Gus Grimly rendőr üldögél gondterhelten a kórházban, feltehetően Molly miatt izgul. A kezdő képsorok alatt oda nem illő beszélgetést hallunk, valahol valakik reggeliznek éppen. Ugrunk is oda, Chaz Nygaard, Kitty és a gyerek készülődnek, háttérben a hírolvasó a minapi különös időjárási jelenségről beszél (halak potyogtak az égből, egy tornádó kaphatott fel egy tavat a lakókkal együtt és pakolta le kicsit odébb). A kis Gordo fogja a hátizsákját és suliba megy. Később az ebédlőben két osztálytársa öli egymást, birkózás közben lelökik a kisfiú táskáját, amiből kirepül a Lester által becsempészett pisztoly és végigcsúszik a padlón. Csend és döbbenet.

Eközben otthon Kitty gondos csípőkörzéssel, kisujját eltartva simogat egy csíkot a szőnyegen a porszívójával - a takarításhoz semmi köze az egésznek, de a mozdulatait elnézve eszembe jut, hogy azért ezt a gyakorlatot Freddie Mercury sokkal jobban csinálta. Csengetnek, az ajtóban Bill rendőrfőnök áll házkutatási paranccsal, háttérben a teljes bemidji állomány.

Chaz a munkahelyén a feleségétől értesül az eseményekről, lélekszakadva rohan haza, pont jókor, Bill megtalálja a tucatnyi engedéllyel tartott fegyver mögé rejtett abszolút illegálisat, bónuszként pedig a Lester által becsempészett bizonyítékokat. Mindenki dermedten áll, csak Kittyből tör elő a vadállat, úrinő módjára leköpi a férjét mielőtt elrángatják.

A rendőrségen Lester üldögél immár öltönyösen, Bill érkezik hozzá a kihallgatóba hatalmas paksamétával. Nagyon kivan szegény, az utóbbi időben összeomlott az egész kis világa, jó, vagy száz éve meghalt tizenhat ember influenzában meg egyszer a patika is kigyulladt, de ilyen, mint most még sosem volt a faluban. Gyilkosságok mindenfelé, lövik a rendőröket is, a gyerekek meg pisztollyal mászkálnak az iskolába, a jó Bill nem erre szerződött ez látszik rajta, ő olyan helyen szeretne rendőrösködni, ahol a hóvihar a legnagyobb ellenfél. De térjünk a lényegre, elsorolja a Chaznél talált bizonyítékokat, most már mindet ért, szörnyű lehetett neked barátom, hogy az asszony az öccséddel feküdt össze aztán az még ki is nyírta, hát miért nem fordultál hozzám, mikor régi cimborák vagyunk? Lester újonnan szerzett arcátlan magabiztossággal játssza tovább a szerencsétlen áldozatot és meséli el, hogyan ölte meg Chaz a feleségét, még egy-két könnycseppet is elmorzsol, hisz annyira szerette a nőt. Bill komolyan meghatódik, emlékszik ő, a tesónak mindig is erőszakos természete volt, nem csoda, hogy Lester félt tőle, az meg különösen szívszorító, hogy ennek ellenére védeni akarta, mégiscsak az egyetlen testvére. Bill egy jólelkű és naiv fickó, kis barátunk tehát elmehet, kaján vigyorral sétál ki a szabadságba a fogda mellett, ahol az öccse rázza a rácsokat.

Visszaidézzük kicsit a múltkori hóvihart, Mollyt látjuk botorkálni, aha, ő is rálőtt valakire mielőtt leterítette a golyó. A jelenben hősnőnk ébredezik éppen, Gus és Greta virrasztanak a kórházi ágya mellett. Molly első kérdése, hogy elkapták-e Malvot és mi van azzal a fickóval akit ő lőtt meg. Gusnak fontosabb közlendője lenne, de azért válaszol, Malvo nincs meg a másik pedig fent van az intenzíven, aztán gyorsan kiböki (még mielőtt Molly tovább agyalna), hogy ő lőtte le a lányt. Borzasztóan sajnálja a dolgot, mindent be fog vallani, még ha ki is rúgják, bár szerinte amúgy is ez lenne a legjobb, hiszen mindent elcsesz (szerintem is). A végén még Molly vigasztalja, nem nagy dolog, én is lelőhettelek volna abban a viharban, tartozol egy léppel és kész, aranyos. Lou is megérkezik, letelepszik a lánya mellé és benyomja a tévét, hátha vannak kábelcsatornák. Egy hokimeccsnél kötnek ki, mellesleg apu nagyon büszke a kislányára.

