Megint mesével kezdünk, Tündibündi szerint az emberek olyanok mint a citromos fagyi. Ami olyan ízű mint a citrom de valójában fagyi. Az emberek is lehetnek kivülről buták, de belül okosak, mint Buborék. Vagy kivül bátrak, de belül félnek mint Gamboa. Julian volt őrségben de nem vette túl komolyan, elaludt. Jó kapitány ébreszti, csak annyi a hír 35 csomóval hasítanak a szélben. Meg még mindig nem állt helyre az iránytű, zavar van a mágnesességben. Aztán Elsőtiszt eltámolyog, Ricardo meg összepakolja itt maradt cuccait.
Így a rákgyógyszert is, saját kabátjába teszi, majd átadja. És ekkor jön Salome, reggelivel, jótékonyan ő is pakolgatni kezd, és megtalálja az üvegcsét – Montreronál... Jól tudja mi ez, hisz barátnéja, néhai Montreroné ezt szedte. Jó Kapitány mégsem árulja el Juliant, azt mondja, az övé, pár napja tudja csak, de titok. Ok?