Hoffmanéknál áll a bál

Az van, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket. De mivel meg kell lennie a kitűzött célnak, ezért szarrá kell hajtani az embereket. Ez már nem az az örömmunka, mint az elején. A kezdeti lelkesedésnek nyoma sincs. Sőt! Még a futószalag is bekrepál és eltömíti az adagolót. Bár így olvasva nem tűnik nagy katasztrófának, de a valósag az, hogy ez bizony 4 órára megakasztja az aranyásást. A futószalagot 20 fokról 15-re állítják, így már olajozott gépként üzemel a Monster Red és simán megtisztítanak óránként 300 köbméter földet. Amikor azt hiszik, hogy minden a legnagyobb rendben megy, akkor Hoffman elkezd nyígni, hogy szerinte valami nem oké. Hát az egyik mókus leteszteli a meddőt, és persze, hogy talál ott aranyat. Ez azért gáz, mert aranyat veszítenek. Kiderül, hogy valahol felhalmozódik a föld, így egy fadarab beiktatásával megoldják, hogy a víz ne lassuljon le, és az arany ne vesszen el. Zsenik ezek a palik, az már hót zicher. Csakhogy aztán meg az egyik buldózar döglik be, valami görgőt kell kicserélni benne. Ezt is megoldják ideiglenesen, nettő 1 perc adásidő alatt, szóval gond egy szál se. Sőt! Jack leszállítja a heti termést, ami 204 uncia. SWAG. YOLO. Lehet egy kicsit szusszanni.

Ha eddig nem nagyon rémlik a címszereplő Jack, akkor semmi baj, nekem is törni kellett a buksit, hogy rájöjjek, Todd Hoffman apjáról van szó. Az, hogy talicskányi vagy gyűszűnyi aranya lesz az öregnek, az majd kiderül.

Parker és csapata

Emberünk hatalmas szarban van. Alig termelt valami aranyat, így van mi miatt aggódnia, erre azért kezdi el leugatni a munkások fejét mert valami lyukas olajos hordót hagytak az úton, amibe belekóstolva simán beledögölhetett volna a kutyája. Ezt leszámítva épp minden kezdene patentul működni, mire az előmosó ledobja a láncot és totál bekrepál. Nincs rinya, gyorsan vissza kell pattintani, aztán hadd szóljon. Így persze nagyon hamar szét fog csesződni megint, mondja az egyik ember, aki ért hozzá, de hát Parker a góré, ő tudja. Néhány snittel később már a legnagyobb csapatépítő zajlik: motoros szánnal csapatják a tóban és isznak. Mindenki boldog, mindenki kiereszti a gőzt. Parker is ki van simulva. Ez a kis kimenő jót tett az egész csapatnak. Igaz, hogy másnap az egyik dömperes zöldfülű úgy ahogy van beleborult egy árokba. Hálistennek hamar kikapják és a talpára billentik, így minden mehet tovább. Parker nagyapjának utolsó vacsorájakor ér véget az első mosás, ami 66 uncia aranyat hoz. Nem sokkal maradnak el a tervezett heti kvótától igy nincs beszarás, sőt, rendes, még körömpiszoknál is nagyobb aranyrögök vannak itt, szóval bőven lehet miért lelkendezni.

Még csak most kezdődött a szezon, de máris csúcson pörög az izgalomfaktor. 

Hoffmanék

Mivel a 12 focipályanagyságú területük lápi mocsárrá kezd alakulni, ezért hamar elővarázsolnak egy szuperszivattyút, ami 4000 gallon liter vizet képes megmozgatni egy perc alatt. Szépen elhelyezik, ahogy kell, csak Logan közben beszól a rádión, hogy kéne némi segítség. Logan egy feladatot kapott, hogy markolóval ásson egy árkot, hogy elvezethessék a vizet, de ezt is sikerült etolnia, amikor ráment a jégre és az beszakadt alatta. Most ott áll a parton a fél csapat és agyalnak, nehogy a kukába landoljon a 150 000 dollár értékű munkagép. Egy másik markolóval elhordanak egy csomó vizet, így "simán" megoldódik az ügy. Hála Istennek, ne meg nekem, hogy nem lett ebből komolyabb baj - végszavazik a másik markolós.

A Discoverynél jobban senki nem ért az amerikai médiában az aranykitermeléshez: egy raklapnyi valóságshow-t forgattak már Alaszkában és Afrikában is arról, hogyan lehet egy aranymosó tálkát lögybölve milliomossá válni. Vagy inkább arról, hogy hogyan nem. Éppen ezért nem meglepő, hogy a Discovery első fikciós sorozata is erről szól: a Klondike-i aranylázat filmesítették meg, méghozzá Jack London visszaemlékezései nyomán. A hatrészes sorozat producere Ridley Scott, de ennek ellenére senki gyomrából nem rágja ki magát egyetlen nyálkás szörny sem. Sőt éppen ellenkezőleg: az IMDB-n 7,8 pontot kapott a széria, és mindenki teli szájjal dicséri a történetmesélést, a látványt, meg a történelmi hűséget.

A sztori két nagyon fiatal srácról, William Haskenről és Byron Epsteinről szól, akik 1897-ben a keleti parton éldegélve attól rettegnek, hogy szegényen fognak meghalni. Billy éppen csak végzett az egyetemen, és attól tart, hogy az elkövetkező évtizedekben a brókerek unalmas és szürke életét kell majd élnie, és ezért nem is hibáztathatjuk, hiszen nem láthatta a Wall Street farkasait, és fogalma sem lehetett arról, hogy csak egy évszázadot kellene kihúznia, hogy a brókerek mindennapi életét az iktatás helyett inkább a kurvák és a kokó töltse ki. Byron az unalom helyett inkább a bonyolult keleti szerencsejátékokban felhalmozott adósságai elől menekülne, egy azonban biztos: a két barát rohadtul el akar utazni oda, ahol még nincs lóvasút, meg távíró.

Az első jelenetekben ezt is látjuk: diplomaosztó, önök kilépnek a nagybetűs életbe, majd szerencsebarlang, rossz arcú kínaiak, akiknek ugyebár már a szeme sem áll jól, némi menekülés, majd a vonat, ami száguld a nagy büdös semmibe. A két fiatal előtt ott az amerikai puszta, a szabadság, és minderre összesen 700 dollárjuk van.