Lester hazatér, önelégülten sétálgat a lakásban, átlépi a még mindig ott éktelenkedő vérfoltot, nem jó ez így, a telefonkönyvben takarítószolgálatot keres és talál, a vonalban készséges szolgáltató biztosítja arról, hogy bármilyen felfordulást orvosolnak. Az jó, mondja hősünk, mert kicsit sok itt a vér, mire a másik oldalon lecsapják.

Vadonatúj helyszín, egy uszodában járunk, nem tudom eldönteni, hogy fitneszóra vagy terápiás foglalkozás folyik-e, ismerős arcú, tojásfejű úriember unottan kalimpál a vízben. Aha, Nevada államban vagyunk, itt van az iroda, ahonnan Malvo kapja a melót, a vízitornázó fickó ennek a vezetője, munkahelyére beérve gonoszunkkal szembesül, ott terpeszkedik a székében, lábát az asztalon pihentetve. Malvo a falon lévő térképre mutat, minden állam jelölve van, csak Georgia nem, miért? Az első feleségem koreai volt, mindig leköpött szex közben, jön az adekvát válasz. Malvot amúgy az érdekli, hogy ki a franc küldte rá rosszarcékat és ki van Fargoban aki rá utazik. A másik hablatyol valamit kapcsolatokról meg az üzletről, de Lorne rövidre akarja zárni a csevejt, van itten két telefon, az egyik a mentőket, a másik a hullaházat tárcsázza, csak a válaszon múlik, hogy melyiket vegye fel. A következő képen Malvo kisétál az irodából, nem tudjuk meg, hogy végül kit kellett felhívni, de egy szolid sikoly azért felhangzik a háttérben.

Molly a kórházban látogatóba megy a lelőtt pasashoz, aki nem más, mint Mr. Wrench, a néma. Menten találnak egy kommunikációra alkalmas írótáblát pennával, igazán jól felszerelt kórház ez. A kiluggatott pali a társa után érdeklődik, megtudja a választ, szomorú. Molly felteszi a nagy kérdést, mi értelme volt az egésznek, Malvo szabad, Mr. Numbers torkát elvágták, őket meglőtték, de néma barátunk így is a sitten fog ücsörögni élete végéig, nem jó ez. A rosszarc könnyes szemmel elfordítja a fejét, jelezvén, hogy vége a beszélgetésnek, a lány elkullog.

Chaz változatlanul a fogdán ücsörög, tiszta ideg, az érte jövő rendőrnek próbálja megmagyarázni, hogy tévedés történt, illetve, hogy felültették, de hiába. Átszállítják a börtönbe a tárgyalásig, vagy amíg valaki le nem teszi az óvadékot, érzésem szerint nem lesz nagy a tolongás. Kifelé menet még szembesül azzal, hogy a bemidji rendőrök szemében ő lett az első számú közellenség.

Molly a kórházban sem tétlenkedik, minden nyomozós sorozat kötelező kellékét, nyilacskás-buborékos kapcsolatábrát rajzol az ablakra. Gus érkezik virágcsokorral, bimbózik itt a szerelem, nem vitás. Az enyelgésbe Mollynk elhivatottsága és Lou rondít bele, vinné haza a lányát. Szegény Gus csak néz, de a lány kedvesen rámosolyog elmenőben, fel a fejjel, megoldjuk az ügyet, minden szép lesz, amúgy üdv Gretának.

