaszólni, ha agyzsibbasztó fejtegetésekbe kezd. Mick Mike, merthogy most így hívják, remekül beilleszkedett az új közösségbe, fogorvos kollégákkal partizik, eljegyezte az asszisztensnőjét is, a csaj odavan a gyűrűért, viszonzásképp legközelebb az egész hüvelykujját feldugja majd vőlegénye hátsójába, csupa öröm az élet. Új barátnak iszogatás közben eszébe jut, hogy Micky Mikey milyen jól kijönne az ő régen látott tesójával, igaz, hogy az tanúvédelem alatt áll, de üsse kavics, annyira jó cimborák már, egy vegasi hétvégén talizhatnak, abból nem lehet baj. Malvo mégse váltott szakmát ezek szerint, sőt a relaxációs kazettái is megvannak még.

Egy üzemben járunk, robotok (na jó, egy-két ember is) dolgoznak, a gyártósor olajozottan működik, a futószalag végén legördül a kész termék, hogy aztán rendeltetési helyét elérve az elégedett fogyasztó mindennapi életét könnyítse, s tegye egyszersmind boldogabbá. Esetünkben Lesterét, az áru az ő ajtajában ér céljához, vett egy új mosógépet. Ideje volt már lecserélni a régi köhögőset, volt vele probléma elég. A szállító meg is jegyzi, hogy ilyen ócskavasat már rég látott. Nyilvánvalóan egy új élet kezdetének szimbóluma ez.

Gus Grimly rendőr üldögél gondterhelten a kórházban, feltehetően Molly miatt izgul. A kezdő képsorok alatt oda nem illő beszélgetést hallunk, valahol valakik reggeliznek éppen. Ugrunk is oda, Chaz Nygaard, Kitty és a gyerek készülődnek, háttérben a hírolvasó a minapi különös időjárási jelenségről beszél (halak potyogtak az égből, egy tornádó kaphatott fel egy tavat a lakókkal együtt és pakolta le kicsit odébb). A kis Gordo fogja a hátizsákját és suliba megy. Később az ebédlőben két osztálytársa öli egymást, birkózás közben lelökik a kisfiú táskáját, amiből kirepül a Lester által becsempészett pisztoly és végigcsúszik a padlón. Csend és döbbenet.

Egy konyhán nyitunk, a szakács halat belez, a tetemet lisztbe majd bő, forró olajba mártja, a halacska nemsokára gusztusosan feldíszítve landol egy társaság asztalán. Az asztalfőn egy zilált fogsorú, cuki homáros előkét viselő maffiafőnök külsejű alak Sam Hess felől érdeklődik. Tájékoztatják, hogy a halálesetnek nincs köze az üzlethez, de azért rosszarcék (azaz Mr. Wrench és Mr. Numbers) nyomon vannak és elfogják a bűnöst. A főnök szerint csak ki kell nyírni, egyszerű.

Flashbackkel kezdünk, a nyitóképen aranyló kalászok lengedeznek a mezőn, Bendijit még nem temette be a hó. Annyira azért nem tombol a nyár, Lester a szokásos narancssárga dzsekijében vásárolgat. Zoknit venne, de egy furcsa vélelten folytán a férfizoknik közé nőiek keveredtek, az eladó maga sem tudja, hogy melyik csomagban mi lapul. Lester kockáztat és alkuszik az árura, nagyszerűen csinálja, a végén az eladó rásóz még egy puskát is. Otthon anyu nem is dícséri meg a sikeres üzletkötést, figyelmezteti a férjét, hogy legyen óvatos, mert ha valaki képes szétlőni a saját fejét egy töltetlen fegyverrel, az Lester. Emberünk biztonságba helyezi a puskát a szekrény tetején.

Behavazott úton haladó autót látunk, magányos jármű a téli országúton, blabla, tudom én, hogy ilyen már volt, nem is egyszer, de ezúttal 1987-et írunk, akár még érdekes is lehet. A zene még mindig nagyon hangulatos, szerintem, egyébként teljesen botfülem van. A kocsiban egy család ül, anyu kissé feszült, apu nyugtatja, ismer valakit. Az illető szerintem fényév távolban létezik csak, anyu is így gondolja. Kifogy a benzin is, apu kiszáll a kocsiból, nem óhajtja a neje szemrehányásait tovább hallgatni. Fohászkodik Istenhez, jelet, vagy valamit vár, és kap is. Pici piros pontot a havon. Odamerészkedik, a piros izé egy jégkaparó, ásószerszámnak tökéletes. Emberünk ki is kapar egy táskát, tele pénzzel. Isten létezik! mondja, nem tudok nem egyetérteni.

Személytelen, szinte steril irodában vagyunk, haladunk a folyosón, boxok mindenütt. Az utolsó sarokban üldögél egy hivatalnok, nem hinném, hogy dolgozik, a monitor halacskákkal teli akváriumnak mutatja magát. Emberünk feszültnek tűnik, kifelé nézeget a dobozából, mintha bizony járna arra valaki. Hoppá, a folyosó végén megjelenik egy alak, látványától az eddig csak ideges ember pánikba esik. Billy Bob az érkező, most nem beszél sokat, illetve semmit sem. Jön, megragadja a csinovnyik nyakkendőjét és távozik. Az nem nagyon zavarja, hogy az illető ruhadarab még mindig a pasas nyakán van, megy egyre tovább, nyakkendő a kezében, pali a padlón csúszik nyöszörögve, jé, mások is vannak a kockákban, a kollégák egyre dugják ki a fejüket a látványosságra. Kellenek a frásznak az ilyen munkatársak. Segíteni nem kéne?

Két csendes, rossz arcú egyén érkezik egy raktárba, konkrétan a néhai Sam Hess telephelyére. Max Golddal találkoznak, ez az a pasas, aki már az előző részben istápolta az özvegyet, nehogy hülyeségeket beszéljen a rendőröknek. Mint kiderül, az egyik rosszarc siketnéma, valami bizarr, de vicces pantomim segítségével kommunikál a társával (én ugyan egyáltalán nem értek a jelnyelvhez, de ez hétszentség, hogy nem az). Elsőként azt szeretnék megtudni, miért nincs a falunak könyvtára, kellene pedig, ez elengedhetetlen minden városkában, költségcsökkentés ide vagy oda, szögezi le barátja tolmácsolásában a néma. A fiúkat amúgy Fargoból küldték, az ottaniak aggódnak a haláleset miatt, árthat az üzletnek, az eddigi gyümölcsöző kapcsolatnak. Max sem nyugodt, Sam gyilkosát meg kell találni, elmeséli Billy Bob korábbi látogatását, személyleírást is ad, kiválót: barna, 180 körüli, középkorú csávó. Rosszarcék bólintanak, meglesz. Alapos embereknek tűnnek, és mivel a leírás elég sok emberre illik, én rosszat sejtek.