Két csendes, rossz arcú egyén érkezik egy raktárba, konkrétan a néhai Sam Hess telephelyére. Max Golddal találkoznak, ez az a pasas, aki már az előző részben istápolta az özvegyet, nehogy hülyeségeket beszéljen a rendőröknek. Mint kiderül, az egyik rosszarc siketnéma, valami bizarr, de vicces pantomim segítségével kommunikál a társával (én ugyan egyáltalán nem értek a jelnyelvhez, de ez hétszentség, hogy nem az). Elsőként azt szeretnék megtudni, miért nincs a falunak könyvtára, kellene pedig, ez elengedhetetlen minden városkában, költségcsökkentés ide vagy oda, szögezi le barátja tolmácsolásában a néma. A fiúkat amúgy Fargoból küldték, az ottaniak aggódnak a haláleset miatt, árthat az üzletnek, az eddigi gyümölcsöző kapcsolatnak. Max sem nyugodt, Sam gyilkosát meg kell találni, elmeséli Billy Bob korábbi látogatását, személyleírást is ad, kiválót: barna, 180 körüli, középkorú csávó. Rosszarcék bólintanak, meglesz. Alapos embereknek tűnnek, és mivel a leírás elég sok emberre illik, én rosszat sejtek.

Lester öltönyben-nyakkendőben az öccse házában az asszony temetésén, a kezén lévő most már fertőzöttnek tűnő sebet nézegeti, aha, akkor szerezte, mikor Billy Bob a rendőrt lőtte le az ő puskájával, kapott egy sörétet. A tesója próbál segíteni: gyere költözz hozzánk egy időre, legalább, míg nálad kitakarítanak, a zsaruk jó nagy kupit hagytak maguk után, arról nem beszélve, hogy ott a sok vér is mindenfelé, az lenne a legjobb ha eladnád a házat. Nem jár sok sikerrel.

Lester barátunk hazatér, kerülgeti a vértócsát és a rendőrök hátrahagyott cuccait, kesztyűket, kávéspoharakat, kicsit sírdogál (ezt mondjuk nem teljesen értem), lemegy az alagsorba is, nézelődik, miközben Mollyt látjuk, elhunyt főnöke sírjánál áll, szomorú.

A temetésen nem a terhes özvegy van összezuhanva, elég jól viseli, ő vígasztalja a többieket. Molly mosogat, cuki feleség szórakoztatja, aranyosak. Bill lett a rendőrfőnök, isten nyugasztalja Vernt, sírjuk is vissza: Bill enyhén tompaagyú, listázza a sürgős teendőket, a szülés a legfontosabb, mindenki csatasorban. A bűnügyek ráérnek, betörésre volt amúgy is, szó nem lehet arról, hogy Molly vizsgálódjon. Lestert ő is régóta ismeri, nem lehet a faszit csak úgy vegzálni, amúgy is mindig elájult a vértől, semmi köze a történtekhez, értve vagyok? Hajaj, mikor a hülyeség magabiztossággal párosul...

Mennek ketten Lestehez, Mollynak ugye kuss, de nem bír hallgatni, faggatná a lúzert, Bill leálllítja, isznak némi szőlőlevet, nosztalgiáznak egy sort, nem jutnak semmire. Új főnök megértően bólogatva veszi be Lester kitalált történetét, csak néha néz rosszallóan a kérdezősködő kolleginára. Viszont a lány megtudja, hogy Sam annakidején vegzálta törött orrú barátunkat, így csak még gyanúsabbá válik a szemében.

Billy Bob tér be egy postahivatalba, csomagot vár. Nem egyeznek teljesen a hivatalnokkal, mivel még a nevét sem hajlandó megmondani, nemhogy igazolványt adjon, neki egy olyan csomag kell, amire az van írva "Duluth" és passz. Dehát Duluthban vagyunk, itt mindenre az van írva, próbál érvelni a postás, Billy Bob hajthatatlan. Szerinte semmi különös nincsen az ő kérésében, majd előadja, hogy egyszer egy emberi lábat talált a kenyérpirítóban, na az fura volt. A postás persze megzavarodik, megvan a csomag. Gyilkosunk kibontja, van benne egy könyv és egy tárca, abban személyi Billy Bob képével. Úgy tűnik, lelkész lettem, mormogja halkan, majd megáldja a lefagyott postást és távozik.

Betér egy szupermarketbe, de nem vásárolni, az áruházlánc tulaja (egyenesen Minnesota szupermarket királya) az új ügyfele. A pasasnak rettentő nagy arca és fájós háta van. Na meg egy retardált fiacskája, újabb taggal bővül a bolondok tára. A megaszatócsot valaki zsarolni próbálja, ezt kell elintézni, a királlyá válás útján szerzett pár ellenséget, de Billy Bob kezdje mindjárt a feleségével, válófélben vannak, az asszony meg a vinné a vagyon felét, a rohadék, úgy látszik nem elég neki.

