Amíg az első két epizódban csak úgy mellékesen el-el mélázva mondott nagy bölcsességeket a Jack Londont idéző narrátor, addig most már csak az üres közhelyek zengenek a hófedte alaszkai hegyek közt. A természet arra emlékeztet minket, hogy az ember is csak egy állat. A halál úgy keresi az embereket, mint ahogy az emberek kutatnak az arany után.

Hogy egy másik sorozat idézzünk: Winter is coming. És a tél Alaszkában nem olyan, sült gesztenyés, a hóesésben önfeledten korcsolyázós, száncsilingelős romantika. Hogy megint csak idézzek: “Megmondom nektek milyen a tél... Hideg lesz, kurva nagy, baromi szürke lesz, soha nem múló, életfogytig tartó”. És akkor ehhez képzeljük a meggyötört arcú, hidegben vacogó Bill Murrayt.

Na ez vár egész Klondike-ra, bónusz meg a tífusz, ami így is már az út mentén hagyja a szürke arcú hullákat, hogy aztán az egész város kerülgesse a testeket napokig. Nemsokára indul az utolsó komp, ezért a haszonlesők már hajójegyet adnak azoknak, akik odaadják földjüket, és ezzel lemondanak arról, hogy végül aranyat találjanak az egyik sáros, gödör mélyén. Bill nem akar elmenni, inkább egyre mélyebbre ássa magát a domboldalban. Új társa pedig nagyon köhög, ami ugye lehet a tífusz, meg a pipa is.

Klondike 1. rész

Klondike 2. rész.

Hogy a történet bonyolódjon:

• Billnek tűzifára van szüksége, és még több fára a bánya bővítéséhez
• A társának, Joe-nak orvosra.
• Belinda, a fűrésztelep tulajdonosnője, Bill bányájának résztulajdonosa a Grófot akarja lenyomni, a kinek van több ingatlana Dawson sárban cuppogó főutcáján című versenyszámban, ezért sürgősen készpénzzé tenné a bánya tulajdonjogait
• A Grófnak a hullaház és a raktárból átalakított templom is kell, egyrészt a Belindával folytatott Monopoly miatt, másrészt vélhetően puszta gonoszságból.

De még mielőtt egymásnak feszülnének az eltérő akaratok, és Bill kénytelen lenne zaciba dobni a bánya másik felét is, még láthatjuk, hogy a Gróf milyen rohadt gonosz is, majdnem olyan gonosz, mintha csecsemők máját enné tartármártással és krumplipürével. A bárban vagyunk, hiszen olyan ez mint a kopott rakétamászóka a Havanna-lakótelepen, itt lógnak unalmukban a helyi rossz arcok. A Gróf kurvát vesz magának, egyenesen Sabine-t, az első részben még hölgynek tűnő selyemszoknyás szépséget. A selyemszoknya is kicsit sáros és kopott már, Sabine sem akkora hölgy, de azért arra mégsem számít, hogy a Gróf aprókkal dobálja majd az eső áztatta főutcán, és azt üvölti neki, hogy vetkőzz, megvettelek, és megvettem a véleményed is. A lányt szorult helyzetből Belinda menti ki, aki megveszi estére a prostit, aki egy pillanatig félre is érti ezt, de Belinda gyorsan előad egy korai feminista beszédet a férfiakról és a nők erejéről, majd elviszi a lányt a paphoz. Hogy az faragjon belőle tisztességes nőt.

Na de vissza a férfiakhoz és az aranyhoz. Illetve először kukkantsunk be a rendőrfelügyelőhöz, aki ugye letartóztatott két indiánt Epstein meggyilkolása miatt. Az egyik vén, és béna az ujja, a másik meg dugós puskával lőhetne legfeljebb, már ha a kisiskoláskorú indiánok játszanának ilyesmivel. A rendőrfelügyelő azért kicsit gyanakszik, de a kormány embere rendet akar: indiánoknak kell lógnia a bitófán, hogy mindenki lássa, hogy itt aztán ne lehet csak úgy gyilkolászni.

Pedig lehet, és ezt a Gróf gyorsan meg is mutatja, ha valakinek kétségei lennének. Megvenné a szabó kis boltocskáját, de Belinda kicsi rálicitál, így ott, a kopott kis műhelyben kétszáz dollárról kétezerre ugrik fel az ár. A szabó persze a kétezret választja, aláír, majd lövés dörren. A Gróf inkább mégsem adna kétezer dollárt az ingatlanért, és rövidre zárta az adásvételt, mint Putyin az Ukrán forradalmat. Belinda meg csak áll ott remegve, és valószínűleg ő is azon gondolkodik, hogy mégis, miért van az, hogy őt bezzeg nem puffantják le.

De vissza Billhez, aki éppen megpróbál némi tűzifát keríteni, mert ugye ha megfázik, hát itt aztán nincs Aspirin, kórház, meg meleg, túlcukrozott tea, amit a modortalan, unott ápolónő mér ki két szelet margarinos kenyér mellé. Egyetlen fatörzsért élet-halál harc folyik, baltával esik egy megtermett aranyásó Billnek, de a gyilkosság elmarad: Bill kivillantja hollywoodi mosolyát, és az egész Yukont egy pillanatra elárasztja a civilizáció fehér fénye. De komolyan, öldöklés helyett csak kiüti az ellenfelét, aztán hazavonszolj a férfit a családjához, sőt később még tűzifát is ad nekik. Jó, hogy nem invitálja őket egy kis ötórai teára, hogy pár vajas sütemény elfogyasztása közben beszélgessenek filozófiáról és a tudományos fejlődés társadalmi hatásairól.

Na és akkor Belinda megérkezik az éjszaka közepén egy szekérnyi fával. Miközben kipakolnak és persze vadul flörtölnek, a lovak megbokrosodnak, a szekér a mélybe zuhan, az átázott Belinda pedig Bill kunyhójában fűzőre vetkőzik. Ebből kefe lesz, rikkant fel a bennünk élő Való Világ néző, de hát csak beszélgetnek a civilizációról, meg a a természet erejéről.

“Bill, maga olyan más” - mondja Belinda

“Igen, igyekszem hetente egyszer megfürödni” - vágja rá Bill.

Na jó, és aztán mégiscsak egymásnak esnek, miközben ropog a tűz. Tényleg olyan az egész mint a Való Világ hat, na jó, nincs benne fasszal helikopterezés.

Másnak reggel Belinda másnaposságra panaszkodik, és finoman jelzi, hogy nem volt ez olyan jó ötlet. Mondom, hogy a Való Világ 6 ez. Főleg, hogy még ármánykodás és bunkóság is van itt: Belinda eladja a bányát Bill feje felül, a szerencsétlen aranyásónak mindössze egy napja van, hogy kifizesse az adósságát Soapy Smith-nek. Ehhez viszont aranyat kéne találnia.

A Klondike minden csütörtökön este tíztől a Discovery műsorán. Ismétlés vasárnap este tizenegytől.