Fargoban járunk, maffiafőnökök megebédeltek és visszamennek dolgozni, ez náluk annyit jelent, hogy egyik kijáraton ki a másikon be, van távolság, úgy tíz méter. Két ember ül egy autóban és figyeli, sőt feljegyzi a történéseket. Mármint egyikük, a másik kajának látszó kaját vesz elő és megenné, de társa rászól, tudod te, hogy milyen szemetet eszel? (A magam részéről támogatnám az első kollégát, a gyorskaja szemétre való, viszont jólesik.) Tudva levő egyébként, mondja az okos, hogy ha valaki egy pohár vízzel gorombáskodik egy másiknak meg cukiságokat suttog, az utóbbi sokkal jobb ízű lesz, próbálja ki mindenki. Mindeközben Malvo elsétál a páros mellett, a kabátja alól gépfegyvert vesz elő és bemegy az épületbe.

Innentől nem látunk sokat, a kamera kívülről veszi az épületet, svenkel innen oda és onnan ide, itt-ott kilyuggatott ablakokat mutat, fegyverropogást és kiáltásokat hallunk, Malvonak véres útja lehet felfelé, muníciója van hozzá az biztos. Feljut a parancsnoki szintre, nem mintha számítana merre jár, ott is mindenkit lelő, az egyik pórul járt illető kiesik az ablakon az utcára. Az eddig az autóban ülő emberkék kiugranak, esemény van. Meg is jönnek a rendőrök, kiderül, hogy embereink FBI ügynökök. Medve anyám! Nyilván nem az okosabbik fajtából valók, de azért rögvest kitalálják, hogy ők csak most érkeztek, hibátlan a fellépésük. Adják a nagymenőt és a jelvényüket lobogtatva utasítgatják a rendőröket, hogy zárjanak le mindent, az elkövető még az épületben van. Hát hogyne, Malvo eközben zavartalanul elsétál a másik irányba.

Lester dolgozni megy, nagy lelkesedéssel áll az új feladatok elé, főnöke kicsit meglepődik de ráhagyja, sőt megörül a szerencséjének, közölni kellene ugyanis Sam Hess özvegyével, hogy nem kap egy fillért sem, kis barátunk pedig önként vállalja a feladatot, ők egy cipőben járnak, csak nem fogja a nő megtépni. Ha pedig magába zuhanna a hír hallatán Lester kész vigaszt nyújtani, bármit jelentsen ez. Barátunk személyesen száll ki a (most még) víg özvegyhez a rossz hírrel, a nő ledéren kivágott otthonkában (alul-felül nagyjából derékig) és szőrcsizmában fogadja, a szerelés címlapra kívánkozik amúgy, piál még mindig, debilékhez kell a szesz, érthető. Lester is elfogad egy italt, közli az özveggyel, hogy sajnos nem elég gördülékeny az ügyintézés, pénz egyelőre(!) nincsen. De itt vagyok én, mondja, minden biztosítási ügynökök legjobbika és segítek ahol tudok, ha nagysága is beleadná az ügybe a legjobb tudását, az sokat segítene, tetszik érteni, ugye? Nem szaporítom tovább, barátunk megdugja az (utána már nem annyira víg) özvegyet, közben néhai nemeziséről és nejéről készült giccses fotót bámulja meredten, a csúcsponton az említett "műtárgy" lepottyan a falról.

Az éjszakában Lou autózik hazafelé az alvó lányával. Persze nem mennek rögtön haza, Molly még beugrik a kapitányságra, a nyomozás mindenekelőtt, de csalódnia kell, az őrsön csak a recepciós kollegina tartózkodik, ő se sokáig. Mindenki elment ünnepelni, mivel elkapták Vern (a korábbi rendőrfőnök) gyilkosát. Mollynk szeme elkerekedik, nocsak, megvan Lester? Dehogy Lester, Chaz a hunyó, ő ölte meg a tesója feleségét is, minden kiderült, avatja be a kolléganő a lányt a legújabb fejleményekbe. Billel sem lehet most beszélni, ő is a kocsmában van a többiekkel. Molly kis híján rohamot kap, kétségbeesetten vánszorog ki az épületből.

Láttára Lou is majd frászt kap, jól vagy kicsim? Nem, rohadtul nincs jól itt semmi.