A duluthi rendőrségen eligazítás van a Bemidjiben történt gyilkosságokról, Grimly rendőr is ott van be is osztják az állatfelügyelethez, idétlenkedik egy sort egy amúgy cuki kutyával a hóban. (Nekem kettő is van, a cukiság nem üti mindig az idegesítőt.) Begyűjti végül, majd némi gyorskajával hazatér rádiózó lányához, aki a frekvenciát magáncsevejre használja. Vacsoráznak. A gyerek arra kíváncsi, hogy mit tegyen, hogyan segítsen a bajbajutottakon, merthogy erről volt szó a suliban, apja lehűti, néha jobb, ha nem csinálsz semmit, csak mentsd az irhádat.

Rosszarcék a sztriptízbázban Sam kurváját faggatják, az köti az ebet a karóhoz, vér folyt a szemébe, nem látott semmit. A keresőparaméterek alapján viszont kapnak egy nevet, még sebe is van a homlokán, gyakori vendég, Hesst is utálta. Megkörnyékezik menten, igazi bunkó, beszólogat a fiúknak, kést mutogat. Nem kéne, sejtésem szerint a sorsa megpecsételtetett. Bizony, a Hess raktárban egy kocsi csomagtartójában látjuk viszont, azonosításra hozzák marconáék. Sajnos nem nyert, rosszarcék kereshetnek tovább.

Billy Bob eközben Stavros (a megaszatócskirály) nejéhez érkezik vizitbe, az asszony épp tornázik személyi edzője, egy narancssárgára szoláriumozott nyúlfaszgerinc fazon társaságában. Aha, nem szoli az csak barnító krém, össze is keni az újdonsült lelkész, illetve most ügyvéd (a franc bírja ezt követni) kezét. A nő előadja, hogy a férje mekkora rohadék, jó látni, ha házasfelek ennyire egyetértenek valamiben. Dimitri, a gyerek is befut, anyut és aput is szereti, hülye nagyon, egyem a szívét.

Billy Bob megint, régi felvételeket hallgat, basszus, ez gyűjti az "áldozatai" hangját, ezekre relaxál, Lester is ezek között van, az asszony kinyírását követő segélykérő telefonhívást hallgatja vissza a mocsok. Közben dolgozik, a királyt zsaroló levélen barnítót talál, meglesz a tettes, érzem. A király személyes gorillája érkezik helyre tenni Billy Bobot: tűnj el a francba inkább előbb, mint utóbb, nincsen itt rád semmi szükség, én vagyok itt a verőember, érthető? A megszólított nem szeppen meg, elvonul szarni a monológ közepén. Udvariatlan modorát hasonlóképp viszonozzák, ott marad a budin, nyitott ajtókkal.

Lester közben otthon se bír lenni, én se tudnék ennyi véres cucc láttán, mégis meghúzódik a tesójánál, talán még a házat is eladja. Ott se jobb neki szerintem, az öcskös és neje a vacsora közben pátyolgatják, a bratyó már hívná az ingatlanost, Lestert meg vadászgatni vinné figyelemelterelés végett.

Barátunk helybéli gyógyszertárban próbál valami cuccot szerezni a kezére, mert egyre szarabbul néz ki a seb, de ez se jön össze, Molly kapja el, még mindig vannak kérdései. Mindjárt az első, hogy miért is közlekedik az asszony kocsijával, hát mert az övé szervízben van, hazugság persze, valószínűbb, hogy azzal sértett szabályt Billy Bob. A lány még megemlíti Samet, meg a kórházi beszélgetést, Lester zokon veszi a faggatózást, ráförmed a lányra, keresse inkább a gyilkost, ne az áldozatot (mármint őt) zaklassa. Kissé pofátlan, ahogy a mártírt játssza.

Molly az apjánál foglalja össze a dolgokat, szerinte összefüggnek az esetek, a karambolos kocsi a határban a megfagyott fickóval, a rejtélyes kórházi csevej Billy Bobbal, Sam halála, végül a Lesteréknél történt eset, ahol Pearl mellett Vernt is meggyilkolták. Lou megdícséri a lányát, egyben óva inti, vigyázzon magára nehogy baja essék, veszélyes ez a szakma. A leányzó nem boldog, hogy az új főnök, Bill, nem hagyja rendesen nyomozni.

Kellett emlegetni a tompaagyút, már jön is, leteremti Mollyt, francnak kellett szegény Lestert zaklatni, most már aztán tényleg kuss legyen. Letiltja a lányt az ügyről de mivel amúgy engedékeny és a kollegina érdemeit is elismeri, a fagyott ürge után még nyomozhat.

A végén rosszarcék szabadulnak meg a tévesen begyűjtött fickótól. Szegénynek ugyan semmi köze az ő ügyükhöz, de most már mindegy, halnia kell. A fiúk nem bonyolítják túl a dolgot, kihúzzák a jégre, a néma léket fúr egy irdatlan célszerszámmal, majd elhelyezik benne a palit. Brrr.